Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-09-27 / 39. szám

„...ha még az is célunk, hogy a szélsőségmentesség ne „A templomépítés folyamatában „Úgy tervezték, mihelyt földet ér Nairobi-Lutheránus versengés !► 6. oldal jelentsen sem megalkuvó, sem önfeladó magatartást persze elsősorban nem a polgármes­ban, és megismeri a kinti körülményeket, Reményik Sándor Budapesten !► 7. oldal a teológia és a tudományok kapcsolatában. Témaválasz­tér, hanem a hívő ember szeretete és jelentkezik. Néhány nap múlva jött a hír: Irsai mustármagok W- 7. oldal tásom többek között ezért esett Tillich teológiájának hite nyilvánul meg.” Zsófit kirabolták...” Másoktólfüggni !► 11. oldal vizsgálatára.” A Kárpát-haza temploma Nairobiban gyorsan sötétedik Hajnali hála !► 11. oldal Beszélgetés dr. Kodácsy-Símon Eszterrel !► 5. oldal !► 9. oldal 11. oldal Az EPOT„kulisszatitkaiból” 1*- 13. oldal Teremtésünnepi istentisztelet élő közvetítése (mi) a zuglói evangélikus templomból (1147 Budapest, Lőcsei út 32.) szeptember 27-én 11 órakor. Igét hirdet Gáncs Péter és Szabóné Mátrai Marianna, a Déli Egyházkerület püspöke és püspökhelyettese. Tanévnyitó az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Ünnepi istentisztelettel kez­dődött meg a 2009/2010-es tanév az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetemen (EHE). A sportéletből vett hason­lattal fejezte ki örömét Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egy­házkerület püspöke, az idei tanévben az EHE-ért felelős püspök, hogy idén övé a „kez­dőrúgás joga”. A samáriai asszony történetén keresztül hirdette, hogy számunkra ott van a kiindulási pont, a kezdő­kör, ahol Jézus van - őt pedig általában nem a centrumban, hanem valahol a periférián találjuk, például a falutól távo­li kútnál beszélgetve. Rámuta­tott, hogy ez a dialógus foly­tatódik utána Jézus és a tanít­ványok között, akik csodál­koznak, milyen eledele van va­­jon a mesterüknek. „Jézus ezt mondta nekik: »Az én elede­lem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött en­gem, és bevégezzem az ő mun­káját.«” (Jn 4,34) Valamit Jézus tud, amit a tanítványok még nem - erről szól a tanév is. Keressük, mit akar velünk Isten, hol a mi he­lyünk ennek az akaratnak a megvalósulásában. ^ Folytatás a 3. oldalon Október a reformáció hónapja Az Október a reformáció hónapja című, az idén is ígéretesen gazdag rendezvénysorozat októ­ber í-jén 14 órakor ünnepélyes megnyitóval veszi kezdetét a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsa (MEÖT) székházának kápolnájában (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3). A megnyitó áhítaton D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT elnöke hirdeti Isten igéjét. A liturgiában a református, az evangélikus, a baptista és a metodista egy­ház püspökei, vezető lelkipásztorai szolgálnak. A kulturális programot a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium énekkara, valamint a Deák Téri Evangélikus Gimnázium szavaló diákjai adják. Egyebek mellett nép­dalcsokor és Bach-zenemű, valamint Áprily Lajos két verse hangzik el Kálvin János és Ady Endre évfordulója kapcsán, a róluk való megemlékezés jegyében. A főtémához - biztonság-bizalom-bizonyosság - bevezetőt mond Varga György baptista lel­kész. A biztonságról Szemerkényi Réka biztonságpolitikus, a bizalomról Király Júlia közgazdász, a bizonyosságról pedig Szűcs Ferenc teológus tart bevezető előadást, amelyet fórum követ. Az ünnepség az ökumenikus tanács székházának falán elhelyezett emléktábla megkoszo­rúzásával ér véget. ■ B. Z. Gyülekezet és teológia 2009 Felhívás egy pillanatnyi imádságra ■ Szabó Lajos Vannak olyan pillanatok, még egy megszokott folyamat so­rán és ismerős rutin közepet­te is, amikor érdemes egy kis időre megállni. A mindenna­pi feladatvégzésünk legfőbb mozgatója általában a helytál­lás, a kötelességteljesítés vagy a megfelelő minőség elérése. Hogy minden rendben legyen. A dolgok pedig mennek a ma­guk megszokott menetrendje szerint. A 2009. év első szeptembe­ri napjai nem ilyenek. Külön­leges pillanatot élünk át az evangélikus lelkészképzés tör­ténetében. Tizenhat hatod­éves hallgató kezdte meg a gyakorlati évét az egyetem és a gyülekezetek közös mun­kájúban. Nem kis szám ez ahhoz mérten, hogy ma háromszáz körül van a szolgálatot végző lelkészek száma egyházunk­ban. Még akkor is nagy szám, ha számításba vesszük, hogy két hallgató az erdélyi evangé­likus egyházból, egy pedig a metodista egyházból érkezett. Külön is örülünk a Kolozs­várról érkezett két hallgató­nak, akik a gyakorlati év elmé­leti, konzultációs részét velünk együtt végzik, a gyakorlatot pedig a kolozsvári evangélikus gyülekezetben. A metodista teológushallgatók részvétele az EHE képzésében pedig már évek óta tartó és kölcsönösen sok áldást jelentő találkozás. Ezek mögött a számok mö­gött meg kell találnunk sokak imádságának és hűséges kísé­rő szolgálatának a gyümöl­csét. Hiszen egyáltalán nem egyszerű döntés ma a lelkészi pályát választani. Könnyű gyors és bölcs kije­lentéseket tenni arról, hogy milyenek a mai lelkészek, és milyen negatív tapasztalatok érnek bennünket egy-egy lel­készi botlás közvetlen környe­zetében. Ezek kétségtelenül fájdalmas események. De nem jogosítanak fel senkit arra, hogy általánosító ítéleteket fo­galmazzanak meg e hivatás mai hordozóiról. Egyet nem szabad elfelejte­nünk: a lelkésszé válás - vagy kifejezőbb szóval: a lelkésszé érés - hosszú és bonyolult fo­lyamat. Nem egyenlő egy dip­loma megszerzésével. Még egy magával ragadó ordinációs is­tentiszteleti ünnep is csak állo­más egy úton. Sok beszélgetés és töprengés, elindulás és meg­torpanás, lelkesedés és kiábrán­dulás, siker és kudarc átélése vezet az érettség felé. Más szó­val próbára teszik az amúgy ne­hezen mérhető pályaalkalmas­ságot. A kezdő években külö­nösen is keményen. Az sem csupán az előadáso­kon, szemináriumokon vagy tantermekben dől el, hogy ki milyen igehirdetővé válik. Az igehirdetési képesség fejlesz­tésének is része a közösség. A nem unalmas igehirdetés ott születik, ahol aktív, őszinte és izgalmas hitbeli közösség­ként élnek igehallgatók és ige­hirdetők egymás mellett a gyülekezetekben. Vállalni kell azt a szót, amit sokszor kerülgetünk: igazi hit­élményre van szüksége an­nak, aki mások elé áll és pré­dikál. Ehhez pedig a jelenlegi­nél kevésbé adminisztratív és bürokratikus, viszont sokkal mélyebben spirituális atmo­szférára van szükség az egy­házban. A megújulás ott kezdődik el, ahol érdekes, értelmes és őszinte gyülekezeti élet ta­pasztalható. A gyülekezeti kö­zösségnek is nagy a felelőssé­ge a lelkészi életpályát illető­en. A tanulási folyamat kölcsö­nös. A motivációs kapcsolat­nak két oldala van. A minősé­gi változást mindkét oldal be­folyásolja. A hatodévesek többször ül­nek majd a templompadba igehallgatóként, alkalmanként pedig kipróbálják a szószék magasságát is. Fontos kérdés, hogy mit hallanak és látnak a gyülekezetben. Izgalmas lé­pések az első ilyen helyzetben elmondott igehirdetések is. De jó lenne, ha sok erő és tu­dás, őszinteség és bátorság kerülhetne a most indulók tarsolyába ebben a tanévben! Milyen magas szintű oktatást jelentene, ha egy-egy igehall­gató visszajelzése újabb és újabb célokat adna számukra ebben az évben! Akik ma ezt a hivatást vá­lasztják, azok nagyon fiatalon szembetalálkoznak az egyre több területen megmutatkozó gyülekezeti átalakulások fe­szültségével is. A lelkészi pá­lyával kapcsolatos végletes el­várásokkal is gyorsan szembe­sülnek. Oldjanak meg évtize­dek óta meg nem oldott prob­lémákat. Találjanak meg már régóta hiányzó hangszínt és gyorsan eredményt mutató gyülekezetvezetési módot. A prédikációik színvonala is emelkedjen ki az igehirdetések átlagából, tartalmi megalapo­zottságukat tekintve is - vagy­is a hatodévesek emelkedjenek ki mindabból, ami eddig kö­rülvette őket. Az előadásmód és a liturgikus magatartás is hi­bátlan legyen. A gyakorlaton lévő hatod­éves lelkészjelölt legfőképpen tapasztalatokat gyűjt és tájéko­zódik a választott hivatás mai helyzetéről. Beleéli magát ab­ba, hogy egy-két év múlva ho­gyan is végzi majd a szolgála­tait. Szinte lefényképezi a gyü­lekezeti életet maga körül, és elraktározza a jövőre. Hálásak lehetünk azért, hogy sok gyü­lekezetben van nagyon sok értékes útravaló a számukra. Vállalni kell azt a szót, amit sokszor kerülgetünk: igazi hitélményre van szüksége annak, aki mások elé áll és prédikál. Végül szólnunk kell azokról a lelkészekről, akik mentori szolgálatot vállaltak. Hihetet­lenül sokat segítenek ezzel a jövő lelkészeinek gyakorlati felkészítésében. Idősebbek és fiatalabbak egyaránt vannak közöttük. A közös felkészülés első alkalmai elárulták: hittel, kedvvel és odaadással vállalták ezt a munkát. Egy tanév szak­mai beszélgetései, igehirde­tésre való közös felkészülések, a kazuális alkalmak együttes átélése, és mindezeken túl a bonyolult építési vagy gyüle­kezetvezetési krízisszituáci­ók egyaránt érlelik a jövő lel­készeit. Egyetemünkön immár nyolc éve folyik a hatodéves képzés. Most már olyan mentorunk is van, aki maga is volt hatod­éves. Amikor a teológiai tan­évnyitón a hatodéves lelkész­jelöltek és mentorok igével és áldással elindulnak, akkor ne maradjunk le mögülük mi sem. Gyülekezetek és az egyetem álljanak együtt körü­löttük, hogy a felkészülés si­keres és hitben megerősítő le­hessen. Nagy létszámú a csoport, de megtehetjük azt, amit több evangélikus gyülekezeti tag rendszeresen megtesz: ha a jövő lelkészeinek névsorát ol­vassa, akkor imádságba is fog­lal egyet-kettőt közülük. A ti­zenhat sem olyan nagy szám, hogy ne mondhatnánk el mindegyikükért egy imát. Hát­ha közülük kerül ki gyülekeze­tünk jövőbeli lelkésze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom