Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-21 / 25. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2009. június 21. » 5 Az írásmagyarázat diptichonja Bemutatták Cserháti Sándor új kötetét A bibliaolvasó közönségnek közel egy évet kellett várnia az Első ko­­rinthusi levélhez írt, nagy sikert aratott kommentár kézhez vétele után, míg megjelent a folytatás, a beharangozott második kötet dr. Cserhá­ti Sándornak, az újszövetségi írásmagyarázat professzorának tollá­ból. A Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt második levele című könyv bemutatójára június 10-én került sor az Evangélikus Hittudományi Egyetem kápolnájában. A kedvezményes könyvvásárral egybekötött eseményre a Luther Kiadó teológiai disputát is szervezett, melynek témája Pál apostol teológiájának mai üzenete volt. A résztvevőket Ken­­deh K. Péter kiadóigazgató köszöntötte - az új kommentárt Gáncs Pé­ter evangélikus püspök ismertette. Felekezetek labirintusa ^ „Az ökumenikus mozgalom egy óriási labirintus lett” - idézett egy ta­nulmányból dr. Tóth Károly nyugalmazott református püspök, az Öku­menikus Tanulmányi Központ (ÖTK) elnöke a központ június 12-én megtartott éves közgyűlésén. Beszámolójának elején rámutatott, hogy a világot behálózó tömegkommunikációs eszközök ugyan növelhetik a keresztény bizonyságtétel hatékonyabb munkálását, összességük­ben mégis átláthatatlan, zűrzavaros és ellentmondásokkal teli képet rajzolnak az egyházról. Ezért jogosan hangzik a kérdés: lehet-e, ér­demes-e keresztény egységről beszélni, illetőleg az egység és a sok­színűség összeegyeztethető-e a keresztény egyházak vonatkozásában? Az ökumenizmus és az identitás alapkérdése ez. Az új bibliamagyarázatot méltató Gáncs Péter püspök nagyszabású diptichonnak nevezte a két páli levél kommentárját, majd mindkét köte­tet a magasba emelte, hogy rámutas­son a könyvborítók hordozta üzenet­re: míg az első kötet borítóján Pál a háttérben látható (és az első levélben inkább a gyülekezeti élet gondjai vannak az előtérben), addig a máso­dik kötet címlapján már közelebb lép hozzánk az apostol, ahogy a Máso­dik korinthusi levélből is többet tud­hatunk meg az ő személyiségéről. A két egymás mellé helyezett képet egy szárnyas oltárhoz hasonlította, és az új kötetet különösen értékes pün­kösdi ajándéknak nevezte a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője. A kommentárok szerzőjének egyik legnagyobb érdeme - emelte ki Gáncs Péter -, hogy egyszerre volt képes érvényre juttatni két, egy­mást látszólag kizáró szempontot. A tudományos igényesség és a közért­hető stílus egyaránt maradéktalanul sajátja Cserháti professzor írásma­gyarázati munkáinak, és egyik sem megy a másik rovására. A kom­mentár olvasása során ráadásul mai jelentőségű izgalmakat is átélhet az olvasó: olyan „pünkösdi magasfe­szültség” húzódik végig a művön, amely eloszlatja az első keresztény gyülekezetek életével kapcsolato­san a köztudatban élő hamis illúziót. A gondos exegetikai munka ugyan­is kideríti számunkra, hogy már az ősi gyülekezetekben is hasonló inten­zitású feszültségek és súlyos konflik­tusok léteztek, mint jelen korunk egyházaiban. „Mikor született ilyen nagyságren­dű exegetikai munka a közelmúlt­ban?” - tette fel a költői kérdést a teológiai disputa moderátora. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének adjunktu­sa, dr. Bácskai Károly szerint az is ki­jelenthető, hogy Cserháti Sándor professzor Magyarországon évtize­des távlatban is a legjelentősebb írásmagyarázati művet tette le az asztalra. Az ökumenikus eszmecsere meg­hívott vendégei „testvéri körből” ér­keztek: dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök, dr. Székely János római ka­tolikus segédpüspök és dr. Stein­­bach József református püspök vett részt a beszélgetésben, melynek té­mája minden keresztény felekezét számára jelentős aktualitással bír. „Mit adott Pál Európa számára?” - a meghívott püspökök teológiai dis­putájának alapgondolatát és vezérfo­nalát ezzel a kérdéssel jelölte ki az esz­mecsere moderátora. A pódiumbe­szélgetés során többféle szempontból is megvilágíttatott került az evangé­lium mindenkori aktualitásának, az európai kultúrtörténetnek és jelen ko­runk vallásszociológiai jelenségei­nek a kapcsolata. A katolikus egyház által