Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-06-14 / 24. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. június 14. !► 5 Az evangélikus oktatásügy ünnepe Nyelvében él ♦ ♦ ♦ W- Folytatás az 1. oldalról Az Oktatási és Kulturális Miniszté­rium (OKM) díjátadó rendezvé­nyét megnyitó beszédében Hiller István tárcavezető kiemelte: a peda­gógus szakma olyan élethivatás, amelynek gyakorlása során talán a legközvetlenebb módon tapasztal­ható meg, hogy milyen jellegű vál­tozásokat hoznak az évtizedek. A nevelés, az oktatás, a tudás átadá­sa a jó pedagógus számára olyan mesterséggé válik, amely a minden­kori változásokra is felkészíti a ta­nulókat. A díjátadóra meghívott pedagógu­sokhoz szólva az oktatási tárca veze­tője kijelentette: „Önök azok, akik nemcsak tananyagot tanítanak, tu­dást adnak át, és osztályt fegyel­meznek, hanem szívet és lelket adnak az új generációknak, és ez a legna­gyobb érték.” A Magyar Köztársaság' oktatási és kulturális minisztere a 2009. évi pedagógusnap alkalmából azoknak a pedagógusoknak, akik életpályájuk­kal kifejezték elkötelezettségüket a pedagógus élethivatás mellett, Eöt­vös József-díjat adományozott. Az 1999 óta kiosztott Eötvös József-díj­­jal bruttó egymillió-ötszázezer forint pénzjutalmat, egy szobrot és okleve­let kapnak a díjazott pedagógusok. E rangos kitüntetést, melyből mind­össze ötöt ítélnek oda egy évben, egy­házunk oktatásügyének képviseleté­ben Mihályi Zoltánná, a Magyaror­szági Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának vezetője vehette át. Az oktatási és kulturális miniszter azoknak a pedagógusoknak, akik nevelő-oktató, fejlesztő munkájuk során kiemelkedő eredményességgel, odaadással tevékenykedtek a hátrá­nyos helyzetű, halmozottan hátrá­nyos helyzetű, szociális, egészségügyi okok miatt különleges gondosko­dást igénylő gyermekek, tanulók se­gítésében, Teleki Blanka-díjat adomá­nyozott. (A Teleki Blanka-díjat első alkalommal 2008-ban adták át peda­gógusoknak.) A Teleki-díjas pedagó­gusok bruttó háromszázezer forintos pénzjutalomban részesültek, és ok­levelet, illetve plakettet vehettek át. Az „esélyt teremtő pedagógusok” kitüntetésében idén - többek között - Jantos Istvánná, egyházunk oros­házi oktatási intézményének igazga­tója részesült. ■ Petri Gábor Duna Televízió. Istenem, de szép volt, amikor végre megkezdhette adását! A Kárpát-medence és a nagy­világ minden magyarját összekap­csolta a műhold. A Délvidéket, ahol a magyar házak­ra pingált erőszakos, fenyegető szöve­gek uszítanak a magyar szó ellen... Bukovinát, a világtól elzárt falva­kat, ahol még beszélik az archaikus magyar nyelvet, de a Miatyánkot nem szabad magyarul imádkozni... Kincses Kolozsvárt, ahol Mátyás román király, ahol a Bolyai Egyetem Babe$-Bolyai lett, és ahol egy magyar nyelvű felirat elhelyezéséért el lehet bocsátani a tanárt... Székelyföldet, ahol még őszinte a magyar szó, ahol a kézfogásban ben­ne van a bizalom... Csíksomlyót, ahol evangélikus, ka­tolikus, református egyformán meg­­vallhatja hitét, magyarságát... Kárpátalját, ahol a nagy-nagy szegénység mellett is szívesen meg­vendégelik az anyaországból odaté­­vedőt... Vagy akár a Felvidéket, ahol meg­kezdődött a sok száz vagy éppen ezeréves magyar földrajzi nevek szlo­­vákosítása... És a Duna Tv reményt adott, ma­gyar szót, magyar üzenetet. Hir­dette az összetartozást határon in­nen és túl, tizenötmillió magyar sorsát a közös történelemben, kultú­rában, sajátos népművészetben, ze­nében, gondolkodásmódban. Kö­zelebb hozott bennünket egymás és mások megértéséhez, megtudtuk, minek örül egyik, miért sír a másik, jó volt érezni, hogy sokan figyelünk egymásra, hogy sokunknak fontos a másik magyár. És eljött az igazság pillanata: a „Dunára” kapcsolva egy akciófilm képsorai peregnek (május 2., 21 óra, Copland). Talán valamilyen rendőr­őrs a helyszín, civil és egyenruhás rendőrök ordítoznak. Az első trágár­ságnál azt hittem, rosszul hallok, de nem, mert dől a mocsok mindegyik szájból „ékes” magyar nyelven. Aztán már nem hangzott el úgy mondat, hogy ne lett volna benne a sajnos, ma már folyamatosan hallható felszólí­tás - az egyébként csak két ember­Május 29-én, pénteken - ugyancsak a pedagógusnap alkalmából - ve­hette át Gerber Gábor nyugdíjba vonuló gyakorlatioktatás-vezető (Evangélikus Mezőgazdasági, Kereskedelmi, Informatikai Szakképző Is­kola és Kollégium, Kőszeg) a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisz­tériumban Gőgös Zoltán államtitkártól a Nagyváthy János-díjat. (A gya­korlati oktatás terén végzett kiemelkedő szakmai tevékenység elismeré­séül évente összesen hat Nagyváthy János-díj adományozható.) Pedagógusnap az Északi Egyházkerületben Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógi­ai Szakközépiskola látta vendégül június 8-án az Északi Egyházkerület gimnáziumainak és általános iskoláinak pedagógusait. A Magyar Tudományos Akadémia Miskol­ci Területi Bizottságának székházában tartott találkozón a gimnázium igazgatója, Fellegvári Zoltán köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Fabiny Tamás, az egyházkerü­let püspöke Pál apostol életét és munkásságát mutatta be a képzőművészet tükrében. Válságról válságra! - Flogyan jutottunk idáig? címmel dr Kocziszky György, a Miskolci Egyetem Gazdaságtu­dományi Karának dékánja tartott előadást, melyben a gaz­dasági válság és a morális problémák összefüggéseit ele­mezte. A délutáni előadás-sorozat második felében Bá­nyász Mónika, a helyi gimnázium tanára a sajátos neve­lési igényű (SNI) tanulók integrált oktatásának specifi­kumait és lehetőségeit ismertette. A pedagógusnap alkalmából a jelenlevők külön is kö­szöntötték hatvanadik születésnapján dr. Kocziszky Györgyöt, valamint az Eötvös József-díjjal kitüntetett Mi­hályi Zoltánnét, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ok­tatási Osztályának vezetőjét. Záróáhítatában Buday Barnabás iskolalelkész az evangélikus identitás sokszí­nűségét és a reformátori alapelvek ma is aktuális érvé­nyességét emelte ki. ■ Czöndör István Jantos Istvánné kitüntetése re tartozó - intim tevékenységre. Öt percig bírtam, aztán elkapcsoltam. Kényelmetlen, rossz érzésekkel, ká­bán ültem. Mi történt? A média feladata len­ne a trágárság legalizálása? A Duna is egyre szennyezettebb... Nem vagyok álszent, tudom, hal­lom, hogy a még alig serdült kisfiú, kislány is teljesen tudatlanul - meg­kockáztatom, ártatlanul - szinte kö­tőszóként használja. Persze, hiszen lépten-nyomon ezt hallja, látja, nem is gondol a tartalmára, úgy hiszi, ez így „menő”, így csinálják a nagyok is! Tehetetlenül nézzük, ahogy a mér­hetetlen mennyiségű szenny, mo­csok és trágárság ömlik ránk a tele­vízióból, rádióból. Arra hivatkoz­nak, hogy a kereskedelmi adók önál­lóak. A céljuk világos: ész nélkül vá­sárló, konzumidióta, szellemileg igénytelen, csak magával törődő egyedek formálása. A Duna Tv eddig tiszta forrás volt, melynek vizéből jókat lehetett kor­tyolni. Honnan került a szennyező­dés az éltető vízbe? Senki nem ellen­őrzi, hogy milyen szinkronnal jelen­nek meg filmek? Biztos, hogy az ere­deti szöveg is trágár, vagy csak „va­lakik” úgy gondolják, nekünk ez így jó? (Arra gondolni sem merek, hogy a „valakik” kifejezetten így igénylik!) Határon túli testvéreinknek a szü­lőföldjük mellett csak az anyanyelvűk maradt! Ez az ékes, gyönyörűséges anyanyelv. A mi magyar nyelvünk, amely egyedülálló a világban, mely­hez hasonló sincs, amely gazdag szókincsével, különlegességével egye­di gondolkodásmódot, kreativitást eredményez, mely megmaradásunk egyetlen esélye! „Nyelvében él a nemzet.” Kérdés: meddig? ■ Czibur Lászlóné Áldásos munka Egyházi vezetők a Magyar Televízióban ► Egyházak és felekezetek vezetői látogattak az MTV új gyártóbá­zisára. A neves közéleti szemé­lyiségek találkoztak az intéz­ményvezetőivel, és megáldották a Vallási és Egyházi Szerkesztő­ség szobáit. A Vallási és Egyházi Szerkesztőség munkáját alapvetően meghatározza az egyházakkal és felekezetekkel 1999-ben kötött szerződés. Az egy­házi műsorok heti több mint kétszáz percnyi adásideje alapján az MTV az ötödik helyet foglalja el az európai te­levíziók sorában. A tematikus műso­rok mellett a két közszolgálati csator­na megkülönböztetett figyelmet for­dít az egyházi ünnepek műsorkíná­latára is. A vallási intézményekkel kiépített harmonikus kapcsolatnak is kö­szönhető, hogy június 5-én a Magyar Televízió új székházába látogatott dr. Erdő Péter bíboros, prímás, a Ma­gyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Steinbach József református püspök, dr. Fabiny Tamás evangé­likus püspök, Schöner Alfréd fő­rabbi, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem rektora, dr. Mészá­ros Kálmán, a Magyar Baptista Egy­ház elnöke, valamint Imrényi Tibor, a Magyar Ortodox Egyházmegye címzetes esperese. Az egyházi veze­tőket népes küldöttség kísérte el az óbudai épületbe. „Az új médiaüzemben szív és megújuló erő kell, hogy napról nap­ra betölthessük küldetésünket - hangsúlyozta a vendéglátó, Med­­veczky Balázs alelnök. - Az emberek megszólítása, informálása, tanítása a médiatörvényben rögzített felada­tunk, de egyben önként vállalt tevé­kenységünk is. Ebben az értelemben pedig Önökkel együtt ugyanazt a célt szolgáljuk: közösséget építünk.” A küldöttségek vezetői megál­dották a hívők hiteles tájékoztatásá­ra két évtizede alapított Vallási és Egyházi Szerkesztőség szobáit, s egyben röviden szóltak is az egybe­gyűltekhez. Dr. Erdő Péter az egyházalapító Péter kiválasztásához fűzte gondo­latait: mindannyian, akik a szer­kesztőségben dolgoznak, egy nevet, egy új küldetést kaptak. Ennek meg­találásához és életre váltásához kér­te Isten áldását. Steinbach József az elbizonytalanodott emberiségre utalt. A püspök aláhúzta: minden ember várja, hogy megszólítsák, de csak Isten igéje lehet a legfőbb ka­paszkodó. Dr. Fabiny Tamás a média szere­péről beszélt. Mint mondta, a médi­ának hármas szerepe van: az infor­máció, az edukáció és a rekreáció. Je­len világunkban az első kettő kárá­ra az utóbbi tolakodik előre. Az egyházi vezető kérte a jelenlevőket a tájékoztatási és a nevelési felada­tok megerősítésében. Schöner Alf­réd egy jeruzsálemi szent könyvből idézett: „Vannak emberek, akiknek szíve helyén kő van, s vannak kövek, amelyekben szív dobog.” A főrabbi azt kívánta a hallgatóságnak, hogy érző szívű emberek népesítsék be az új gyártóbázist. Dr. Mészáros Kál­mán csatlakozott az előbbi gondolat­hoz, szavai szerint egy új székház egyben új korszakot is jelent. Isten azt áldja meg, ami szerinte való, s egyben kívánta, hogy az e falak közt végzett munka is az Úr akaratát szolgálja. A vendégektől Dobos Menyhért közéleti igazgató búcsúzott el. Meg­köszönte a kis közösség munkájá­nak megszentelését, amely az új gyártóbázison új erőt adhat munka­társainak. ■ Cs. Z. Schöner Alfréd, Czeglédi László (a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke), Fabiny Tamás, Erdő Péter, Steinbach Jószef, Mészáros Kálmán és Csorna Áron

Next

/
Oldalképek
Tartalom