Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-06-21 / 25. szám
2 4» 2009- június 21. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio cecumenica Urunk, Istenünk, tudjuk, hogy mindent, ami táplál és éltet minket, tetőled kapjuk. Teremtett világod nagyszerűségéért, csodálni való gazdagságáért hálával tartozunk. Minden egyes korty víz, mely kitikkadt torkunkat hűsíti, emlékeztessen minket jóságodra és szeretetedre. Minden egyes falat kenyér, melyet megízlelünk, a te végtelen irgalmadnak jele legyen számunkra. A te féltő szereteted, mint felénk ernyőként kiterített szárny, úgy védelmezzen minket. Jézusunk, Krisztusunk! Ahogy te is megsirattad Jeruzsálemet, mely halálod színtere volt, és elszenvedted a vallási fanatizmusból eredő erőszakot, add meg nekünk azt a lelkületet, amely segít bennünket a te utadon járnunk, hogy felebarátainkat, szomszédainkat szeretni tudjuk, és ha mégis ártanak nekünk, tudjuk veled együtt azt imádkozni: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Az iskolaév végén járva hálát adunk tanárainkért, pedagógusainkért, hitoktatóinkért és lelkészeinkért, akikre gyermekeinket, unokáinkat bíztuk. Köszönjük, hogy adtál nekik kellő türelmet és belátást, elég bölcsességet, hogy a gyermekeket elegendő ismeretre, valamint az Isten iránti hitre és bizalomra vezessék. Hálát adunk az esőért, mely földjeinket öntözte, és kérünk, adj nekünk máskor is idejében esőt, hogy bő termésnek örülhessünk. Áldd meg a családokat, és add, hogy nyári közös pihenésük erősítse egymás közötti kapcsolataikat. Urunk, Istenünk, légy mindazokkal, akiknek a nyár nem sok örömöt ad. Akiknek a hőség megpróbáltatást jelent, akik betegágyban fekszenek, akiknek nincs lehetőségük a kikapcsolódásra, akik sorsukat kilátástalannak látják. Adj szívükbe reményt és kiutat számukra a szorongattatásból és az ínségből. Adj egész népünknek felemelkedést, valamennyi népnek bölcsességet és belátást az együttműködés és a békesség útjának megtalálására mind egymással, mind a teremtett világgal. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Mit gondoltok, mit gondol a sátán, ha az emberek erőszakkal és féktelenséggel intézik ügyeiket? A pokol fenekén ül, és azt gondolja: »0, a bolondok! Milyen jó kis játékot játszanak!« Az viszont kárt tesz benne, ha egyedül az igét teljesítjük, és csak azt hagyjuk cselekedni. Az mindenható, rabul ejti a szíveket, és ha megragadta, minden bűnös dolog magától széthullik.” M Luther Márton: Nyolc böjti prédikáció (Szebik Zsófia fordítása) űÜjLuther www.myluther.hu SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP - MT 23,37-39 Oltalom és veszély Minden vasárnapi istentiszteleten átéljük, de a nyári táborokban, konferenciákon is tapasztalhatjuk majd: jó Jézus közelében lenni! Amikor majd összegyülekezünk az ország különböző tájairól, hitünk szerint nem emberi indításra jövünk össze, hanem Jézus lesz az, aki összegyűjti gyermekeit. Mert Jézus Krisztus természetének lényege, hogy ő összegyűjt, amíg az Ellenség, a Diabolosz szétszór. Mindig jó az oltalmazó anyai szárnyak védelmében lenni. Milyen szép, amikor Jézus önmagát olyan tyúkhoz hasonlítja, amely szárnyai alá gyűjti csibéit! Nem igazságtalan-e korunk feministáinak a vádja, amikor a Bibliát és Jézust egyoldalúan „patriarchális istenképpel” vádolják? Pedig itt Isten szeretete anyai szereteteként jelenik meg. Egy vasárnapi istentiszteleten, egy gyülekezeti rendezvényen, egy országos presbiteri találkozón, egy nyári konferencián mindannyian átérezhetjük majd ezt a védettséget. De utána ki kell lépnünk a „felnőttség” veszélyekkel teli világába, ahol kísértések leselkednek ránk. Olyan jó, hogy ezekre előre felkészülhetünk! Leselkedik ránk a pénz, a kényelem, a „megállapodottság” a karrier, a hírnév kísértése, amikor vágyaink már nem Istenre vagy helyünk megtalálására, hanem önmagunkra irányulnak. Vigyáznia kell magára minden nemzedéknek: a gyermekeknek, a fiataloknak, a felnőtteknek! A megállapodottság lelki megkeményedéssel is járhat! Vigyázzunk lelkünk épségére! Legyünk éberek, ne engedjünk a megállapodottság, a jólét vagy esetleg a hatalom kísértésének! „Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” A hiúságunkat csiklandozó karrier lélekromboló! A világ csábító káprázatában oly könnyen elfeledkezünk eredeti helyünkről, életet adó Gazdánkról! Az elfeledkezés megkeményedéssel, lelki vaksággal jár. Shakespeare írja egyik drámájában: „De jaj, ha bűnben megkeményedünk, / Szemünk befogják a nagy istenek. / Önnön mocskunkba fojtják ép eszünket, / hogy bálványozzuk bűneink, s kacagnak, / míg vesztünkbe futunk.” A pogány istenekkel ellentétben Ábrahám, Jákob és Jézus Istene megkeményedésünk közben sem hagy cserben bennünket. Prófétákat küld az ő „felnőtté vált”, önálló utat járni akaró gyermekeihez. A próféták nyugtalanító személyek. Isten küldöttei, Isten kiáltó emberei, akik szemben az árral Isten nyugtalanító, népszerűtlen üzenetét hirdetik a megkeményedett népnek. Amiképpen az útról letérő, hűtlenné vált választott népnek egykor, úgy az elvilágiasodott, kényelemkedvelő, torzan tanító egyházába ma is küld prófétákat az Isten! Ahogyan Jeruzsálem megölte, megkövezte a prófétákat, ugyanúgy ma is zavarkeltőnek, egyházrombolónak neveztetnek azok, akik lelkiismeretük által Istentől indíttatva felemelik hangjukat a lelki, szellemi, teológiai eltorzulások ellen. A hivatalosak általában elutasítják a prófétai hangot. Ha a választott nép vagy az egyház népe nem hallgat az Isten által küldött prófétákra, akkor be kell teljesednie annak, amit Jézus mondott: „íme elhagyottá lesz a ti házatok’.’ A. Károli-fordítás szerint: „Imé pusztán hagyatik néktek a ti házatok’.’ Puszta ország - ez a címe az angol költő, T. S. Eliot egyik nagy költeményének. Gyermekeink mind ismerik az Oroszlánkirály történetét. Szimba, az oroszlánkölyök édesapját megöli annak testvére, a gonosz Zordon. Szimbának menekülnie kell, és gonosz nagybátyja, a trónbitorló Zordon lesz az uralkodó. S milyen lesz az ország Zordon uralma alatt? A fák elszáradnak, az élőlények kihalnak - puszta az ország! A bűn, a gonoszság eredménye: szárazság, ítélet, halál. Lót idejében Sodomát és Gomorát megítélte az Isten: városukat elsüllyesztette, helyét pusztává tette. A Bibliának mégsem a puszta ország, nem a fagyhalál az utolsó szava. A prófétákat megkövezik, Jézust keresztre feszítik. Bűneinkkel tönkretesszük a teremtettséget, a környezetet, a családot és - önmagunkat. Valóban „puszta ország” leszünk. Jézus szavával: „pusztává hagyatik a ti házatok”. Bűneink miatt kimegy Jézus a házunkból. Nem azt mondja, amit egykor: „Az én házam az imádság háza”, hanem most már csak a „ ti házatok”-vó\ beszél. De ez mégsem a legvégső vég! Istené, az ő ítéletéé az utolsó szó. Jézus visszajön bűneink miatt elpusztított földünkre, pusztán hagyott házunkba, kiüresedett templomunkba. És ekkor - mint az Oroszlánkirály országában - a szárazságból újra oázis, a halálból ismét élet lesz. Visszakapjuk az Élet vizét és az Életfáját. A VASÁRNAP IGÉJE A szenvedés és a szárazság után a zsoltárossal újra elmondhatjuk: „Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem’.’ (Zsolt 23.2) Ezért fontos, hogy ma is várjuk őt. A legnagyobb nehézségben se keseredjünk el. Ne engedjünk a világ csábító szirénhangjának, káprázatának, kísértésének. Semmilyen hatalom vagy erőszak nyomására se váljunk kiábrándulttá, cinikussá vagy hitehagyottá! Adja Isten, hogy a Jézus által jelzett és reánk leselkedő megpróbáltatásokban meg tudjunk állni, a hitünket meg tudjuk őrizni! Tudjunk az egyéni életünk és egyházunk girbegörbe útjai után nyílegyenesen befutni a célba. Tudjunk arra az örömhírre érkezni, amelyet az ítélet hangja után is meghallunk az evangéliumban: ,Áldott, aki jön az Úr nevében!” ■ Fabiny Tibor Imádkozzunk! Urunk, hálát adunk neked azért a csodálatos békéért, a gondtalanságért, amelyet a te közeledben tapasztalhatunk! De köszönjük, hogy mégsem hódítasz el bennünket, hanem figyelmeztetsz a külvilágban reánk leselkedő valós kísértésekre és veszélyekre! Köszönjük, hogy figyelmeztetsz a lelki megállapodás és megkeményedés eshetőségére, mert meg akarsz óvni attól, hogy egykori nagyszerű felismeréseink ellenére prófétáidat mi is vakon elutasítsuk és megkövezzük! Életünk drámájában, harcaiban küldd szent angyalaidat védelmünkre, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtunk! Ámen. VULPIUS ESTI HIMNUSZA CANTATE Már kihunyt a szép nap fénye ► Múlt