Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-04-05 / 14. szám

IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet 12 •« 2009. április 5. Síszünet - másképpen Húsvét felé ► A Deák Téri Evangélikus Gimnázium két tanulója, Főzy Hanga (16) és Regős Rozi (17) Felsősófalván töltötte az idei síszüne­tet. Ottani élményeikről, tapasztalataik­ról kérdeztük őket.- Hogy kerültetek Felsősófalvára? Rozi: Tavaly nyáron az iskola szervezésében utaztunk Erdélybe körülbelül húszán, hogy megismerjük Böjté Csaba testvér intézmé­nyeit. Néhányan a szovátai árvaház építkezé­sén segítettek, mi pedig Felsősófalván voltunk egy napközi otthonban. Egyértelmű volt szá­momra, hogy ide még visszajövök. Februárban magammal hívtam Hangát is.- Kik járnak ide? Hanga: Ezeknek a gyerekeknek, akik ide jár­nak, van ugyan családjuk, de nagyon zilált, sze­gény körülmények között élnek, többen félár­vák vagy cserbenhagyottak. Sajnos a szülők kö­rében gyakori az öngyilkosság. A múlt héten pedig egy korunkbeli fiú végzett magával... Rozi: Csabit mi is ismertük és nagyon sze­rettük.. . Nagyon fog hiányozni a többieknek is, mert a csapat egyik vezéregyénisége volt, min­denki felnézett rá.- És ti mit csináltatok Felsősófalván? Hanga: Kirándulni vittük a gyerekeket - a fa­lu környezetét velünk fedezték fel! Rozi: Játszottunk, foglalkoztunk velük, bar­kácsoltunk, gyöngyöt fűztünk, palacsintát sütöt­tünk... Olyasmit csináltunk, amire otthon nincs lehetőségük. Vagy amire Manyi néninek nem marad már ideje és kapacitása. És szerettük őket!- Van valami emlékezetes történetetek? Hanga: Többször is sütöttünk palacsintát a gyerekekkel, egyszerre három kiló lisztből, hogy biztosan elég legyen. És nem volt elég... Mindenki sütni szeretett volna, a fiúk is, hiszen erre ritkán kerül sor. Rozi: Jártunk a parajdi sóbányában is. A bá­nya látogatható, játszótereket, ugrálóvárakat, trambulinokat építettek benne. Amellett, hogy egészséges levegőjű a hely, a gyerekek szívesen töltik ott az időt. „A mi gyerekeink” is felsza­badultan, boldogan játszottak. Alig lehetett őket hazavinni.- Jártatok a gyerekek otthonában is? Hanga: Igen, jártunk több helyen. Azért is, mert időnként meg kell győzni a szülőket, nagy­szülőket, hogy engedjék a napközibe a gyere­keket. Valószínű, hogy büszkeségből nem en­gednék őket, mert úgy gondolják, nem annyi­ra szegények, hogy erre rászorulnának. Azt hi-Az interjúalanyok - Rozi és Hanga - Manyi nénivel- Jaj, ez borzasztóan nehéz. Hallottam ró­la... De meséljetek még a napköziről! Hogy is működik? Hanga: A tanítás után itt tudnak együtt ta­nulni, játszani, és meleg ebédet is kapnak, ami­re otthon sajnos nem lenne lehetőségük. Egy jólelkű asszony vezeti a napközit, Manyi néni. O főz, befűt, takarít, tanul a gyerekekkel. Rozi: Olyan, mint egy tündér. Anyjuk helyett anyjuk.- Hányán vannak a napköziben? Hanga: Összesen húsz gyermekre kap tá­mogatást az intézmény a Dévai Szent Ferenc Alapítványtól, fejenként havonta ezerötszáz fo­rintnak megfelelő összeget. Mégis huszonhár­mán járnak most oda. Manyi néni mesélte, hogy megszakad a szíve, amikor vissza kell utasíta­ni az újabb jelentkezőket.- Milyen az épületük? Rozi: Az alapítvány egy parasztházat vett, amit adományokból sikerült felújítani. Hanga: Manyi néni családja nagyon sokat dol­gozott a felújításkor, és ma is rengeteget segíte­nek a ház körül, különösen a férje, Bandi bácsi.- Meséljetek egy kicsit a gyerekekről! Rozi: Elsősök a legkisebbek, és hetedikesek a legidősebbek, akik ide járnak. Hanga: Ezek a gyerekek minden apróságért nagyon hálásak. Rozi: Egy mosolyért is... Hanga: Hamar az ember szívéhez nőnek. Ahhoz képest, hogy milyen nehéz sorsúak, vi­dámak, játékosak. Látszik, hogy szeretik egy­mást, összetartanak. Rozi: Olyanok, mint egy család, Manyi né­ni nagyon szereti és saját gyermekeiként em­legeti őket. Hanga: Nemcsak tanulni és játszani járnak ide, hanem mindenkinek megvan a maga fel­adata. Mosogatnak, fát hasogatnak, kertészked­nek, söpörnek, rendet tartanak a ház körül. Rozi: Mindezt teljesen magától értődőén csi­nálják, természetes a számukra, hogy kiveszik a részüket a munkából. Ráadásul a tanulásban is segítik az ügyesebbek a gyengébbeket. szik, egyedül is tudnak boldogulni, pedig né­ha ételre sem futja. Rozi: Az az igazság, hogy a családok egy része igénytelenségben, gyakran sajnos pi­szokban él. A faluszéli cigánytelepre is elmen­tünk egy kisfiúért. Szeretettel fogadtak, pe­dig nem is ismertek minket. A látogatás meg­döbbentő élmény volt, de ez már másik tör­ténet.- A ti munkátokon túl mivel lehet segíteni Manyi néni és a napközi életét? Rozi: Sajnos az erdélyi árváknak gyűjtött csomagokból általában nem jut Felsősófalvá­ra, mert azok inkább a bentlakásos otthonok­ba kerülnek. Mivel nagy a szegénység, minden­félére szükség van: élelemre, tanszerekre, író­eszközökre, ruhára, fehérneműre egyaránt. És persze könyvekre, a kötelező olvasmányok­ra és játékokra is.- Ebben mit tudtok ti segíteni? Hanga: Küldhetünk, vihetünk is csomagot, de a legjobb lenne gyűjtést szervezni, például az iskolában. Manyi néni nagyon szeretné, ha a napköziben lehetne építeni egy rendes kony­hát, és ha lenne egy kis fürdőszoba, ahol meg­fürdetheti a gyerekeket. Mert annak ellenére, hogy otthon az állatok körül is dolgoznak, nem tudnak tisztálkodni. Rozi: Felvettük a kapcsolatot Fabiny Tamás püspökkel, aki támogatásáról biztosított min­ket, és megígérte, hogy próbál segíteni az adománygyűjtésben, ahogy a kőbányai Kápol­na Színpad Alapítvány is. A faluban minden munkát meg lehetne szervezni, de az építő­anyag pénzbe kerül. Persze szeretnénk kétke­zi segítséget is nyújtani.- Ezek szerint tervezitek, hogy ellátogattok még oda? Rozi: Mindenképpen, és nem is egyszer. ■ EÉ A Kápolna Színpad Alapítvány számlaszáma: Erste Bank 11670009-07753400-70000007. A közlemény rovatba írják be: „Felsősófalva”. ► Az alábbi gondolatok naponkénti elolvasása abban segít neked, hogy jobban átéld húsvét közeledtét. Az idézetek elolvasása után pár percig csöndben gon­dold végig az életedet, jelenlegi helyzetedet. Vége­zetül imádkozz magadban azért, amire a Szentlélek indít. Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd! SZÓSZÓRÓ Rovatgazda: Balog Eszter Virágvasárnap Az öröm és fájdalom Isten jobb és bal keze; mindegy lesz, hogy melyikkel ölel magához, csak átöleljen. (Szent-Gály Kata) te megsimogattál és csak annyit mondtál hogy örülsz nekem és hogy ne féljek (Szent-Gály Kata) Hétfő Ne a keresztet szeresd, az embertelen, hanem a Kezet, mely válladra teszi. (Szent-Gály Kata) Kedd Uram, te nem akarod a mi halálunkat. Te azt akarod, hogy éljünk. Te szereted az életet. Te szeretsz bennünket. Ezért lettél emberré. Ezért haltál meg. (Paul Roth) Szerda Vezess a halálból az életre, a hamisságból az igazságra, vezess a kétségbeesésből a remény­ségbe, a félelemből a bizalomra, vezess a gyű­löletből a szeretetre, a háborúból a békére, hogy béke töltse el a szívünket, a világunkat. (Teréz anya) Nagycsütörtök Te átöleltél amikor nagyon sírtam és eléd hoztam minden nyomorúságomat és ahogy feltört belőlem a szó hogy ezt is tettem meg azt is tettem úgy öleltél magadhoz egyre szorosabban és melegebben és amikor már mindent kimondtam és elhallgattam Nagypéntek Hiszek, Uram, és hiszem feltétlen hittel, hogy minden hatalom és erő ott van a Te átvert két kezedben, mégis növeld hitemet olyannyira, hogy velem is csodát tehess, meggyógyíthass belső vakságomból. (Szent-Gály Kata) Nagyszombat Uram, látod, elkerül az álom. Puha nesz motoz, a csend átölel. Eltompul a lárma, lassan szárnyra kel az éjszaka, s a világ zaja nyugovóra tér. Olyan jó érzés tudni, hogy a csendben benne vagy, olyan jó, hogy felfedezhetlek! Most hallom igazán, hogy halkan hívsz, Uram. Szólj, megyek, hisz vársz rám. Uram, kész vagyok, hogy csöndedet befogadjam, hogy átáradj az életemen. Nem akarok mást, csak elcsitulni, megpihenni benned, s várni az új kezdetet: a reggelt. Országos latinverseny - MMIX ► Az evangélikus iskolák har­madik országos latinver­senyét a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líce­um) Gimnázium, Kollégi­um és Szakképző Iskolában rendezték meg. Két korcso­portban álltak ki egymás ellen a diákok. A minor kategóriában harmincegy, a maior kategóriában nyolc versenyző mérte össze tu­dását március 27-28-án mitológiai, nyelvtani és műveltségi tárgykörökben. Ittzés Dániel zsűrielnök, a fel­adatsorok összeállítója az eredményhirdetésen köszö­netét mondott a felkészítő ta­nároknak, s kifejezte abbeli re­ményét, hogy a részt vevő di­ákok számára továbbra is fon­tos marad a latin nyelvvel, va­lamint az ókori kultúrával va­ló foglalkozás. Az első, levelező jellegű for­duló után szombaton a máso­dikban a helyszínen kitölten­dő feladatlapokkal kellett meg­birkózniuk a versenyzőknek. Az értékeléskor a második forduló eredményei számí­tottak - a korábbi eredménye­ket csak holtverseny esetén vette figyelembe a zsűri. Min­den résztvevő emléklappal és egy, a líceum által kiadott könyvvel (Múló virág helyett - Emlékek Kapi Béla evangélikus püspökről) térhetett haza, ezenkívül a minor kategória első négy, valamint a maior kategória első két helyezettje részesült kiemelt jutalomban. Az eredményhirdetést mintegy keretbe foglalva több darabbal is megörvendeztette a résztvevőket a líceum orgo­náján Garczik Richárd aszódi és Schallinger Artúr fasori gimnazista. ■ Tóth Cseperke Az eredmények Minor kategória: Csallóközi Krisztina - Líceum, Schallin­ger Artúr - Fasor, Frankó Re­gina - Líceum, Toldi Fanni - Aszód Maior kategória: Nyerges Ani­ta - Orosháza, Barcsay Zsom­bor - Fasor Március 15-i elismerések Bonyhádon Bonyhád Város Önkormányzata idén két Perczel-díj átadásáról döntött. Az elismeréseket a már­cius 15-i ünnepség keretében nyújtotta át a polgármester Ónodi Szabolcsnak, a Bonyhádi Pe­tőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium igazgatójának, illetve dr. Bayer Józsefnek, az Axel Springer Kiadó magyarországi vezérigazgató­jának, hajdani bonyhádi gimnazistának. A bonyhádi ünnepségen adták át a Völgységi Te­hetséggondozó Egyesület által alapított Völgység Ta­lentuma elismeréseket is. Az idei öt díjazott között volt Cséke Balázs, a Petőfi-gimnázium diákja, aki négy éve szinte valamennyi matematika- és földrajzverseny országos döntőjében dobogós helyen szerepelt. Még egy rangos, a középiskolával kapcsolatos el­ismerésről számolhatunk be: dr. Mőcsényi Mihály táj­mérnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középke­resztjét vehette át március 15-én a budapesti ünnep­ségen. A bonyhádi Petőfi-gimnázium egykori diák­ja minden évben ellátogat az alma materbe, két év­vel ezelőtt átadta megőrzésre Széchenyi-díját az in­tézmény múzeumának. ■ Máté Réka felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom