Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-24 / 21. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. május 24. » 11 Szeretetre és bátorításra van szükség HETI ÚTRAVALÓ Jézus beszélt a vigasztaló Szentlélek eljöveteléről. Pünkösd közeledtével jó elgondolkodni azon, mi vajon mennyire vagyunk vigasztalók, bátorítok. Nincs olyan ember, aki ne szeretne kivirágozni, gyümölcsöt teremni, értéket teremteni. Miért van mégis annyi megkeseredett és fájdalmat okozó embertársunk? A másikból a szeretetet nem lehet kipofozni, a jót csak jósággal lehet előhívni. Jézus előttünk jár ezen az úton, például odamegy a gadarai ördöngöshöz, beszélgetni kezd vele, mire az megnyugszik, és szolgálni szeretné őt. Jézus erre azt mondja: nagyszerű, menj el, és mondd el másoknak, mennyire szeret téged Isten! Sok mindent kérünk Istentől: küldj olyan politikusokat, mint Széchenyi István volt; gyógyszert, amely gyóHa kóbor kutya jön velünk szemben az úton, megtehetjük, hogy belerúgunk, mire ő megpróbálja elkapni a bokánkat; vagy szépen szólunk hozzá, és megkínáljuk egy kenyérhéjjal, mire elkezdi csóválni a farkát, és hazakísér. Hogy abból a kutyából mi „jön ki” vicsorgó fenevad vagy jó barát, legtöbbször tőlünk függ. Mint ahogy az is, mit hozunk ki a másik emberből. Ha valaki panaszkodik, milyen felesége van, abban azért kicsit ő is hibás, nem? Próbálja meg kihozni belőle azt a tündérkét, akit oltár elé vezetett! Nem szidásra van szükségünk, hanem biztatásra! Amikor a bábban megérik a pillangó teste, és elérkezik a születés ideje, akkor az megpróbálja lenyomni magáról a bábhéjat. Ha a tudósok egy szikével segítenek neki, hogy ne kínlód-Nem jó, ha például valakinek, aki gyerekkorában arról álmodozik, hogy tanár lesz, a szülei azt mondják: a tanár nem keres jól, nincs is megbecsülve, legyél közgazdász! Vagy ha szeretsz egy fiút, akkor hiába mondja anyukád, hogy az a másik jobb parti! Az kompromisszum lenne, igaz? Hallgass a szívedre! Ha érzed, Isten mit rendelt ki neked, merd megtenni! Nem arra van szükségünk, hogy azt mondják, ne sírjunk, hanem arra, hogy gyöngéden átöleljenek. Mert mindannyian erre vágyunk, csak nem merjük kimondani, hogy - József Attila szavaival - „úgy kell a boldogság, / mint egy falat kenyér” Böjté Csaba, az „árvák atyja” a közel ötven helyen ezernyolcszáz gyermeket nevelő Dévai Szent Ferenc gyítja a rákot; Kós Károlyokat, akik fenntartható, szép házakat építenek; közgazdászokat, akik megmutatják, hogyan tovább... Isten meghallgatja a kéréseket, és gyermekbőrbe csomagolva küldi el nekünk a választ. De vajon van-e türelmünk ezeket az ajándékokat kicsomagolni? jón annyit, akkor a pillangónak nem nyílnak ki a szárnyai. Ha megkíméljük a születés kínjaitól, akkor nem pillangó lesz belőle, hanem csak valami torzó. így van ez velünk is. Szükségünk van az erőfeszítésre, arra, hogy a feladatainkat ne oldják meg helyettünk, de ha kell, bátorítsanak, segítsenek. Alapítvány vezetője május 12-én a pestszentlőrinci evangélikus templomban tartott Lőrinci Értelmiségi Teaház vendége volt. A fenti gondolatok ott hangoztak el (képünkön). (A hangfelvétel letölthető az internetről: http://pestlorinc. lutheran.hu) ■ Hulei Enikő M Ami a császáré - az adófizetésről A kormányok világszerte elvárják minden állampolgártól, hogy adóbevallást készítsen az előző évi bevételeiről és kiadásairól. Mindig vannak azonban olyanok, akik a magas adók kifizetését virtuális haramiák segítségével igyekeznek elkerülni, alacsonyabb bevételt és nagyobb kiadást feltüntetve. Ismerünk is egy ilyen vállalkozót, aki banki hitelt igényelt a vállalkozása számára. Amikor a banki ügyintézőnek átadta az adóigazolását, megjegyezte: „Gondolom, azért nem az adóbevallásomban szereplő jövedelmem alapján fogják elbírálni a hitelkérelmemet.” „Miért is?” - kérdezte a banki alkalmazott. „Hát azért - így a vállalkozó -, mert többnyire készpénzben intézem az üzleti ügyeimet, ha érti, mire gondolok. Jóval többet keresek, mint amennyi az adóbevallásomban szerepel.” A banki alkalmazott elhűlve így morfondírozott: „Ha az adóhatóság nem bízhat meg Önben, tisztelt vállalkozó, miért bíznék én?” Senkinek nem öröm az adófizetés, és jogunkban áll a törvény adta kereteken belül a lehető legkisebb adót fizetni. Miért akarna bárki is több adót fizetni, mint amennyit muszáj? Ugyanakkor nem igazolható, ha valaki olyan módon csökkenti adófizetési kötelezettségeit, hogy a valóságosnál kevesebb bevételt vall be. Még akkor sem, ha az adózási rendszer túlzott és igazságtalan. A názáreti Jézus két alkalommal szólt adóügyekről a Bibliában. Egyszer a szülőföldjén odamentek hozzá, hogy beszedjék tőle a „templomi adót” Mivel polgár volt, nem lett volna kötelessége fizetni, mégis a fizetésre biztatta a követőit (Mt 17,24- 27). Egy másik alkalommal ellenségei kémeket küldtek hozzá, hogy császárellenességet bizonyíthassanak rá. Az adófizetéssel kapcsolatban próbálták sarokba szorítani. Jézus így válaszolt: „Adjátok mega császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” (Lk 20,25) A társadalmi igazságtalanság elleni küzdelem, az adózás terén is, minden állampolgár kötelessége. A változás azonban hosszú, akár többgenerációnyi időbe is kerülhet. A „császárral” való szembesülés így napi valóság, miközben minden tőlünk telhetőt megteszünk a változásért. Néhány javaslat. Vegyen igénybe szakszerű tanácsadást és segítséget. Bonyolult adózási kérdésekben kérje ki képzett szakemberek tanácsát; olyat keressen, akit nemcsak a végeredmény érdekel, hanem elkötelezett a törvényes és etikus magatartás mellett. Ő lesz a megfelelő ember arra, hogy legális megoldást találjon adózási problémáinkra. Ne mentegetőzzön azzal, hogy „mindenki ezt csinálja”. Adózási kérdésekben gyakori téves vélemény: „A nép hangja Isten hangja” vagy „Nem jó dolog, de mindenki ezt csinálja”. A mindenkire való hivatkozás még akkor sem mentség, ha tényleg a többség megszokott gyakorlatáról van szó. Bízzon meg Isten közbelépésében. Szeretünk a vállalkozásunkra tulajdonosként gondolni, pedig a Biblia szerint csak menedzserei vagyunk. A tulajdonos Isten, aki elvárja, hogy az ő elveit és értékrendjét kövessük még akkor is, ha ezzel pillanatnyi anyagi vagy személyes előnyökről kell lemondanunk. Pál a Római levélben (13,5-6) mondja: „...engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Hiszen adót is azértfizettek, mert ők Isten szolgái...’’ Az üzleti életben sokan tapasztalunk időnként igazságtalanságot. Van, amikor egy közhivatal nehezíti meg az életünket, máskor pedig a belső rendelkezések tűnnek értelmetlennek vagy igazságtalannak. Piaci körülmények között az a feladatunk, hogy tartsuk tiszteletben a hatóságokat, melyeket Isten helyezett fölénk, ugyanakkor lépjünk fel az igazságtalanság ellen. ■ J. Sergio Fortes és Rick Boxx (Forrás: Monday Manna) Krisztus mondja: Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. (Jn 12,32) Húsvét ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a keresztre, majd a mennybe felemeltetett Jézus e földön szolgáló és a Lélek vezetése alatt élő gyülekezetének mindennapjaiba engednek bepillantást. Pünkösd adventjében/böjtjében kérjük: „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg engem!” (GyLK 687,6) „Az Úr gazdagon megáld mindenkit, aki őt segítségül hívja.” (Róm 10,12; LK) Megíratott: „...megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét..!’ (Jóéi 3,5) Az Úr Jézus meghallgatja erőtlen népe kiáltását, s Atyja jobbján közbenjár egyházárért. Az Isten s a világ közötti perben ügyének védőjét ígéri: „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek..!’ (Jn 15,26-27) Luther: „Mikor a keresztyén megismerte Krisztust mint Urát és Megváltóját, készséggel igyekszik mindenkit hozzásegíteni ehhez az áldáshoz, hogy mások is vegyék a kegyelemnek s könyörületnek ezt a Lelkét.” Pál véleménye: csak a Lélek munkája által lehetséges az Isten Krisztusban megjelent szeretetének megismerése, ezért közbenjáró imájában kéri az Atyától: „...adja meg nektek..., hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, aszeretetben meggyökerezve..!’ (Ef 3,16-17) Isten a szétszóratásban élő, választott népének megígérte már a hazatérést: „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük...” (Ez 11,19) Beteljesítette: „...aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, az életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által!’ (Róm 8,11) Jézus visszajövetele előtt, a nagy megpróbáltatás idején üldöztetés éri követőit; de ez alkalom a Krisztusról szóló tanúságtételre! „Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a telketeket” (Lk 21,19), életeteket! Jézus bátorítja barátait:,,... fia valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt!’ Rólunk is? Ne aggódjunk, miként védekezzünk az egyházi s világi felsőbbség előtt, „mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell” (Lk 12,8.12). A Lélek jelen volt az első pünkösdöt várók életében is: „Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban..!’ Ismerték az írásból a Szentlélek próféciáját Júdásról, s a helyére szent sorsvetés által Isten döntését kérték: „...a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt!’ (ApCsel 1,14.26) Halála előtt Jézus gondoskodott anyja földi sorsáról: „Asszony, íme, a te fiad!” - „íme, a te anyád!” (Jn 19,26.27) A messiási elhívottnak be kell fejeznie a templom építését; ám ebben csak Isten Lelkének támogatására számíthat! Már pünkösd előtt felzeng az ünnep üzenete: „Az Úr igéje ezt mondja Zerubbábelnek: Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! - mondja a Seregek Ura!’ (Zak 4,6) „Ó jöjj, teremtő Szentlélek...” (EÉ 231,1) ■ Garai András Tapsoljatok az Úrnak! Elismerem, hogy a cím kissé szabadegyházasan hangzik, de szeretnék megnyugtatni mindenkit: ez az a mondat, amely május 9-én Ikladon biztosan nem hangzott el. Az Észak- Pest Megyei Egyházmegye első hittanos-csendesnapjára érkezett mintegy százhúsz gyermek mégis így fejezte ki örömét - nem kis meglepetésünkre. Amikor túl voltunka bibliatanulmányozáson, a játékon, a sporton és a kézműves-foglalkozáson, és elhangzott a záróáhítat is, belekezdtünk az utolsó énekbe. És akkor történt valami furcsa. Talán nem hangzik olyan nagy dolognak, de bennünk, akik ott voltunk, örök élménnyé fog nemesedni. A végén ugyanis a gyerekek annyira megteltek örömmel, hogy tapsolni kezdtek éneklés közben, és az ének * utáni nagy lelkesedésükben hatalmas vastapsban törtek ki. Babka László lelkész kollégámmal zavartan mosolyogtunk egymásra. Amit máskor kerülni szoktunk -hiszen mifelénk a templomban még hangverseny után sem igen szoktunk tapsolni -, az most a legtisztább Isten-dicsőítéssé lett. A gyerekek a maguk egyszerű és odaadó módján fejezték ki örömüket és hálájukat. Tapsoltak Istennek. Tapsoltak az ikladi gyülekezetnek a hibátlan vendéglátásért, a felnőtt segítőknek a szeretetteljes vezetésért, és tapsoltak Istennek, hogy mindezt lehetővé tette. Persze nem hiszem, hogy a gondolat ennyire tudatosan megfogalmazódott bennük, de a túláradó gyermeki örömben valahol ott voltak ezek az elemek. Én pedig ezúton is köszönöm a gyermekeknek, hogy lelkesedésükkel eszembe juttatták saját gyermekkoromat, a nyolcvanas évek dunántúli csendesnapjait, amelyekről senki sem akart lemaradni közülünk. Manapság sokan arra panaszkodnak, milyen nehéz a számítógép és - a villanypásztor funkcióját betöltő - televízió vonzásából kiszakítani és egyházi alkalmakra „elcsábítani” a fiatalokat. Jó volt látni, hogy ugyanaz az alkalom ugyanazzal az üzenettel ezekből a teljesen más beállítottságú gyerekekből ugyanazt a lelkesedést váltotta ki, amit mi húsz évvel ezelőtt éreztünk akkori cimboráimmal együtt. Reméljük, hogy a hallott ige és az egyházhoz tartozás élménye hosszan elkíséri ezeket a gyermekeket. Adja " meg az Úr, hogy mi, felnőttek is tud- S junk ilyen egyszerűen és őszintén házi lát adni, és megteljen az életünk a tiszta öröm hangáival, mert Isten csodálatosan cselekedett. ■ Sághy Balázs
