Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-11 / 2. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. január 11. *• 7 Egy kis kitérő HETI ÚTRAVALÓ ■ Füller Tímea Történt pedig, hogy az Úr letekintett a földre, és megpillantá egyik kedves magyar szolgáját, akiben kedvét leié, és azt gondolá magában: „Avagy eltitkoljam-e szolgám elől, amit tenni készülök?” Azért ezt mondta az Úr:- Mivel már igen sok a jajkiáltás a földről, és megelégeltem a gyötrődést, úgy döntöttem, hogy elküldöm a földre azt a kisgyermeket, aki fölfedezi majd a rák gyógymódját, rendet tesz az egészségügyben, és kivezeti az országot a gazdasági válságból. íme, Magyarországon fog megszületni egy vidéki család ötödik gyermekeként. De a szolga még ott állt az Úr előtt, és így szólt:- Uram, igen nagy válság van, a családok eladósodtak, kevesebb gyerek születik. Bocsáss meg, hogy beleszólok, de ha csak a negyedik gyereket vállalja egy család, akkor már el sem küldöd ezt a fontos követedet? Távol legyen tőled, hogy ilyet tegyél! Az Úr így felelt:- Rendben van, ha találok megfelelő családot, hát szülessen negyedik gyerekként az a küldött. A szolga azonban újra megszólalt:- Tudom, merész dolog, hogy szólok, holott én csak por és hamu vagyok, nem pedig szakértő, de ha csak a harmadik gyereket vállaló család található országunkban, akkor visszatartanád az áldást a földről emiatt? Az Úr összeráncolta a homlokát, de rábólintott:- Hát legyen. Ha találok megfelelő családot, akkor szülessen harmadik gyereknek az a küldött. A szolga azonban még mindig az Úr előtt állt, s behúzott nyakkal bár, de újra megszólalt:- Uram, bocsáss meg nekem, vakmerőnek, de talán nem olvastad a legújabb statisztikai adatokat. Attól tartok, még a harmadik gyerekkel is gond lehet, a legtöbben ugyanis kettőnél többet nemigen vállalnak a körülményekre hivatkozva. Csupán ez eltántoríthat-e téged attól, hogy áldásoddal és gyógyulással borítsd el ezt a fáradt földet?- Nem! - mondta az Úr kicsit türelmetlenül. - Nem. Ha második gyerek, hát második gyerek. Legyen. De ez alá már nem megyünk. A szolga elégedetten sóhajtott fel, és áment rebegett, az Úr meg gondterhelten vonult vissza.- Jaj, mikre vesznek rá engem ezek az én szolgáim - ingatta a fejét. - A második gyerekig még elég sokan elhiszik magukról azt, hogy nélkülem is boldogulnak, csak a harmadiknál fogy el a kezük meg az önbizalmuk, amikor már nem tudják földi értelemben sem egyszerre fogni mindet. Akkor fordulnak hozzám, hogy végre elfogadják a segítségemet. Márpedig egy ilyen küldött neveléséhez feltétlenül a segítségemre szorulnának - morfondírozott. Aztán maga elé szólította az angyalait, hogy nézzenek körül, és keressenek megfelelő családot a kisded fogadására. Az angyalok pedig hét nap és hét éjjel keresgéltek, próbálkoztak, de nem találtak olyan családot, amely vállalta volna a második gyereket. Az Úr szomorúan ingatta a fejét.- Tessék. Itt van. Már megint nekem lett igazam. Mindig ez van - mormogott maga elé. Aztán elindította a kis küldöttet az általa kiszemelt családba - ötödiknek. Tabula rasa Kedves Olvasó, emlékszel még arra, amikor az iskolában a zöldre festett tábláról a krétával felírt tananyagot az óra végén szivaccsal letörölted? A tábla üres lett, homogén, zöld felület, mintha még sosem írtak volna rá. Hányszor kívántad már az életedben, hogy bárcsak teljesen új lappal, új élettel indulhatnál el ismét? Hányszor határoztad el az év végén, szilveszterkor vagy talán újév hajnalán-reggelén, hogy a soron következő esztendőben mindent újból kezdesz, tisztán indulsz neki az előtted lévő útnak? Hányszor indultál úgy az új évnek, hogy kibékülsz haragosaiddal, rendbe teszed a hiányos dolgaidat, leszoksz a dohányzásról, végleg eldobod az alkoholos üveget, poharat, rendezed kapcsolataidat családoddal-szomszédaiddalmunkatársaiddal-feletteseddel... és Istennel? És hányszor sikerült mindezt betartanod? Sajnos szomorú statisztika, hogy az újévi fogadalmak csupán csak szavak, pezsgőmámorban „kiköpött” mondatok, melyek a „feledés és akaratgyengeség homályába” vesznek. És csak a vágy marad, hogy „milyen jó lenne, milyen jó lett volna...” De nem történt semmi, minden maradt a régiben. Mert az ember önmagában törékeny, erőtlen és sajnos sokszor túl büszke ahhoz, hogy beismerje hibáit, gyengeségét, kiszolgáltatottságát. Visszatekintve a 2008. esztendőre mindannyian megvizsgálhatjuk életünket. Mi az, amit jól, helyesen tettünk, vagy éppen mi az, amit helytelenül cselekedtünk meg, amivel nem büszkélkedhetünk? Visszatekinthetünk saját életünkre, családunkra, rokoni-baráti társaságunkra, munkahelyünkre, városunkra és így tovább. Mi az, ami maradandó értékként „feszül életünk lobogóján” hirdetve, hogy „nem volt hiábavaló”, és mi az, amit helyre kellene hoznunk, amit törölni kellene életünk táblájáról? Mert mindannyian halmozunk fel hibákat egy év során, kisebb-nagyobb hibákat, melyeket nem szükséges cipelnünk újabb egy éven (sokszor egy életen) keresztül. A tisztára törölt tábla: Isten ezt cselekszi értünk-velünk, ha odamegyünk hozzá, és megváltjuk neki hibáinkat, bűneinket. Ő tisztára törlimossa életünk bűnös, hibákkal-pacákkal teli tábláját. Isten Igéjében János első levelének 1. fejezetében, a 9. versben eztolvashatjuk: „Ha megyall«ff » *- < f S ' • - , - , * . ' • juk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól’.’ Isten tisztára akar mosni téged (és engem is), hogy valóban új évet kezdhess. Tisztára akarja törölni életed (és az én életem) tábláját, hogy fellélegezhess az alól a sok teher alól, amelyet az elmúlt időszakban cipeltél a szívedben, melynek súlya sziklaként nehezedett vállaidra. Isten új kezdetet akar ajándékozni neked, ő azt akarja, hogy rendbe jöjjenek a dolgaid. Talán az a válaszod erre: de hát a média már az új év első napjaiban káosszal, erőszakkal, ellenségeskedéssel, vérontással és háborús fenyegetéssel van tele! Ez így igaz. De ezek mind az ember bűnének és kapzsiságának a következményei. Ám bármennyire baljóslatú is a jövő - a végkifejlet Isten kezében van. A kérdés az, hogy a te életed, kedves Olvasó, kinek az irányítása alatt fut tovább. Siránkozol a múlton, és rettegsz a jövőtől, vagy Pállal együtt el tudod mondani: „... egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé..!1 (Fii 3,14)? ■ Szívós László Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14) A vízkereszt ünnepe utáni első héten az Útmutató reggeli és heti igéi arra tanítanak, hogy miként éljenek e világban Isten gyermekei szent neve dicsőségére. „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel! Vigadozva járuljatok színe elé!” (GyLK 739,1) Jézus Krisztusban látható Isten dicsősége. Luther erről így ír: „Krisztust tudakozd! Ha pedig nem vagy hajlandó Istent a Krisztusban ragadni meg, meglásd, pórul jársz! A bűnös ember Istenben, Krisztuson kívül kegyelmet és szeretetet se nem láthat, se nem találhat.” - „Az Ige testté lett, közöttünk élt, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét" (Jn 1,14; LK) Nyilvános szolgálatának megkezdése előtt Jézus megkeresztelkedett a Jordánban, s ekkor a Szentháromság mindhárom személye megnyilvánult: „...és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll." Atyja szólt: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm(Mt 3,16.17) S aki csak hisz Jézus Krisztusban, azt megtérésekor Isten újjászüli igéje és Szentlelke által; mert aki „nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (Jn 3,5)! S ő ezután hálából Isten gyermekeként megújult értelemmel, okos istentiszteletként szánja oda a testét „élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róm 12,1); a neki adatott kegyelmi ajándékkal szolgál a gyülekezetben Krisztus örököstársaként, mert a fiúság Lelkét kapta, aki által kiáltja: „Abbá, Atya!” (Róm 8,15) Mikor Péter Kornéliusz házában hirdette a pogányoknak az evangéliumot, íme „leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. (...) És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében." (ApCsel 10,44.48) Józsué vezetésével a honfoglaló nép csodásán átkelt a kettévált vizű s a Holt-tengerbe torkolló „halálfolyón” - amely Krisztus halálának előképe -, „és mindaddig száraz volt a meder, amíg az egész nép mindenestül át nem kelta Jordánon” (Józs 3,17). Pál azért küzd, hogy a gyülekezet eljusson „az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére”. Félti őket a tévtanításoktól, ezért kéri: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne’.’ Ez Isten gyermekeinek az új életformája: „...erősödjetek meg a hit által (...), és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb” (Kol 2,2.6.7) Minden kereszteléskor felhangzik a gyermekek evangéliuma. De Jézus szava most a felnőtteknek szól: „...aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Mk 10,15) Krisztus személye és igéje mindenkor megbotránkozást és szétválasztást idéz elő kis és nagy emberi közösségekben egyaránt. Isten gyermekei a látszatbéke kedvéért sem lehetnek megalkuvóak hitükben. Jézusunk mondja: „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem (...), hanem inkább meghasonlást.” (Lk 12,51) „Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk...” (Lásd Mt 6,9-13!) „Mi Atyánk, ki vagy mennyekben... / Imádkozunk...” (EÉ 72,1) . ■ Garai András A vidék lelke Rögtön az írás elején szeretném rögzíteni, a vidék szó az én gondolataim pozitív tartományában található. E fogalomhoz olyan élmények kötődnek, mint nyugalom, csend, kedvesség, vendégbarátság, közvetlenség, őszinteség, fáradságos munka, egyháziasság, felelősség. Amikor a vidéknek pozitív tartalmat adunk, ez a törekvés nem elmarasztalni kívánja a szép fővárosunkban élő kedves evangélikus testvéreinket, még kevésbé Budapest világszerte ismert értékeit. Csupán a vidék sajátosságaira szeretné ráirányítani figyelmünket. A Biblia éve alkalmából közel félszáz gyülekezetben szolgáltam, a Magyar Bibliatársulat elnökeként református gyülekezetekben is, többségében azonban ökumenikus együttléteken. Szinte valamennyi találkozásom - vidéki, városi és falusi gyülekezetben - azonos tapasztalatokat érlelt bennem. Egyfelől mindenütt nagy érdeklődéssel fogadták a gyakran bibliakiállítással egybekötött alkalmat, amelyen az adott város vagy község lakossága felekezetre és világnézetre való tekintet nélkül képviseltette magát. Érzékelhető volt a Biblia gazdag üzenete utáni vágy. Lehet, hogy a művészeti ihletettség forrását fedezték fel benne. Lehet, hogy az Énekek éneke jelentett valakinek irodalmi élményt. Máskor a Példabeszédek könyvének bölcsessége ragadta meg a kedves olvasót. Sokaknak pedig az éltető, élő ige gazdagsága fénylett fel. Másfelől örömmel fedezték fel egymást a különböző templomba járók a közösen rendezett ünnepségen, ünnepségsorozaton. Ugyanakkor hozzájuk csatlakoztak a Biblia után nem hitbeli szempontok alapján érdeklődők, és ez a tény jóízű beszélgetéseket indított el köztük. Akik ismerték a résztvevőket - a helyi lelkészek -, örömmel számoltak be arról, hogy a Biblia, a könyvek könyve közös találkozási pontot jelentett a különböző pártokhoz tartozó, az életről más-más nézeteket valló emberek számára is. A beszélgetésekben nyoma sem volt a médiumok által gerjesztett véleményütköztetéseknek vagy indulattal teli szóváltásoknak. Annál inkább kialakult a kölcsönös tisztelet, tiszta emberség és segítőkészség utáni vágy, olyan légkör, amelyben mindenki szívesen találkozik a másikkal, és cseréli ki gondolatait ilyen beszélgetések alkalmával. Vidéken emberközelben élnek egymás mellett szomszédok, felettesek és beosztottak, vezetők és vezetettek. Találkoznak a hétköznapi élet mindennapos eseményei közben, fodrásznál és az üzletben, orvosi várószobában és a színházban. Bizony egymás szemébe kell nézniük. Aki másként cselekszik, az elveszíti a közösség bizalmát. A Biblia éve abban segített, hogy a vidék összetartozása, az egymás szemébe nézés erősödjék. Más szóval így is mondhatjuk: abban segített, hogy a vidék lelke újra éljen, tovább éljen! '■ D. Szebik Imre Serfőző Helén teafiltertasakokból készült képe a Betlehemi jászol című városligeti kiállításon
