Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-12 / 15. szám
8 •* 2009- április 12. PANORÁMA Evangélikus Élet VII. Gergely az Evangélium Színházban Ismét Németh László (1901-1975) egyik történelmi drámájának színrevitelével lepte meg közönségét az Evangélium Színház. Az újra az alapító, Udvaros Béla művészeti vezető irányításával működő társulat április 5-én, virágvasárnap este a főként esszé-, regényíróként értékelt szerző VII. Gergely című színművét mutatta be a Duna Palota (Budapest V., Zrínyi u. 8.) színpadán. A darabban a katolikus egyház élén 1073 és 1085 között állt - hitében szilárd, ám döntései és „eszközei” helyességét illetően okkal vitatott - VII. Gergely pápát Bánffy György alakítja - döbbenetes átéléssel. Az előadás azonban nem csak a nyolcvankét éves, Kossuth-díjas kiváló művész számára egyfajta „jutalomjáték” Ennek érezheti a kétfelvonásos mű többi szereplője is, hiszen a rendezői szándék a legapróbb szerep megformálójától is „értő alakítást” követelt. Rendezőként egyébként a győri Forrás Színház - teológiai stúdiumokat is végzett - igazgató rendezője, Pataki András debütált az Evangélium Színházban. További előadások: április 17,, 24., május 8., péntek: este 7 óra; április 12., 19., 26., május 10., vasárnap: délután 3 óra. (Az előadásról recenzió lapunk jövő heti számában.) mmmmmmmmmmtmmmammmmmmm „Legyen erőm, hogy megértsem célodat" Ünnep előtti beszélgetés Marton Évával p Marton Éva a világ operaszínpadainak egyik kiemelkedő tehetségű drámai szoprán énekesnője, a magyar operajátszás történetének legnagyobb ívű életpályát befutó művésze. Zeneakadémiai tanulmányainak befejezése után 1968-ban Rimszkij- Korszakov Aranykakas című operájában, Shemaha királynő szerepében debütált. Több sikeres hazai bemutatót követően 1972-ben a Frankfurti Operához szerződött. Ekkor indult nemzetközi karrierje, amelyet kivételes hangi adottságának, széles repertoárjának és nagy munkabírásának köszönhetett. 2005-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszakának vezetésével bízták meg, két évre rá az intézmény egyetemi tanárává nevezték ki.- A New York-i Metropolitan Operában dolgozó közös ismerősünk az operaénekesek elmúlt évtizedeit a műfaj „jet-korszakának” nevezte. A művész mindennap máshol ébred, lép fel, s élete jelentős részét a repülők fedélzetén tölti el. Hogy lehet egy ünneprefelkészülni az állandó rohanásban?- Ha úgy válaszolnék, hogy mindig felkészülten vártam az ünnepet, ez nem felelne meg a valóságnak. Voltak olyan évek, amikor kifogytam az energiából, s mintegy beestem az ünnepi asztalhoz, pedig a család mindig fontos volt számomra. Ameddig gyermekeink otthon voltak, addig az ünnepek főszerepet játszottak az életünkben. Sohasem improvizáltam, már jó időben „haditervet” készítettem, dupla kofferekkel utaztam mindenhová, ezekbe gyűjtöttem az ajándékokat. Amióta a gyermekek kiröppentek, férjemmel mindig elhatározzuk, hogy elutazunk az ünnepekre, de ez sohasem adatott meg, az utolsó pillanatban mindig itthon maradtunk. Idén, ha sikerül, párommal burgenlandi lakásunkban töltjük kettesben a húsvétot. Rokonokat látogatunk, de lehet, hogy hirtelen megjelennek a gyerekek, és kéz a kézben keressük a tojásokat a kertben.- Volt, amikor utazás közben érte az ünnep?- Emlékezetes 1979 karácsonya, amikor a San Franciscó-i Opera társulatával a Fülöp-szigeteken vendégszerepeltem, harmincfokos hőségben ünnepeltük Jézus születését. Idegen emberekkel s a hotel személyzetével köszöntöttük egymást az úszómedence szélén, a műfenyőfa alatt.- A hit életünk része. Az operaszínpadon Tosca vagy Desdemona imája csupán színpadi játék. Egyházi mű megszólaltatásakor a szerep megformálható-e hit nélkül?- A két említett példa a szó klasszikus értelmében valójában nem is ima. Tosca életének legnehezebb perceiben vet számot életével. „Vissi d’arte, vissi d’amore” - „a művészetnek és a szerelemnek éltem” profán gondolattal kezdődik az ária, s ezután inkább egy számonkérés, hogy mivel vétett a címszereplő, mielőtt e helyzetbe került. Desdemona Ave Mariája lefekvés előtti ima ugyan, de motorikus fohász, miközben gondolatai máshol járnak, hiszen komoly vádakkal rágalmazták meg. Szavaival saját lelkét próbálja megnyugtatni. Eredeti kérdésére válaszolva nemcsak egyházzenei művet, de semmilyen szerepet nem lehet hit nélkül énekelni. Mindig ezzel a meggyőződéssel megyek fel a színpadra: hiszek abban, hogy a Jóisten tehetséget adott, s ez segít hozzá, hogy a rám bízott feladatot méltón teljesíthessem.- 2005-ben elvállata a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékének vezetését. Teljes fordulat a gazdag életpályán!- II. János Pál gyakran idézte Jézus szavait. „Jöjjetek, kövessetek!” A szent életű pápa haláltusáját Monte Carlóban követtem végig. Lélekben a szenvedő emberrel voltam, s gondolkoztam a „Jöjjetek, kövessetek” szavak értelmén. A lengyel egyházfő Istennek ajánlotta életét, de embertársainak élt. Ekkor már másfél éve tárgyaltam Bata Andrással, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával az ének tanszék vezetéséről. Talán ekkor döbbentem rá feladatomra: merítsen a fiatalabb generáció az én példámból, ami nekem sikerült, másnak is megadathat. Lehet-e hit nélkül énekelni? - kérdezte korábban. Nem lehet, de hit nélkül tanítani sem szabad. Nem azért állok a katedrán, mert ez engem szórakoztat, vagy mert ez számomra pénzkereset. Azért teszem, mert hiszek abban, hogy a Jóisten engem arra szánt, hogy még ne fejezzem be életem munkáját, ne unatkozzam otthon, hanem vezessem a rám bízott fiatalokat. Ez az én új feladatom. Ha Bachot tanítok, a Máté- vagy a János-passióról beszélek növendékeimnek, mindig aláhúzom, hogy Bach is hívő ember volt, zenéje mindig eljut az Istenhez. Egy legato szép kidolgozásával e csoda részesei lehetünk magunk is.- Az ateista világban hogyan fogadják a diákok ezt a transzcendens nézetet?- Talán mivel szívemből fakad, meggyőzően tudok róla beszélni. Soha nem mosolyognak rajta, megértik. Az Istenben való hit s a tudásban, tehetségben való hit közel áll egymáshoz. Ha a Teremtő tehetséget ad, kötelességem azt fejleszteni. De egymagunk kevesek vagyunk e titok megfejtéséhez, mindenkinek szüksége van útmutatásra. Imáimban visszatérő kérés: „Engedd meg, Uram, hogy megtaláljam az általad számomra kijelölt utat, legyen annyi erő bennem, hogv meect értsem, hogy mi a te célod velem a jövőben!”- Számos, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó egyházzenei mű szerepel repertoárján: Stabat Mater, passió, rekviem. Melyik opusra, előadására emlékszik vissza örömmel?- Pályafutásom alatt egyházzenei művek széles körét tanultam meg. Már főiskolás koromban vasárnaponként Tardy László karnagy irányítása alatt a Mátyás-templomban énekeltem. Minden alkalommal új misét mutattunk be; ha tanítványaimmal ma előveszünk egy új művet, gyakran mosolygok magamban, hiszen szinte bizonyos, hogy már találkoztam vele. Gyakran gondolok vissza a New York-i Szent Patrik-katedrálisban több mint három évtizede rendezett hangversenyre. Ekkor debütáltam Amerikában, a műsoron egy örmény zeneszerző, Hovaness Jézus útja című művének ősbemutatója szerepelt. A csodálatos, keleti hangzású darab jó ómennek bizonyult, a következő szezonban már a Metropolitan színpadán léptem fel. De visszatérve a kérdésre, a teljesség igénye nélkül említhetem még Esterházy Harmonia caelestisét vagy Liszttől a Szent Erzsébet legendáját, amelyből szép Hungaroton-lemezfelvétel is készült.