heti és mostani énekünk keretbe foglalhatja napjainkat: a napkezdő könyörgés után ma a napzáró hálaadással ismerkedünk meg. Ez az ének - melynek magyar fordítását Marschalkó Gyulának köszönhetjük - Ferenczi Ilona közvetítésével körülbelül húsz éve került egy fóti nyári tanfolyamra. Évtizedes közkedveltsége miatt döntöttek úgy a szerkesztők, hogy gazdagítsa új gyűjteményünket. (E. Zs.) A Már kihunyt a szép nap fénye (GyLK 794), Nikolaus Herman joachimstali kántor esti éneke először 1560-ban jelent meg, saját kiadású, Vasárnapi evangéliumok (Sonntagsevangelien) című kötetében. Hasonlóan a múlt alkalommal ismertetett énekhez (Jön bíborfényű pirkadat - GyLK 793) ez az ének is épít Luther imádságára, az esti imára. Mindkettőre a leglényegesebb mondanivaló tömör megfogalmazása jellemző; az ének összesen négy versszakból áll. Herman versére 1609-ben került Melchior Vulpius dallama, addig a gyakorlatban több dallammal is énekelték a sorokat. Vulpius dallamának volt előképe, Burkard Waldis (1485?- 1560?) rímbe szedett zsoltárdallama 1554-ből. Waldis első dallamsorát Vulpius átvette, s a többi sor esetében is több ponton kapcsolódott ahhoz. Vulpiusról reggeli éneke kapcsán az elmúlt héten már több szó esett. Az esti himnusz dallama szintén kvint lépéssel indít, de most a napszakhoz illően nem fel-, hanem lefelé. A további dallamszövésre is az ereszkedés jellemző, s szerkezeti hasonlóság az is, hogy a dallam legmagasabb hangját, az oktávot a második dallamsor éri el. Ismerkedjünk most a szöveg szerzőjével. Nikolaus Hermant úgy ismertük meg a himnológiatörténetben, mint aki „a Bibliában élt”. Nyelvezete gazdag nyílt vagy kissé burkolt bibliai utalásokban. Az első versszak utolsó két sora - „Fény nékünk Krisztusunk légyen, / Ne tévelyegjünk az éjben!” - egyértelműen Ézs 59,10-re utal: „Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme. Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak." Herman Nürnberghez közel, Altdorfban született. Születésének pontos dátumát nem ismerjük (1480?, 1500?). 1518-ban Joachimstalban vállalt kántori állást, s a helyi latin iskola tanára lett. Csatlakozott a reformáció követőihez. Fennmaradt egy levél is, melyet maga Luther írt Hermannak 1524. november 6-án. Szép számmal születtek versei gyülekezeti használatra, különösen 1557-es nyugdíjazása után. „Mivel testi erőtlenségem miatt a kántori szolgálatot már nem végezhetem közöttetek, hátralévő kevés időmben, míg közöttetek élhetek, szeretett egyházamat és gyülekezetemet azzal a csekély te— —H 1 1 9 rm r a 1___ J m fi * Már ki-ht 9 --ínyt a ^ a szép nap fé - ny e, y - r ■ v Ä Ä iL 9 f/S m m m r AM7 m M n t) * Kö - rül-ves z az 1 é j sö - t ét -je. _ll ____________________ ______________ 9 é — ____M * _&--------------------í------------«3H F< íny =t= r lé-ki ink ■Crisztu --H---------sunk * le -gy< ;n, 1 *-J ___í 1 ' =4 = =B W 9 ----S- O Ne té - ve - lyeg - T' jünk az éj - ben! Éged Klen diczeríinc. hetséggel kívánom szolgálni, s azt veletek megosztani, mit Istennek köszönhetek.” 1560-as saját kiadásának teljes címe: „Sonntagsevangelia über das Jahr in Gesänge verfasset für die Kinder und christlichen Hausväter” melynek magyar fordítása így hangozhat: „Vasárnapi evangéliumok egész évre ének formában gyermekek és keresztyén atyák számára”. Herman jó pedagógus volt, jól ismerte a gyermeki lelkeket. Mind dallamai (Jöjj, Isten népe, áldjuk őt - EÉ 156, Felvirradt áldott, szép napunk - EÉ 217), mind versei rövidek, tömörek (négysorosak), könnyen érthetőek. Joachimstalban jó és szoros kapcsolatokat ápolt lelkészével, Mathesiusszal. „Ha Mathesius lelkész úr jól prédikált, akkor a kegyes kántor azonnal készen állt a szöveg legfontosabb tanítását dalformába önteni, mert jó prédikációhoz jó ének tartozik!” Herman eredeti szándéka szerint gyűjteménye százegy énekét nem gyülekezeti használatra, istentiszteleti alkalmakra szánta, hanem gyermekek számára vagy házi és magánáhítatokra. Erre műve előszavában maga hívja fel a figyelmet. Fontos ezt kiemelni, hiszen példaadó lehet számunkra az az alaposság, ahogyan eleink megválogatták, komoly mércével mérték, mi is kerülhet be a templom falai közé! „Mert jó prédikációhoz jó ének tartozik!” ■ W. Kinczler Zsuzsanna