Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-04-05 / 14. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2009. április 5. *• 15 „Elköltözöm, az biztos” Beszélgetés dr. Dőry Istvánnal -1. rész ► Harminc évvel ezelőtt ifjúsági óráink és kirándulásaink gyako­ri témája volt, hogy Budapest túl nagy város. „Én elköltözöm, az biztos” - mondtam akkoriban, főleg azért, mert vonzódtam a természetközeb élethez. Ismerek valakit, aki nem csak tervezge­tett. Dr. Dőry István 49 éves, négygyerekes családapa két éve egy kis faluban él. Miért? Ho­gyan? Mi köze ennek a fenntart­ható élethez?- Régóta ismerem, tudom Önről, hogy legalább húsz éve intenzíven fog­lalkoztatják a környezetvédelmi kér­dések. Miért pont mostanában váltot­tak életmódot?- Ez hosszú folyamat volt. Tizen­hét évig Szentendrén, a Ferences Gimnáziumban tanítottam fizikát, kémiát, számítástechnikát, és tény­leg fontos feladatomnak tartottam, hogy a gyerekekkel megértessem az ökológia lényegét. Fontos előzmény, hogy még a szo­cializmus idején Freiburgban voltam ösztöndíjas. Freiburg igazi nyugat-eu­rópai környezetvédelmi mintaváros, jó élmény volt, hogy a sötétszürke szo­cializmusból kimentünk, és láttunk egy jól működő társadalmat, amelyik mindemellett még zöld is akart len­ni. Megtapasztaltuk, hogy milyen a fejlett, gazdag, de tudatosan környe­zetvédő városi élet. Ezt megpróbáltuk áthozni Magyarországra. Azt gondol­tuk, hogy Szentendre is lehetne ilyen példamutató, zöld, önfenntartó város. De az évek során kiderült, hogy a fő­város nyomásától ott nem lehet meg­szabadulni. Akármit csinálunk, Szent­endre Budapest alvóvárosa marad. Feleségemmel, Magdival egyre többet gondolkoztunk azon, hogyan tudnánk olyan helyre költözni, ahol nem kerülünk ellentmondásba saját eszméinkkel, gondolatainkkal. Példá­ul azzal, amit én tanítottam a gyere­keknek. Azt gondoltuk, hogy falun ez az élet jobban megvalósítható.- Jó, jó, de azért nem lehetett könnyű nekivágni. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Kézdy Edit- Tényleg nem, főleg a gyerekek miatt. A két egyetemistát nem ren­dítette meg a dolog, a legnagyobb ma már huszonöt éves. Amikor a kiseb­beknek is éppen iskolaváltásra volt le­hetőségük, akkor én szépen elbú­csúztam a ferencesektől. Nagyon rendesek voltak, nem haragudtak rám, megértették az elképzeléseinket.- Az országban többfelé vannak ökofalvak, ezek is azt tűzték ki célju­kul, hogy a természettel összhangban akarnak élni. Miért nem Gyűrűfűre, Visnyeszéplakra vagy mondjuk Buda­pesttől nem messze, Máriahalomra költöztek?- Meglátogattuk ezeket a helyeket, és láttuk a problémáikat is. Például Visnyeszéplakon nem tudtunk azo­nosulni azzal, hogy ők most is a ha­gyományos patriarchális társadalom szabályai szerint akarnak élni. Szerin­tem nem az a cél, hogy a régi időket utánozzuk, hanem hogy a mai világ­ban fenntartható életmódot való­sítsunk meg. Ebben lehet nagyon sok hagyományos elem, de ugyanakkor alkalmazni kell a legmodernebb tech­nológiákat is, és nem szabad elvetni a demokratikus társadalmak értéke­it sem. Szerintünk ezek az ökokezdemé­nyezések sokszor ott hibázzák el, hogy kiköltöznek a világ végére, le­hetőleg valami gyönyörű, erdős vi­dékre. Ott persze termelni nem le­het, közlekedésre csak az autó jön szóba, biciklizni is legtöbbször hegy­nek fel meg széllel szemben kell. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy kerék­párral meg vonattal megoldjuk a közlekedést, és ez eddig sikerült is. A szomszéd falvakba el tudunk men­ni biciklivel, ha annál messzebb van dolgunk, akkor fölülünk a vonatra. Fél órán belül két nagyvárost is el tu­dunk érni, ott hasznos munkát tu­dunk végezni. Ez nem csak a pénz­kereset miatt fontos.- Akkor most már árulja el, hova kerültek, hol dolgoznak!- Egyházasfaluban, az új kéri vas­útállomás közelében van a házunk. Félúton Sopron és Szombathely kö­zött. Tavaly Szombathelyen is oktat­tam, most inkább Sopronhoz kötő­dünk. Magdi Sopronban gyógypeda­gógus, Juli és Pityu is oda járnak gim­náziumba, szóval együtt vonatozhat­nak. Én Sopronban, az egyetemen programozást és fenntartható fejlő­dést tanítok.- A fenntarthatóság szót sokan használják, néha egészen abszurd szókapcsolatokban. A tévéhíradó­ban például időnként fenntartható gazdasági növekedésről beszélnek. Hogy tudná megmagyarázni a szó igazi jelentését?- A fenntarthatóság egy kicsit többet jelent, mint a környezetvéde­lem. Ha meg tudjuk oldani, hogy a hulladékok szét legyenek válogatva, vagy a vizek ne legyenek nitrátosak, az még kevés. A fenntarthatóság az egész éle­tünket érinti. Tehát nemcsak arról van szó, hogy rendbe kell tenni a környezetünket, hanem minden szempontból át kell gondolni, hogy amit csinálunk, az folytatható-e. Magyarán annyi energiát fogyaszta­ni, amennyit a természet hosszú távon biztosít, annyi vizet, amennyit a csapadékból kapunk, annyi fát, amennyit az erdő ad. Ezeket kiszá­mítja az ember, és akkor rájön, hogy a mai magyar társadalomnak vannak olyan területei, amelyek egyáltalán nem fenntarthatok. Ilyen például az autóközlekedés vagy a gázfűtés, hi­szen ezek meg nem újuló fosszilis forrásoknak a végső felhasználását jelentik, miközben a légkörben fel­szaporítják a szén-dioxidot. Manapság nehéz úgy élni, hogy az embernek a szokásostól lényege­sen eltérő életmódját elfogadják egy városi, mondjuk egyetemi környe­zetben, de mi ezzel próbálkozunk. Lehetőleg önbecsapás nélkül. (Folytatjuk) ■ Gadó György Pál Kiskőrös városának posztumusz díszpolgára Dr. Murányi György (1906-1978) Dr. Murányi György 1942. november 8-án mondta el első igehirdetését a kiskőrösi evangélikus templomban. Az őt köszöntő szavakra adott vála­szát gyakran idézzük, mert hitelesen fejezi ki mindazt, amit a számára ki­jelölt életutat bejárva teljesíteni kí­vánt: ....a közélet minden területén tevékenykedni kívánok, ahol a köz­nek használni lehet... az utam azon­ban mindig és mindenhova a temp­lomon keresztül fog vezetni.” Embert próbáló időszak, amelyben lelkészi munkáját megkezdi telepü­lésünkön. A világháború borzalmai árnyékként borulnak az emberek lelkére. A lelkész az, aki szavaival re­ménységet, bátorságot önt a gyüle­kezet tagjainak szívébe, és maradás­ra kéri a szülővárosból menekülni akarókat. Ézsaiás próféta szavaival ér­vel: ,A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkö­vet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs 28,16) A próféta szavai sokak számára mutatták meg a helyes irányt, s így hűségesek maradtak vá­rosunkhoz. Ezekben a sorsfordító években nemcsak a hit szavaival, hanem tet­tekkel is erősítette a gyülekezetét. Ek­kor fogott a gyülekezet a templom­belső felújításába és az orgona kija­vításába. A háború befejezését követő idő­szak nem várt megpróbáltatásokat tartogatott számára. A jogi doktorá­tussal rendelkező lelkészt koholt váddal népbíróság elé citálják, amely felfüggeszti állásából. De ez sem tudja hitében és tenni akarásában megingatni. Lelkében új célok fogal­mazódnak meg, amelyek megvalósí­tása tovább erősíti a kiskőrösi evan­gélikus gyülekezetét. 1948. június 9- én dr. Murányi Györgyöt templo­munkban iktatják be esperesi tiszt­ségébe. És ehhez az évhez kötődik a ma is korszerű imaház építésének megkezdéséről szóló döntés. A meg­valósításban, mint igazgató lelkész, vezető szerepet vállalt. De erre az idő­re esik az erdőtelki imaház építése is. Amíg lehetséges volt, az építő mun­ka mellett A lélek üzenete című gyü­lekezeti levelek kiadásával segítette elő, hogy a betegágyakhoz is eljusson az élő, vigasztaló ige. S hogy mit jelentett a templomban Murányi György ige­szolgálatát hallgatni, erre a választ valójában a mindenható Isten tudja. A gyülekezet és a várős emlékeze­te ma is Kiskőrös neves papjai között tartja őt számon. Hosszú ideig lel­késztársa, Ponicsán Imre búcsúzott imigyen tőle nyugdíjba vonulása­kor: „Az Úr fordítsa az ő arcát tefe­­léd, és adjon neked békességet!Ámen” Kiskőrös város képviselő-testüle­­te 2009. március 15-én posztumusz díszpolgári címet adományozott Mu­rányi György lelkésznek. A címet fia, Murányi László vette át a városháza dísztermében. ■ LGY A HÓNAP KÖNYVE A dialógus szimbóluma Asztali beszélgetések 1. - Öt párbeszéd Fájdalmasan párbeszédhiányos világ­ban élünk. Leginkább azért sújt ben­nünket a megosztottság és a szétsza­­kítottság átka, mert hagytuk, hogy egyes vezetők leszoktassanak minket arról, hogy odafigyeljünk a másikra, leüljünk, és értelmes párbeszédet, építő eszmecserét folytassunk egy­mással. A rendszerváltás óta eltelt időszakban már nemcsak a politiká­ban, de a civil szféra bármely terüle­tén megmerevedett széttagoltságot, egymástól mereven elkülönülő sze­kértáborok ádáz szembenállását ta­pasztaljuk. A görög diabolosz szó - melyet ha­gyományosan az „ördög”, „sátán” szavakkal fordítunk magyarra - egy olyan igéből képzett főnév, amely azt jelenti: „szétdobálni, szétvetni, egy­mástól eltávolítani” A diabolikus te­vékenység lényege tehát az egymás­sal szerves kapcsolatban lévő dolgok, jelenségek és személyek szétszakítá­sa, kapcsolatuk szétrombolása és megszüntetése, egymáshoz való vi­szonyulásuk megtévesztés útján tör­ténő szembefordítása. A diabolosz ellentéte, a diabolikus tevékenység orvossága és megoldá­sa a szümbolosz - amelyből a mai szimbólum szavunk származik. En­nek igei alapszava szó szerint „össze­­dobni”-t jelent, vagyis a szimbólum az egymáshoz tartozókat mélyebb ér­telemben összehozza, kapcsolatot létesít közöttük, a legmagasabb ren­dű, agapé típusú szeretet révén fel­ismerteti velük lényegi összetartozá­sukat, és egységbe forrasztja őket. (A fenti rövid jelentéstani exegézis alap­ján érdemes elgondolkodni azon, hogy mi és ki az, ami és aki valóban „ördögi” tevékenységet folytat kör­nyezetünkben.) Nyugodtan kijelenthetjük: az Asz­tali beszélgetések című könyvsorozat a fenti értelemben véve - szimbólum. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány (ABKA) ugyanis arra vál­lalkozott, hogy egy szervezett be­szélgetéssorozat keretében asztal­hoz ültesse azokat a gondolkodó em­bereket - pártállástól teljesen függet­lenül -, akiknek korunk aktuális tár­sadalmi, közéleti, kulturális, tudomá­nyos kérdéseiről mondanivalójuk van. A beszélgetőpartnerék a legkü­lönfélébb területeken tevékenykedő emberek: írókkal, költőkkel, képző­művészekkel, irodalom- és művé­szettörténészekkel, teológusokkal, jogászokkal, orvosokkal, természet­­tudósokkal, előadóművészekkel foly­tatott dialógusokon keresztül zajlik a szellemi-kulturális hídépítés - nem csupán az egyház és a világ között, hanem ember és ember között is. Az Asztali beszélgetések sorozat Öt párbeszéd című első kötetéhez - mely öt dialógus szerkesztett válto­zatát tartalmazza - Hankiss Elemér írt előszót. Az asztalhoz telepedő be­szélgetőpartnerek a következő té­mákban osztották meg gondolataikat hallgatóságukkal: Esterházy Péter A hónap könyve akció - április Asztali beszélgetések 1. föl ÖT PÁRBESZÉD Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történő vásár­lás vagy közvetlenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os ked­vezményben részesül. Eredeti ára: 1750 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24. író és Fabiny Tamás püspök az iden­titásról, Heller Ágnes filozófus és Jutta Hausmann teológiai tanár a Ge­nezis könyvéről, Jeleníts István piaris­ta szerzetes és Csepregí András teo­lógus Isten törvényének mai értelme­zéséről, Jókai Anna és Lengyel Anna az értelmiség küldetéséről és felelős­ségéről, Vekerdy Tamás pszichológus és Réz-Nagy Zoltán lelkész a „Tiszteld atyádat és anyádat!” parancsolatról és a családról folytattak eszmecserét. A kötetben olvasható dialógusok­hoz egy-egy harmadik beszélgetőtárs is csatlakozott: a disputák témái és gondolatmenetei művészeket ihlet­tek arra, hogy képzőművészeti alko­tásokkal járuljanak hozzá a beszélge­tések gondolatiságának többsíkú áb­rázolásához és értelmezéséhez. Diabolikus világunkban felbecsül­hetetlen értéket képvisel minden olyan kezdeményezés, amely a dialó­gusok kialakítását és az építő, gazda­gító szellemi-kulturális kapcsolatok ki­építését tűzi ki céljául. Az ABKA Asztali beszélgetések című könyvsoro­zata fénylő szimbóluma lehet a kap­csolatépítésnek, a válaszok és megol­dások közös keresésének párbeszéd­hiánytól elsötétülő világunkban. ■ P.G. „Csapatépített” az iroda „A rendet nem rakni, hanem tartani kell” - többek között e gondolatot is elhozhatták Korzenszky Richárd OSB tiha­nyi perjeltől (képünkön) egy­házunk országos irodájának dolgozói, akik az apátságot a március 26-27-ei munkatár­si program keretében keresték fel. Az együttlét során elláto­gattak a balatonboglári és a siófoki evangélikus templom­ba is, a tapasztalatcsere ugyan­akkor a munkával kapcsolatos komoly megbeszéléssel is ki­egészült a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. ■ B. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom