Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-14 / 24. szám

io ◄i 2009. június 14. KRÓNIKA Evangélikus Élet Harminc év távlatából Jávor Pál emlékezete Reneszánsz ember vándorbottal Zsámboky János életútja Fehér márványból készült kereszt áll az íróasztalomon. Teológuskorom óta kísér, örökségül kaptam, s hűsé­gesen őrzöm. Belevéstem két igehe­lyet kedves igéim közül, hogy biztas­sanak, mindig szemem előtt legye­nek. Konfirmációi igémet tőle kap­tam áldásként, tőle, akié a kereszt volt. Az ige (Jn 15,16) meghatározta pályámat, s máig áldom Urunkat, hogy ezt választotta nekem a lelké­szem akkor, tizenkét éves koromban Cegléden. Harminc éve, 1979. június 12-én tá­vozott e földi életből Jávor Pál, aki­re emlékezem három lánya, vői és hat unokája nevében is. Budapesten született 1911. decem­ber 8-án. Tanulóéveit a Deák téri ele­miben, majd a Fasori Evangélikus Gimnáziumban töltötte. Ezek után a soproni teológia következett. 1933. december 24-én szentelte lelkésszé dr. Raffay Sándor püspök a Deák té­ri templomban a missziói parancs (Mt 28,18-20) szavaival; e parancs vé­gig meghatározta küldetését. 1937. jú­nius 29-én kötött házasságot Horváth Rózsa evangélikus tanítónővel. Há­rom leányuk született: Zsuzsa, Már­ta, Piroska. Segédlelkészként 1934-ben Szán­thó Róbert mellett kezdte szolgálatát Budapesten, a kelenföldi gyülekezet­ben. 1937-től Hatvanba került, tíz év múlva pedig Cegléd lett új állomás­helye D. Ordass Lajos püspököt kö­vetően, az ő kívánságára, közel har­minc éven át. Visszagondolva a történelem akko­ri szakaszára: a totális diktatúra ide­je alatt megállni a hitben, gyakorol­ni a szeretetet, reménységgel nézni a holnap felé, házaknál titokban keresz­telni, esketni - nem lehetett egysze­rű! Jávor Pál lelkésznek mégis sikerült! Komoly, rendszerető, fegyelmezett magatartása, pontos, igényes munká­ja, segítésre mindig nyitott szíve megtartotta őt a helyes, krisztusi úton. Életpéldája zsinórmérték volt családja és gyülekezete számára. A városi ökumené területén feltét­len tekintélynek számított minden más felekezetű lelkész előtt is. Barát­ságot ápolt a Cegléden mindig több lelkészből álló református egyházzal, de a katolikus kollégával is. Már az ötvenes évektől kezdve voltak öku­menikus imaestek. A bevezetőben említett asztali ke­reszt mellett két általa írt imádságos könyvecskét is tulajdonomnak mondhatok. 1947-es kiadású a Kezed­re bízom telkemet című, gyerme­keknek írt összeállítás, majd 1967-ben készült a Csendes percek című ima­könyv. Az utóbbit tőle kaptam, saját dedikálásával. 1974. július 7-én ő is ott állt a ceglédi evangélikus templom ol­tárterében, hogy lelkészi munkatár­si kibocsátásom ünnepi istentiszte­letén áldást adjon induló szolgála­tomra. Úgy emlékezem rá tisztelet­tel és szeretettel, mint konfirmáló, a kántori szolgálatba hívó és betanít­tató lelkészemre, a papi hivatásra ki­bocsátó principálisomra. Nem voltam már Cegléden, ami­kor 1976-ban, egyre fogyván az ere­je, Szentendrére költözött feleségé­vel együtt Piroska lányáékhoz, ahol mindketten befejezték földi vándor­lásukat. Temetésének híre eljutott hozzám. Akkor is, most is csendes imádságban adtam és adok hálát Is­tennek érte, aki meghatározó szemé­lye volt az akkori ceglédi gyülekezet­nek, benne nekem is. Emlékezete most e sorok által le­gyen áldott, a feltámadás boldog re­ménységében! ■ Némethné Tóth Ildikó Istentiszteleti rend ♦ 2009. június 14. Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: íjn 4,i6b-2i; 5MÓZ 6,4-9. Alapige: Jn s,4S~47. Énekek: 65., 232. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (bibliodramatikus tanévzáró istentisztelet) id. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Grendorf-Balogh Melinda; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű) Novotny Dániel; de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Mátyás Attila; de. 11. (úrv.) Mátyás Attila; du. 6. dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Tóth Károly; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. II. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) dr. Varga Gyöngyi; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (tanévzáró) Ittzés István; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Veperdi Zoltán. Összeállította: Boda Zsuzsa Az Európa-szerte ismert, tanulmá­nyai és pályája során az öreg konti­nens majd minden zugát bejáró po­lihisztort, Zsámboky Jánost a lexiko­nok leginkább orvosként említik, de bölcsész és filológus, tanár és törté­nész, költő és író, műfordító és könyvszerkesztő, könyvtáros és könyvgyűjtő, földrajztudós és csilla­gász is volt egy személyben. 1531. június í-jén látta meg a nap­világot Nagyszombat városában, pol­gárcsaládban. Középkori szokás sze­rint indult hosszú évekig, sőt évtize­dekig tartó tanulmányútra, különfé­le képzettségek és képességek, kultu­rális javak megszerzésének, valamint sokoldalú, emberközpontú alkotó­munka végzésének reményében. Felvidéki szülővárosában, majd Bécsben és Lipcsében tanult. Witten­­bergben Melanchthon szellemi és fizikai környezetében találjuk. Strass­­burgban filológiai tanulmányokat folytatott, majd Párizs következett, itt magiszteri címet szerzett a bölcsé­szettudomány területén. Itália föld­jére Oláh Miklós esztergomi érsek tá­mogatásával juthatott el, Padová­­ban orvosi licenciátust kapott, majd a bolognai egyetem tanára, illetve a ferrarai herceg nevelője lett. Bécsben könyvtárosként a bécsi egyetemi bibliotéka kézirattárát rendezte. Ezt követően Párizsban találjuk, ahol már vérbeli humanistaként a tudományok és a könyvek szerelme­seinek társaságát élvezi. Aztán új­ra olasz földre megy, értékes kézira­tok és kiadványok vásárlásának re­ményében, majd a könyvek világá­nak bűvöletében Németalföldre utazik tovább. A császárvárosba visszatérve lutheránus hite ellené­re I. Ferdinánd tanácsosa és törté­netírója, a magyar királyi címet is vi­selő Miksa és Rudolf orvosa. Az ud­vari élet meghatározó figurája, Bécs humanista tudóskörének központi alakja. Feljegyezték róla, hogy tizenegy nyelvet bírt. íróként, költőként, mű­fordítóként és szerkesztőként jegyzett életműve tekintélyes: a Szinnyei-fé­­le Magyar írók élete és munkái negy­vennégy kötetet tart számon, melyek a későbbi kiadásokkal tovább bővül­nek. Mennyiség szempontjából mindezekkel csak nevének írásmód­ja vetekedhet: a Sambucustól a Szam­­boczkyig tucatnyi variációban fordul elő, és akkor még nem is beszéltünk keresztneveinek nyelvenként eltérő verzióiról. Zsámboky munkássága több pon­ton is kapcsolódott a természettudo­mányokhoz, a földrajzhoz és csilla­gászathoz. A brassói szász evangéli­kus polihisztorral, Honterusszal egye­temben az első magyar térképészek egyike. 1566-tól jelentek meg Euró­pa nyugati felében részletes, Ma­gyarországról, valamint a török meg­szállás következtében a három rész­re szakadt ország kultúrájának hor­dozójáról, Erdélyről készített kar­tográfiái. A megszállott műgyűjtő, bibliofil tudós több ezer tételes könyvtárában minden téma és szakterület képvisel­tette magát. Magától értetődően a természettudományok legköltőibb ága, az asztronómia is. A könyvtár ál­lományában megtalálható volt töb­bek között minden idők egyik legna­gyobb hatású csillagászati műve, Ko­pernikusz heliocentrikus világképet megalapozó De revolutionibus orbi­­um coelestium-')3í. A kötet érdekessé­ge, hogy kevés létező példányának egyike Zsámboky könyvtárából szár­mazik, és a mai Magyarországon található. A kivételes képességű reneszánsz ember négyszázhuszonöt esztende­je, 1584. június 13-án Bécsben, a császári udvarban hunyta le örökre a szemét. Emlékét számtalan magyar és idegen nyelvű tanulmány, életrajz és internetoldal őrzi az utókor szá­mára. ■ Rezsabek Nándor Lelkészből lett búzanemesítő Száz éve halt megMokry Sámuel Érdekesen alakult Mokry Sámuel élete és munkássága. A Bács megyei Monostorszegen született 1832. má­jus 8-án. Apja állami tisztviselő volt a Ferenc-csatornánál, öccse pedig vízépítő mérnök lett. A gyermek az algimnázium négy osztályát Újverbá­­szon végezte, majd a pozsonyi evan­gélikus líceumban tanult. Két évig ne­velő volt. Teológiai tanulmányait Halléban fejezte be 1854-ben. Orosházán lett segédlelkész Miko­­lay István mellett, akinek leányát, a szarvasi Tessedik Sámuel unokáját vette feleségül 1858-ban. Még ebben az évben Békéscsabára került, ahol az alreálgimnáziumban tanított, és a gyülekezet magyar nyelvű lelkészi szolgálatát is ellátta. 