Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-18 / 3. szám
io 41 2009. január 18. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Az ébredő szenvedése Berényi József meghurcolt református lelkész vallomáskötete Testvér portrék Szabadon Ödönnel, szeretettel A református ébredés egyik karizmatikus személyiségének, Berényi József idős lelkipásztornak ...de már tudom - Emlékek, vallomások címmel, magánkiadásban megjelent életrajzi kötetét még karácsony előtt mutatták be Budapesten, a Ráday Könyvtárban. Az időpont azért is érdekes, mert testvéregyházunkban ekkortájt az ügynökügy körül komoly egyházpolitikai feszültség keletkezett. Ez rávilágít arra, hogy a közelmúlt tisztázása az állítólagos rendszerváltás után tizenkilenc évvel sem veszített aktualitásából. „Hiába mondta ki zsinatunk az átvilágítási törvényjavaslat elutasítását azzal az indoklással, hogy »egyházunk túl van ezen a kérdésen«. Nincs túl” - hangzott el a könyvbemutatón. A vallomáskötet példázza, hogy milyen jelentősége volt az ébredésnek a protestáns egyházak életében. Az ébredés a maga befelé forduló, „apolitikus” lényével azt a képzetet kelti, hogy a szocializmust építő Magyarország képébe ez jobban belefért, mint valamely politikusabb egyházi irányzat. Ez azonban csak részben van így. Az ébredés okozta lelki megújulás, az egyházak felfrissülése, a fiatalokra és az értelmiségre való nagy hatás nagyon is szemet szúrt az ateista államnak. Ezért kerültek a református megújulás hívei, a „bethánisták” a belügyi szervek látókörébe. A hatalom képviselőiben megérett az elhatározás, hogy látványos intézkedéssel példát kell statuálni: a világnézetileg látszólag semleges, mégis nagy hatású irányzat hívei közül valaki ellen koncepciós és megfélemlítő pert kell folytatni. Ezt a szemléletet tükrözte a Reformátusok Lapjában megjelent cím: „A bethánisták államelle-Berrnyi Júsrf ... de már tudom Enlékrk. «ilInMstk nesek, békeellenesek és társadalomellenesek”. Berényi József szegény parasztcsaládból származott, igen tehetséges, Horthy-ösztöndíjas tanuló volt, a teológián is kitűnt, az ébredés egyik képviselője lett. A fiatal lelkipásztor - püspöki segédlelkészség után - az egyik jelentős debreceni gyülekezet (a Mester utcai) élére kerülve hamar feltűnt tiszta hangú prédikációival. A Rákosi-korban tömegek özönlöttek, hogy meghallgathassák, és ez bizony akkor az állam szempontjából nem volt jó jel. Ráadásul egy hátérbe szorított kollégáját, Fekete Pétert is segítette. Miután előnyökért sem volt hajlandó együttműködni, az állammal szövetkező egyházvezetés az ő személyében találta meg a bűnbakot, aki a társadalomra veszélyes mivolta miatt nem alkalmas ilyen exponált helyen lelkésznek. Az 1956-os forradalom idején indult Megújulási Mozgalommal való leszámolás keretében hosszú meghurcolás, durva rendőri kihallgatások következtek. Az állam azonban átengedte a megoldást az egyházvezetésnek, a rendőrök azzal engedték el, hogy „majd elintézi magát a maga egyháza”. Egyházi bíróság ítélte el őt hamis vádak alapján: „További (debreceni) működése gyülekezeti és egyházi közérdek szempontjából nemcsak hátrányos, hanem káros is.” Lelkészkollégái megtagadták őt, de gyülekezete nagy bátorságról tanúságot téve kiállt mellette. Egy határszéli kis bihari gyülekezetét, Ugrát jelölték ki részére, amely el volt vágva a külvilágtól: „Itt aztán nem lehet pattogni! A Berényi-félék kordában tartására kiválóan megfelel” - kommentálta a püspök a döntést. A rozoga állapotban levő parókián kívül állandó rendőri megfigyelés és zaklatás is kísérte itteni útját. Berényi József azonban e kis faluban is áldott szolgálatot végzett, egyszerű emberek között épített gyülekezetét. Megszerette a helyieket, és őt is megszerették. Harminc évig nem is ment el innen, hiába ajánlottak fel neki nagyobb gyülekezeteket. Feleségéről, aki társa volt a hitben és a szenvedésben, így emlékezik: „Nélküle én sem tudtam volna megharcolni a hit szép harcát.” A kötetbemutató különlegességét az adta, hogy Szabó Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület korábbi főgondnoka, a Református Presbiteri Szövetség elnöke Berényi József bizonyságtevő testvéreként mondta el véleményét, emlékeit. Akik jelen voltak, egyre jobban megértették e szomorú és gyászos kor, a zsarnokság lelki és személyi indítékait, a lealacsonyodás és felmagasodás példáit. Szabó Dániel fiatal lelkészjelöltként külföldi ösztöndíjjal a zsebében állt ki a Berényi Józsefet megbélyegző püspökkel szemben. Az eredmény az lett, hogy őt is eltávolították a lelkészi pályáról, nehéz fizikai munkát végeztettek vele, majd Miskolcon szállodaportásként dolgozott. Dani bátyánk nagy lelki derűvel, szelíd iróniával ábrázolta e kort, hangsúlyozta, hogy a hitért való vereségek és a szenvedés valójában Isten eszközei. Berényi József református hitvalló lelkész vallomáskötete segít megérteni a nehéz, elnyomással terhes évtizedeket alulnézetből, emberi perspektívából. Segít megérteni, hogy a hivatalos szinten elkövetett vétkek és bűnök ellenére hogyan érvényesülhetett az egyházban emberi-gyülekezeti szinten mégis a hit és az emberség. Ez olyan tapasztalat, amely a közelmúlt és a ma nehéz időszakában erőt és biztatást ad. „Sokat szenvedtem, de Isten ezek között a szenvedések között megkészítette ajándékait számunkra” - vallotta meg kötetében Berényi József. ■ Czenthe Miklós Berényi József: ...de már tudom - Emlékek, vallomások. Berényi Eszter megbízásából kiadta a General Press Kiadó, Budapest, 2008. Megrendelhető a sandor.berenyi@gmail.com címen, illetve megvásárolható Budapesten, a Pozsonyi Úti Református Egyházközség hivatalában (XIII. kér., Pozsonyi út 58.) hétfőtől péntekig 10 és 12 óra között és a vasárnap délelőtti istentiszteletek után. Ára 1300 forint. Furfangos művet vehet kézbe, aki Nemes Ödön és Naszádi Kriszta Szabadon, örömmel, szeretettel című kötetét választja. A nyolcvanas éveiben járó jezsuita szerzetes és a református szerkesztőnő beszélgetéseit tartalmazó könyv ugyanis játszi könnyedséggel bánik el olvasójával: mintha nem is írott alkotást bújna, hanem csak egy kávéház sarokasztalánál ülve tejeskávé kavargatása közben hallgatná a szomszédait. Ám a csevejben nem mindennapi történet hangzik el. Nemes Ödön tizenhét évesen emigrált, hogy Japánban legyen misszionárius, és több mint negyvenévnyi kint tartózkodás után tért vissza szülőhazájába, életútja több kontinensen és számos elvégzett feladaton át ível. Ez utóbbiak közé tartozik a magyarországi lelkigondozó-képzés beindítása. A könyv korábban említett rafinériája nem más, mint hogy a beszélgetést észrevétlenül vezeti át az ezzel kapcsolatos nehéz témákra. Hogyan adhatunk értelmet egy súlyos betegségnek? Miként működnek a szferetetkapcsolatok? Képesek vagyunk-e elfogadni Isten ingyenes szeretetét? Végül az ember óhatatlanul azon kapja magát, hogy egyre többet hallgatózik, és egyre ritkábban kortyol a tejeskávéjába... 1979-ben a szűk levegőjű Evangélikus Teológiai Akadémián voltam elsőéves hallgató. Akkor ismertem meg Géza bácsit egy „hétfő estén” a Thököly úti lakásban. Isten országának jelenvalósága volt tapasztalható ezeken az alkalmakon: élő ige, evangélizáció, tanítás, imaközösség, mindez a kultúra, politika és felekezetköziség összefüggésében. Németh Géza hirdette a minden ember felé való felelősséget: csak Krisztus és mai követei tudnak segíteni az elnyomás alatti egyházon, az Isten nélkül élő világon, a határon túli magyarságon, a szekták karmaiban vergődőkön és a szenvedélybetegeken. Az általa szervezett alkalmakon sokakkal lehetett találkozni: szegények és gazdagok, értelmiségiek és munkások, hívők és szenvedélybetegek együtt éltek át egy különös közösséget, egységet. És szőtte a Lélek a nagy hálót emberekből, eszmékből, szerétéiből. Amikor azt sulykolták nekünk az egyházban, hogy a Szentlélek csak mederben működik, akkor láttam egy szabad embert a szolgálatban. Egyszer segítettem neki bevásárolni a szilasligeti hétvégére. Úgy lépett be a húsboltba, mint aki az élő Isten rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Kitárta az üzlet ajtaját, és hangosan, hogy mindenki hallja, köszönt: „Áldás, békesség!” Ez nekem rendkívüli módon tetszett. Négyes csoportokban utaztunk a moldvai csángókhoz az ő szervezésében és áldásával. Ez akkor izgalmas eseménynek számított. A mi csapatunkban volt két katolikus, egy metodista és én, az evangélikus. Közel E sorok írója a könyv második olvasása során már gondosan behajtogatta azoknak az oldalaknak a sarkait, amelyeknek a mondanivalóját meg akarta említeni ajánlójában. Szabiidon, örömmel, szeretettel Nemes Odói»nel beszélget Naszádi Kriszta Az így kialakult szamárfülrengeteg azonban komolyan eltántorította és elgondolkodtatta, de végül dilemmájára is a kötet adta a megoldást. Ha egy fontos és értékes dolgot tűzünk ki célul, és nem sikerül tökéletesen megvalósítanunk, akkor sem vallunk kudarcot. Ha csak félig sikerül, akkor félig is van értelme. Ezért harminc éve már ennek, de minden kicsi részletre emlékszem: a határátkelés feszültségére, a tizennégy gyermekes csángó családra, a szeretettel adott csorbalevesre, amelyben a szegénység miatt csak só és hagyma volt, a Gyimes völgyében tartott esti áhítatokra. Vittük a gyógyszert, a könyvet, a jó szót. A határon kifelé negyven könyvet vettek el tőlünk a vámosok, de még így is szép számmal maradt az összecsavart hálózsákokban. Fontosak voltak Géza bácsi tanításai az egyházról, annak romlásáról és megújulásáról. Egyik szilasligeti erdei sétánkon meglátott egy autóroncsot, megállította a menetet, és ott helyben tartott egy kiselőadást az egyházról, amely olyan állapotban van, mint ez az autó, de amely Krisztus által feltámadhat, megújulhat. Később megkért, hogy segítsek a „destruktív kultuszok” elleni küzdelemben. Prófétaként látta ezt a feladatot is. Mennyi támadás érte emiatt is! írtuk a cikkeket, úgynevezett szektakonferenciákat szerveztünk, gondoztuk, tanácsoltuk a bajba jutott családokat. Pert is akasztott az egyik közösség a nyakunkba. A Markó utcai bíróságon - a mellettünk, illetve a vallási csoport ellen tanúskodó szülőt hallgatva - a velünk szemben ülő vallási vezetők felé emelte fenyegető kezét, és így kiáltott: „Ördögök, adok a kopasz fejetekre!” A bíró rendre utasította, de meg nem állíthatta. Tőle hallottam először ezt az igét az írásból: „Nyisd meg szádat a némáért!” (Péld 31,8) az élet kérdéseire a kötetben adott válaszok tételszerű felsorolása helyett csupán utalás kerül ide a könyv kincsesbánya voltáról. A tizenöt fejezet a szenvedés, a szabadság, a vágy, a társadalmi felelősségvállalás, a megbocsátás és a kihívások kérdései mentén haladva egy szolgálatban eltöltött élet tapasztalatait foglalja össze. A könyvet nyugodtan lehetne egy másik jezsuita, Anthony de.Mello zanzásított bölcsességeihez mérni, gyakorlatban való hasznosíthatósága azonban jóval meghaladja azokét, és az interjúforma könnyűvé teszi az olvasottak elfogadását. Vagy az elutasításukat. Persze csak hogy a tudatalattiban munkálva talán egyszer éppen főzés közben jöjjenek elő válaszok az aktuális problémákra. Ezért aztán könnyedén is olvasható a Szabadon, örömmel, szeretettel. Aki csak „fél füllel” fut végig a százötven oldalon, nagy valószínűséggel úgyis neki fog állni még egyszer... ■ Nagy Bence Szabadon, örömmel, szeretettel - Nemes Ödönnel beszélget Naszádi Kriszta. Harmat Kiadó, Budapest, 2008. Ára 2soo forint. Teli volt ötletekkel, tervekkel: alakítsatok karikákat, kis közösségeket, legyetek apostolok! Mentünk is szerte az országban, és evangélizáltunk. Egyszer Erdős Esztert és engem meghívott egy, a békési pünkösdi gyülekezetben rendezett csendesnapra. Szinte minden hallgatója kezében ott volt a Biblia. Olvastatta velük a jézusi szavakat, a jajkiáltásokat. „Jaj nektek, karizmatikusok!” - egészítette ki a felsorolást. Ugyanakkor hallelujázva, tapsolva köszöntötte parókiáján az egyik „szentlelkes” idős lelkipásztort. A békési alkalmon többen megtértek. Felhívott engem is a színpadra, hogy imádkozzam a lélekben elindultakkal. Hazafelé utazva megálltunk egy parkban, és a tüzes evangélista, aki előbb a halálból az életre hívta meg hallgatóit, most mint egy boldog gyermek szaladgált, és gesztenyével dobált minket. Nem dobtam vissza; ma már megtenném. Hiszem, hogy az örökkévalóságban folytatjuk a szent játékot a mennyei „segítő barátok” „karikájában”. Ott már nemcsak „hétfő esti gyertya” fog égni, hanem látjuk a Bárányt színről színre (Jel 21,22-27). ■ SzEVERÉNYI JÁNOS Az írás eredetileg a Tűz-láng-pár című, Németh Géza (1933-1995) református lelkészre emlékező kötetben jelent meg. (Kiadta a Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2008) „Nyisd meg szádat a némáért!” Egy szabad ember a misszióban
