Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2009-08-23 / 34-35. szám

Evangélikus Élet AUGUSZTUS 20. - ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE 2009. augusztus 23-30. » 9 az Európai Unióig játszódott le az Erdélyi Fejedelemség­ben, ahol Szent László alakja szintén átalakult a fejedelem ábrázolásává. Szűz Mária először III. Béla réz­pénzeinek hátlapját díszítette, majd legközelebb, ekkor már a kis Jézus­sal a karján, Mátyás (1443-1490) pénzein tűnt föl. Az aranyak előlap­ján, az ezüstpénzek hátlapján szere­pelt PATRONA HUNGÁRIÁÉ kör­iratban, a dukátokon csak a Szent László-kép jelentésének módosulá­sával került a hátlapra. majd az Osztrák-Magyar Monarchia idején a tagországok nagycímerén szívpajzsban szerepelt a magyar cí­mer. A pengőkön már a magyar cí­merpajzs látható, majd az első forin­tokon ezt felváltotta a korona nélkü­li, úgynevezett Kossuth-címer. A Magyar Népköztársaság kikiál­tása után a Rákosi-címer került pén­zeinkre. Ezt a rossz emlékezetű jel­képet csak az 1956-os forradalom után cserélték le a Kádár-címerre. Több mint harminc évet kellett vár­A királyi törvény előszava Az isteni kegyelem uralma idején szokás, hogy a királyi méltóság ke­resztény hitet tápláló munkálkodása kiterjedtebb és erősebb, mint más méltóság munkái. És mert minden nép saját törvényeit használja, ezért mi is, Isten akaratából kormányozván államunkat, a régi és új császárokat utánozván, törvényben testet öltött gondolkodás eredményeképpen elő­írtuk népünknek, miként éljenek tisztességes és háborítatlan életet, hogy amiképpen az isteni törvé­nyekkel gazdagodtak, hasonlóan a vi­lágiakkal is kedvükben járjunk, hogy amennyire a jók ezen isteniekben gyarapodnak, annyira büntetve le­gyenek a vétkesek amazokban. A következő sorokban pedig lejegyez­tük azokat, amiket határoztunk. 8. A vasárnap megtartásáról Ha tehát valamely pap vagy ispán vagy más hívő személy vasárnap olyan valakit találna, aki ökrökkel dolgozik, vegyék el tőle az ökröt, és a várnépnek (a királyi várak katonai szolgálatra rendelt népeleme) adják eledelül. Ha pedig lovakkal [dolgozik] (az ökrökkel végzett tevékenység föld­művelés - szántás - lehetett, a lovak­kal végzett munka pedig - tekintet­tel arra, hogy a lovakat évszázadok­kal később vonták csak be a mezőgaz­dasági termelésbe - vadászat), vegyék el a lovat, amelyet ura, ha akarja, ökörrel megválthat, és az ökröt egyék meg, miként szó volt róla. Ha vala­ki más eszközökkel [dolgozik], vegyék el az eszközöket és a ruhákat, ame­lyeket ha akarja, bőrrel (állati bőrrel) megválthat. 9. Hasonlóan más A papok pedig és az ispánok bízzák meg az összes falunagyot (a falu la­kói közül kiemelt és feladatokkalfel­ruházott elöljárója) akképpen, hogy parancsukra vasárnap valamennyien, nagyok és kicsik, férfiak és asszonyok templomba menjenek, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik (a tűz őrzése az együtt élő népek valamiféle közössé­gi létformájára utalhat). Ha pedig va­laki nem őrzés okából, hanem azok hanyagsága miatt marad el, verjék meg, és nyírják kopaszra (ez egyfaj­ta megszégyenítő büntetés). 10. A kántorböjt megtartásáról Ha valaki a mindenki által ismert kántorböjtöt (a négy böjti napot a húsvét előtti 6. héten, a pünkösd utáni, a szeptember 14. utáni és a de­cember 13. utáni szerdán tartották) húst fogyasztva megsértené, egy hé­tig elzárva böjtöljön. 11. A péntek megtartásáról Ha valaki az egész kereszténység ál­tal megtartott pénteken (Krisztus pénteki keresztrefeszítése emlékére a péntek zsinati határozatokkal előírt böjti nap a kereszténységben) húst fo­gyasztana, egy hétig fénytől elzárva böjtöljön. 13. A kereszténység megtartásáról Ha valaki a kereszténység megtartá­sában hanyag, és a hanyagság osto­baságától felfuvalkodott, azt, amit a kereszténység ellen elkövetett, a püs­pök a vétek minőségétől függően a kánonok tanításai szerint ítélje meg. Ha pedig ellenszegülőként a rá rótt büntetést méltányosan nem fogadja el, ismét ugyanazzal az ítélettel sújt­sák, egészen a hetedik alkalomig. Végül ha mindezek után is ellensze­gülő és ellenálló lenne, adják át a ki­rályi bíróságnak, vagyis a keresz­ténység védelmezőjének. 17. A hamis esküről Ha valakit a tehetősek közül hitét be­mocskolva, szívét beszennyezve, es­küjét megszegve a hamis esküvésnek hódolva találnak, kezének elveszté­sével lakoljon a hamis esküért, vagy ötven tinóval váltsa meg kezét. Ha vi­szont közrendű lesz hitszegő, keze le­vágásával bűnhődjék, vagy tizenkét tinóval váltsa meg azt, és böjtöljön, miként a kánonok parancsolják. 19. A templomba járásról és azokról, akik morognak és beszélnek a mise idején Ha azok, akik istentisztelet hallgatá­sára templomba jővén és ott a mise közben egymás között morognak, és a többieket zavarják, mihaszna me­séket adva elő és nem figyelve az egy­házi táplálékul szolgáló isteni olvas­mányokra, ha nagyobbak, feddjék meg és gyalázattal űzzék ki őket a templomból. Ha pedig kisebbek és közrendűek, a templom előcsarnoká­ban ekkora vakmerőségükért min­denki jelenlétében kötözzék meg, valamint ostorütésekkel meg hajuk levágásával dorgálják meg őket. 26. Az özvegyasszonyokról és az árvákról Azt akarjuk, hogy mind az özvegyek, mind az árvák részesei legyenek törvényünknek olyan tartalommal, hogy ha valaki fiaival és leányaival megözvegyül, és megígéri, hogy el­látja őket, és velük marad, ameddig él, legyen meg erre a tőlünk kapott lehetősége, és senki ne kényszerítse őt ismét házasságra. (Pogány magyar gyakorlat, a levirátus szokása szerint a megözvegyült feleség kezére az el­halt férj öccse, illetve a nagy család - rokonság - más, idősebb férfi tag­ja tartott igényt. Hasonló sors fenye­gette István anyját, Saroltot is.) Ha pedig fogadalmát megváltoztatva házasodni akar és elhagyni az árvá­kat, az árvák javaiból semmit se tu­lajdonítson magának, csak az őt il­lető ruhákat. II. törvénykönyv 1. Az egyháznak szóló királyi adományról Tíz falu (latinul villa; e megnevezés alapján nem dönthető el, hogy István korában teljesen megszilárdult telepü­lés volt-e - a 11. század végi törvények arról tanúskodnak, hogy a falvak még ekkor is mozogtak, és hogy éppen a templom felépítésével igyekeztek a királyok állandó helyez kötni a falva­kat) építsen egy templomot, amelyet két szálláshellyel és ugyanannyi szol­gával, lóval és marhával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprójószág­gal adományozzanak meg. Ruhákról és [oltár] térítőről viszont a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök. [17.] A király és az ország [elle­ni] összeesküvésről Ha valaki a király vagy az ország el­len összeesküdik, ne leljen menedé­ket az egyháznál. És ha valaki a király élete vagy méltósága ellen bármilyen módon bármiféle összeesküvést sző, vagy bármiféle összeesküvést megkí­sérel, vagy a kísérletet tevővel tudva egyetért, közösítsék ki, és valamennyi hívő közösségétől fosszák meg. És ha valaki bárki effélét ismer, és bár ké­pes bizonyítani, nem jelenti, a fent mondott büntetés alá essék. [18.] A tizedről Ha valakinek Isten tízet adott egy év­ben, a tizediket Istennek adja, és ha valaki tizedét elrejti, kilencet fizessen, és ha valaki a püspök javára elkülö­nített tizedet ellopja, tolvajként ítél­jék el, és az efféle teljes elégtétel a püs­pökre tartozzék. (Az egyházi tized - dézsma - beszolgáltatása az ókeresz­tény időkre nyúlik vissza. A tizedfize­­tésről Magyarországon először István második törvénykönyvének ez a feje­zete rendelkezik.) Felhasznált források: Szent István király Intelmei és Törvényei. Szent Ist­ván Társulat, Budapest, 2000. A tör­vényeketfordította és a jegyzeteket ír­ta Kristó Gyula. - Árpádházi Szent István. Kossuth Nyomda Rt. Pallas Stúdiója, Budapest, 1997. Középkori pénzverőműhely makettje A Habsburg-uralkodók alatt a ma­gyar pénzektől idegen éremképű tal­lérokon a címer és a verdejegy mel­lett gyakorta csak a Madonna jelen­tette a magyar jelleget. Megformálá­sa változott a művészeti stílusok vál­takozásával: volt gótikus és rene­szánsz Madonna, majd I. Lipóttól kezdve megjelent a barokk Madon­na. Utoljára forgalmi pénzen a két pengőn szerepelt, majd a II. János Pál pápa 1991. évi magyarországi látoga­tására kiadott arany ezerforintos emlékpénz hátlapjára is rákerült. A mai magyar címer az érempénzeken A mai magyar címer első eleme, a pajzsba foglalt kettős kereszt először III. Béla pénzein tűnt fel, ezt néhány évtizeddel később a hétszer vágott cí­merpajzs követte. Ennek a kettőnek a váltakozása, valamint egyéb cí­merelemekkel i- Anjou-liliom, cseh oroszlán, litván lovag, brandenbur­gi sas, amelyek az éppen trónon ülő uralkodó egyéb címeit jelképezték - való kombinálása volt jellemző a középkori magyar pénzekre. I. Ulász­ló pénzein foglalták először egybe a vágásos címert a kettős kereszttel, de ennek a koronázott, kétrészű magyar címerpajzsnak még hosszú ideig nem volt folytatása. Hunyadi Mátyás alatt alakult ki a magyar ezüstpénz jellegzetes címerábrázolása, amely to­vább élt a Habsburg-uralkodók ide­jén is: a négyfelé osztott címerpajzs, középen szívpajzsban a mindenkori uralkodó családi címerével. Mátyás esetében ez a csőrében gyűrűt tartó holló volt. Az ország három részre szakadá­sa után a címerfejlődés a Magyar Ki­rályságban és az Erdélyi Fejedelem­ségben némileg eltért egymástól. Míg a királyi pénzeken - termé­szetszerűleg - főleg a Habsburg­­tartományok címerei szerepeltek, közöttük csak egy volt a magyar cí­mer, Erdélyben a három nemzet, a magyar (kiterjesztett szárnyú sas), a szász (hét torony) és a székely (nap és hold) címerelemeket kombinálták a mindenkori fejedelem családi címe­reivel. Mária Terézia uralkodása alatt új­ra megjelent a Szent Koronával ko­ronázott kétrészű magyar címer, ni arra, hogy az 1989. október 23-án kikiáltott Magyar Köztársaság pén­zein elnyerje méltó helyét a koroná­zott, kétrészű magyar címer. Földbe rejtett kincsek A manapság múzeumokban és ma­gángyűjtőknél őrzött régi pénzek néhány kivételtől eltekintve fenn­maradásukat annak a - maga idejé­ben - katasztrofális eseménynek kö­szönhetik, hogy hajdani tulajdonosuk annak idején az ellenséges katonák vagy saját földesura zaklatásai elől a földbe rejtette őket, de már nem tu­dott visszamenni értük. A föld szám­talan ilyen kincset őriz. Végigtekint­ve az éremleletek hosszú során, le­vonható az a következtetés, hogy számuk mindig a zavaros, háborús időkben ugrik meg. A legtöbb érem­leletet a tatárjáráskor és a török há­borúk korában rejtették el. Míg pél­­. dául az Anjou-korszakhoz hasonló konszolidált időszakból származó leletek száma legfeljebb néhány tu­cat, addig a tizenöt éves háborúból mintegy másfél száz éremlelet ismert. Magyar világhír A magyar pénzverés világszerte hí­res mivoltát és magas színvonalát jel­zi, hogy a magyar pénzverdékben több külföldi ország számára is ver­tek forgalmi pénzeket. Körmöcbá­nyán a 19. század végén készültek Bulgária számára pénzek, amelyeken cirill betűkkel szerepel a KB, Kör­möcbánya jele, majd a két világhábo­rú között Berán Lajos, a budapesti verde fővésnöke készítette III. Borisz bolgár cár pénzeit. Szintén a 19. szá­zadban készültek Körmöcbányán Olaszország számára váltópénzek. Az utóbbi időszakban sem maradt abba ez a tendencia. A budapesti pénzverde több nemzetközi tendert is megnyert, így Magyarországon verték többek között Szlovénia, Cip­rus, Thaiföld, Venezuela és Írország fémpénzeinek egyes címleteit is. Összeállításunk forrásául a Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeuma Dé­nártól a forintig - Fejezetek a magyar pénzverés történetéből című eszter­gomi állandó kiállításának anyaga szolgált. Szent István törvényei Szent Istvántól ötvenhat törvényfejezet maradt ránk. Bi­zonyos, hogy eredetileg több volt, hiszen Kálmán király első törvénykönyvének harmincnegyedik cikkelye az Ist­­ván-törvény által szabályozott vámfizetést említi, ez pedig az ismert fejezetek egyikében sem található. Az ötvenhat fejezetet tíz kézirat őrzi, de úgy, hogy nincs olyan, amely valamennyit magában foglalná. A kézira­­ti hagyomány egyik csoportját egymaga a 12. századi Ad­­monti kódex alkotja, amely két könyvre bontva ötven fe­jezetet hagyományozott ránk. Ez nem tartalmazza István király nevét; hogy mégis az ő törvényeiről van szó, azt a másik szöveghagyományt tükröző kilenc, túlnyomórészt 16. századi kódex bejegyzései mutatják. Ezek István első törvénykönyveként az Intelmeket hozzák, majd ezt köve­tően, mint második (törvényjkönyvet, egyvégtében közlik az ötvenöt cikkelyt. Az Admonti kódexben tükröződő két (törvény)könyv ar­ra utalhat, hogy az István korában számos különböző (és nem csupán két) alkalommal megalkotott törvényszöve­geket két időpontban - az első törvénykönyvet még bi­zonnyal István alatt (1038 előtt), a másodikat talán I. And­rás király idejében (1046-1060) - összeszerkesztették. István törvényeire erős hatást gyakoroltak a 8. század második feléből való bajor törvény (Lex Baiuwario­­rum), valamint a 8-9. századi frank zsinati határozatok és törvényszövegek. Ugyanakkor az idegen minta követé­se ellenére is a két törvénykönyv István korának sajáto­san magyar problematikáját tükrözi, ezért annakfelbe­csülhetetlen értékű forrása. Mindkét törvénykönyv az egyházvédelmi törvényekkel kezdődött. István az első törvénykönyvében elrendelte töb­bek között, hogy vasárnaponként az emberek ne dolgoz­zanak, hanem templomba menjenek. Ennek megkönnyí­tésére a vásárokat szombatról áttették vasárnapra, lehe­tőleg a templom mellé. Mindenki köteles volt templomba menni, kivéve azt az egy embert, aki a tűzre vigyáz. A temp­lomkerülőket veréssel büntették. Ezek a törvények szigorúak, de alapjában véve talán igazságosak voltak. A nép rettegett törvényeitől, erős, ha­tározott uralkodásáért azonban tisztelték. A szomszédos országokban, ha lopáson értek egy szol­gálót, halállal büntették. Magyarországon ez csak har­madszori tettenérés esetén fordult elő. A böjt megszegé­séért egy hét elzárás és koplalás járt. Az a tény, hogy tör­vényei a szomszédos országokéhoz képest humánusak vol­tak, rengeteg külföldit vonzott az országba, akik közül so­kan végleg letelepedtek itt. Az alábbiakban álljon itt néhány István király törvé­nyeiből. Dőlt betűvel a hozzájuk tartozó magyarázatok olvashatók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom