Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-05-24 / 21. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2009. május 24. » 13 Vallási sokféleség és vallási antidiszkrimináció Vallási sokféleség és a vallási antidiszkrimináció jogi szabályozása - a magyarországi és a határon túli vallási közösségek tapasztalatainak és teológiájának tükrében címmel kétnapos konferencia zajlott az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) Egyházi Kapcsolatok Titkárságának szervezésében május 13-14-én Budapesten, a Stefánia-palotában. A rendezvény jelentőségét növelte, hogy résztvevői a hagyományosan történelminek nevezett hazai felekezetek mellett egyrészt a határon túli magyar egyházakat, másrészt a hazánkban jelen lévő más vallásokat is képviselték előadásaikban és hozzászólásaikban. A vallási sokféleség napjaink ismertetőjegyévé vált, ami egyrészt a vallásszabadság, másrészt a 20. század végi migráció kísérőjelensége. A „vallások visszatértével” a „szekularizmus utáni” vallásosság is kialakult, amely a nyilvánosság színterein megjelenve szembesít bennünket a vallási sokféleségből fakadó kérdésekkel. A konferencián nyilvánvaló volt, hogy a sokféleség megértése és tolerálása központi feladat mind a vallási közösségek, mind a demokratikus jogközösség számára. Hiszen ahol egykoron a templom állt, most a vallási-világnézeti orientációk „piaca” kapott helyet, ahol a transzcendens különböző, egymással konkuráló értelmezéseit kínálják, és ezek mindegyike igényt tart arra, hogy végérvényes igazságként tekintsenek rá, mint olyanra, amely a társadalmi cselekvés feltételeit és mikéntjét a valóság végső értelmére alapozza. Ezekkel a megállapításokkal együtt azonban a vallási diszkrimináció kérdése és az antidiszkrimináció feladata is adott. A konferenciát Csepregi András, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője nyitotta meg. A vallások közötti párbeszéd jelentőségét hangsúlyozva rámutatott: a vallási tapasztalatcsere eredményeként „a demokrácia is sokkal valószerűbben, átélhetőbben, konkrétabban mutathatja meg magát” ahogy egy angolszász kifejezés rávilágít, megvalósulhat „az együttélés művészete”. Az első szekcióban Losonczi Péter, a Nyugat-magyarország Egyetem főiskolai docense az antidiszkrimináció vallásfilozófiai megközelítéséről szólt, majd Haraszti Katalin az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatalának részéről beszélt a lelkiismereti szabadságról - ombudsmani szempontból. A második szekcióban - A vallási antidiszkrimináció teológiai forrásai címmel - a vallások, felekezetek képviselőinek előadásai következtek. Közöttük meglepő harmóniát jelentett, hogy tanításaik kizárják a hátrányos megkülönböztetést, és indokolatlanná teszik az emberek közötti különbségtételt. Elsőként Raj Tamás főrabbi (Makkabi Kiadó) kapott szót. A zsidó vallásban nincsenek dogmák - fejtette ki -, csak evidenciák vannak. Ennek jegyében evidencia az antidiszkrimináció is, amely harminchatszor jelenik meg Mózes öt könyvében, a Tórában, ahol a hátrányos helyzetűeket - mint például az özvegyeket, árvákat és a jövevényeket - Isten védelem alá helyezi. A rabbi szerint a törvényben azonban nem csak tiltásként („Ne hatalmaskodj a jövevényeken”; „Ne nyomorgasd a jövevényt”), hanem előírásként is elhangzik Isten szava, amikor pozitív előírásokat ad az egyenjogúságról. így Isten az ellenséges népek gyűlöletét sem engedi meg a zsidóság számára; ez előrevetíti azt, hogy az emberi egyenjogúság és emberi egység szempontjából mindenki a másik ember felebarátjának és testvérének tekintendő, hiszen egy Isten teremtett mindannyiunkat (Mai 2,10). Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija elmondta: „Sokszor szeretjük egymást, vagy legalábbis úgy teszünk, mégis talán ebből a szeretet - ből fakadóan is megpróbáljuk a másikra erőltetni a szeretetet, és nem tiszteljük a másikat, pedig a felebarát szeretete és tisztelete egyszerre fontos." A darwinizmus erőszakos rombolásának hatására sokan arra hivatkoz-' nak, hogy mindig az erős, a jobb, a tökéletesebb győz, és utána az próbálja meg a másikra erőszakolni az ő véleményét. Ez azért lehetséges, mert nincsen meg az egy igaz isteni alap, amely nem engedné az erőszak győzedelmeskedését. Köves Slomó rámutatott: a világ teremtésének célja, hogy fényt vigyünk bele. Bár a zsidóság maga vallja a Tórában lévő alapigazságokat, mégsem térítő, hiszen szerintük nem csak az üdvözülhet, aki zsidó. „Nem kell a vallások közötti különbségeket elnyomni. Attól vagyunk szépek, hogy másképp vélekedünk. A kompromisszumok kötői mindig vesztesnek érzik magukat. Nekünk konszenzusra kell jutnunk egymással, és győztesek leszünk” - vallotta a rabbi. A kereszténység megosztottságát a világ szemében való botránynak nevezte Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának egyetemi tanára. Hozzátette, hogy Jézus arra kérte tanítványait: mindnyájan egyek legyenek. Az egyház jelenlegi megosztottsága bűnös állapot, az Ige és a valóság közötti ellentmondás. A 20. század azonban az ökumenizmus, az egységteremtés évszázada volt, amikor is fontos lépések történtek az egység helyreállítása érdekében. A következő hozzászóló Füzek Borisz lelkész, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusának képviseletében mondta el, hogy a Bibliában a pozitív értelmű diszkrimináció az igaz és a hamis tanításról szóló különbségtételben fogalmazódik meg (íjn 4,1). Ez azonban belső, lélekben végbemenő diszkrimináció, különbözik a külső diszkriminációtól, amely a másik ember feletti ítélkezésen alapul, és amelyet Isten elvet, mert csak az ő joga ítéletet mondani felettünk. „Isten a bűnt elítéli, de a bűnöst felkarolja. Isten hosszútűrő és irgalmas, nekünk is így kell viselkednünk másokkal. A diszkrimináció másokkal szemben elfogadhatatlan a jóakaratú emberek számára” - mondta Füzek, végül hangsúlyozta, hogy a hit szabad tanításában és a szabad véleménynyilvánításban nem lehet senkit sem korlátozni. A Magyar Iszlám Közösség képviseletében Bólék Zoltán elnök vette át a szót. Az iszlám tanítása szerint is akkor jó muszlim valaki, ha a felebarátjának azt kívánja, amit magának -mondta. „A Koránban legtöbbször előforduló fogalmak az Istenben való hit és a jó cselekedetek. A muszlimoknál már csak ebből kifolyólag sem volt sosem diszkrimináció. A nem muszlimoknak a történelem folyamán csupán több adót kellett fizetniük, de ezzel szemben a kötelező katonai szolgálat nem vonatkozott rájuk” - vallotta, majd kifejtette: A Közel-Keleten politizálták a vallást, de valójában az iszlám mindig is toleráns volt a más vallásúakkal szemben, befogadták nemcsak a zsidó menekülteket, hanem - például a három részre szakadt Magyarország idején - az Oszmán Birodalomban még az erdélyi fejedelmeket, szabadsághősöket is. A Magyarországi Buddhista Misszió ügyvivője, Pressing Lajos hozzászólásában megállapította: Buddha tanításai egyetemesek és ma is mindenkinek szólnak, „aki a boldogságot keresve hozzá fordulnak tanácsért”. Kitért arra, hogy Buddha élesen bírálta a társadalmi megkülönböztetést, a kasztrendszert, mert „a cselekedetek és erények jobban minősítik az embert, mint a származása és társadalmi helyzete”. Buddha átlépte társadalma tabuit, és hirdette, hogy társadalmi identitás helyett a felelősség a fontos. Nem a születés révén leszünk nemes pappá, hanem a tettek által. A hibás életstratégia diszharmóniához és szenvedéshez vezet. A harmadik szekcióban az evangélikus, református, baptista, metodista, adventista és pünkösdi teológiai állásfoglalások hangzottak el. Elsőként e sorok írója, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa kapott szót. Hangsúlyozta: a kereszténység maga is konstitutív módon pluralista. Ez abból fakad, hogy a hitet egyedül Isten teremti meg az emberben, és ez az emberi cselekvés számára kisajátíthatatlan. Az Istentől ajándékozott hit szüntelen személyes hitbizonyosság alakjában van jelen, és ez kölcsönöz neki sokféleséget. A személyes hitbizonyosság ismerete egyúttal alapja a „más hitbizonyosságokkal szembeni toleranciának is”. A pluralizmus eme helyzetéből fakadóan a keresztény gyülekezeteknek „az identitás kialakításának iskoláivá kell válniuk” ez azt is jelenti, hogy „a pluralizmus begyakorlásának elsődleges helyeivé kell lenniük” A keresztény közösségeken belül a másik hitbéli meggyőződése iránti tolerancia nem csupán lehetőség, hanem adottság és feladat is egyben. Az antidiszkrimináció helyett inkább a békességteremtés fogalmára tette a hangsúlyt Kovács Ábrahám, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem történész-teológusa. Véleménye szerint ez egyfajta konstruktív toleranciát jelent. „A szereplőkben lévő jogos, vélt, valós sértettség, egzisztenciális érintettség sokszor szül békétlenséget, de vesztes pozícióból is lehet törekedni a békesség elérésére, ehhez azonban sok minden fel kell tudni adni” - magyarázta, majd hozzátette, hogy a kálvinista teológiai értelmezés szerint fontos az, hogy az emberek által felismert bölcsességekből, vallási nézetekből hogyan lesz Istennek tetsző élet. A mérce ebben mindig Jézus két nagy parancsolata, amelyben Isten és embertársaink szeretetére szólít fel. Váltsághalála azonban választási lehetőséget tár elénk az Istennek tetsző út és az emberi vágyak között. „A kereszténységben dialektikus feszültség rejlik, hiszen egyfelől abszolút igazságot hirdető vallás, másfelől viszont a másik ember gondolatainak elfogadására is hangsúlyt helyez” - tette hozzá Kovács. Szerinte a kereszténység számára a történelem folyamán hátrányos volt az, amikor erőpozícióba került, és erőszakosan térített, mert Jézus gondolatai szorultak ilyenkor háttérbe. A reformáció azonban éppen Jézust és az ő tanítását hozta újra előtérbe. A hitvalló kereszténység mindemellett az ellene irányuló másképp gondolkodást is el tudja fogadni. A Magyarországi Metodista Egyház képviseletében Szuhánszky Gábor - John Wesley gondolataira alapozva - mondta el, hogy Isten a természeti embert isteni javakkal veszi körül, hogy cselekedni tudja a jót. „Krisztus egyházát nem a külső körülmények határozzák meg, hanem a szeretet által munkálkodó hit - magyarázta. - Az egész földért biblikus szentségben járnak a hívő emberek. Krisztus az, aki minden emberért meghalt, és aki ezáltal kapcsolatainkat megszenteli. A megszentelten keresztül szentelődünk meg. Ez azonban társas viszonyt feltételez, és megóv bennünket a diszkriminációtól.” Hozzászólásában Vankó Zsuzsa, az adventista Sola Scriptura Teológiai Főiskola rektora a vallási antidiszkriminációval kapcsolatban elmondta, hogy „ennek nem az eszmei igazság az alapja, hanem az, hogy a lelkiismereti szabadságot tartsuk tiszteletben bármely egyénre vonatkoztatva. Végső alapja pedig a bibliai istenképben fedezhető fel, Isten emberekhez való viszonyában. Isten kényszer nélkül fordul az emberhez, és bár gyűlöli a bűnt, mégis csak erkölcsi erővel küzd ellene, mert ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Istennek három dolog felett van abszolút hatalma. A semmiből való teremtés, a jövendő megmondása és a lelkiismeret meggyőzése az ő dolga, nekünk azonban készeknek kell lennünk mindenkor tanúskodni a bennünk lévő reménységről. A délután folyamán a negyedik szekcióban a Hogyan élnek a határon túli egyházi közösségek? kérdésre adtak választ a delegátusok képviselői a vallási diszkriminációval és antidiszkriminációval kapcsolatos tapasztalataik tükrében. Másnap a vallási antidiszkrimináció jogi környezetével foglalkoztak az előadók. Az egyenlő bánásmódnak azonos tisztelettel kell érvényesülnie, és a méltóságot minden emberre nézve tiszteletben kell tartani - hangsúlyozták. Izgalmas fordulatot vett ezután a konferencia Máté-Tóth András jóvoltából. A Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője előadásában ugyanis kifejtette, hogy a vallás lényegében diszkriminatív, hiszen megkülönbözteti a szentet a profántól, úgy, hogy az előbbihez pozitív előjelet, míg az utóbbihoz negatívat társít. Ez a megkülönböztetés térben és időben is kiterjed, hiszen vannak szent terek és szent idők, sőt szent emberek is. Ilyen megkülönböztetés, amely adott estben erősen diszkriminatív hatású lehet, a hívők és hitetlenek közötti különbségtétel is. A tanácskozást kerekasztal-beszélgetés zárta, amelynek keretében a részt vevő vallások és felekezetek képviselői foglalták össze röviden a gondolataikat. Egyházunk részéről Kákay István, az országos iroda vezetője hangsúlyozta, hogy - tekintettel többnemzetiségű voltára - a magyarországi evangélikusság mindig is nyitott és befogadó volt; iskoláiban a történelem során faji és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül befogadta és oktatta mindazokat, akik ezekben az intézményekben kívántak tanulni. Izgalmas volt Szabó Ildikónak, a Wesley János Lelkészképző Főiskola káplánjának kérdése, hogy tudniillik vajon mi az ára e mostani nagyfokú vallási toleranciának, és meddig tartható fenn... A beszélgetés zárásaként a hozzászólók a konferencia fontosságát és sikerességét emelték ki, és a dialógus folytatását javasolták. Mindennek nyomatékot adott az is, hogy Csepregi András záró gondolatai után hosszú taps következett. ■ Orosz Gábor Viktor
