Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-08 / 6. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. február 8. » 3 Soproni virginálkönyv nyomtatásban ► Ferenczi Ilona zenetörténész gondozásában és alapos kísérő tanulmányával megjelent egy kiadvány, mely egy ember sorsán és életművén keresztül a 17-18. századi Sopron életét, evangélikus egyházi és zenei történéseit is bemutatja. Mi közünk van nekünk ehhez? - kérdezhetnénk. Bízom benne, hogy az ismertető elolvasása után világossá válik: Johann Wohlmuth sokoldalú tevékenysége, a soproni polgárok szívós igényessége példa mindannyiunk számára a nehéz időkben való helytállásra. A Musicalia Danubiana a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének jó negyed százada elindult sorozata, melynek keretében zenetörténetileg jelentős forrásokat tesznek közkinccsé. Nemrégiben jelent meg a 22. kötet, amely a Starck-virginálkönyv néven ismeretes, vegyes tartalmú kéziratot adja közre. Az anyag lejegyzője Johann Wohlmuth (1643-1724). „Ismerjük naplóját, tudunk emlékalbumáról, készített tankönyvet billentyűs hangszerre, énekeseket képezett ki, zeneműveket másolt és komponált, vitát adott ki fizikai témában, anyakönyvet vezetett (...); egy sokoldalú és érdekes egyéniség élete bontakozik ki előttünk. Olyan zenészé és alkalmi zeneszerzőé, akinek neve jobbára csak a magyar lexikonokból ismeretes. S bár a hazai történetírás nevét megmagyarosította, mi most visszahelyezzük a német ajkú soproni polgárok közé; oda, ahol életének nagyobbik felét töltötte” - olvashatjuk az átfogó bemutatást a kötet előszavában. A virginálkönyv nevét használójáról, Johann Jacob Starcktól kapta, kinek vendéglőtulajdonos édesapja gondot fordított arra, hogy fiát a város legkiválóbb tanáránál, vagy-MUSICALIA DANUBIANA Starck Virginal Book (1689) Compiled by Johann Wohlmuth Johann WOHLMUTH Miserere (1696) is Wohlmuthnál oktassa hangszeres zenére. Nyomtatott hangszeriskola hiányában a tanár maga készítette el a tananyagot az egyes tanórákhoz. Módszertanilag megfelelően felépített tankönyvet akart összeállítani; emellett tudatosan törekedett arra, hogy sokféle műfajt mutasson be. Az elméleti bevezetőt és ötvenhat darabot tartalmazó könyvben világi és egyházi dallamok, táncok és korálok tarka változatosságban követik egymást. A Ferenczi Ilona által közreadott kötet tartalmazza ezenkívül Wohlmuth egyetlen fennmaradt saját művét, az 51. zsoltár szövegére épülő, Miserere című kompozíciót. Érdekes, hogy a zeneszerző a soproni német gyülekezet számára írt darabhoz nem Luther fordítását, hanem a Vulgata latin szövegét használta fel. A műben szóló és tutti, valamint páros és páratlan metrumú részek váltják egymást. Wohlmuth ezt a kora barokk modort Monteverdi és elsősorban Schütz concertáló stílusú műveiből sajátította el. Milyen volt a zenei közeg, melyben ez a sokoldalú muzsikus tevékenykedett? Sopron szabad királyi város törődött azzal, hogy képzett zenészeket alkalmazzon, helyieket, sőt külföldről származókat is. Zenei életét ugyanakkor a jelentős német nyelvű lakosság is meghatározta, mely révén állandó kapcsolatban állt a német evangélikusok által lakott felvidéki településekkel, de különösen a német egyetemi városokkal. Az ellenreformáció idején, mikor elvesztették templomaikat, a kis imaházban is ragaszkodtak az istentisztelet korábbi kereteihez. Orgonát vásároltak, és továbbra is alkalmaztak orgonistát és kántort. Bár nagyon más korban élünk, ez a hozzáállás példa lehet mai gyülekezeteink számára. Elismerés és köszönet illeti Ferenczi Ilonát, aki hozzáférhetővé tette számunkra a korszakot és ezt az érdekes gyűjteményt. ■ Ecsedi Zsuzsa Starck Virginal Book (1689); Johann Wohlmuth: Miserere (1696) - Musicalia Danubiana 22. Közreadja, és a kísérő tanulmányt írta: Ferenczi Ilona. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, 2008. Ármegjelölés nélkül. Isten Fia lehajolt a tanítványok elé, és megmosta a lábukat - idézte meg Jézus alakját Balog Éva február í-jén, vasárnap a budavári evangélikus templomban a Tamás-mise résztvevőinek. A kórházlelkész Lk 22,26b-27 alapján tartott prédikációjában úgy fogalmazott: az igazi nagyságot arról lehet megismerni, hogy nem fél „kicsi” lenni. A keresők istentiszteleteként definiált, először 2005 pünkösdjén megrendezett, mára már kéthavi rendszerességűvé vált, elsősorban a fiatalokat megszólítani kívánó alkalom ezúttal a Mivel szolgálhatok? témát járta körbe. ■ V.J. HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Mit jelent ma presbiternek lenni? Felelősség - adottság - küldetés Presbiterképzés lesz február 27-étől, péntek estétől március í-jéig, vasárnap délig Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Néhány téma a hétvége programjából:- Helyzetkép a püspök szemével - Gáncs Péter- Felelősség - megbízatás, küldetés - Bozorády Zoltán- Adottságunk - mozgásterünk, közösségünk, helyi és összegyházi kontextus - Hafenscher Károly- Megújuló presbiteri szolgálat - Bozorády Zoltán, Szabó Vilmos Béla, Sághy Balázs- Egy kis egyházjogi útmutató - dr. Mekis Viktória, dr. Benkő Ingrid- Megszólítjuk a presbitertársakat - Nyílt levél a magyar evangélikus presbiterekhez - Sághy Balázs- Lehetőségünk, felelősségünk, küldetésünk - Hafenchser Károly Jelentkezni lehet a 8253 Révfülöp, Füredi u. 1. postacímen vagy a revfulop@Iutheran.hu e-mail címen. Részvételi díj (teljes ellátással) 9000 Ft/fő. Nyugdíjasoknak kedvezményt nyújtunk. P. O. N. R. Nem lehet higgadtan, hűvös távolságtartással szemlélni azt, ami mostanában Magyarországon történik. Nyomasztó a gazdasági válság eszkalálódása; nyugtalanító, hogy naponta új és új rossz híreket hallunk. Az elemzések, a pénzügyi és gazdasági mutatók, a szakemberek lehangoló diagnózisai még szomorúbb jövőt prognosztizálnak. S bármivel hitegettek bennünket még néhány hónappal ezelőtt is, sajnos azoknak lett igazuk, akik már korábban figyelmeztettek a közeledő bajokra. És ez még nem minden! Csak az nem látja, aki vak, meg az, aki politikai érdekei szerint még mindig csak a fejére olvasott, már végképp letagadhatatían tényt hajlandó elismerni, hogy a gazdasági világválság törvényszerűen hozzánk is begyűrűző romboló hatásain túl megvan nekünk a saját külön gondunk is. Mert az a morális és bizalmi válság, amelyben sínylődik az ország, súlyosbítja bajainkat, és növeli terheinket. Sőt minden sürgető szükség ellenére szinte lehetetlenné teszi, hogy a közélet minden résztvevője összefogjon, és együtt keressék a válságból kivezető - de legalább a válság hatásait mérséklő - lehetőségeket. Biztosan megvan minden tényezőnek a maga szerepe abban, hogy ez így alakult, de a választók bizalmával visszaélő kormányzatnak különösen is nagy és átháríthatatlan a felelőssége! És éppen azért kell erről nyíltan szólnunk, mert Isten igéje szerint minden ember, a közélet szereplői, a kisebb-nagyobb közösségek és az ország vezetői is Isten előtt fognak számot adni arról, hogyan és mire használták hatalmukat. Az egyház kötelessége, hogy a felelősségnek erre a dimenziójára figyelmeztessen, mert - bármennyire szeretnék is ezt sokan - nem a történelem ítélőszéke, hanem a mindenható Isten a végső fórum. Az Úristen nem rejtette el, hanem kijelentette akaratát. Ezért nem tudom másként értelmezni, értékelni a helyzetünket, kilátásainkat különösen is nehézzé tevő morális válságot, mint annak jelét, hogy Isten ítélete alatt állunk. Ez a felismerés is Isten előtti számadásra és becsületes helyzetelemzésre késztet minket. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha nem merül ki szólamok pufogtatásában, nem gyártunk megalapozatlan győzelmi jelentéseket, és nem akarjuk sem magunkkal, sem másokkal elhitetni, hogy házunk és hazánk táján minden rendben van. Ebben az őszinte számadásban segíthet most nekünk az az interjú, amelyet a 2001. szeptember 11-i szörnyű, egyesült államokbeli merénylet után Anne Grahammel - Billy Graham lányával - készítettek, de amelynek üzenete nemcsak akkor volt időszerű, hanem most is az. Ebből az interjúból idézek. Az első kérdés ez volt: „Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?” ÉGTÁJOLÓ < t A válasz: „Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, távozz az életünkből. És ő - amilyen úriember - csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha ugyanakkor arra szólítjuk fel, hogy hagyjon egyedül bennünket?” Később - többek között - még ez is olvasható az interjúban: „Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskolában... - a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj, és szeresdfelebarátodat, mint magadat. És mi azt mondtuk: rendben. - Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk: rendben. - Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis megfogják tenni, adjunk nekik annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy szüleiknek erről beszámoljanak. És mi azt mondtuk: rendben. - Aztán valaki az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. - Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel, és hívjuk ezt a női test szépségefeletti egészséges, természetes csodálatnak. És mi azt mondtuk: rendben. -És a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tévéműsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a szabados szexet reklámozzák. És mi azt mondtuk: ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki sem komolyan, úgyhogy csak menjenek. Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nem érzékenyebb a gyermekeink lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy azt aratjuk, amit vetettünk” Kár lenne tagadni, helyzetünk aggasztó, hiszen az interjúban felsorolt jelenségek - mint annyi minden a mögöttünk lévő években, évtizedekben - hozzánk is „begyűrűztek”. Sokan persze azzal kísérleteznek, hogy a nyilvánvaló erkölcsi válságjelenségekről sem vesznek tudomást, és ezzel nemcsak hamis biztonságba ringatják magukat, hanem mivel elfedik, még növelik is a bajt. Ha ez így megy tovább, hamarosan elérjük - ha már el nem értük - a kritikus pontot, ahonnan aligha lesz visszatérés. Úgy olvastam, hogy Észak-Amerika vadvízi evezősei számára a rohanó hegyi folyók parti szikláira szokták felfesteni a négy betűt: R O. N. R. - point of no return, a pont, ahonnan nincs visszatérés. Arra figyelmeztetnek ezek a betűk, hogy vészesen közeledik az a hely, ahonnan az egyre sebesebben száguldó víz menthetetlenül a közeli zuhatagba sodorja és elpusztítja a csónakot, a benne ülők vesztét okozva. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ebből a veszedelmes száguldásból, a vészesen közeledő zuhatag pusztító örvényétől csak az ment meg bennünket, ha komolyan vesszük Isten figyelmeztetését: „A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek!" (Ézs 30,15) És az, ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy Isten hatalmas és irgalmas keze felírta a mi „szikláinkra” az életmentő betűket: IHS - les us Hominum Salvator, Jézus az emberek Megváltója. Ő a mi reménységünk. Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
