Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-12 / 15. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. április 12. » 11 „Quod scripsi scripsi” - Pilátus nagypéntekje Parancsolni megtanultam: Készítsetek táblát, gyorsan! Ez álljon csak rajt’: I. N. R. I. Nehéz keresztre írni? Görög, latin, héber írás... Engem nem fojtogat sírás. A nőm szokása sírni. Álma fog sírba vinni... Igazság? Sose volt, s nem lesz. Báb vagyok, gőgöm nem ereszt. Kivégzés? Golgota-hegy? Nekem aztán egyre megy... Nem esdekelt térdre esve. Szelíden nézett szemembe... Ő szabad, én gyenge, rab. Ő erős, tiszta, igaz. Föntmarad-e az én nevem? Följegyzi a történelem? Őneki nincs serege, De annál több irigye. Rámutattam: lásd, az ember! S ő majd túlél, s ítél engem??!! Országa másvilági. Mesebeli „királyfi”. A rangom: „császár barátja”. Szent életét óvni gyáva... Kézmosás, tisztaságom. Jézus nem a királyom. „Feszítsd meg”- et zúgott a nép, Ugyan mást mit is tehetnék? Nagylelkű tett egy maradt még. Szerették? Méltón temessék! ■ Deméné Smidéliusz Katalin Imádkozzunk a hazáért többet! (Imádság) Urunk, Istenünk! Kérünk, hallgasd meg könyörgésünket, amikor hazánkért imádkozunk! Ments meg minket a lelki, erkölcsi és szellemi pusztulástól! Add, hogy minél többen ébredjünk rá arra, hogy ez az ország tőled kapott közös otthonunk: földjével, erdeivel, hegyeivel, vizeivel, élővilágával, történelmével, hagyományával, nyelvével, énekkincsével, művészetével, tudásával, amellyel másokat is gazdagított. Növeld bennünk a felelősségtudatot! Őrizz meg attól, hogy elpazaroljuk kincseinket, és mások által elpazarolni se engedjük őket! Bocsásd meg bűneinket! Növeld hitünket! Urunk! A népek közösségében tarts meg minket a te nagy irgalmad szerint! Ámen. ■ Kinczler Irén Van-e másik...? HETI ÜTRAVALÓ Tavasz van - újra. Téli, „halotti” állapotából most ébred a természet. Sokan gondolják - tévesen -, hogy a húsvét a természet éledésének ünnepe. Az évszakok körforgása során a tavaszt a nyár követi, a nyarat az ősz, az őszt a tél, hogy azután újra kezdődjön az egész elölről. Az emberiség egy jelentős része örömmel, megnyugvással és nagyon szívesen venné tudomásul, hogy ez így van az élet minden területén: nem baj, ha elmúlik valami, majd jön helyette más. Az elszalasztott lehetőséget majd új lehetőség követi. Elment a busz, mert késve értem a megállóba? Majd jön másik. Elszakadt egy ruha, mert nem vigyáztam rá? Előveszek egy másikat. Nem tetszik a főnöknek a beosztott viselkedése, munkája? Elküldi, mert - a klasszikust idézve - „van másik!” De ha már itt tartunk: kormányváltás? „Van másik!” Miniszterelnök-váltás? „Van másik!” Reform, megszorítás? „Van másik!” Egészségügyi problémák, betegség? Ha az egyikből kilábalunk, „van másik”. És mindezek tetejébe: hiába gondolják sokan, hogy a halállal mindennek vége, itt is igaz a „van másik”. És ez az ember igazi tragédiája... Isten ítélete emberi létünkön, hogy földi életünk után meg kell állnunk az ő ítélőszéke előtt, és szembe kell néznünk mindannak a következményével, amit földi életünk során tettünk, mondtunk, gondoltunk, elkövettünk. Amennyiben elmarasztal bennünket, ítéletünk a kárhozat, a második halál. - Igen, „van másik”! Ha nem vesszük komolyan, akkor is. Ha nem gondolunk rá, akkor is. Hiába próbáljuk tagadni, nem menekülhetünk előle. A bűnt meg kell büntetnie Istennek, különben igazságtalan lenne. De hogyan fér meg egymás mellett az igazságos büntetés és a menteni akaró szeretet? Úgy, hogy azt a (jogos) büntetést, melyet az ember nem tudna elhordozni, mert nem lenne képes rá, Isten Fia, Jézus Krisztus vállalta magára helyettünk. Ő meghalt azért, hogy mi élhessünk. Vállalta a büntetést egyszer s mindenkorra. Magára vállalta mindazt, ami elválaszt(hat) minket Istentől, hogy többé ne legyen semmi vád ellenünk. Ő szenvedte el a büntetést, a „másik” halált, és ezzel megnyitotta számunkra az utat Isten szeretetéhez. A teljes győzelmet pedig feltámadásával aratta, hogy a második halál hatalmát végleg megtörje. Ezért mondhatja húsvét ünnepének igéjében: „...halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai" (Jel 1,18) Pont. Nincs folytatás. Nincs „majd jön másik”. Csak ő van és az ő végleges győzelme. Ezt ünnepeljük húsvétkor. ■ Selmeczi Laios Péter Az írás megjelent a Monori Evangélikus Egyházközség Alapkő címet viselő lapjának 2009/1. számában. Országos konfirmandustalálkozó > Második alkalommal rendezték meg Sopronban az evangélikus konfirmandustalálkozót. Ötletét két évvel ezelőtt Bedecs Réka elsőéves teológushallgató, licista öregdiák és barátnői vetették fel, s az öszzejövetelt elsőként 2007 novemberében az egyházkerület keretein belül szervezték meg. Az elmúlt hét végén azonban már e régión kívülről is érkeztek vendégek a Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthonba. A hetvenegy résztvevő között több korosztály képviselői is jelen voltak, a legfiatalabbaktól egészen a A találkozó nyitóáhítatát Mesterházy Balázs, a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskola iskolalelkésze tartotta a hálaadás szükségességéről. Némi játékos ismerkedés következett, majd a társaság három kisebb csapatra oszlott - ezek mindegyike egy órán keresztül beszélgetett, illetve alkotott az egyházi esztendő ünnepeit alapul véve, csoportvezetők irányításával. Ebéd után a 452 éves iskolát mutatta be Tölli Balázs, a líceum igazgatója (képünkön), majd remek hangulatú egyházismereti vetélkedő mutathatták meg a részvevők, hogy milyen egyháztörténeti jelentőségű épületeket láttak sétájuk során. Az alkalmat este hat órakor a soproni evangélikus iskolák - a Hunagymamákig. Lovászpatona, Bakonyszentíászló, Kővágóörs, Budafok mellett a szlovákiai Ipolyszakállosról is érkeztek vendégek. nyadi, az Eötvös és a líceum - diákjainak koncertje zárta az idén 225 éves evangélikus templomban. ■ T. Cs. - MEB Krisztus mondja: Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1,18) Húsvét hetében az Útmutató reggeli és heti igéi ezt zengik: „Az Úr feltámadt! Az Úr valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!” (Agenda) Vezérigénkben ezt az örömhírt a húsvéti hit Teremtője jelenti be, aki feltámadt megigazulásunkra! Ezért mindenkor „áldott az Isten (...), aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (íPt 1,3; LK). A feltámadás ünnepe: „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) A hét első napján egy fehér ruhába öltözött ifjú adta tudtul e jó hírt a sírboltban, először az asszonyoknak: „Feltámadt, nincsen itt!’(Mk 16,6) „Legutoljárapedig mintegy torzszülöttnek, megjelent nekem is” (íKor 15,8) - vallja a „legkisebb” apostol. „Jézus Krisztus legyőzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által!’ (2Timi,io; LK) Luther szerint: „Három ellenség támad rá egyszerre. Halál, bűn és ördög. És íme, mindhárom ellensége lábánál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük ma.” Az emmausi két tanítványról Márk ezt írja: Jézus „ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. (...) de nekik sem hittek” (Mk 16,12-13) követői, pedig e kettő fülében s szívében még visszhangoztak az Úr szavai: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” (Lk 24,26) Korinthusban (is) tagadták a halottak testi feltámadását, de Pál hirdette: „...elsőzsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi!’ „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk’.’ (íKor 15,23.19) Én egyetemes keresztény hitvallásunk szavaival „hiszem a test feltámadását és az örök életet”! „De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?” (íKor 15.35) Pál válaszai, címszavakban: lelki testben, dicsőségben, erőben, romolhatatlanságban, halhatatlanságban; az utolsó harsonaszóra, egy szempillantás alatt lesz „teljes a diadal a halálfölött” (íKor 15,54). Isten nekünk ezeket Jézus Urunk halála és feltámadása által adja, „mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már megáldoztatott” (íKor 5,7). S feltámadt a halottak közül, erről szól Pál evangéliuma, hogy a választottak „is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg vele együttfogunk élni is!’ (2Tim 2,10-11) Luther ezt így gondolta tovább: „Ahol Krisztus van, ott van bizonnyal az Atya is és a Szentlélek is. Ahol pedig a Szentháromság van, ott nincs törvény, csak merő kegyelem; nincs bűn, hanem irgalmasság; nincs halál, csak élet; nincs pokol, csak tiszta mennyország. így vigasztal engem a Krisztus műve - mintha volna sajátom.” Saját vallomásodként zenged te is? „Az élet nékem Krisztus, / A halál nyereség. / Ez az én reménységem: / Kezdetté lesz a vég.” (EÉ 504,1) ■ Garai András <e 4 t£>***°* ssr • «hei# mái“4 V'9-HIRDETÉS Felvétel a bővülő Kisdeák Óvodába A szeptembertől újabb csoporttal bővülő Kisdeák Evangélikus Óvoda (1052 Budapest, Deák tér 4.) várja a 2009/2010-es tanévre a 3-6 éves gyermekek jelentkezését. A jelentkezéseket személyesen adhatják le a szülők az óvodában április 20. és 24. között, 12-től 17 óráig. A jelentkezéshez mellékelni kell lelkészi ajánlást, a keresztlevél másolatát, illetve az óvodaválasztás indoklásának rövid leírását. További információk az 1/483- 2160-as, illetve a 20/824-6917-es számon kérhetők. HIRDETÉS Női hétvége Szeretettel hívjuk az érdeklődőket női hétvégére, amelyet egyházunk Női Missziói Szolgálata szervez Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban május 14. és 17. között Válság? - Váltság címmel. A hétvégén tartott bibliatanulmányok azokat a szentírási igeszakaszokat veszik vizsgálat alá, amelyek Isten népének nehéz időszakairól, ugyanakkor Isten mélységeken átívelő irgalmáról tesznek bizonyságot. Lelkészek és világi előadók mutatnak rá a nők reményt sugárzó szolgálatának fontosságára a családban, egyházban és a mai magyar társadalomban. Jelentkezését, kérjük, május í-jéig juttassa el a következő címre: MEE Női Missziói Szolgálat, 1085 Budapest, Üllői út 24.; e-mail: marta.pinter@lutheran.hu.