1867-től a gim­názium első igazgatója volt. Az az­előtt nem sokkal létesített iskola tananyagában a humán tárgyak mel­lett hangsúlyos volt - Tessedik pél­­dája-nyomán - a gazdasági szakisme­retek oktatása is. ígéretesnek indult pedagógusi pályájától súlyos szembaja miatt kellett megválnia, és nemsokára a Békésvármegyei Gazdasági Egylet titkára lett. Ennek szervezésében ki­állításokat rendeztek, és birtok­szemléket tartottak. Mokry felismerte és jól látta a nagybirtokok szorításában élő agrár­proletárok és kisparasztok nehéz helyzetét, a korabeli agrárviszonyo­kat, a megélhetési nehézségeket. 1863-ban, 1865-ben és 1868-ban aszály pusztított azon a vidéken, 1873-ban pedig rozsdakár érte a ga­bonatáblákat. A búzatermések alig érték el a három-négy pozsonyi mé­rőt (körülbelül százötven-kétszáz kilogrammot) magyar holdanként (ezerkétszáz négyszögölenként). Apósa biztatására gazdálkodni kezdett Gerendáspusztán, körülbe­lül háromszázötven magyar hold nagyságú, „sovány földű” bérelt bir­tokon. Nemesítő munkájával Mokry cél­ja a búzatermelés mennyiségének és minőségének javítása volt. A ne­mesítésre egy újságcikk hívta föl a fi­gyelmét. Külföldi tanulmányútján nagy hatással volt reá Erfurt, a német kertészeti növénynemesítés köz­pontja. Eleinte kis parcellákon, majd egy­re nagyobb területeken dolgozott. Az 1870-es években már mintegy száz­ötven holdon termesztette az általa kinemesített búzát. A rozs és az ár­pa nemesítéséhez is hozzákezdett, de ezt a munkát abbahagyta. Hatott reá Hallet angol növényne­mesítő. Mokry célkitűzése az volt, hogy sok kalászkával hosszabb kalászt érjen el - több gabonaszem, na­gyobb termés. Hallet a bokrosodási képesség fejlesztésére törekedett, és Mokry az 1870-es években átvette ezt a módszert. Sikerült állandósítania a kalász nagyságát, tehát új fajtát létre­hoznia, amely tulajdonságait a közön­séges szántás-vetés esetén is megőriz­te. A legjobb kalászok legszebb sze­meit válogatta ki és nagy tenyészte­­rületre vetette el. Szántóföldi szapo­rításra az így felnevelt „elitek” harma­dik évi termését használta fel. A 19. század második felében tör­tént meg az áttérés a rendszeres vetésforgóra, a gazdaságosabb trá­gyázásra, a mezőgazdasági gépek alkalmazására. Ezáltal nőtt a termés­biztonság, a betegségekkel szembe­ni ellenállás. Mindezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy Mokry Sámuel nemesített anyagai ismertté váltak, és szívesen vásárolták őket. Eredményes munkálkodás után, 1888-ban Mokry lemondott gazdasá­gi egyleti titkári állásáról, és nyuga­lomba vonult. Előtte húszéves Emma leánya, utána pedig felesége halt meg. 1900-ban nem újította meg bérleti szerződését. Budapestre köl­tözött, Bokréta utcai házába. Látása tovább gyengült, de nagyon szeretett sakkozni. Papi lelkületét mindvégig megtartotta. 1909. június 10-én hunyt el Buda­pesten, de az orosházi alvégi teme­tőben nyugszik családtagjai mellett. Több ismeretterjesztő cikke, ta­nulmánya jelent meg a Gazdasági Lapokban. Legfontosabb munkái: Beszélgetés a búza túltermelés ká­ros volta felett (Gyula, 1871), Búza­nemesítés (Gyula, 1875) - ez az el­ső magyar búzanemesítési szak­könyv, ő pedig az első magyar bú­zanemesítő. Születésének századik évforduló­ján az emlékbizottság - amelynek tagja volt Táborszky László evangé­likus esperes is - tudományos ülés­szakon emlékezett meg róla, méltat­va eredményes munkásságát. Bé­késcsabán a róla elnevezett utcában emléktáblát avattak, az orosházi te­metőben pedig megkoszorúzták sír­ját. A Békés Megyei Tanács Mokry Sámuel-díjat alapított. Mokry Sámuel Tessedik gyakorla­tának követője volt. Élete és munkás­sága Jézus szép példázatával az ered­ményre utal: lelkiismeretes munka után nem marad el a siker, az ered­mény, az áldás. ■ Barcza Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom