Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-26 / 17. szám
2 • 2009- április 26. üm/tRsq^ »EGYMÁS TERHÉT HORDOZZÁTOK...« ÚTITÁRSUNK, A BIBLIA „Akármilyen volt is sorsa, nemzetéhez hű maradt...” Lapunk hasábjain már beszámoltunk egyszer a Budapest- Deák téri és az apácai evangélikus gyülekezet partnerkapcsolatáról. Akkor elsó'sorban az anyaországiak Erdélyben szerzett élményeibe nyerhettünk betekintést. Jelen cikk az apácai testvérek magyarországi látogatásának eseményeivel ismerteti meg az olvasót. Az elmúlt években több Deák téri gyülekezeti csoport is látogatást tett erdélyi testvérgyülekezetünknél Apácán. Sokan megismertük és élveztük az ottaniak zatetlen beszélgetésen kívül itt elhangzott egy, a Deák téri gyülekezet életét bemutató képes beszámoló is. A vendéglátók körében nagy sikert aratott az apácaiak bemutatkozó éneke, mely kimondottan erre a találkozásra íródott. (E dalból vett idézet olvasható a fenti címben.) A hétfői nap a Dunakanyar nevezetességeinek megtekintésével telt. Az esztergomi bazilika, valamint a Főszékesegyházi Kincstár meglátogatása után kiadós séta következett a Mária Valéria hídon át a Duna szlovákiai partjára. A következő állomás a visegrádi fellegvárba ejtő vendégszeretetét. Eddig azonban az Olt partjáról csak kisebb csoportok viszonozták e látogatásokat. Az ottani konfirmandusok évről évre részt vesznek ugyan a Deák tériek által rendezett nomád táborokon, ám nagyobb, szervezett felnőtt csoport eddig még nem vállalkozott budapesti kirándulásra. Idén márciusban azonban - noha a Barcaságban még egy nagy havazás erejéig visszatért a tél - végre megtört a jég. Simon László lelkész vezetésével március 13. reggelén egy negyvenhét fős csoport szállt autóbuszra, hogy útnak induljon Magyarország felé. A csapat pénteken este hét óra körül érkezett meg a fóti Kántorképző Intézet épületébe, mely magyarországi tartózkodásuk idejére szálláshelyükké vált. Szombaton budapesti városnézés szerepelt a programban. A Parlament megtekintése után a Hősök tere és a Vajdahunyad vára következett. A Deák téren elköltött ebédet követően templomunkkal és az Evangélikus Országos Múzeummal ismerkedtek vendégeink. A délutáni budavári séta után a Citadelláról nézték végig a város esti fényeinek kigyulladását. Vasárnap, miután erdélyi testvéreink részt vettek a kilencórás istentiszteleten, vendéglátó családokhoz csatlakozva gyűjthettek személyes élményeket a március 15-ét ünneplő fővárosban. A tizenegy órakor kezdődő kantátás istentiszteleten Simon László hirdette Isten igéjét. Az estére újból összegyűlt csapat a vendéglátókkal együtt szeretetvendégségen vett részt. A kővár volt, ahol gazdag kiállítások fogadták az érdeklődőket. E tartalmas nap végén szentendrei séta, s - kicsit az otthon maradottakra is gondolva - egyórányi ajándékvásárlás jelentette a „levezetést”. Kedden az autóbusz Eger felé vette az irányt. Útközben lehetőség nyílt Gödöllő és Aszód megtekintésére is. Eger nevezetességei többekben felidézték ifjúkoruk kedves olvasmányélményét, Gárdonyi Géza regényét. Márta néni, egyike az apácaiaknak, elmondta: soha nem vágyott egzotikus vidékekre, de hogy Egerbe egyszer eljusson, az mindig ott élt álmaiban. Talán senkinek nem fog hiányozni az a kövecske, melyet az egri várfaltól vitt magával, felbecsülhetetlen kincsként, mint a hazaszeretet, a hűség s egy megvalósult álom mementóját. Erdélyi testvéreink magyarországi látogatása szerdáig tartott. Köszönet illeti mindazokat, akik bármiféle segítséget nyújtottak vendégeink fogadásánál. A fóti kántorképző dolgozói gondos munkájukkal, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársai ingyenes tárlatvezetéssel járultak hozzá a látogatás emlékezetessé tételéhez. A magyarországi programok szervezését Zászkaliczky Péter tartotta kézben. A néhány nap során látott ragyogó tekintetek tanúsága szerint sok-sok öröm és építő találkozás forrásává vált ez a látogatás. Hálát adhatunk mindezért Urunknak, aki meggazdagított bennünket a közös hit, a testvéri közösség s az összetartozás ajándékaival. Cselovszky Ferenc lelkész (Budapest-Deák tér) „...hanem az Isten irgalma...” Dániel könyve Jézus szenvedéstörténete akkor érte el a tetőpontját, amikor Kajafás főpap türelmetlen kérdéssel akarta végleg sarokba szorítani az Urat: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!” (Mt 26,64) Ez nemcsak vallatás, hanem egyúttal fenyegetés is volt! Jézusnak kettős erre a felelete. Egyrészt igenli a kapott kérdést: „Te mondtad.” De rögtön hozzá is fűz valamit, amivel a vádlottból egyszerre ítélő bíró lesz: „...meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. ” Ez pedig így a Dániel könyvéből való mondat. Ott ez áll: „Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott... Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” (Dán 7,13-14) És bár Jézus, a Messiás nem a felhőkön jött, hanem Dávid házából Betlehemben született (Mik 5,1) - nem tagadhatjuk, hogy Jézus ismerte és magára vonatkoztatva idézte Dániel könyvének ezt a mondatát. Sőt amikor dicsőséges visszajöveteléről szólt, akkor is erre hivatkozott: „...és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. ” (Mt 24,30) Működése elején megkísértette Jézust az ördög. Azt kívánta tőle többek között, hogy ugorjon le a templom párkányáról (Mt 4,5), de ez a terve nem sikerült. Egyszer viszont nem csupán a templom párkányára, hanem a megszentségtelenített jeruzsálemi templom szentélyébe állított föl Antiochos Epiphanes szír király idegen istenszobrokat, amire már Jézus is azt mondta, hogy ez a vég jele lesz (Mt 24,15). És ezt is Dániel könyvéből idézte (Dán 9,27). Sőt egyik példázata is tud „tüzes kemencébe” vettetésről (Mt 13,42.50), akár Dániel könyve (3,6). Mint ahogy Jézus kijelentése: „az igazak fénylenek” (Mt 13,43), Dánielnél is megtalálható (12,3). A Jelenések könyve olvasásakor is rájövünk arra, hogy számtalan helyen bukkanunk hasonlóságokra: képek, alakok, kifejezések, elnevezések ismerősek Dániel könyvéből. Itt is, ott is szó van látomásokról, hallomásokról, állatokról és szarvakról, tengerből feljövő vadállatokról, angyalokról, emberfiáról, bonyolult számokról. Az is közös, hogy a látnok zavart, szomorú lesz vagy sír, arcra borul, megnémul. Hová sorolhatjuk hát ezt a rejtélyes könyvet, amely a mi Bibliánkban a három nagy és a tizenkét kispróféta könyve között áll? Mi ezért úgy is tartjuk számon, mint prófétai könyvet. Nem így a zsidó Biblia! Ott Dániel könyve egészen a végén áll, Ezsdrás, Nehemiás és a két Krónika-könyv előtt, az „iratok” és nem a „próféták” között! Úgy tudjuk, azért, mert a zsidók utolsóként vették be a bibliai könyvek közé. Ezért is mondhatjuk, hogy az Ótestámentum „legfiatalabb” könyve a Dánielé. Főszereplője, Dániel is bármi másnak nevezhető, de nem prófétának. A könyv szerint júdeai fiatalember ő, akit társaival együtt Babilonba hurcoltak el Jeruzsálem elfoglalása és feldúlása után, és ott királyokat, uralomváltásokat élt át. A könyv első hat fejezetében úgy tudósít eseményekről, mintha közvetlenül ő maga is részesük lenne, míg a 7-12. fejezetekben négy látomást mond el, és azokat magyarázza. Dániel könyvének eseményeit és látomásait a történelemben igen nehéz időbelileg elhelyezni, inkább úgy látszik, hogy - esetleg hallomás alapján? - a babilóniai, médiai, perzsa és görög uralmakról szól. Maga Dániel persze már ezek után élt. Kijelentései egy sereg tényleg megtörtént eseményre utalnak, amelyek ezeknek a birodalmaknak valamelyikében játszódtak le. A szerző személyét nemigen ismerjük, bár szép neve azt jelenti, „Isten, aki megítél”. Maga a könyv valószínűleg a Kr. e. 2. században keletkezhetett. Olyan időben, amikor már megszűnt a zsidóságban a prófétaság intézménye, és a népnek küzdenie kellett, hogy a sok vallás kísértései között megőrizze egyistenhitét. Maradandó üzenete a könyvnek, hogy bemutatja, Isten hűségesen gondoskodik a benne bízókról, s teszi ezt Dániel és társai sorsán keresztül. A politikailag legválságosabb időkben is szabad és lehet bizakodni Istenben. Biztatás ez hívei számára, hogy semmiképpen el ne veszítsék hitüket. Végső soron mindig számolhatnak Isten segítségével. Ezt az üzenetet sajátos „csomagolásban” találjuk Dániel könyvében, amelyet a szakemberek apokaliptikus irodalomnak neveznek. Ennek legelsője éppen a mi könyvünk. Módszere abban rejlik, hogy a jelenben lejátszódó próbatételekre, megpróbáltatásokra nem is annyira a jelenben, hanem a jövőben ígér megoldást. Az apokalipszis szó éppen azt jelenti, hogy sok mindennek, amit mi itt ma nem értünk, és amire nem kapunk választ, annak titkát Isten „felfedi” a jövőben. Ennek a titoknak a megfejtéséhez szolgáltatják a kulcsot az apokaliptikus könyvek, mint a Dánielé vagy a Jelenések könyve is. Dániel könyvéből való az Újtestámentumban is többször előforduló Emberfia név, amelyet Jézus magára alkalmazott. Ugyancsak ez a könyv beszél sokat angyalokról, s ami a legszembeötlőbb, Dániel könyve hirdeti meg az Ótestámentumban elsőként a kettős feltámadást: némelyek örök életre, mások gyalázatra támadnak föl. De „az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké” (Din 12,2-3). De még a Bibliában járatlanok előtt is jól ismert Dániel és társai tartózkodása a tüzes kemencében vagy az oroszlánok vermében. A Bélsaccar (Károli: Belsazárj lakomáján megjelenő fali írás már sokakat megrémített, és a modern nyelvekbe is átment: méné, méné iekél-u-parszin! Isten megmér, könnyűnek talál és elítél. Figyelmeztetés ez, hogy valaki megméretett és könnyűnek találtatott, aminek pusztulás lesz a vége. Viszont határtalan bizalom csendül ki Dániel imádságából: „Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd imádságainkat. Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg!” (Dán 9,18-19) „Mit tanullyunk innét?” - kérdezte Kecskeméti Alexis János Az Daniel Propheta Könyvének magyarazattya című, 1621-ben megjelent könyvében. És a felelete: „Micsoda kevantatik az imatsaghoz, könyörgeshöz? (...) az mi szivünknek buzgó indulattya, az mely fel hasson Isten eleiben. Ne csak nyelvünk mozogjon ajakinkal eggyüt az imatsagban; hanem szivünk gerjedözzön Isten elöt. (...) Minket pedig az igaz szivböl származót könyörgésre segellyen az mi Istenünk. Fiáért az Ur Jesus Christusert. Ámen.” Gémes István Assisi Szent Ferenc Tégy engem békéd eszközévé Uram, tégy a béke eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet van, hogy megbocsássak, ahol bűn van, hogy egyesítsek, ahol széthúzás van, hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van, hogy hitet vigyek, ahol sötétség van, hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van. Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem hogy vigasztaljak; nem azért, hogy megértsenek, hanem hogy megértsek, nem azért, hogy szeressenek, hanem hogy szeressek; csak ez a fontos, mert amikor adunk - kapunk, amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk, amikor meghalunk - új életre kelünk.
