Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-09-20 / 38. szám
„Vajon mit sikerült megvalósítani a presbiteri eskü felelős vállalásaiból? Ismerjüke egyáltalában egyházunk törvényes rendjét, melynek elfogadására és megtartására ígéretet tettünk?” Üzenet az öltözőből 3. oldal „Amikor az ember mögött ilyen családi háttér - három szolgálattevő generáció - van, az óhatatlanul összehasonlításra késztet, és ki ne szeretne ősei méltó utódjaként szolgálni?” Beszélgetés Blatniczky János nyugalmazott lelkésszel 10. oldal „Belém markolt az a gondolat is, hogy nem lehet egyedül bűnözni, mert az én bűneim másokat is megrontanak, távol tartanak, elidegenítenek Istentől. Ó, hány lélek riadt el, maradt éhesen, vagy éppen botránkozott meg rajtam!” Lelki megújulásom... V* ii. oldal A Krisztus-követők forintjai !► 2. oldal Magyar-szlovák „csúcstalálkozó” 4. oldal Hazatérés Csöngére !► 6. oldal Szakrális művészetek hete 7. oldal Hiába szól az ige? 11. oldal Sms-zuhatag az EPOT-on W- 13. oldal „Isten munkatársai vagyunk.” (lKor 3,9) EPOT EVANGÉLIKUS PRESBITEREK ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA ► Felelős számvetésre gyűltek össze szeptember 12-én, szombaton a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteinek presbitériumait képviselő küldöttek a pestszentimrei Sportkastélyban. Egyházunk világi tisztségviselői közül mintegy ezerötszázan vettek részt az evangélikus presbiterek országos találkozóján (EPOT), amelyhez hasonló nagyszabású együttlétre mindeddig nem volt példa felekezetűnk hazai történetében. Nyitóáhítatában Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a találkozó mottójáról - „Isten munkatársai vagyunk” (lKor 3,9) - beszélt. Mint mondta, indokolt, hogy a hatéves presbiteri ciklus félidejében visszatekintsünk a megtett útra, másrészt - a sporthasonlatnál maradva - figyeljünk az Edzőre, aki „taktikai tanácsokkal” lát el bennünket a hátralevő időre. (Minderről Gáncs Péter jelen lapszámunk Égtájoló rovatában is kifejti gondolatait. - A szerk.) Hangolódás A regisztrációra várakozókat a Sportkastély bejáratánál a XVIII. kerület Dohnányi Ernő nevét viselő zeneiskolájának ifjúsági fúvószenekara szórakoztatta hangulatos térzenével, míg odabent a csarnokban az evangélikus rézfúvósegyüttes „hangolt” az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Egyházzenei Tanszékén is oktató Johann Gyula csömöri lelkész dirigálásával. 1^ Folytatás a 8-9. oldalon Távirati stílusban Mintegy ezerötszáz résztvevő jelenlétében rendezték meg a pestszentimrei Sportkastélyban szeptember 12-én az evangélikus presbiterek országos találkozóját (EPOT). Az eseményről a Magyarországi Evangélikus Egyház az alábbi közleményt juttatta el a Magyar Távirati Irodához. Az evangélikus presbiterek országos találkozóján az ország minden részéből érkezett világi tisztségviselők meghallgatták Prőhle Gergely országos felügyelő helyzetelemzését régiónk, Magyarország és az evangélikus egyház helyzetéről, majd a presbiterek képzésének lehetőségeivel foglalkoztak. A Magyarországi Evangélikus Egyház aggodalommal tekint a szociális elesettség növekedésére Magyarországon, mely az egyházat is új feladatok és egyben lehetőségek elé állítja. Fontos, hogy a gyülekezetek mindenütt átérezzék ez irányú felelősségüket, és a környezetükben tapasztalható szociális, emberi problémák orvoslásában tevékenyen közreműködjenek. A magyarországi evangélikusok jelentős hányada szlovák anyanyelvű. Az egyház már csak ezért is egyértelműen érdekelt a magyar-szlovák viszony mielőbbi rendezésében. Megengedhetetlennek tartja, hogy a reformáció egyik alapértékeként megjelent anyanyelvhasználat joga bármilyen okból sérüljön. A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei mindig fontosnak tartották, hogy élő kapcsolatot ápoljanak szűkebb és tágabb környezetükkel, világossá tegyék: az egyház a modern világban is megtalálhatja küldetését. Ennek jegyében az egyház vezetése új módszertannal folytatja világi tisztségviselőinek képzését, hogy így is növelje az egyház és az egész magyar társadalom javára tevékenykedő presbiterek csoportját. Partnerség Krisztusban ■ Dr. Fábri György „Isten munkatársai vagyunkBüszke öntudatot ad, ám egyben komoly felelősséget is ró a keresztény emberre az első országos evangélikus presbiteri találkozó igéje. Még inkább átérezhették ezt a jelenlévők Gáncs Péter püspök szolgálatát hallgatva, aki felidézte a bibliai szöveg merészebb német fordítását, miszerint „partnerei vagyunk Istennek". De vajon mennyire vagyunk képesek partnerségben lenni egymással, saját gyülekezetünkkel, egyházunkkal? Partnernek lenni, vagyis részt venni egymás munkájában, gondolataiban, életében, hitében és bizonytalankodásában egyaránt. Mindenki, aki barátságban, házasságban, családban, bajtársiasságban, munkahelyi vagy lakóhelyi közösségben, szociális-nemzeti összetartozásban megtapasztalta ezt a részesedést, tudja, hogy micsoda energiákat teremt az ilyen vállalás. És bizonyára azt is, hogy az egyszeri nekibuzdulásokon, formális alkalmakon túl semmire sem vezet, ha ez a partnerség nem alapul őszinteségen, szembenézni tudáson, nyíltságon. Prőhle Gergely országos felügyelő előadásának (összefoglalóját az Evangélikus Élet is közölte 2009/36. számában) fogadtatása lesz a próbája annak, hogy a magyarországi evangélikusoknak - presbitereknek és egyháztagoknak egyaránt - van-e elegendő hitbéli szilárdságuk ehhez a szembenézéshez, őszinteséghez. Mert bármennyire mellékesnek tűnnek is a kegyelem spirituális élményéhez képest a mindennapi számok, az egyház jelenét és jövőjét a statisztika tükrében is kötelességünk értelmezni. Márpedig ebben a tükörben felrázó adatokat láthatunk: az elmúlt két évtizedben, tehát abban az időszakban, amikor szabadságban működhetett az egyház, és szabadságban élhettük meg keresztény-protenstáns hitünket, szinte ugyanannyival csökkent konfirmandusaink és a családi összetartozásukhoz Isten áldását kérők száma, mint az országos születés- és házasságkötésszám. Megdöbbentő ugyanakkor, hogy a kereszteléseket és temetéseket tekintve jóval magasabb arányú (tizenkét, illetve huszonöt százalékkal nagyobb!) a csökkenés, mint amennyit az országos születési és elhalálozási adatok indokolnának. Mindez nem az evangélium gyengeségét mutatja, hiszen tudjuk: ahol akár csak ketten-hárman összegyűlünk az ő nevében, ott van Jézus velünk. Azonban a Magyarországi Evangélikus Egyházban majd negyedmillióan gyűltünk össze, s a mi emberi-szervezeti kicsinységünk, ha nem tudjuk megőrizni és vonzóan felkínálni ezt a helyet mind több kegyelmet kereső embertársunknak és felnövekvő gyermeknek. Ezt a feladatot csakis olyan egyház lehet alkalmas teljesíteni, amelynek tagjai partnerei egymásnak, világi és lelki vezetőinek - amihez őszintén meg kell ismernünk önmagunkat. Nem könnyű ez az út - a népmozgalmi adatokat ismerve tanulságos volt látni, amint a majd másfél ezer presbiter, lelkész, egyházi munkás döntő többségében pozitív válaszokat adott Gáncs püspöknek a gyülekezetek helyzetét firtató kérdéseire. Az ilyesféle emberi gyarlóságokat segíthet levetkőzni a társadalomkutatás objektivitása. Ezért indítunk olyan kutatást az egyházon belül, amely a szociológiai felmérések módszertanával tárja fel az egyháztagoknak, a presbitereknek, az egyházi intézmények munkatársainak, a lelkészeknek és az egyházi vezetőknek a véleményét, azt, miként élik meg evangélikusságukat. Mennyire és hogyan kötődnek gyülekezetükhöz, miképpen gyakorolják hitüket, mit gondolnak a világi és lelkészi szolgálatokról, hogyan látják az egyházat a társadalmi gondok közepette - ilyesféle kérdéseket feldolgozva, a résztvevőknek a szakmai szabályoknak megfelelően névtelenséget biztosítva igyekszünk hozzájárulni az egyházi önmegismeréshez. Egy ilyen, sok érzékenységet felszínre hozó munkán csak akkor lehet áldás, ha a hívek, különösen pedig a presbiterek, lelkészek és egyházi intézmények közös ügyévé válik. A korábbi évtizedekben joggal alakult ki gyanakvás az „informálódásokkal” szemben - de mostanára a szabadság felelősségét is értenünk kell, azt tehát, hogy számadással tartozunk a nekünk juttatott talentumokról. Márpedig ezek közé tartozik az egyházért, a magunk és testvéreink gyülekezetéért viselt felelősségünk, a véleményalkotásnak s megfogalmazásának felelőssége is. Az önmegismerés eszközt ad az egyház vezetőinek és a gyülekezeteknek a kezébe egyaránt, megerősít minket. A presbiteri találkozó száznál is több sms-kérdése mutatja, hogy van érdeklődés és energia az egyházban - a most formálódó egyházi stratégia éppen erre az energiára, a jobbat akarásra támaszkodva lehet sikeres. Hogy a presbiteri közösségek, a lelkészek és az egyházi vezetés a következő hetekben miképpen dolgozzák fel a találkozó élményét és tartalmát, az érződni fog az együttműködések alakulásában. Azonban a közös imádság, a közös éneklés, a beszélgetések, a viták, a presbiteri képzés távlatainak megismerése bizonyosan építőkövei lehetnek annak a partnerségnek, amelyet az egymás iránti őszinteség és az imádság emelhet fel a Krisztusban való partnerséghez.