- Az egyházzenei művek előadásának java része művészetének korai periódusát jellemzik. Mi az oka, hogy életrajzában később ritkábbak a fellépések?- Valóban, karrierem csúcsán az opera töltötte ki életemet. Városról városra utaztam, újabb feladatokkal küzdöttem meg. Az énekes pályája olyan, mint egy örvény, nehéz belőle kiúszni. Az úgynevezett vendégszerepléseket sohasem szerettem. A nyugodt munka érdekében arra törekedtem, hogy több előadásra szerződjek, hat-nyolc, tizenegy előadást énekeltem végig egy helyen. Ezzel egyébként iskolát teremtettem, többen is átvették e rendszert, hiszen ez az énekesnek és a zenekarnak egyaránt jó, kiforrott előadásban vehetnek részt. A szerződésekben viszont mindig kikötötték, hogy nem hagyhatom el az adott várost, semmilyen más fellépést nem vállalhattam. Az egyházzenei művek, misék, oratóriumok általában egyszeri előadásban hallhatók, az ezekben való részvétel lehetetlen volt akkor számomra.- A templomok akusztikáját a közbeszéd kiválónak tartja. A valóság egy kicsit árnyaltabb. Mit jelent technikailag egy templomban, hangversenyteremben vagy operában énekelni, s miben különbözik az előadások közönsége?- Az operát ismerem a legjobban. Az énekes az idők folyamán megtapasztalja, hogy az adott színpad melyik részén szól legszebben a hangja, s hol vannak a holt terek. A koncertteremben már jobban ki vagyok szolgáltatva. Amikor 1999-ben az amszterdami Concertgebouwban Bartók A kékszakállú herceg vára című operájának Juditját énekeltem, igencsak megijedtem a terem nagyságán, s aggódtam, hogy a hangom eljut-e a hátsó sorokba is. A templomok akusztikája nagyon különbözik, mivel szakrális helyek, megépítésükkor az akusztika nem játszott főszerepet. A közönség is igen eltérő. A világ híres operaházaiba a közönség java része azért tér be, hogy megnézze az épületet, s elmondhassa, hogy járt bennük. A Magyar Állami Operaház is - a zene szentélyéből - mára turistalátványosság lett. A hangversenytermek publikuma már válogatottabb, kialakult mindenütt a törzsközönség. Egy templomba betérni - ez a koncertekre is igaz - mindig ünnep, azok lépnek be, akik tudatosan vagy lelkűk mélyén keresik az Istennel való találkozást. A milánói dómban vagy a hamburgi evangélikus Szent Michaelis-templomban meghallgatott koncert egy életre emlékezetes marad.- A musica sacra és a jótékonysági' koncertek gyakran szinonim fogalmak. Az életrajza alapján tehetségével gyakran állt jó ügyek mellé.- Segíteni másokon, a jó kezdeményezéseket szolgálni: ez számomra kötelező, viszont meg kell említenem, hogy az utóbbi időben sokan visszaélnek e rendezvényekkel, több alapítvány is a saját fenntartására, pénzszerzésre használja ezeket. A sok riasztó példa ellenére még mindég vállalok fellépést - addig teszem, amíg énekelni tudok. A rossz tapasztalatok nyomán már tüzetesebben megnézem, mi a karitatív szervezés célja, és ki áll az ügy hátterében.- Végezetül kérem, ajánlja az Evangélikus Élet olvasóinak egy kedves zenéjét a húsvéti dallamkörből!- Gondolataim a nagyheti zeneakadémiai növendékhangverseny körül forognak. Az elmúlt évben a zeneművészeti egyetem zenekarával, kórusával, szólistáival Bach Mátépassióját adtuk elő, idén pedig április 8-án a nagyteremben a János-passió csendül fel. Nagyon sok próba előzi meg, s talán jobban izgulok, mintha én szerepelnék. Korábban csak magamért voltam felelős, most a kereszténység legnagyobb ünnepének előestéjén tanítványaimért s az egész előadás sikeréért dolgozom. ■ Csermák Zoltán FOTÓ: HORVÁTH GÉZA
