Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-31 / 22. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2009. május 31. 15 Hacsak komolyan át nem gondoljuk 2.: Ne vásárolj hulladékot! ► Sorozatunk címét az ökumené szellemében II. János Pál pá­pától kölcsönöztük, aki 1990-es újévi üzenetében ezt mondta: „A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az öko­lógiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életfor­máját.” Mai témánk a hulladék mennyiségének csökkentése. Polgármesterek és környezetvédelmi miniszterek egyik kedvenc prog­ramja, hogy a kamerák kereszttüzé­ben új szelektív hulladékgyűjtő szi­getet avatnak. Mosolyuk azt tükrö­zi, hogy most végre az egész világ lát­hatja, mekkora lépést tettek a világ környezeti bajainak megoldása felé. így gondolja ezt a környezettudatos polgárok többsége is. Ha a környezet­­védelemről esik szó, a legtöbben azt mondják, hogy ők mindent meg­tesznek, szelektíven gyűjtik a szeme­tet. Mikor hétvégén futni mennek a Normafához, a szelektív gyűjtőnél mindig kipakolják autójuk csomag­tartójából az ásványvizes műanyag palackokat. Jól teszik, de nem tesznek eleget. Hogy mi a bajom a PÉT palackba csomagolt ásványvízzel és a városi autózással, azt rovatunk rendszeres olvasói jól tudják. De mi a probléma a szelektív gyűjtéssel? Szögezzük le, szelektív gyűjtésre szerintem is szükség van. Ha a külön gyűjtött papírt, műanyagot, fémeket, üveget feldolgozzák, és ismét hasz­nos áru lesz belőle, az sokkal jobb megoldás, mintha a vegyes szemét bármilyen korszerű, EU-szabványnak megfelelő hulladéklerakóra vagy hul­ladékégetőbe kerülne. Vannak persze, akik azt mondják, hogy kár bajlódni a szelektálással, mikor ott van nekünk a felújított rákospalotai hulladék­égető mű, amely úgy nyeli el Buda­pest szemetének hatvanöt-hetven százalékát, hogy közben a környező lakótelepeknek energiát is termel, a füstgázokat pedig a legkorszerűbb megoldásokkal szűri. A folyamat persze nem ilyen prob­­lémátlan. Ahhoz évtizedek kellenek, hogy biztosan megmondhassuk, a füstgázok mennyire károsítják a kör­nyéken lakók egészségét, azt viszont már most is tudjuk, hogy az égetés során keletkező nagy mennyiségű sa­lakot és a füstgázokból kiszűrt sok­kal kevesebb, de sokkal veszélye­sebb pernyét valahol el kell helyezni. A hulladékégetés és a szelektív ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Kézdy Edit gyűjtésen alapuló újrahasznosítás környezeti előnyeinek és hátrányainak összehasonlításakor gyakran elköve­tik azt a hibát, hogy nem a teljes fo­lyamatot elemzik. Ha elégetjük a hul­ladékot, akkor az új termékek előál­lításához új nyersanyagra van szükség. Ha a sör csomagolására használt alu­míniumdoboz előállítását a bauxitbá­nyászattal kezdjük és a timföldgyár­tással folytatjuk, akkor sokkal feldúl­­tabb tájat hagyunk magunk mögött, sokkal több energiát használunk fel, és sokkal több globális felmelegedést okozó szén-dioxidot eregetünk a le­vegőbe, mintha az összegyűjtött alu­­dobozokat beolvasztjuk, és új dobo­zokat készítünk belőlük. Akik számára a szelektív gyűjtés a csúcs, azok szívesen példálóznak a sö­rösdobozokkal. Na de miért kellene aludobozba tölteni a sört? Ha helyet­te sörösüveget használunk, azt nem kell használat után kidobni. Elég, ha a betétdíjas üveget visszavisszük a boltba, és mindig új sört lehet bele tölteni. Körülbelül ötvenszer. Ter­mészetesen ez is szállítással, mosás­sal, tehát szennyezéssel jár, de sokkal kevesebbel, mintha az alumíniumba vagy műanyagba töltött sört válasz­tanánk. Ennél - környezeti szem­pontból - már csak az jelent jobb megoldást, ha egyáltalán nem iszunk sört. De eddig a pontig ezen a forró május végén nem merészkedem. Ám ha elszakadunk a sörtől, nyil­vánvaló, hogy mennyi olyan árut vásárolunk, amelyből nagyon ha­mar szemét lesz. Az agyoncsomagolt élelmiszereket a vevők többsége a pénztárnál nejlonzacskóba teszi, az­tán hazamegy, és egy órán belül ki­dobja a csomagolást is, a nejlonzacs­kót is. Ha nem figyelünk, könnyen vásárolhatunk olyan műszaki cikke­ket vagy cipőket, amelyeket, ha el­romlanák, szinte lehetetlen megjaví­tani. Még most, a gazdasági válság idején is rengeteg olyan áru fogy a reklámok hatására, amelyre kár nyersanyagot, energiát, munkát, sze­métlerakó kapacitást áldozni. Mit tehetnénk, áldozatok vagyunk - mondhatják. Nincs sok választá­sunk. Szeretném felhívni a figyelmü­ket arra, hogy egy civil szervezet, a Hulladék Munkaszövetség Magyar­­ország tizenhét városában tizenöt éve próbálja elérni, hogy kevesebb legyen a hulladék. Idén májusban elindítot­tak egy kampányt, amelynek címe fi­gyelemre méltó: „Teljes élet - nulla hulladék!” így magyarázzák: „ A mai világra jellemző mértéktelen sze­méttermelés csak tünet. Nagyon sokszor halljuk, hogy rossz kedvem van, elmegyek vásárolni, ettől mind­járt jókedvre derülök, hiszen szerez­tem magamnak egy újabb tárgyat. Szerintünk nem így kellene az em­bernek megoldania a problémáit.” Emlékeznek még a sorozatunk első cikkének végén idézett II. János Pál­­mondatra? „Az egyszerűség, önmér­séklet és önfegyelem, valamint az áldo­zatos lélek a mindennapi élet részeivé kell hogy váljanak.” Nekem úgy tűnik, a két idézet összhangban van. A cél nem a lemondás, hanem a teljes élet. Ha hulladékügyben a megoldási javas­latokra is kíváncsiak - és a számítógép­ről még nem mondtak le -, keressék fel a nullahulladek.hu honlapot. ■ Gadó György Pál HIRDETÉS Pályázat oktatásiintézmény-vezetői tisztségre Szarvason A Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség presbitériuma pályázatot hirdet a Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Evangélikus Általános Iskola és Óvo­da (5540 Szarvas, Kossuth u. 43-) igazgatói tisztségére. A pályázat feltételei: szakirányú végzettséget iga­zoló felsőfokú oklevél, angol nyelvvizsgát igazoló ok­irat, legalább ötéves szakmai gyakorlat. Elvárás a szak­irányú vezetői szakvizsga vagy megszerzésének vál­lalása. Az igazgatói tisztség 2009. augusztus 15-től tölthe­tő be. A megbízás öt évre szól. A munkakörhöz kapcsolódó juttatások: bérezés, ve­zetői pótlék a Kjt.-ben meghatározottak alapján. La­kást is tudunk biztosítani a pályázó részére. A pályázat benyújtásának határideje az Oktatási Köz­lönyben való megjelenéstől számított harminc nap. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, önéletrajzát, részletes szak­mai önéletrajzát, az oktatási intézmény vezetésére vo­natkozó szakmai programját, szakmai helyzetelemzés­re épülő fejlesztési elképzeléseit. A pályázathoz mel­lékelni kell a legmagasabb iskolai végzettséget igazo­ló okmányok hiteles másolatát, érvényes erkölcsi bizo­nyítványt, keresztlevelet, konfirmációi vizsgát igazo­ló okiratot, valamint lelkészi ajánlást. A pályázat kiírója biztosítja a pályázó részére a szük­séges mértékű tájékoztatást, és lehetővé teszi az isko­la megtekintését. A pályázatot zárt borítékban, „Intézményvezetői pá­lyázat” megjelöléssel kell benyújtani. Postacím: Szar­vas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség, 5540 Szar­vas, Szabadság út 70. Telefon: 66/313-131. A közoktatási intézmények vezetőinek megbízatá­sára és ennek feltételeire vonatkozó hatályos előíráso­kat a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. (Kt.) és a 11/1994. (VI. 8.) MKM-rendelet, valamint az MEE (Magyarországi Evangélikus Egyház) 2005. évi VIII. tv. 60. § (1-4) tartalmazza. A Szarvas-Újtemplomi Evangélikus Egyházközség presbitériuma EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Pünkösd előtti meditáció Az idő az Isten ajándéka! Hogy mire használjuk, az a mi felelősségünk. Az „elhívottak” a tudomány elsajátítására helyezik a hangsúlyt (doktorandusz, akadémia stb.), pedig a Szentlélek „járatlan utakra” küldi egyszemélyes evan­­gélizációra a „Fiiepeket”... (A tv Joshi Bharatot ajánlja a problémákkal küsz­­ködőknek.) Kérjük el a szolgálat Urától, mire kapjuk a gyorsan múló időnket! Az én időmben csak egyfajta teológia volt. Tizennégy évesen kaptam elhívásomat, nyolcvankilenc évesen is kapom a felülről való megbízatásokat. Útitársam Jézus!... Balázs Béláné (Kozármisleny) A templomajtó is a misszió eszköze lehet(ne)! Az elmúlt két hétvégén hivatalos elfoglaltságaim a Nyugat-Dunántúl váro­saiba szólítottak. Régi szokásunk szerint ilyenkor - gyermekeimnek is be­mutatandó - felkeressük az útba eső helységek evangélikus templomait. Be általában nem jutunk, részben a templom - érthető okokból történő - be­zártsága, részben „látogatásaink” lehetetlen időpontja miatt. Ez alkalommal öt lutheránus egység legalább külső megtekintésére volt mó­dunk. Öröm volt látni a megújult, gyönyörűen felújított templomokat és a(z) (általában) tőszomszédságukban álló, ugyancsak igen jó állapotú parókiákat. Meglepve tapasztaltuk ugyanakkor, hogy egyetlen esetben sem jelezte sem­milyen információs tábla, vajon mikor milyen alkalmak vannak a gyüleke­zetben. Kivéve azt a parókia kertjében lévő kis templomot, ahol a kertkapu belső oldalára tüntették fel, mikor lesz a következő istentisztelet. Még tavasz van, a belföldi turizmus és nyaralások időszaka most kezdődik. Bizonyára sokan lennének, akik a közelben tartózkodva legalább a vasárnapi istentiszteletre szeretnének elmenni. Ha tudják, mikor van alkalom! Vajon a zárt ajtó és az információ hiánya a helyi bennfenteseken kívül kinek a számá­ra hívogató? Nem az lesz-e ennek az eredménye, hogy a templom a helyi kö­zösségen kívüliek számára csak aktuális látványossággá degradálódik? Meg kell ragadni minden lehetőséget a misszió kiterjesztésére! A temp­lomajtó és a rajta elhelyezett korrekt információ ennek egyik hathatós esz­köze lehet. Ugyanakkor megteremtődne annak a lehetősége is, hogy ne csak a „külcsín” hanem a hívogatás eredményeként megismerhető „belbecs” is meg­érintse a csendre, nyugalomra és az Isten igéjére vágyó „idegent”. ■ Dr. Blatniczky László (Budapest) HETI ÚTRAVALÓ Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6)___________ Pünkösd hetében az Útmutató regge­li és heti igéi a Szentlélek kiáradásá­ról adnak hírt. Isten ad Szentleiket ajándékul! „Én a lelkemet adom belétek - ezt mondja az Úr -, és azt cselek­szem, hogy az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) Búcsúszavaiban Jézus a Vigasztaló, szószóló eljövetelét ígérte: „A Pártfogó pe­dig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre..!’ (Jn 14,26) Húsvét után ötven nappal „eljött a pünkösd napja, zú­gás támadt az égből” és „kettős tüzes nyelvek” (Károli-fordítás) szálltak le a je­lenlévőkre. „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel...” (ApCsel 2,1-4) »Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) Luther szerint: „Istenségére nézve a Szentíélek az Atyától és a Fiútól elválaszthatatlan isteni lényeg. Számunkra azon­ban Vigasztaló a neve; ő arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt, és Isten ránk mosolyog.” Mert „maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,16; LK). A Szentlélek a Krisztusban való élő hitet teremt bennünk, s „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet forrása” (GyLK 699) Ő kér­di tanítványaitól: „Hát ti kinek mondotok engem?” Pünkösdhétfő igéjében Pé­ter így felel: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia’.’ (Mt 16,15.16) Pál ma ezt üze­ni: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyan­az’.’„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használ­jon vele’.’ (íKor 12,4.7) A következő, nem hétköznapi igék tanúsítják, meglett e jézusi szó: „... erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesz­tek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a fild végső ha­táráig!’ (ApCsel 1,8) Jeruzsálemben a gyülekezet Istent imádta, s „amint kö­nyörögtek, megrendült az a hely..., megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bát­ran hirdették az Isten igéjét” (ApCsel 4,31). Samáriában Fülöp Krisztust hir­dette, s ott befogadták az Isten igéjét. Péter s János is „lementek, és imádkoz­tak értük... Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándéká­ban’.’ (ApCsel 8,15.17) Majd Péter arról számolt be az apostoloknak, miként tér­tek meg Cézáreában a pogányok: „Amikor elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben!’ Hallgatói dicsőítették az Urat. „Akkor a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az életre’.’ (ApCsel 11,15.18) „A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyének­nek”, ahol Barnabás s Pál „egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezet­ben” (ApCsel 11,26). Korinthusban Pál előbb a zsidók előtt tett bizonyságot, „hogy Jézus a Krisztus”. Amikor ellene szegültek, ezt mondta nekik: „Mostan­tól fogva a pogányokhoz megyek’.’ (ApCsel 18,5.6) „Mennyi pogány vár még a hívó szóra - / Gyújtsd össze népedet, Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3) ■ Garai András HIRDETÉS Szeretettel jelzem, hogy a 2009. évi füvóstáborunkat július 2-12. között tart­juk Kismányokon. Várjuk a réz- és fafúvósok jelentkezését. Jelentkezési ha­táridő: június 10. Johann Gyula (tel.: 20/824-2074; 2141 Csömör, Petőfi u. 26.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom