Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-18 / 3. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 74. évfolyam, 3. szám ■ 2009. január 18. ■ Vízkereszt ünnepe után 2. vasárnap Ára: 250 Ft „A gázzal és a Gázával kapcsolatos hírekben mégis sok a közös vonás. Mindkét esetben ar­ról lehet szó, hogy a politikai hatalom meg akar­ja mutatni, ki az úr a háznál. Erőt kíván de­monstrálni. Elrettenteni akar.” Gáz és Gáza !► 3. oldal „A filmrendező nem tudhatja, hogy az adott gyerek számára milyen például a sárkány, ő csak a saját sárkányát keltheti életre. A gyönyörű ki­rálylány mindenkinek másképpen szép, és iga­zán mély közünk csak a saját képeinkhez lehet.” A mese: az emberi szó mágiája !► 5. oldal „Miért van az, hogy az ember a csábító, ígér­gető hangoknak olyan gépiesen engedelmes­kedik, mint Öveges professzor Hecki kutyája a normál A hangnak? S vajon el lehet-e han­golni az embert a halálos frekvenciáról?” Váljtjság van! 11. oldal A gyönyörű parancsolat !► 2. oldal Jegyzetlapok 2008-ból !► 6. oldal Interjú Békés Márton történésszel W 7■ oldal Valami Amerika w- 8-9. oldal Testvérportrék !► 10. oldal Napos oldal - gyermekmelléklet üt- 12. oldal A prófétai könyvek Luther által fordított kiadása - Dániel prófétát négy állat képében ábrázoló fametszet. Fent: Benczédi Székely István zsoltárfordításának pirossal szedett címlapja. »...LEGYENEK EGGYÉ KEZEDBEN« (EZ 37,17) Imahét a Krisztus­­hívők egységéért 2009 - a Biblia évének záró istentisztelete Az ez évi ökumenikus imahét megnyitó istentiszteletére - amely egyben a Biblia éve 2008 ökume­nikus záró istentisztelete is - január 18-án, vasárnap 19 órakor kerül sor a budapesti Szent István­­bazilikában. Szentbeszédet mond dr. Erdő Péter bíboros, prímás, eszter­­gom-budapesti érsek. Igét hirdet dr. Bölcskei Gusztáv református püspök. A Biblia évét D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke zárja be. Az istentisztelet liturgiájában a Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsa tagegyházai­nak püspökei, vezető lelkipászto­rai vesznek részt. Dr. Bóna Zoltán főtitkár (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa) Dr. Pécsük Ottó főtitkár {Magyar Bibliatársulat) Egy kiállítás margójára „A Biblia a kereszténység hitelvi alapja és éltetője, évszázadokon át az oktatás egész rendszerének »alfája és ómegája«, a nemzeti kultúrák meg­termékenyítője volt. Részese »Euró­pa születésének«, mert különböző népeknek adott azonos vallási, mű­velődési, erkölcsi, nyelvi, mentalitás­formáló és egyéb ösztönzéseket. A magyarság már az államalapítás előtt találkozott a kereszténység szimbó­lumaival és üzenetével, de a Biblia szövegének hatása (írott forrásokkal igazolhatóan) ezer esztendeje vált ál­landó részévé életünknek. Szakrális értelemben a középpontba került, ahogyan a templomok is falvak és vá­rosok szívében épültek, vagy ők ma­guk váltak települések létrejöttét se­gítő erővé. Magyarországon Szent István első törvénykönyve rendelke­zett a vasárnapi templomjárásról. A templomi szertartások az evangéli­umi olvasmányokkal együtt (a refor­máció koráig) latin nyelvűek vol­tak, de a Szentírást a prédikáció ke­retében magyarázhatták a híveknek. A magyar bibliafordítás tehát a szó­beliségben született” - írja Gáborjá­ul Szabó Botond kiállításrendező a Biblia Sacra Hungarica - a könyv, „mely örök életet ád” című, március 29-ig nyitva tartó kiállítás katalógu­sában. Aki ellátogat az Országos Szé­chényi Könyvtárba, nemcsak a Szent­írásnak szebbnél szebb, kéziratos és nyomtatott, héber és görög nyelvű - sőt többnyelvű - kiadásait, illetve kü­lönböző magyar fordításait csodál­hatja meg, hanem magyar kultúrtör­téneti szempontból is igazi kincseket láthat. Sőt hazai lutheránusként is sok értéket nézhetnek meg az érdeklő­dők, ugyanis az Evangélikus Orszá­gos Könyvtár és az Evangélikus Or­szágos Múzeum jóvoltából nyolc ki­állított tárggyal gazdagodhatott a három teremben elhelyezett tárlat. Könyvtárunk tulajdonában van például egy példány a prófétai köny­veknek Luther által fordított kiadá­sából, amely 1532-ben jelent meg Wormsban. A bőrkötésű könyvben három fametszet is található. A kiál­lított kötet Dániel próféta könyvénél van nyitva, az illusztráción a prófé­ta négy állat képében - szárnyas oroszlán, medve, négyfejű párduc és vasfogú állat - látja a négy nagy vi­lágbirodalom sorsát és Isten országá­nak eljövetelét. A kötet érdekessége, hogy sokáig úgy hitték, ebből a ki­adásból már csak a Stuttgartban őr­zött példány maradt meg. 1* Folytatás 4 3. oldalon „...és eggyé lesznek a kezemben” ■ Dr. Bóna Zoltán „...és eggyé lesznek a kezemben” - hangzik Isten biztató szava Ezékiel prófétán keresztül a megosztottság és meghasonlás sokféle nyomorúsága alatt reményvesztetten roskadozó néphez (Ez 37,19). Ezékiel korában Izrael népe már hosszú generációk óta kettészakadt, északi és déli országban, sokszor ádáz feszültségek között élt. A bálvány­imádás újabb és újabb divatos formái ölték a lelkeket; ennek Jósiás király val­lási és politikai reformjai talán határt szabtak, de véget nem vetettek. Jeru­zsálemet a templommal együtt lerom­bolták, földúlták a babiloni hódítók. A nép elöljáróit, előkelőit sokakkal együtt fogságba hurcolták. Az otthon mara­dottakat - ahogy azt Jeremiás siralma­iból, jajkiáltásaiból tudjuk - sokszoro­san megalázták és sanyargatták. Izraelnek ebben a kilátástalan és halálosan legyengült állapotában, tragikus nemzeti és vallási megosz­tottsága közepette szólal meg a pró­féta - akinek neve is azt jelenti, hogy „Isten erőssé tesz” -, és az Is­ten erőt adó, egyesítő, mindent meg­oldó tervéről beszél. Kétezer-ötszáz esztendővel ké­sőbb, a 21. század sajnálatos aktuali­tásai közepette e prófétai ígéretre ta­lán sosem látott mértékben van szükségünk. Nem az Isten tervének kudarca vagy késlekedése miatt ak­tuális az ígéret, hanem az ember megátalkodott engedetlensége miatt aktuális a nyomorúság. A világ ma is politikai és gazdasági érdekek fe­szültségében él, ennek következtében immáron a természet ökológiai rend­je is felborult. Az élet és olyan alap­vető feltételei is, mint a víz, a levegő, a klíma és az energiaforrások, végve­szélybe kerültek. Az újkori bálványimádás is súlyos következményekkel járt globálisan is, és hazánk sorsát illetően is. Országunk nagy részét más államokhoz csatolták, s nemzetünk sokdimenziós megosz­tottságban él a határokon belül, .a Kárpát-medencében és a nagyvilágban. Nekünk is szükségünk van arra a prófétai szóra, amely egyrészt erőt és reményt ad, másrészt pedig meggyő­zően mutatja a gyógyulás útját. A koreai keresztények az idei öku­menikus imahét vezérigéjéül a fenti ezékieli próféciát választották. Saját évtizedes élményeik, tapasztalataik és vágyaik tették őket érzékennyé erre az igére. Ők is egyszerre érzik a po­litikai, gazdasági és ideológiai ér­dekkülönbségek okozta megosztott­ságot, amely fájdalmas minden koreai számára, és sebként ég a koreai nem­zet testén. A gyógyulás útját pedig abban látják, hogy a Krisztust köve­tő közösségek egységben figyelnek Is­ten ígéretes szavára, és egységben hirdetik meg azt a saját népük és a vi­lág minden kereszténye számára. A bűneset óta a bálványimádás különböző formái viszik tragédiából tragédiába az emberiséget. Krisztus egyetlen és egyetemes egyházának az ember általi megosztottsága, mint Krisztus imádságos akarata elleni bűn, oka bizonyságtételünk erőtlenségé­nek, hitelességünk és hatékonysá­gunk gyöngeségének. A keresztények­nek, Krisztus valós és lehetőség szerin­ti tanítványainak a megosztottsága - túl azon, hogy ellentétes Krisztus fő­papi imádságának igényével - botrán­­kozást jelent a mai világban. Természetesen a krisztusiak egy­sége nem formai, nem felszíni, ha­nem tartalmi kell, hogy legyen, de úgy, hogy mindenki lássa, és ennek alapján lássa be, hogy az egyéni és kö­zösségi bajokból van gyógyulás. Ha pedig ezekből nem lesz gyógyulás, akkor a halál diadalmaskodik. E gyó­gyulás azonban nem a hamis prófé­ták ígérgetéseiben, szépítgetéseiben és összekacsintásaiban, hanem egye­dül a mindenható Isten iránti hűség­ben keresendő és található. Nem a bálványimádó, egymással el­lenségeskedő idegen kultúrák, né­pek és hatalmasságok felé reménység­gel tekingető népnek ígéri az Úr a gyó­gyulást, hanem az általa megbocsátott, megtisztított és magával megbékített népnek. A megbocsátást, a megtisz­títást és a megbékéltetést azonban el lehet utasítani és el lehet fogadni. Ez utóbbi esetében teljesülhet be a pró­fécia: „Nem teszik magukat többé tisztátalanná förtelmes bálványszob­raikkal és sok vétkükkel. Megszabadí­tom őket minden vétküktől, mert el­pártoltak tőlem, és megtisztítom őket. Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek'.’ (Ez 37.23) Ez a nép, az ilyen nép az Isten egy­séges népe e hazában, a Kárpát-me­dencében, Koreában és a nagyvilág­ban. Ez a nép, az ilyen nép, amely eggyé lesz az Isten kezében, a remény­ség jelévé válik az egész világ számá­ra. Ez az egység nem mennyiségi növekedés csupán, nem a közösségek formális szövetsége, hanem az új élet az Isten kezében. Új, reménytel­jes élet. Új életszemlélet. Új törvény a szeretet jegyében. Új gazdaság a szo­lidaritás jegyében. Új társadalom a testvériség jegyében. Új környezetvé­delem a felelősség jegyében. Mindez előképe annak az új teremtésnek, amelyet Krisztus szerzett a kereszten. A próféta „két fadarabja” kereszt­té formálódott. És e megbékéltető ke­reszt alatt eggyé lett keresztényekből az egységben és harmóniában élő em­beriség sója és kovásza lehet. Az imahét felemelő istentisztele­tein erre vezessen mindnyájunkat a kereszten kitárt kezével bennünket eggyé formáló, megváltó Urunk, Jé­zus Krisztus. Középen a nemescsói szószékoltár pontos másolata

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom