Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-11 / 2. szám
Evangélikus Élet IMAHÉT 2009. január 11. ► 13 .........................................................................................................................................................................................................................................................................■■■■■............................ .................... I ft III I I |^L I „...legyenek eggyé kezedben’ JL JL JL JL JL I (Ez 37,17) 5. nap 6. nap 7. nap 8. nap Keresztyének szemtől szemben a hátrányos megkülönböztetéssel és a társadalmi előítéletekkel • Ézs/Iz 58,6-12: Ne zárkózz el testvéred elől • Zsolt 133: Mily szép, ha egyetértésben élnek a testvérek ♦ Gál 3,26-29: Mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban ♦ Lk 18,9-14: Az elbizakodott ember igaznak tartja magát Kezdetben az Isten képére teremtett emberek egyek voltak az ő kezében. A bűn azonban belépett az emberek szívébe, és azóta együtt élünk vele. A megkülönböztetés alapja lehet faji vagy etnikai vagy az az egyszerű tény, hogy az ember férfi és nő. Megint máshol a fogyatékosság vagy egy bizonyos valláshoz tartozás a kirekesztés alapja. Mindezek a megkülönböztetési tényezők embertelenek, valamint konfliktusok és nagy szenvedések forrásai. Földi életében Jézus személyválogatás nélkül fordult minden férfi és nő felé. Elítélt mindenféle diszkriminációt, és elítélte azt a büszkeséget, amelyet némely kortársa erre alapozott. Nem mindig azok az igazak, akiket annak képzelnénk. A megvetésnek nincs helye a hívő szívében. A 133. zsoltár a testvérekkel megosztott élet örömét drága kenethez és a Hermón hegyének harmatjához hasonlítja. Nekünk megadatott, hogy megízlelhetjük ezt az örömöt, amikor ökumenikus összejöveteleinken legyőzzük felekezeti előítéleteinket. Minden keresztyén közös missziója az egész emberiség egységének helyreállítása. Együtt kell küzdenünk minden hátrányos megkülönböztetés ellen. Ennek reményteljes alapja pedig az, hogy mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban, és többé nincs zsidó vagy görög, szolga vagy szabad, férfi vagy nő. Imádság Urunk! Segíts, hogy felismerjük a hátrányos megkülönböztetést és a kirekesztést, amely tönkreteszi a társadalmakat. Irányítsd tekintetünket, hogy felismerjük saját előítéleteinket. Taníts, hogy száműzzünk minden megvetést, és átérezzük az egység jó ízét. Ámen. Keresztyének szemtől szemben a betegséggel és a szenvedéssel ♦ 2Kir 20,1-6: Emlékezz rám, ó, Uram! ♦ Zsolt 22,1-11: Miért hagytál el engem? ♦ Jak 5,13-15: A hitből való imádság megszabadítja a szenvedőt ♦ Mk 10,46-52: Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Jézus gyakran találkozik betegekkel, és kész meggyógyítani őket. Még mindig elkülönült egyházaink tudják, hogy Urunk együtt érez a betegekkel. A keresztyének mindig követték példáját, gyógyították a betegeket, kórházakat, gyógyszertárakat, gyógyító missziókat alapítottak, és gondot viseltek Isten gyermekeinek lelkére, valamint testére is. Ez nem magától értetődő. Az egészségesek hajlamosak arra, hogy természetesnek tekintsék az egészséget, és elfelejtkezzenek azokról, akik nem vehetnek részt a közösség életében, mert betegek vagy fogyatékosok. A betegek? Ők pedig úgy érezhetik, hogy el vannak szakítva Istentől, az ő jelenlététől és gyógyító hatalmától. Ezékiást/Hiszkiját mély hite hordozza a betegségben. A szomorúság idején emlékezteti Istent kegyelmére. Akik szenvednek, még a Biblia igéit is használhatják arra, hogy Istenhez kiáltsanak, akár panaszszóval is: miért hagytál el engem? Ha őszinte kapcsolatban vagyunk Istennel, amely a hűség és a hála kifejezésében nyilvánul meg, akkor helye van annak is, hogy szomorúságunkat, fájdalmunkat vagy haragunkat imádságban megfogalmazzuk. A betegek nem puszta tárgyak, és nem csak a gondozás elfogadói. Sokkal inkább a hit alanyai, amit a tanítványoknak meg kellett tanulniuk a Márk evangéliumában leírt történetben. A tanítványok folytatni akarják útjukat Jézussal, és nem vesznek tudomást a tömeg peremén levő betegről. Amikor az felkiált, céljuktól eltérítőnek tekintik. Megszoktuk, hogy törődjünk a betegekkel, de nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy hangosan kiabáljanak, és zavarjanak minket. Lehet, hogy ma megfizethető gyógyszerért kiáltanak, ami esetleg a profit kérdését is érinti. A tanítványok meg akarták akadályozni, hogy a vak ember Jézus közelébe jusson. Pedig nekik az Úr gondoskodó üzenete hordozóivá kell válniuk: jöjj, téged hív! A tanítványok csak akkor értik meg, hogy mit akar Jézus, amikor elviszik hozzá a beteget. Időt szán arra, hogy beszéljen a beteggel, és megkérdezze, hogy mire van szüksége. A gyülekezet gyógyító közössége növekedhet, ha a betegek Isten jelenlétét tapasztalják keresztény testvéreik között. Imádság Istenünk! Hallgasd meg testvéreinket, amikor betegségben és fájdalomban hozzád kiáltanak. Add, hogy aki egészséges, hálát adjon ezért, és szolgáljon a betegeknek szerető szívvel és nyitott kézzel. Istenünk, add, hogy megmaradjunk kegyelmedben és gondviselésedben, igazán gyógyító közösséggé váljunk, és együtt dicsérjünk téged. Ámen. Keresztyének szemtől szemben a vallási sokszínűséggel ♦ Ézs/Iz 25,6-9: Itt van az Úr, benne reméltünk ♦ Zsolt 117,1-2: Dicsérjétek az Urat mind, ti nemzetek ♦ Róm 2,12-16: A törvénynek a megtartója igazul meg ♦ Mk 7,24-30: Ezekért a szavakért az ördög leányodat elhagyta Naponta hallunk a világ különböző részein történő erőszakos cselekedetekről eltérő vallások követői között. Most megtudhatjuk, hogy Koreában buddhista, keresztyén, konfuciánus emberek élnek együtt, legtöbbször békésen. Ézsaiás/Izaiás próféta nagy dicsőítő himnuszban beszél arról, hogy egyszer letörölnek minden könnyet, gazdag lakoma lesz minden nép és nemzet számára. Egy napon - jövendöli a próféta - a föld minden népe dicsérni fogja az Urat, és örvendezni fog a megváltásnak, amelyet ő felkínál. Az Úr, akiben reméltünk, a vendéglátó az örök lakomán, amelyet Ézsaiás éneke dicsőít. Amikor Jézus találkozik a kánaáni asszonynyal, aki gyermekéért könyörög, először meglepő szavakkal visszautasítja őt. Az asszony azonban állhatatos marad: „...a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból” Jézus értékeli, hogy az asszony meglátta küldetését zsidókhoz és nem zsidókhoz egyaránt, és útjára bocsátja lánya gyógyulásának ígéretével. Az egyházak párbeszédet folytatnak a keresztyének között az egység ügyében. Az utóbbi években párbeszéd alakult ki más vallások között is, különösen az úgynevezett könyvvallások (judaizmus, iszlám) között. Ezek a találkozások nemcsak tájékoztatnak, hanem segítenek előmozdítani a szomszédok közötti jó viszonyt és békét építeni ott, ahol konfliktus van. Ha keresztyén tanúságtételünk a Krisztusba vetett hitünk által egyezik, hatékony lesz ellenállásunk az előítéletekkel és konfliktusokkal szemben. Ha figyelmesen hallgatjuk más hitű felebarátainkat, vajon nem tanulhatunk valamit Isten minden embert befogadó szeretetéről és uralmáról? A keresztyének közötti párbeszédnek nem a sajátos keresztyén identitás elvesztéséhez, hanem örvendezéshez kell vezetnie. Ezzel engedelmeskedünk Jézus imájának, hogy egyek legyünk, ahogyan ő egy az Atyával. Az egység nem ma, még csak nem is holnap érkezik el, de más hívőkkel együtt a szeretetnek és a megváltásnak e felé a végső, közös célja felé haladunk. Imádság Istenünk, Urunk! Köszönjük a Szentírásból kapott bölcsességet. Adj bátorságot, hogy kitárjuk szívünket más keresztyén felekezetekhez tartozó és más vallású felebarátaink előtt! Add kegyelmedet, hogy legyőzhessük a közömbösség az előítélet és a gyűlölet korlátjait. Mutasd meg nekünk az utolsó napokat, amikora keresztyének együtt lehetnek azon a végső lakomán, ahol a könnyek felszáradnak, és a nézeteltéréseket legyőzi a szeretet. Ámen. A keresztyén remény hirdetése egy megosztott világban • Ez 37,1-14: Felnyitom sírjaitokat • Zsolt 104,24-34: Megújítod a föld színét • Jel 2i,i-5a: Újjáteremtek mindent • Mt 5,1-12: Boldogok vagytok... A biblikus hitet átjárja a radikális reménység. A történelemben Istené a végső szó, de ez nem ítélet, hanem új teremtés. A keresztyének megosztott világban élnek, mégis reménységben. Nem arra építenek, amit az emberek tudnak tenni, hanem Isten hatalmára és megingathatatlan akaratára. Ő a részeket eggyé, teljességgé alakítja. A halált adó gyűlöletet pedig életadó szeretetté. Korea népe továbbra is hordozza a nemzeti megosztottság tragikus következményeit, de a keresztyének még ott is bővelkednek a reménységben. A keresztyén reménység akár a legnagyobb szenvedések közepette is él, mert Istennek Krisztus keresztjén kinyilatkoztatott állhatatos szeretetéből született. Jézussal együtt a remény is feltámadt a sírból, amikor a halál és erői vereséget szenvedtek. Ez a remény tovább terjed a pünkösdkor elküldött Szentlélek által, amely megújítja a föld színét. A feltámadt Krisztus új és valódi élet kezdete. Feltámadása meghirdeti a régi rend végét, és elveti egy új, örök teremtés magvait, ahol benne mindenki békére talál, és Isten lesz minden mindenekben. A keresztyén remény a teremtés megújításával kezdődik úgy, hogy az betöltse Isten eredeti szándékát. A Jelenések könyvének 21. fejezetében Isten nem azt mondja, hogy minden újat teremtek, hanem hogy újjáteremtek mindent. A keresztyén remény nem a világ végének tétlen várása, hanem vágy arra a megújulásra, amely már elkezdődött az első húsvétkor és pünkösdkor. Ez a reménység nem a történelem világunkat összeromboló katasztrófájában betelt véget jelenti, hanem világunk alapvető és gyökeres megváltozását. Ez az Isten által adott új kezdet véget vet a bűnnek, a megosztottságnak és a világ végességének. Úgy alakítja át a teremtést, hogy az részesülhet Isten dicsőségében, és osztozhat Isten örökkévalóságában. Amikor keresztyének összegyűlnek, hogy egységért imádkozzanak, ez a reménység indítja és hordozza őket. Az egységért mondott imádság Istennek a világot megújító erejéből táplálkozik. Bölcsessége a Szentléleké, aki új életet lehel a száraz csontokba, és életre kelti őket. Integritása önmagunk teljes odaszánása akaratának, hogy ő formáljon annak az egységnek az eszközeivé, amely Krisztus szándéka tanítványai között. Imádság Irgalmas Istenünk! Te mindig velünk vagy szenvedéseink közepette, és velünk leszel az idők végezetéig. Segíts minket, hogy a reménység népe legyünk, megéljük üdvösségünket, és szolgáljuk az általad kívánt egységet. Ámen.
