Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-25 / 4. szám
\ 14 41 2009. január 25. KRÓNIKA Evangélikus Élet Eredmények és konfliktusok állam és egyház kapcsolatában Minden eddiginél világosabban mutatkozott meg 2008-ban, hogy az állam és az egyházak kapcsolatát egyaránt jellemzik eredmények és konfliktusok - nyilatkozta Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője múlt héten a Magyar Távirati Irodának. Elmondta, hogy tavaly egyszer ülésezett a vatikáni-magyar vegyes bizottság, háromszor tanácskozott Hiller István oktatási és kulturális miniszter a négy nagy egyház vezetőivel, egy további alkalommal pedig az intézményfenntartó kisebb egyházak vezetőivel is. Újdonság, hogy elkezdte és idén is folytatja munkáját egy közös bizottság, amely az egyházfinanszírozás hosszabb távú átalakításának lehetőségeit vizsgálja. Egy párhuzamos bizottság ugyanezt tekinti át néhány kisebb egyház képviselőivel is. Az egyházi iskolák finanszírozásáról folytatott vitában 2008-ban új fejlemény voll, hogy az Aiiami Számvevőszék (ÁSZ) visszamenőleges vizsgálatában 2006-ra az egyházak által támasztott 3,1 milliárdos többletigénnyel szemben 2,1 milliárdot, 2007-re pedig 2,2 milliárddal szemben 0,6 milliárdot tartott jogos követelésnek. Mint a titkárságvezető mondta, az ÁSZ a vitát nem oldotta meg, mert olyan jogszabály-értelmezést alkalmazott, amelyet korábban sem az egyházak, sem a kormány nem követett. Amikor pedig munkájáról az Országgyűlés illetékes bizottságainak beszámolt, azok nem fogadták el a jelentését. A 2008-as zárszámadáskor az ÁSZ saját számítási módszere alapján további 0,3 milliárdos többletigényt nevezett jogosnak az egyházi iskolák finanszírozásában, ezt azonban sem az egyházi szakértők, sem a módosító indítványt beadó ellenzéki képviselők nem támogatták. Csepregi András emlékeztetett: az oktatási kiegészítő támogatást szabályozó kormányrendelet-tervezetről sok szakértői egyeztetést tartottak. Az év során a tárca több határidőt is bejelentett, mivel azonban az egyeztetéseken újra és újra finomításra szoruló részletek kerültek elő, a további tárgyalások mellett döntöttek. A késedelem miatt ugyanakkor az egyházi fenntartókat nem érte kár, hiszen a számukra ismert módszer szerint számolták ki a támogatást, amelynek összege ellen, sok év után először, tavaly nem emeltek kifogást - jelentette ki. Példaként az egyetértés nélkül zárult egyeztetésekre a személyi jövedelemadó egy százaléka kiegészítésének változását említette. Korábban a költségvetés a teljes nettó jövedelemadó összegének 0,9 százalékáig egészítette ki a felajánlásokat, függetlenül attól, hogy hány adózó rendelkezett. Az új rendszerről, amely szerint a költségvetés a felajánlások aktuális összegét duplázza meg, 2007 nyarán kezdett egyeztetni az oktatási és kulturális miniszter az egyházakkal. Az egyházak kérésének megfelelően 2008-ban még a régi szisztéma élt, de 2009-ben már az 1 + 1 elve érvényesül. Néhány egyház azt kérte, hogy a korábbi 0,9 százalékos szint egy-két évvel tovább maradjon érvényben, mások 2008 után fokozatos csökkentést kértek, a kormány viszont ebben a kérdésben nem engedett - mondta. Az elmúlt év eseményei jelzik, hogy az egyházak a közélet megkerülhetetlen szereplői lettek - mutatott rá Csepregi András. Mint mondta, az egyházi vezetők az állami szféra különböző területeinek képviselőivel találkoztak, így a köztársasági elnökkel, az Országgyűlés elnökével is. Kitért arra is, hogy az Alkotmánybíróság tavaly állást foglalt az egyházi iskolák finanszírozásáról. Az Országgyűlés vallásügyi bizottsága találkozót szervezett az egyházak képviselőivel, az egyházi kapcsolatok titkársága napi rendszerességgel tartotta és tartja a kapcsolatot az egyházakkal, továbbá több megyei, kerületi és helyi önkormányzat is együttműködik a területükön élő egyházi közösségekkel. M MTI Istentiszteleti rend • 2009. január 25. Vízkereszt ünnepe után 3. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 8,1-13; Róm 12,17-21. Alapige: Hős 11,1-4.9. Énekek: 277., 384. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. dr. Orosz Gábor Viktor; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. em. de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Batthyányi, u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél ll.Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikő; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikő; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. Összeállította: Boda Zsuzsa Zoltán László evangélikus lelkész sírjánál (1915-2008) Zoltán László Pestszenterzsébeten született 1915. május 10-én négygyermekes családban Zoltán Antal és Katzenbach Ilona gyermekeként. A tehetséges és sokoldalú fiatalember a könyvelés gyakorlati ismereteiben szerzett jártasságot, és a Hangya Szövetkezetnél alkalmazták. Hosszú belső tusakodás után - Zulauf Henrik diakonisszalelkész biztatásárahuszonhatodik életévében iratkozott be a soproni hittudományi fakultásra. Itt Budaker Oszkár és dr. Podmaniczky Pál professzorok gyakoroltak rá életre szóló, egész szolgálatát meghatározó hatást. Lelkésszé D. Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte Budapesten. Segédlelkészi szolgálatát Kiskőrösön kezdte meg 1944. július í-jén. Két év múltán Csengődre került, ahol 1947-ben gyülekezeti lelkésszé választották. Ebben az évben vezette oltár elé szíve választottját, Oats Ilona soproni tanítónőt. 1953-ban a Fejér megyei Gyúró lelkészeként folytatta Ielkészi szolgálatát, majd Hegyeshalomban választották meg a gyülekezet pásztorául. Itt huszonegy évet töltött el. A német ajkúak kitelepítése miatt létszámában nagyon megfogyatkozott gyülekezet anyagilag erőtlenné vált, ezért lelkész testvérünk - másodállásban - ifjúkori végzettségének megfelelően könyvelői teendők végzésével biztosította családja megélhetését. 1979-ben Őrirnagyarósd gyülekezete hívta meg lelkészének, ahol nyugdíjazásáig, 1982-ig látta el a lelkészi szolgálatot. Családi életüket Isten három fiúgyermekkel áldotta meg. László, András és Miklós 1983-ban édesapjukkal együtt megrendültén álltak édesanyjuk koporsója mellett, aki hatvanéves korában hunyt el. Zoltán László negyed századon át élt özvegységében egyedül. A soproni gyülekezet hűséges tagjaként azonban eközben sem hárította el az evangélium hirdetésének lehetőségét: 1982 és 1998 között, tizenhat éven át vállalt helyettes Ielkészi szolgálatot Őrimagyarósdon, Nemeskéren, Beleden és Harkán. Soproni otthonából utazott e gyülekezetekhez, és töltötte ott a szolgálat ellátásához szükséges időt. Közben szerzőként három könyvet is jegyzett. Még 1975-ben jelent meg Hegyeshalom nagyközség története (1945-ig) című munkája, melyért a település díszpolgárává választották. Majd Budaker Oszkár teológiai tanárról, soproni lelkészről adott ki tanulmánykötetet, 2004-ben pedig Zulauf Henrikről, a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület egykori lelkészéről emlékezett meg közel háromszáz oldalas könyvében. Élete utolsó szakaszában gyógyíthatatlan kór támadta meg, s legidősebb fia, László otthonában, Nagykátán - szeretteitől körülövezve - fejezte be földi pályáját. Zoltán Lászlóval háromszor találkoztam. 1959-ben Hegyeshalomban és Levélen szuplikáltam. Azon a csípős hideg napon, karácsony ünnepének második napján rögzült bennem szolgálatért lelkesedő tekintete; ezt a lelkesedést fejezi ki Elhívásom című versébe foglalt vallomása is. Másodszor röviddel hitvese elveszítése után, 1984-ben találkoztunk. Ekkor a megrendült, de reménykedő keresztény ember imádságos tekintete rögzült bennem. Harmadjára a beledi templom jubileumi ünnepségén öleltük meg egymást. Őszülő halántékkal is boldog volt, hogy szolgálhatott. Gyászolják fiai, hét unokája, két dédunokája, Vancouverben élő nővére és azok a gyülekezetek, amelyekben hirdette az evangéliumot. A soproni evangélikus temetőben felesége sírjába helyezték. Koporsója mellett e sorok írója és a két soproni parókus, Gabnai Sándor esperes és Hegedűs Attila igazgató lelkész szolgált. Népes gyülekezet, korábbi szolgálati helyeinek képviselői és Ielkésztársak gyűrűje adott hálát életéért, szolgálatáért, „...fia valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” - mondja Jézus (Jn 12,26). ■ D. Szebik Imre Zoltán László Elhívásom (Részlet) Visszanézve ötven évre, sőt még annál is előbbre, nem szűnök meg hálát adni, szent nevedet magasztalni a csodáért, melyet velem cselekedtél, én Istenem: hogy a kincset, melyre leltem, sok embernek elvihettem. Megfáradtnak. megtSfkeltnsk, kísértéssel körülvettnek. Nem szűnök meg hálát adni, szent nevedet magasztalni, hogy szolgálhattam templomokban, családi kis hajlékokban. Otthonokban öregeknek, iskolákban gyermekeknek. Kórházakban betegeknek, /egyházakban fegyenceknek. Temetőkben temethettem, gyászolóknak hirdethettem: ha szív fáj is, ne sírjatok, hiszen Urunk feltámadott! Visszanézve ötven évre, sőt még annál is előbbre, nem szűnök meg hálát adni, szent nevedet magasztalni a csodáért, melyet velem cselekedtél, én Istenem: hogy pályámon megmaradtam, futásommal fel nem hagytam. Nem bántam meg hogy pap lettem, hogy szolgálatodba szegődtem. Ha botlottam vagy elestem, kezem kezedbe helyeztem. Felemeltél, újrakezdtem, így nem féltem, továbbmentem. Tudtam mindig: kinek hittem. (1994) A bibliai idők étrendje távolról sem volt egészséges Az ókori Izrael távolról sem volt az a tejjel-mézzel folyó Kánaán, amilyennek hisszük, az emberek táplálkozása hiányos volt - állítja egy brit teológus. Nathan MacDonald, a St. Andrews Egyetem Ószövetség-szakértője, aki a Szentírás szövegeit elemezte, s régészeti leleteket, valamint emberi csontvázakat vizsgált, végkövetkeztetéseit a Mivel táplálkoztak az izraeliek az ókorban? - A bibliai idők étrendje című művében foglalta össze - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában és a BBC hírei között. A teológust az késztette vizsgálataira, hogy az Egyesült Államokban sikerlistákra kerülnek mindazon kiadványok, amelyek a bibliai étrend előnyeit ecsetelik. „A bibliai étrend valóban alacsony kalóriatartalmú és rostdús, ám kiegyensúlyozatlan, hiszen híján volt a létfontosságú nyomelemeknek és vitaminoknak" - taglalja Nathan MacDonald. Ismertetése szerint az ínséges időket leszámítva az ókori Izrael lakosainak étrendje elegendő kalóriát biztosított, ám ritkán került hús az asztalukra, s a szükségesnél sokkal kevesebb zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottak. Fő táplálékuk a lepény s a gabonafélék voltak. „Ez távolról sem volt egy kiegyensúlyozott étrend” - hangsúlyozza a teológus. A korabeli izraeli csontvázak vizsgálata is ezt támasztja alá, hiszen igen gyakori volt a vashiányos vérszegénység. „Ez az étrenddel magyarázható, amelyben túl sok kenyér, viszont kevés hús és zöldség szerepelt” - emeli ki Nathan MacDonald, hozzátéve, hogy leginkább a terhes anyák és a gyermekek szervezete sínylette meg a hiányos táplálkozást, melynek következményei egész életükben végigkísérték az érintetteket. „A Bibliában a táplálkozással kapcsolatban sok figyelemre méltó dolog szerepel, ám a Szentírás elsősorban annak a fontosságára igyekszik felhívni a figyelmet, hogy osszuk meg táplálékunkat a nálunk kevésbé szerencsésekkel” - vélekedett Nathan MacDonald. M MTI