meghirdetett Pál-év kapcsán azok a kérdések is szóba kerültek, hogy mennyire beszélhetünk pünkös­di értelemben az evangélium európai diadalmenetéről, amely jelen korunk viszonyait tekintve messze nem egyenlő a kereszténység és a keresz­tények diadalmenetével. Bácskai Károly a Második ko­rinthusi levél kommentárjában kifej­tett páli megbékélés (a szerző fordí­tása szerint: kibékülés) gondolatát emelte ki, amely a mai gyülekezeti fe­szültségek, de akár a hétköznapi, „világi” konfliktusok megoldásának is működőképes modellje lehet. E pá­li modell értelmezése kapcsán Székely János kitért arra is, hogy az új kom­mentár nagy erénye a jó fordításra épülő színvonalas exegézis, vala­mint a pontos és rövid lényegki­emelés. A könyvbemutató végén magát a szerzőt, Cserháti Sándort hívták ki a pódiumra. A professzor a köszönet és a hálaadás szavain túl személyes hangon beszélt életének és sorsának azokról az eseményeiről, azokról a gyermek- és ifjúkorában őt ért jelen­tős hatásokról, amelyek megalapoz­ták a bibliamagyarázati munka iránt érzett olthatatlan szenvedélyét és mély elkötelezettségét. ■ Petri Gábor Az nem kérdés, hogy e mai globális világban a keresztények közös bi­zonyságtételének érdekében új uta­kat kell keresni. Az útkeresés szük­ségessége akkor is érződik, amikor egyre többen paradigmaváltást sür­getnek a felekezetek közötti együtt­működésben és a párbeszédben. Az Ökumenikus Tanulmányi Köz­pont az ökumené labirintusában va­ló eligazodás és útbaigazítás reményé­ben hívta meg idei közgyűlésére főelő­adónak dr. Konrad Raisert, az Egyhá­zak Világtanácsának volt főtitkárát. A bochumi egyetem neves pro­fesszora szerint az ökumenikus moz­galomnak alulról kell majd megújul­nia. Nem lenne szabad megengedni, hogy az ökumené valamiféle külön­legességnek tűnjék, amelynek fogal­mait és célját csak specialisták — teológusok - érthetik. Elengedhetet­len tehát a spiritualitás megújulás. Nem egyszerűen az istentisztele­tek megújítására van szükség, hanem ^ Erdő Péter bíboros szerint min­den keresztény ember kötelessé­ge, hogy a közjó szolgálatában megtegyen minden tőle telhetőt; Csomós József református püs­pök arra hívta fel a figyelmet, hogy a válságban a megoldás keresése és a kereszténység elvá­laszthatatlanul összetartozik - a két egyházi vezető erről június 11-én, csütörtökön Budapesten beszélt a keresztény civil szerve­zetek találkozóján. A keresztény ember hivatása, hogy a közjó szolgálatában megte­gyen minden tőle telhetőt. Az igaz­ság és a szeretet alapján működik iga­zán jól ez a világ, működik jól az em­beri társadalom - mondta Erdő Pé­ter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) el­nöke a Magyar Kereszténydemokra­ta Szövetség (MKDSZ) által össze­hívott találkozón a parlament felső­házi termében. Erdő Péter szerint a mai világban a kihívásokra jó válaszokat csak akkor lehet adni, ha a teológusok, a világi­ak, a különböző szakmák képviselői, a tudósok és művészek együttműköd­nek, saját tapasztalataikat, szakisme­retüket összeadják, és így keresik a vá­laszokat a mai világ kérdéseire. „Talál­juk meg egymást, egészítsük ki azt, ami kinek-kinek a szakismeretéből hi­ányzik, hogy valóban megalapozott, valóban értékes, az embert, a szere­­tetet szolgáló válaszokat találjunk” - fogalmazott Erdő Péter. Csomós József, a Magyarországi Református Egyház Tiszáninneni Egyházkerületének püspöke szintén a mai életünk gondjaival foglalkozva egy spirituális életformára, amely őszintén és folyamatosan nyitott a Szentiélekre - fejtette ki Konrad Raiser. (Az előadást dr. Szentpétery Péter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense tolmácsolta a né­metül nem értők számára.) A közgyűlésen felszólaló további előadók egymásra reflektálva próbál­ták megvilágítani a 21. században az egyes egyházakat és az Egyházak Világtanácsát is érintő kihívásokra adandó lehetséges válaszokat. Ezek­re hívta fel a figyelmet áhítatában dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök is: századunkban és Európában új po­gány eszmék jelentek meg, ezért a kontinens reevangelizálására van szükség. Ezt kellene az ökumenének is célul tűznie. Az európai kontinens egyesülése nem korlátozódhat csak politikára és gazdaságra. Az „új po­gányság” ellen csak az egyházak ké­pesek fellépni - Isten igéjével. ■ Gombkötő Beáta úgy vélekedett, legyen bármilyen válságban egy ország, a megoldás ke­resése és a keresztyénség elválasztha­tatlanul összetartozik. Felhívta a figyelmet arra - s bizta­tónak nevezte -, hogy 2001-ben a közgazdasági Nobel-díjat azért ítél­ték oda, mert valaki az értéket, az ér­tékek hordozását beemelte a gazda­ság fontos tényezői közé. Talán nem reménytelen a helyzet - mondta -, majd hozzátette: eljöhet még az idő, amikor a parlamentben nemcsak a GDP-ről, hanem a keresztyénségről, olyan normákról is lehet majd halla­ni, melyek jobban befolyásolják a gaz­daságot, mint a GDP mutatója. Magyarország fordított ország, egy olyan ország, ahol a célok helyén az eszközök állnak - vélekedett 7b'­­kéczki László történész, politológus, egyszersmind a Dunamelléki Refor­mátus Egyházkerület főgondnoka. Ez volt - az 1956-os forradalom le­verése óta - a Kádár-korszakban a cél, és a magyar társadalom többsé­gét sikerült is az eszközök meg­szerzésére, az anyagiak birtoklásá­nak élvezetére szoktatni. Mint mondta, az elmúlt évtizedekben a Magyarországon jellemző „kettős önzés” most más országoknál is nehezebb helyzetbe sodort ben­nünket. Bár rossz a magyar demográfiai helyzet, ám a társadalom számára fontos a gyerek, a gyermekvállalás - hívta föl a figyelmet Vukovich Gab­riella demográfus. Egy felmérésre hi­vatkozva közölte: a családok több gyereket szeretnének, mint ahányat vállalnak. Ez azt jelenti - mondta - , hogy bár megfordítani nem, jó családpolitikával lassítani azért lehet a romlást. M MTI Szubjektív disputakivonat A kétezer éve született tarzuszi Szent Pálra emlékezve is elmond­hatjuk, hogy minden ember élete csodálatos és egyedi. Az övé az Apostolok cselekedeteiből jól ismert, s meglehetősen sokat elárulnak ró­la finom szövésű apostoli levelei is. Pál élete csupa ellentétpár és meglepő fejlődési ív. Missziós útjai Krisztus melletti tanúságtételek; azt teszi, amire a lélek sarkallja. Pré­dikál, levelet ír, vitatkozik, megfedd vagy éppen dicsér. Ha kell, izzó himnuszt fogalmaz, szervez, csodá­kat tesz Isten erejével... Könyvtárnyi az apostolfejede­lemről szóló irodalom. Cserháti professzor jeles kötetei azért is buzdítanak elmélyedni Pál levelei­ben, hogy lássuk, miként dolgozott Isten kegyelme a Saulusból Paulus­­sá lett apostolban. Vegyük észre, ki­vételes kincs van birtokunkban, s hogy milyen eredményesen dol­gozik bennünk, az rajtunk is múlik. A Pál apostolnak a korinthusiak­hoz írt második levele című Cser­háti-könyv június 10-i bemutatóján dr. Székely János római katolikus se­gédpüspök Krisztus győzelméről, illetve a Krisztus-hit mai térvesz­téséről beszélt. A kereszténység ugyanis erőtlen a mai Európában. A hitetlenség az egyház szívéig is el­jutott. Piramisszerű társadalom épül köröttünk, mindenki szeret­ne feljutni a tetejére. Farkastörvé­nyek szerint kell élnünk, pedig az evangéliumi ember jó és békés, aki részvéttel van a gyengék és a szegények iránt. „Nem kell tanítani az embereket, csak megszólítani, és Isten vezetésé­vel mennek a dolgok” - fejtegette dr. Steinbach József református püspök. Hallgatni Isten üzenetét és továbbad­ni, ahogyan Pál apostol is tette. Kitért a konfliktusrendezés páli útjára: min­dig mi tegyük meg az első lépést. Szí­vig hatoló Pál apostol levele. Vegyük elő újból és újból, együtt az egésszel: a Biblia csodás lapjaival. Szomorú megállapítással kezdte hozzászólását dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök. Egyfajta új po­gányság van ma Európában, és egy­re jobban terjed. Isten minket az utol­sókból állított a kereszténység hirde­tésére. Pál apostol olvasói - postásai - maguk is „élő levelek”: Cserháti Sándor két kötete (1374 oldal) hu­szonöt év áldozatos munkája! A családias hangulatú disputa vé­gén a szerző, Cserháti Sándor is szólt az egybegyűltekhez: „Az ered­mény mindig közös fáradozások gyümölcse. A gyülekezet, a szűkebb közösség, a család helytállása nélkül nem születtek volna meg a könyve­im. Külön jólesett, hogy ennyi püs­pök olvasta el, kísérte figyelemmel a munkámat. Szüleim Isten jelenlété­ben éltek, és számomra is az ő veze­tésében élni a legnagyszerűbb dolog.” ■ FFL Keresztény civil szervezetek találkozója Cserháti Sándor professor emeritus püspöki félkörben

Next

/
Oldalképek
Tartalom