Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-05-17 / 20. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2009. május 17. *• 7 Egyházkerületi kórustalálkozó A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület területén szolgáló énekkarok részére szervezett Cantate vasárnapi kerületi kó­rustalálkozó helyszíne az idén Nemescsó volt. A kilence­dik alkalommal megrendezett együttléten a székesfehér­vári, a harkai, a téti, a kaposvári, a veszprémi, valamint a házigazda nemescsói gyülekezet énekkara mutatkozott be. A kórusok szolgáltak énekükkel a délelőtti istentisztelet li­turgiájában is, majd délután bemutatták műsorukat. Érde­kes színfoltja volt a találkozónak, hogy azon a helyi gyü­lekezet alapítványának iskolájában - az Ács Mihály Alap­fokú Művészetoktatási Intézményben - tanuló növendé­kek is felléptek. Ebben az esztendőben a zsűri a székesfe­hérvári kórusnak ítélte oda a Weltler Jenő-emlékplakettet. ■ Menyes Gyűlafelvétele Magyarságképünk torzulása A magyarságkép torzulása bennünk és a nagyvilágban - ez volt a címe Andrásfalvy Bertalan előadásának, amely május 8-án nyitotta meg a Lu­ther Otthon - Szakkollégium nyol­cadik szakkollégiumi konferenciáját. A péntek esti nyitó előadást követő­en szombaton és vasárnap a Luther Otthon végzős hallgatói tartottak referátumokat kutatásaik, diploma­­munkájuk témájából. A magyar nép régóta önértékelési problémákkal küzd - emelte ki előadá­sában Andrásfalvy Bertalan. Nem be­csüljük meg saját értékeinket, mindig mástól várunk megoldást az önálló gondolkodás helyett, és leértékeljük sa­ját érdemeinket. Mindehhez hozzájá­rul egy olyan történelemszemlélet és történelemtanítás, amely sok esetben ellentmond a történelmi tényeknek. Az előadó történelmi példákon keresztül mutatta be, hogyan alakult ki az a negatív magyarságkép, amely döntően meghatározza a honfoglalás­tól a mai napig a magyarokról alkotott véleményt a környező népek körében és bennünk. A magyar nép mindig to­leráns volt másokkal szemben, néha túlságosan is - jegyezte meg az egy­kori oktatási miniszter. A történelem tanúsága szerint a magyar nép soha nem követett el népirtást, és a Habs­burgok megjelenéséig vallási toleran­cia jellemezte az embereket. Ennek ellenére nem vagyunk bűn­­telenek, sem mártírok - emelte ki a professzor. Ami velünk történik, azért mi vagyunk a felelősek. Példa­ként említette, hogy Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd trónért folyó harcaiban több magyar esett el, mint Mohácsnál. A19. században Nyuga­ton kialakuló negatív magyarságkép létrehozásában (amely Trianonhoz vezetett) pedig magyarországi tudó­sok vállaltak főszerepet, amikor a ma­gyarokat sokkal negatívabban festet­ték le, mint a valóság. Az értékek eltékozlásaként említet­te a vízrendezések esetét. A mai na­pig sikerként bemutatott és tanított eseménysor milliókat tett koldussá, jelentős károkat okozott a biodiver­­zitásban, és létrehozott egy olyan földbirtokrendszert, amely később csak további konfliktusokat okozott. Mindezek elvezettek a mai állapo­tig, az emberek többségében tor­zult magyarságkép él. A folyamatok 1990 után sem változtak igazán. Mindenkit el kell, hogy gondolkod­tasson az a tény, hogy ma Magyaror­szágon kevesebben járnak hittan­oktatásra, mint Rákosi vagy Kádár idején. Önvizsgálatra és önkritikára van szükség - zárta előadását And­rásfalvy Bertalan. ■ Hajdú András - Barthel-Rúzsa Zsolt Időnként nem árt egy kis ajnározás Beszélgetés Baksai József festőművésszel ^ Mivel képei, grafikái egyre ismertebbek, Baksai József neve is egyre jobban cseng mind itthon, mind külföldön. Az érett korba lépett grafikus, festőművész a kép­zőművészeti egyetem elvégzése után Pá­rizsban, Luxemburgban, majd Velencében tökéletesítette tudását. Különleges tech­nikával előállított, plasztikus képeit nem­csak a kortárs művészek, a művészettör­ténészek és a kritikusok ismerik el, hanem a gyűjtők és a nagyközönség is. Ezt a számtalan elismerés és a 2001-ben meg­kapott Munkácsy-díj is bizonyítja. Termé­keny művész. Alkotásai a világ számtalan országában megtalálhatók, és galériák­nak, aukcióknak, sőt néhány művészeti múzeumnak is megbecsült darabjai. A Szentendrén élő Baksai József az alkotás mellett gondot fordít az utánpótlás neve­lésére is, hiszen vezető tanára és egyben igazgatója egy Óbudán működő képző­­művészeti tanintézménynek. Lelkes híve az egészséges életmódnak, a test és lélek harmóniáját hirdető életvitelnek, de szí­vesen foglalkozik mitológiával, ókortör­ténettel is.- Mindig is festészettel, művészettel szeretett volna foglalkozni?- Nem egészen. Gyermekkoromban er­dész akartam lenni, ám mivel csak Budapest­től távol lett volna lehetőség ezt tanulni, a szü­leim - szerencsére - lebeszéltek róla. Vi­szont tizennégy éves koromtól már jártam rajz­szakkörbe. Makacs ember vagyok, s mikor elhatároztam, hogy ebbe az irányba megyek, nagyon töreked­tem rá, hogy elérjem a céljaimat. De tűrőképes­ségre is szükségem volt, hiszen amikor - fel­nőttként - végre felvettek az egyetemre, egye­dül maradtam a pici gyermekemmel. Nem volt más lehetőség, mint hogy elmentem hajnalban újságot kihordani, nappal tanultam, este pedig elláttam, neveltem a gyermeket.- Képeit nézegetve, katalógusában tallózva laikusként is feltűnik, hogy a mitológia mellett különösen sokatfoglalkozik bibliai témák meg­jelenítésével. Miért?- A vallásról tudjuk, hogy milyen fontos volt az emberiség történelme folyamán. Számom­ra pedig - a vallásokon belüli ellentétek elle­nére is - egy nagy egység az istenhit, amely a lelki tartalmon felül, erkölcsi tanítása révén ké­pes arra, hogy kordában tartsa az embert, az emberiséget. Ebből az is következik, hogy a keresztény kultú­ra sem alakulhatott volna ki hit nél­kül. Vagyis muszáj foglalkozni a gyö­kereinkkel, muszáj ébren tartani az eszmét, a gondolatot. A Biblia elen­gedhetetlen mű, és feltétlenül fontos.- Hogy látja a bibliai értékek, esz­meiségmai létjogosultságát, szerepét?- Ha nem lennének a Bibliában le­fektetett erkölcsi fékek, valószínűleg - nem kell hozzá jósnak lenni, hogy ezt mondhassuk - elszabadulna a po­kol. Éppen ezért nem lehet a Biblia tanítását nem elfogadni, amely kö­töttségeket és tiltásokat is jelent. Az megint más kérdés, hogy ezt hogy magyarázták, magyarázzák félre, vagy vezettek, vezetnek meg ennek ellenére embereket, sőt tömegeket. Mint alkotó művészt viszont nem­csak a kereszténység, hanem minden más hit, vallás is érdekel, s talán ezért is van, hogy egy egész, nagy, átfogó egységnek látom ezt a világot.- S a hitbeli tartalom?- Döntés kérdése is. Én istenhívő vagyok, azonban ehhez illő megje­gyeznem, hogy egyházi, felekezeti téren nem vagyok igazából elkötelezett.- Úgy véli tehát, hogy a Biblia képeinek, je­leneteinek, eszmeiségének vizuális megjeleníté­sével jobban ki tudja fejezni magát, közelebb tud kerülni a nézőhöz, művészetfogyasztóhoz? Nincs ebben ellentmondás?Hiszen egyre keve­sebben ismerik, forgatják a Bibliát.- Európában, keresztény kultúrában nőt­tünk fel, ezért - azt gondoltam - közös kin­csünk, mindenki számára érthető, amit az asz­talra rakok. Azonban szép lassan kétségkívül rá kellett jönnöm, hogy időnként éppen az el­lenkezőjét érem el, mint amit szerettem vol­na. Hiszen az emberek valóban távolodnak a hittől, így az ehhez vezető utat tartalmazó Bib­liától is. S tapasztalatom szerint, amikor szembesülnek azzal, hogy nem értik a képe­ket, nem látnak neki serényen pótolni a hiányt, hanem érdektelenül otthagyják az egészet. De ez - nem szeretném, ha fellengzősségnek tűn­ne, amit most mondok - nem az én hibám, ezt nem nekem kell felróni. Tény, hogy túl sok a környezetünkben az ellenanyag. Vagyis hiá­ba hallanak például a gyermekek szépről és jó­ról az iskolában, ha otthon, amikor bekapcsol­ják a tévét, ömlik rájuk a szenny és a borza­lom.- Meg lehet festőművészként, az alkotásból élni?- Ha valaki a festészet díszítőművészet ágá­val foglalkozik, ami „ehetőbb”, esztétizálóbb, elfogadhatóbb, akkor igen. Azokat a képeket kapkodják, amelyek könnyen érthetők. Ha ne­hezebben értelmezhetőbb, ha magyarázni kell valamit, már nem szeretik annyira. Úgy tűnik, nem szívesen szembesülnek az embe­rek azzal, amit meg kell fejteni, amin gondol­kodni kell. Azonban amikor valaki erre a pályára lép, el kell döntenie, hogy mit szeretne. Nálam eleve adva volt az irány. Egyrészt a saját utamat kezd­tem járni, másrészt mindjárt az egye­tem után tanítani kezdtem, majd amikor 1994-ben - egyebek mellett feleségem révén - létrejött egy új mű­vészeti iskola, odakerültem. Másrészt meg - szomorú, de tény - ha más­milyen területen próbálkozik valaki, akkor sem könnyű elhelyezkednie, hiszen a mérnökök, jogászok vagy éppen a közgazdászok sem találnak egykönnyen jó állást. Az érvényesü­lés, megélhetés másik módja ná­lunk az alkalmazott grafikai munkák területe, hiszen erre most - a min­dent elárasztó nyomtatványok, rek­lámok, szórólapok és katalógusok idején - hatalmas kereslet van. Azon­ban azt gondolom, most is igaz a krisztusi mondás: „Nem csak kenyér­rel él az ember.”- Művészként mennyire tudta, tudja megőrizni a függetlenségét? Másként: mennyire kell munkájával kiszolgálnia a fizetőképes piacot?- Az ügy szeretetén kívül azért is vállaltam, vállalok tanítást, mert ennek segítségével tudtam, tudok független maradni. A legrosszabb az lenne, ha pusztán a képek eladásá­ból kellene megélnem. Tanári munkám révén azonban biztosítva van a megélhetésünk, így azt festek, azt alkotok, amihez éppen kedvem van. Lelkiismeretemen kívül gyakorlatilag nem köt senki és semmi.- Munkája megbecsüléseként több díjat, el­ismerést is kapott. Mit jelentenek ezek Önnek?- Ha valaki éveken, évtizedeken keresztül meggyőződéssel csinál valamit, akkor azért időnként nem árt egy kis ajnározás. S ha ez olyankor érkezik, amikor az ember éppen ki­merülőben van, akkor biztatásként hat, és „helyrerakja a lelket” S bár anyagi juttatás nem jár velük, erkölcsileg, szakmailag kétségtelenül sikert, elismerést jelentenek. ■ Gyarmati Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom