Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-08-23 / 34-35. szám

Evangélikus Élet PANORÁMA 2009. augusztus 23-30. ► 29 így készül a rádiós evangélikus félóra gyobb szerepet, természetesen több­féle műfajban és formában - mond­ja hittudományi egyetemünk do­cense. - A beköszöntő után leg­gyakrabban rövid, „könnyedebb” feldolgozást szoktam választani. Tö­rekszem arra, hogy minden műsor­ban elhangozzék igazi „gyülekezeti ének” is. Kórusra írt, orgonás és más hangszeres feldolgozásból is széles a választék. Rendszeresen lehet hallani az elő­adók között itthoni evangélikus Ze­nészeinket. Az utóbbi években-évti­­zedekben örvendetesen megszaporo­dott lemezeik közül bőségesen lehet válogatni: jól használhatók a misszi­ói központ által kiadott énekesköny­vi felvételek, Gryllus Dániel színes hangszerelésű korálfeldolgozásai, az Evangélikus fúvószene címet viselő CD-k és különböző kórusoknak - köztük a teológia zenei együtteseinek - a kiadványai. A darabok kiválasztásakor a mű­sorban szereplő témák mellett az ün­nepek, ünnepkörök a meghatáro­zóak, sőt alkalmanként törekszem ar­ra, hogy az Evangélikus Életben meg­jelenő heti énekek és feldolgozásaik kerüljenek adásba. Néha pedig az adás előtti vasárnapon felhangzó Bach-kantáta egy-egy részlete adja a műsor zenei gerincét - fejti ki Finta Gergely. Visszhangok A telefonos visszajelzések bizonyítják: hallgatóink jelentős hányada nem feltétlenül evangélikus! De szeretik, keresik, hallgatják a naponta jelent­kező vallási félórákat, köztük a mién­ket is. Mert nem felekezethez ragasz­kodnak, nem csak a saját egyházuk műsorára figyelnek - Isten igéjét, a keresztény témákat keresik, s vonzó számukra az evangélikusság, lutherá­nus értékeinket nagyra becsülik. Végezetül egy példa arra - telefon­­szolgálatunk korábbi vezetőjének, Bálint Gyöngyinek a gyűjteményé­ből -, hogy sok vidám pillanattal is megajándékoznak bennünket a hall­gatók. Telefon az adás után: „Nincs rádióm. Nem hallottam a műsort. Mi volt a rejtvénykérdés, és hol találom a megfejtést?” Számunkra máig rej­tély, hogy akkor honnan tudta a hallgató a telefonszámot... * * # Hétfő, MRi - Kossuth rádió, 13.59.30 mp. Bőzsöny Ferenc zengő orgánu­mán elhangzik a zárószignál előtt a lekonferálás: „Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félóráját hal­lották.” Huh, ez rendben lement. De mi legyen a következő műsorban??? ■ Kőháti Dóra ► Hétfő, MRi - Kossuth rádió, 13.30. Dr. Bőzsöny Ferenc tanár, előadómű­vész, a Magyar Rádió nyugalmazott főbemondója - sokak számára „a hang a rádióban” - zengő orgánumán elhangzik a szalagra (azaz dehogy­is szalagra: már réges-rég számítógépre) rögzített adáskezdő szignál után a felkonferálás: „Erős vár a mi Istenünk! Az evangélikus egyház félórá­ja következik.” Ezekben a percekben a műsor szerkesztői izgatottan fü­lelnek a rádiókészülékre. Mert az ugyan tény, hogy mire egy anyag (ri­port, interjú) megvágva, zenével körítve, felkonferálva a „helyére kerül” addigra már vagy ötször hallották, mégis, amikor összeáll a nagy egész, bizony munkaköri kötelességük elejétől végéig meghallgatni, fi­gyelve rá, hogy miként sikerült, mit kellene legközelebb másként, job­ban csinálni, vagy - ne adj’ Isten - nem maradt-e benne baki... Enged­je meg, kedves olvasó, hogy beavassam néhány kulisszatitokba. Lássuk, milyen folyamatok előzik meg azt a bizonyos 29 perc 30 másodpercet, amelyet kéthetenként mi, magyarországi evangélikusok készíthetünk és sugározhatunk az éter hullámain a nagyvilágnak. ben, a többórás vágás során jó néven vesszük építő kritikáját: akárhogy is, Dóri az első „hallgatónk”! A vágás nagy figyelmet, körülte­kintést igényel: mondjuk húszperc­nyi nyersanyagból ötpercnyi - hosszabbat nem célszerű - elhang­zó anyagot előállítani igazi bravúr. Brutálisan megcsonkítani ugyanis nem szabad az interjút, az interjú­­alany által közölni kívánt tartalom­nak benne kell lennie, és etikai köve­telmény, hogy megmásítani sem sza­bad az alany mondanivalóját. Vágás után tehát egy nagy sóhaj, és - a kávéautomata rituális meglátoga­tása után - irány a 19-es stúdió! kommunikáció láthatatlan jelei és így tovább - még az objektivitást igény­lő hírközlést is személyessé teszik; hogy mást ne mondjunk, e sajátos­ságokból tudjuk megállapítani, hogy férfit vagy nőt hallunk-e, ezek alap­ján ismerjük fel a korábban már hal­intés és felvétel Itt vár minket szintén „évtizedes” munkatársunk, a hangmester Poór István, Pisti, aki a stúdióban felolva­sott összekötő szövegeket, a már megvágott riportokat, a CD-ken ho­zott zenéket, a híreket, az áhítatot, egyszóval az összes anyagot - a kéz­hez kapott forgatókönyv alapján - a helyére rakja, összefésüli, hangot hang után tesz, szintez, jelzi, hogy időben hol tartunk, s nagy türelem­mel és szakmai precizitással egé­szet varázsol a részekből. Az ő intésére és a kigyulladó piros lámpa fényére kell megszólalni a stú­dióban, és ha bakizunk (ilyen meg­megtörténik, és ezek sokszor nagyon vicces szituációk, de hát adásba még­sem kerülhetnek...), akkor Pisti ad „végszót” s a megfelelő helyen folytat­juk, mintha mi sem történt volna. Pistitől is megkérdeztem, szeret­­e evangélikus műsort készíteni. Kár, hogy csak kéthetente jövünk — mondja. Közben megérkezik gyártásveze­tőnk, Hegyi Gyöngyi is, aki a rádió ré­széről az összes szálat kezében tart­ja. Ha bármi kérésünk van, hozzá for­dulhatunk: plusz vágási időket szer­vez, magyar hangról gondoskodik, ha idegen nyelvű interjút hozunk, egy­szóval szívén viseli a félóra sorsát. Emberileg is sok támogatást, figyel­met kapunk tőle. Biztos vagyok benne, nem véletlen, hogy ilyen barátságokkal ajándékoz meg bennünket az Úristen e műsor készítése által. Ezért hálával tarto­zunk, és értékként őrizzük ezeket az ismeretségeket. Amikor minden kész, már a mun­kanap is véget ért, négy óra, fél öt fe­lé jár a rádió nagy, atompontosságú órája, elköszönünk, s ismét a pago­da felé vesszük az irányt. Hangok A rádió egyáltalán nem személytelen közvetítő eszköz. Épp ellenkezőleg: megkerülhetetlen benne a személyes­ség. A megszólaló hang jellegzetes­ségei - tempója, színe, hangereje, a beszéd dinamikája, szünetei, a meta­Terepmunka Az egyházi félóra az esetek döntő ré­szében a „terepen": valamilyen ese­ményen, egyházunk intézményei­ben vagy a megszólított interjú­­alannyal találkozva készül, s bent, a Bródy Sándor utcában már „csak” a technikai utómunkálatok és maga a felvétel történnek. Adásonként öt­percnyi anyagot az Evangélikus Rá­diómissziótól kapunk a missziói per­cek keretében, ez Szeverényi János és Hulej Enikő jóvoltából már adásra kész. Csakúgy, mint a győri lelkész­újságíró kollégánk, Menyes Gyula ál­tal küldött riportok, tudósítások. Pillantás a stúdióba - az ablakon túl, a mikrofonok előtt a szerkesztők a gyártásvezetővel, előtérben a technikai helyiség A Kossuth rádióban kéthetente hét­főn délután fél kettő és két óra között jelentkezik egyházunk félórája, az Erős vár a mi Istenünk! A rendszer­­váltás után több szerkesztő: Rados­­né Lengyel Anna és Rados Péter, majd Tóth-Szöllős Mihály lelkész, 1999 januárjától pedig Gáncs Péter - akkor országos missziói lelkész, ma a Déli Egyházkerület püspöke - ké­szítette. E sorok írója idén tizedik éve dol­gozik mint rádiós szerkesztő - lel­kész-újságíróként kerülve Gáncs Pé­ter rádiómissziós központjába -, 2003 nyara óta pedig Nagy Lászlóval, szintén lelkész-újságíró végzettsé­gű főszerkesztővel végzi a munkát, aki az MTV evangélikus műsorainak készítőjeként is ismert az olvasók, hallgatók előtt. Szintén 2003 óta erősíti a csapatot dr. Finta Gergely egyetemi docens, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetője, aki a rádiós Vass M. Katalin zenei szerkesztőt váltotta. Stúdió előtt pagoda Minden műsor a rádió híres pagodá­jában való találkozással indul. Ez a fő­bejárat után, a belső udvaron át meg­közelíthető épületrész. A teteje a kínai építményt idézi, belső tere kellemes, nyáron klimatizált, növényekkel, fote­lekkel, dohányzóval. Itt jövet-menet nagy esély van egy-egy éppen büféző ismerős megpillantására. A pagoda egyébként több egyszerű büfénél, a Magyar Rádió egyik szimbóluma, belsősök és külsősök kedvelt találko­zóhelye, az intézmény épületlabirin­tusának fix pontja. Csupa üveg falain át rálátni a Bródy Sándor utcai portá­ra. (És a büfé tényleg nagyon jó...) Mi, kéthetenként visszatérő mun­katársak szintén itt futunk össze a technikusokkal, a gyártásvezetővel, itt egyeztetjük, néha egy-egy kávé vagy egy szendvics mellett, hogy pontosan mi lesz és hogyan - a másfél hetes előkészületet követően, miután az interjúk, riportok már rögzítve vannak, az áhítatra felkért lelkész lelki útravalója is a hangrögzí­tő kis kazettáján vár bejátszásra. Nagy László és Hegyi Gyöngyi lőtt beszélőt, sőt többé-kevésbé az életkorát is be tudjuk határolni. Műsorunkban adva van egy női és egy férfihang. A kettő közötti mun­kamegosztás nemcsak abban mutat­kozik meg, hogy az egyikünk által ké­szített riportot a másik konferálja föl: az sem véletlenszerű, hogy melyik hírt ki olvassa föl. A „súlyos” - egy­házpolitikai, napi politikai, diplo­máciai stb. vonatkozású - informá­ciók általában férfihangon hallhatók. Hogy ketten vagyunk, az azért is fon­tos, mert még a legintellektuálisabb hallgató számára is maximum há­rom-négy perc (!) az az időtartam, amelyet elvisel, ha egyetlen hangot hall. A monotónia megöli a figyelmet. Poór István A szöveg és a zene arányára egy­házzenész zenei szerkesztőnk, Finta Gergely ügyel.- A zenei szerkesztés során arra figyelek, hogy a muzsika is tükröz­ze: evangélikus félórát hallanak a rá­­diózók. A műsorokban értékes evan­gélikus énekanyagunk kapja a legna­Az említett utómunkálatokhoz és a stúdiófelvételhez a szakmai hátte­ret, azaz a hangmestert, a stúdiót a rá­dió biztosítja, hiszen a vallási műso­rok készítése közszolgálati feladat. A profi háttér évről évre változadan, ami azért is jó, mert kollégáinkkal már fél Majtényi Dóra szavakból is értjük egymást. Ezek a kéthetenkénti csütörtökök jó hangu­latban, derűs, baráti légkörben telnek, s remélni merjük: az éter hullámain át talán megéreznek ebből valamit a hallgatók is... Pepecselés A legidőigényesebb részfeladat a vá­gás. Ehhez az általunk rögzített anya­gokat először be kell játszani a rádió számítógépes rendszerébe, a Dalet­­be, ezután kezdenek dolgozni velük szakértő kezek. Majtényi Dóra hangmester 2003 óta vágja az evangélikus félórát. Mint kérdésemre elmondja, korábban nem ismerte az evangélikus egyházat, de mióta együtt dolgozunk, sok érdekes történetet, interjút vágott már meg. Vannak visszatérő nevek, személyi­ségek, akiket a hangjukon keresztül megismert, és már mondanunk sem kell, hogy milyen név alatt mentsen el egy-egy anyagot, az első monda­tok után képben (azaz hangban) van. Jó ez a folyamatosság: van, hogy éppen ő emlékeztet bennünket, mi­kor ment adásba például „az a bizo­nyos szélrózsás” anyag. Munka köz­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom