Evangélikus Élet, 2009. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)
2009-08-16 / 33. szám
8 4» 2009- augusztus 16. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Az érzelmek kavalkádja dúlt augusztus 2-8. között Piliscsabán a Kelényi Zsolt táborvezető által irányított 13. Napvető országos evangélikus gyerektáborban. Az idei program címe Szívvel-lélekkel volt: napról napra elhivatott teológushallgatók és együtt érző vezetők (leendő tanítónők, óvónő, hitoktató, pszichológus, közgazdász és számos más szakma képviselője) igyekeztek segíteni a „régi” és „új” gyerekeknek a néha súlyos érzelmekkel való megküzdésben, és bizony mélyen át is élték ezeket. Félelem. Bizony, a félelem tölti be a vezetők szívét is, amikor a tábor első napján végignéznek a Béthel ebédlőjében felsorakozó hetven gyerek várakozó arcán. Vajon sikerül-e mindazt átadnunk számukra, amit szeretnénk, amivel készültünk? Némelyik gyermek arcán is a félelem tükröződött, és mindannyian átéreztük, mennyire Isten nagy kezében vagyunk. Az áhítatban aztán a tanítványokkal együtt élhettük át azt a félelmet, amelyet ők érezhették, miközben háborgott a tenger, és velük ébredhettünk rá, hogy nem vagyunk egyedül, Jézus mindig éberen áll mellettünk, megtartja életünket, ahogyan a táborban is tette: megóvott, boldogan, egészségesen, szívünkben vele tértünk haza. Harag. Egyik csemeténk dühösen, toporzékolva áll a másik előtt, szinte sír haragjában: a másik gyerek akaratlanul is kárt tett a játékában. Mi, Lajtos Sári 11 éves táborozó Nagybörzsönyből: A közös éneklés és az áhítatok nagyon jók! Lehetőségünk volt a messze élő gyerekekkel is megismerkedni. Évek óta részt veszek a táborban, ezért régi barátok is visszavárnak. Az is tetszett, hogy a szobákban érvényesült a „rend a lelke mindennek” elv. A pénteken megrendezett „Ki mit tud?” volt a hét csúcspontja. Privizer Erik 13 éves táborozó Nagybörzsönyből: Sok minden tetszett! Csak röviden felsorolom a legjobbakat: 1. „Portya”, amikor bejártuk a bibliai kérdések útját. 2. „Témazáró” amikor játékos vetélkedőn kikapcsolódhattunk. 3. Kézművespalota Teóval. Galgóczi Olivér 14 éves táborozó Budapestről: Jóleső izgalommal tudok erre a programra készülni évről évre, jó viszontlátni a régi barátokat. Biztos vagyok benne, hogy mindig jól sikerül, mindig szívesen csatlakozom a csoportos éneklésekhez és zenélésekhez. Számomra biztos pont ez a Napvető tábor minden nyáron. Roszík Csenge 13 éves táborozó Gödöllőről: 2007-ben első táboromba barátnőim beszámolója alapján nagy várakozással indultam el. De (később) rájöttem, hogy a Napvető ezerszer jobb minden elképzelésemnél és minden Országos gyerektábor 2009 ideje* evangélikus cjijereklábor klákc vezetők őszinte együttérzéssel próbáljuk békíteni a hamar felcsattanó kicsit, miközben jól tudjuk, a munkában megfáradva mi is milyen könnyen mordulunk rá a másikra. Később, az áhítatban együtt haragudhattunk a gazdára, aki ugyanannyi bért adott a korán érkezett dolgozóknak, mint a később munkába állóknak... Isten segítségével egy óra múltán a kisfiú együtt játszott a másikkal, és mi, vezetők is bocsánatot kértünk türelmetlenségünkért a többiektől, mert megértettük, Isten szeretetében oldódik fel parányi, kicsinyes haragunk. Meglepetés. Váratlanul tett boldoggá minden vezetőt és minden gyereket az éneklésen neki küldött felcsendülő dal, a kézművespalotában egymásnak készített meglepetés, a táborba váratlanul megérkező régi és új vendégek, volt vezetőtársak, táborlakók, az előre elkészített, de gondosan titkolt programok. Kellemes meglepetést szerzett minden ránk virradó reggel ragyogó napsütése, Isten jótéteményei. Az áhítatban pedig átélhettük azt a meglepetést, amelyet egy samaritánus okozott egy kirabolt, megvert zsidó embernek, Isten kegyelméről téve tanúbizonyságot. Meglepetés: mi, vezetők bízunk benne, hogy Jézus segítségével meglepetéseket szerezhetünk, gazdag, váratlanul boldogító élményben részesíthetjük a gyerekeket. Szomorúság. Bizony, a szomorúság is meglátogatta táborunkat, hiszen a gyerekek egy egész hétre elszakadtak azoktól, akiket szeretnek: szüleiktől. Óriási könnyek potyognak a kisfiú szeméből, ahogyan estefelé, az anyukájával való telefonbeszélgetés után feltámad benne a honvágy. Egy kis szobában először én próbálom vigasztalni, később újabb és újabb vezetők érkeznek véletlenül valamiért, vagy szándékosan sietnek a segítségemre. Mert a kisfiú csak nem vidul fel, így rövid idő elteltével már öt vezető énekel, táncol, mókázik, hogy elhessegesse a szomorúságát. A gyerekek is segítenek egymásnak a bánat óráiban: a nagyobb ölébe veszi a kicsit, viccet mesél neki, hogy elűzze a sötét felhőket. Az áhítatban aztán arról hallunk, hogy a tanítványokkal együtt az emmausi úton a szomorúságunktól nem láthattuk meg a velünk vándorló Urunkat, aki pedig ekkor is ott ment mellettünk... ...de amint kinyílt a szemünk, örülhettünk a tékozló fiú apjával együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk, és ezt a sok érzést tőle kaptuk, s az ő kezéből tudunk mindent elfogadni. Ez a felhőtlen öröm. Örömben szinte elképzelhetetlenül gazdag volt a Napvetők tábora. Bolcos banketten. A gyermekmosolyok öröme máig betölti a szívünket, hiszen minden felharsanó kacagás megerősítés számunkra. így történhetett, hogy a táborban - mi legalábbis a szívünk mélyén így éreztük - Jézus fénye idén újra beragyogta az életünket. dog gyermekarcok során csillan meg a napfény a vízi olimpián, amikor egymást locsolva nevetnek a gyerekek a versenyfeladatokon; boldogság tölti be a templom falait, ahogy felcsendülnek az Új ének dallamai, melyekhez a Napvető zenekar gyermekkezei szolgáltatják sokszor a zenét; vidám, önfeledt nevetés hallatszik a Ki mit tud? előadásain, a népzenei táncházban, az utolsó esti tánÉrzelemből persze maradt elég a tábor elmúltával is: az elválás könnyei csillannak meg a búcsúzkodó gyerekek, vezetők arcán, és most, napokkal később is mélyen hiányzik a gyerekek őszinte szeretete, a vezetők barátsága, a Jóisten olyan egyértelmű jelenléte, ahogyan közöttünk megjelenni éreztük. ■ Bonnyai Zsuzsanna és Pellionisz Petra Véleménycsokor táborozóktól, szülőktől, lelkészektől más tábornál! A kedves táborvezetők, a régi és új barátok, közös éneklések és áhítatok, színes programok és beszélgetések felejthetetlenné teszik mindenkinek ezt a csodálatos pár napot, így én csak ajánlani tudom mindenkinek! Grosz Zsuzsi 11 éves táborozó Sopronból: Nagyon tetszett a tábor, mert sok dolgot tanultam Istenről és a szeretetről. A foglalkozások tarkák voltak, mint az ott készített nemezlabdáim. Rengeteg új barátom lett. Egyetlen rossz dolog történt csak, hogy gyorsan véget ért, és el kellett búcsúznunk. Jövőre is szeretnék ott lenni a többiekkel. Grosz Tamás édesapa és Grosz Tamásné (Ildi) édesanya: Lányunknak ez volt élete első táborozása, igaz, barátnőivel együtt ment, hogy egymás támaszai legyenek. Már érkezéskor láttuk, hogy szép környezetbe és jó társak közé fog kerülni. Hazaérve sokáig mesélt élményeiről, az együtt éneklésekről, a közös áhítatokról, ismerkedésekről és játékokról. Hallgatva őt minket is átjárt annak az érzése, hogy milyen nagy öröm egy nagy „hitbéli” családhoz tartozni. Lajtos János evangélikus lelkész, édesapa: Miért éppen Piliscsaba? Tagadhatatlan, hogy hét évvel ezelőtt, amikor először vittem hittanosokat Piliscsabára, a saját gyermekkori ifjúsági tábori élményeim és a Nagybörzsönytől való viszonylag kis földrajzi távolság is meghatározó volt. Mi a gyümölcse a tábornak? A gyerekek megtapasztalhatták a más gyülekezetekben - talán éppen az ország másik határán - élő hittanosok hitét, szeretetét, gondolkodását. Az ősztől induló órákon felhasználhatjuk a megtanult énekeket, és a lelki élmények sorolásával kezdődik az új tanév. Bibliaismeretük, bibliaszeretetük elmélyül, és a „hétköznapokban használhatóbbá”, természetessé, az élethez tartozóvá válik. Galgóczi György édesapa és Galgóczi Andrea édesanya: Azért küldjük gyermekünket minden évben ebbe a táborba, mert biztosan tudjuk, hogy lelkileg hasonlóan gazdag fiatalok közt töltheti el tartalmasán azt az egy hetet. A fiatal teológushallgatók áhítatai mély benyomásokkal erősítik gyermekünk hitbéli fejlődését. Roszík Gábor evangélikus lelkész, édesapa és Roszík Ágnes édesanya: Azért küldjük el Csengét évről évre a táborba, mert olyan érzelmi, lelki és szellemi ajándékokkal tér haza, amelyek - meggyőződésünk szerint - komoly mérföldkövet jelentenek lelki és mentális fejlődésében. A közösségi élmény - zene, tánc, vetélkedő - mellett a hiteles vezetők példája ebben a korban rendkívül fontos. Egy kortárscsoportban megélt közösségi hitélmény, „ráébredés” minden prédikációnál fontosabb lehet. Lénárt Viktor evangélikus lelkész, a táborszervezők szakmai és lelki trénere: Ha igaz az, hogy Jézus a legfontosabb, akkor szükséges, hogy a neki szentelt munkát vegyük a legkomolyabban a munkák közül. A Napvető országos evangélikus gyerektábort az alapossága, a jó szervezettsége és a vezetők szerepvállalása, odaadása szempontjából így tartom jövőbe mutató és példamutató kezdeményezésnek. Mády Erzsébet korábbi országos gyermekreferens és táborszervező: Gyermekreferensségem ideje alatt - és azután is - háromszor vettem részt az országos gyerektábor szervezésében. Idén nyáron is lelátogattam a tábor utolsó napjaira. Hogy miért? Mert a szervezők közösségét nagyon jó hangulatú és szeretetteljes csapatnak tartom, olyan társaságnak, ahol egészen önmagam lehetek, és mindannyian elfogadottak vagyunk, lehetünk. A sokféleségünkkel együtt. A táborról pedig azt gondolom, hogy az életöröm és az elcsendesedés egyaránt helyet kap benne, úgyhogy valódi hídépítő tábor ez: a gyerekek természetes világába „oltja be” a keresztény tartalmat. Ezt nagy-nagy erényének tartom.
