Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-22 / 12. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. március 22. 7 wmmm Carl Orff vétke ► A 20. századi zene egyes hívei évtizedek óta fanyalognak, ha Carl Orff Carmina Burana című műve kerül szóba. Bírálják tonális hangzását, nehezen tudják megbocsátani rendkívüli sikerét. A hangversenynaptárra tekintve valóban a zenei élet középpontjában van itthon is, február végén az Operában a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara és a Magyar Állami Operaház énekkara Héja Domokos irányításával mutatta be. Rá egy hétre e produkcióval látogatott a fővárosba a Szegedi Kortárs Balett. A Pécsi Balett is szívügyének tekinti a darabot, tíz évvel ezelőtt bemutatott előadását novemberben újította fel, s azóta is táblás házak mellett játssza. Miben rejlik a mű titka? Talán három tényezőnek: a szerzői talentumnak, a parádés szövegkönyvnek és a közreadás időpontjának megismételhetetlen eredője. Carl Orff német zeneszerző 1895- ben született. Pályája elején mint kiváló zenepedagógus szerzett hírnevet. A régi zene, ezen belül az egyházi zene kutatásában ért el eredményeket, emellett ma is világszerte alkalmazzák „Orff-Schulwerk” néven ismert zenei és mozgásnevelési metodikáját. Ebben - a gyermekek fejlődését is kiválóan szolgáló - pedagógiai módszerben a beszéd, a zene, a tánc ritmusa eggyé válik. Mint zeneszerző első színpadi sikerét a Frankfurtban 1937-ben bemutatott Carmina Burana című művével aratta. Orff nem tett mást, csak „totális színházában” pedagógiai módszerét ültette át a gyakorlatba. Színpadi ismereteit kihasználva egyszerűen, de rendkívül szuggesztíven alkotta meg. Bírálói általában zenéjét veszik górcső alá, komplexitásával már nem foglalkoznak. A darab címének és a szövegnek a forrása egy 13. századi verseskötet. A bajorországi Benediktbeuren kolostorban megtalált latin és alnémet nyelven írt kódex valóságos kincsesbányája az úgynevezett „vágáns” költészet alkotásainak. Bordalok, diáknóták keverednek szerzetesek világi gondolataival, stílusuk hol vaskos, hol lírai, hol humoros. A sorokat tanulmányozva az olvasó ráébredhet arra, hogy az egyesek által „sötét középkornak” tartott időszak korántsem volt olyan barátságtalan. A szerző a kódexből huszonnégy darabot használt fel a karműben. Műfajának meghatározása nem egyszerű, talán a „szcenikus kantáta” elnevezés közelíti meg a legjobban. Oratorikus formában hangversenyteremben vagy tánccal színesítve színpadon egyaránt hatásos. Az opus három részből áll: az első rész a tavaszról szól, a második rész egy kocsma forgatagába enged bepillantást, a befejező rész témája a szerelem. A harmadik tényező a bemutatás ideje. Utólag visszatekintve a harmincas évek vége nem sok jót ígért egy német átlagpolgárnak. Az elkövetkezendő borzalmak előérzete minden lélekben ott lappangott, s egy reneszánsz életvidámságot sugalló zenei csemege elfeledtette a gondokat. Orff későbbi, hasonló stílusjegyekkel komponált művei - mint a Catulli Carmina vagy az Aphrodité győzelme - már nem arattak akkora sikert. A mű Magyarországon sokáig el volt zárva a közönség elől. Felrótták a szerzőnek, hogy hatvanmillió honfitársával együtt otthon maradt a hitleri Németországban, s nem emigrált, mint sok zenész társa. A háború után ráadásul nem az NDK művészetét gazdagította, így a „nyugatnémet szerző” iránti bizalmatlanság sokáig megmaradt. Az 1956-os forradalom után omlani látszott az Orff köré épített fal. A Magyar Rádióban 1960-ban készült felvételen Forrai Miklós keze alatt olyan művészek működtek közre, mint Réti József, Melis György vagy Gyurkovics Mária. A hatvanas években érkezett az országba a csehszlovák Supraphon kiváló felvétele. A Cseh Filharmonikusok ének- és zenekarát Václav Smetácek vezényelte. A mű egyre népszerűbb lett, minden zenekedvelőnek fűződik hozzá egy vagy több zenei élménye. Számomra Jean-Pierre Ponnelle 1975-ben készített filmje jelent felejthetetlen élményt, de számos koncertre is szívesen emlékezem. Szinte hihetetlen, de a művet Magyarországon menedzselő ügynökség adatai szerint az elmúlt nyolc évben ötvenkilenc koncerten és száztizenkilenc színházi előadáson mutatták be. A bevezetőben említett két balettelőadás is méltó Orff szelleméhez. A Pécsi Balett korán felfedezte a Carmina Buranában rejlő mozgást, máig klasszikusnak számít Eck Imre 1978- as koreográfiája. Az előadás a Pécsi Nyári Színház műsorait színesítette. A mostani felújítás HerczogIstván tizenkét évvel ezelőtti, nagy sikerű bemutatóján alapul. Az akkori előadás szabadtérre készült, és Neubrandenburg templomterén is eljátszották. A mostani színrevitel feszesebb s lényegesen rövidebb is. Összefüggő történetet mesél el a tánc nyelvén: egy angyal megpróbáltatásait a földön. A vaskos témákat enyhíti a humor segítségével. Emlékezetes módon a híres kontratenoráriát („Olim lacus colueram” - „Hajdan szép hattyú voltam én”) a csapszékben elázott angyallal állítja párhuzamba, s a többi dévaj tréfát is szeretettel oldja. Nem tartom szerencsésnek viszont, hogy Ravel Bolerójával tették egy műsorba. A látottak szerint a Bolero sokat kivesz a táncosokból, s emiatt az Orff-mű kurtítva kerül a közönség elé. Sajnos éppen az ónémet szövegekkel rövidült meg a darab. A Művészetek Palotájában látott, majd egy évtizedes múltra visszatekintő szegedi előadás filozofikus oldaláról közelíti meg a középkori játékot. A darab elején és végén - mintha Bergman A hetedik pecsétjéből lépne ki - testet ölt a halál, s ettől kezdve a táncjáték élet s elmúlás mezsgyéjén folyik. „Fortuna állhatatlan, csalfa” - énekli a nyitókórus, s ez megadja az est hangulatát. Egy mezőn zajlik a játék, füvön lépkednek a szereplők, a telihold hol tisztás, hol háttér, hol örvény, amely lehúzza az élőt. A lyoni táncszínházban is nagy sikerrel bemutatott darab egy összeforrt fiatal alkotóközösség mesterműve. A klasszikus balett kivételével minden mozdulati sornak tárháza, lírai és akrobatikus elemek váltják egymást. A feszültséget itt is jól oldja a kocsmai jelenet. A koreográfus, Juronics Tamás a csapatra épít, az összjátékot helyezi mindenek elé, ez alól csupán lány a kivétel, akit a szerelmi beteljesülésből a halál ragad el. ■ Csermák Zoltán Carl Orff magyarországi nagykövete Ivasivka Mátyás pécsi pedagógus a hatvanas években az anyagiakban igencsak szűkölködő Állami Nagy Lajos Gimnáziumban oktatott zenei tárgyakat. Az ambiciózus fiatalember levélben kereste meg a kor jeles zeneszerzőit: Sztravinszkijt, Brittent, Sosztakovicsot, Hindemithet, Hacsaturjánt és Orffot, kérve őket, hogy műveikkel, kottákkal támogassák az iskolát. Egy személy kivételével mindenkitől kapott választ, s Orff-fal intenzív levelezés is kialakult. 1965-ben egy teherautó állt meg az iskola előtt a zeneszerző ajándékaival megrakva: kották, utasítások, hangszerek kerültek elő a ponyva alól. Az instrumentumok hűen tükrözték az orffi zenei világot: a metallofonok, xilofonok, harangjátékok, ütős hangszerek inkább az indonéz gamelan, mintsem a klasszikus zenekarok szerszámaihoz álltak közel. Az adomány nyomán a lelkes karnagy irányításával 1965- ben megalakult a ma is rendszeresen koncertező, tizennyolc tagú Orff zenekar. Ivasivka Mátyás a névadóval személyesen sohasem találkozott, de a zeneszerző haláláig sűrűn leveleztek. „Orff egy egyéni világ kapuját nyitotta meg - beszél a német zeneszerzőről a pécsi mester. „Tonális, neoprimitív irányzatnak lett a szülőatyja, ahol a ritmuson, a deklamáción van a hangsúly. Van olyan műve, amelyben nincs is zene. Stílusának története halálával bezáródott, éppen egyéni irányzata miatt követni lehetetlen s egyben értelmetlen is.” Pillanatfelvétel a Carmina Burana szegedi előadásából Ä Magyar Öröí^ség-díjjaí kitüntetett 2009 április 5-én, virágvasárnap ünnepén este T órakor bemutatja Németh László VlL Qerßdy Történelmi dráma két részben Szereplők: VII. Gergely................................ Ottó, ostiai püspök................... Hugó, clunyi apát....................... Matild, toszkánai grófnő.......... Ágnes, császárné, Henrik anyja Adelhaid, Henrik anyósa.......... Péter, kancellár.......................... Donizo, várnagy........................ Desiderius, apát........................ Kolduló barát............................. Crestentius, római nemes........ Orgonista................................... Bánffy György Kossuth-díjas kiváló művész Lénárt László Áron László Buzogány Márta Borbáth Ottilia Vajda Márta Farkas Tamás Gyurin Zsolt Mucsi Sándor Rékai Nándor Kárpáti Tibor Dibusz Ferenc Jelmeztervező: Huros Anna Mária Zene: Dibusz Ferenc Rendező: Pataki András További előadások: Április 17., 24., május 8., péntek: este 7 óra Április 12., 19., 26., május 10., vasárnap: délután 3 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, illetve hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján: 1/235-5500. Jegyárak: 2800, 2400, 2000 forint. Immár a negyedik Németh Lászlóbemutatóval várjuk közönségünket. Miközben mai színházi és irodalmi életünkből már teljesen hiányzik Németh László. Hogy életét és munkásságát ne borítsa a feledés homálya, ezért igyekszik színházunk gondoskodni az emlékezet lángjának élesztéséről és lobogtatásáról. Németh László drámái nem a könnyed szórakoztatás művei, hanem egy írói világkép szemcséi. Nála nem csoportok állnak szemben egymással, hanem mindig egy nagy egyéniség szenvedélye, bukása, vezeklése - önmagában. A konfliktus a hősök lelkében játszódik le. Németh Lászlót - saját vallomása szerint - a magatartás, „az igazságszeretet által felidézett tragikum” érdekli. Hisz a nagy példák apostoli erejében és abban, hogy erkölcsöt csak erkölcsi példa teremthet. Önvizsgáló szenvedéllyel műveiben értékeli át újra és újra önmagát. Nála hatalmas tudásanyag teremti meg az ismeretet. Ez az ismeret aztán problémává, a probléma pedig magatartássá válik. VII. Gergely pápa - a világ leghatalmasabb szervezetének feje - a népből származik. Ezt fennen hirdeti és vallja. A születés kiváltságával szemben a szellem kiváltságát akarja megvalósítani a földön, az egyéni hatalmaskodás, a harácsolás szorításából kiszabadítani az emberi lelket. - És ugyanez a pápa kíméletlenül zsarnoki eszközökkel küzd e célért. Elbukik, de művével mégis útjára indítja a 11. századi Európában a szellem forradalmát. Németh László szerint annak a kornak (hasonlóan a mi korunkhoz) igazi múzsája a szorongó tájékozatlanság és a megismerési vágy volt. „Hajótöröttek vagyunk, akik a csillagokat nézzük, s a partot keressük - abban a hitben, hogy van part, és a csillagok vezetnek.” Ezt a hitet erősíti bennünk Németh László! ■ Udvaros Béla Március 29-ig látogatható a budavári bibliakiállítás Az Országos Széchényi Könyvtár Biblia Sacra Hungarica - A könyv, mely „örök életet ád” című kiállítása novemberi nyitva tartása óta minden eddigi látogatottsági rekordot megdöntött. A látogatók visszajelzése alapján a magyar Biblia történetét bemutató tárlat minden korosztály számára különleges élményt nyújt. A fiatalabbak színes, játékos múzeumpedagógiai foglalkozás keretében ismerkedhetnek a Szentírással, míg az idősebbeket a templombelsőt idéző kialakítás, a különleges zenei aláfestés segíti az elmélyedésben. A nagy érdeklődésre való tekintettel az eredetileg kétezer példányban megjelent színes katalógusból további ezer példány utánrendelésére volt szükség. A kiállítás már csak ebben a hónapban látogatható, március 29-én tart nyitva utoljára. Aki szeretné megcsodálni a világ első könyvének, Gutenberg negyvenkét soros Bibliájának féltve őrzött töredékét, a magyar nyelv dajkáját, a híres vizsolyi Bibliát, Ady Endre széttépett Bibliájának saját kézírásával megőrződött fedelét vagy a magyar történelem számos nagy alakjának Bibliáját, feltétlenül látogasson el még márciusban az Országos Széchényi Könyvtárba. A kiállítás megtekinthető keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között az Országos Széchényi Könyvtár - Budavári Palota, F épület - VI. emeletén, a Corvina kiállítótermekben.
