Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-05 / 14. szám
IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet 12 •« 2009. április 5. Síszünet - másképpen Húsvét felé ► A Deák Téri Evangélikus Gimnázium két tanulója, Főzy Hanga (16) és Regős Rozi (17) Felsősófalván töltötte az idei síszünetet. Ottani élményeikről, tapasztalataikról kérdeztük őket.- Hogy kerültetek Felsősófalvára? Rozi: Tavaly nyáron az iskola szervezésében utaztunk Erdélybe körülbelül húszán, hogy megismerjük Böjté Csaba testvér intézményeit. Néhányan a szovátai árvaház építkezésén segítettek, mi pedig Felsősófalván voltunk egy napközi otthonban. Egyértelmű volt számomra, hogy ide még visszajövök. Februárban magammal hívtam Hangát is.- Kik járnak ide? Hanga: Ezeknek a gyerekeknek, akik ide járnak, van ugyan családjuk, de nagyon zilált, szegény körülmények között élnek, többen félárvák vagy cserbenhagyottak. Sajnos a szülők körében gyakori az öngyilkosság. A múlt héten pedig egy korunkbeli fiú végzett magával... Rozi: Csabit mi is ismertük és nagyon szerettük.. . Nagyon fog hiányozni a többieknek is, mert a csapat egyik vezéregyénisége volt, mindenki felnézett rá.- És ti mit csináltatok Felsősófalván? Hanga: Kirándulni vittük a gyerekeket - a falu környezetét velünk fedezték fel! Rozi: Játszottunk, foglalkoztunk velük, barkácsoltunk, gyöngyöt fűztünk, palacsintát sütöttünk... Olyasmit csináltunk, amire otthon nincs lehetőségük. Vagy amire Manyi néninek nem marad már ideje és kapacitása. És szerettük őket!- Van valami emlékezetes történetetek? Hanga: Többször is sütöttünk palacsintát a gyerekekkel, egyszerre három kiló lisztből, hogy biztosan elég legyen. És nem volt elég... Mindenki sütni szeretett volna, a fiúk is, hiszen erre ritkán kerül sor. Rozi: Jártunk a parajdi sóbányában is. A bánya látogatható, játszótereket, ugrálóvárakat, trambulinokat építettek benne. Amellett, hogy egészséges levegőjű a hely, a gyerekek szívesen töltik ott az időt. „A mi gyerekeink” is felszabadultan, boldogan játszottak. Alig lehetett őket hazavinni.- Jártatok a gyerekek otthonában is? Hanga: Igen, jártunk több helyen. Azért is, mert időnként meg kell győzni a szülőket, nagyszülőket, hogy engedjék a napközibe a gyerekeket. Valószínű, hogy büszkeségből nem engednék őket, mert úgy gondolják, nem annyira szegények, hogy erre rászorulnának. Azt hi-Az interjúalanyok - Rozi és Hanga - Manyi nénivel- Jaj, ez borzasztóan nehéz. Hallottam róla... De meséljetek még a napköziről! Hogy is működik? Hanga: A tanítás után itt tudnak együtt tanulni, játszani, és meleg ebédet is kapnak, amire otthon sajnos nem lenne lehetőségük. Egy jólelkű asszony vezeti a napközit, Manyi néni. O főz, befűt, takarít, tanul a gyerekekkel. Rozi: Olyan, mint egy tündér. Anyjuk helyett anyjuk.- Hányán vannak a napköziben? Hanga: Összesen húsz gyermekre kap támogatást az intézmény a Dévai Szent Ferenc Alapítványtól, fejenként havonta ezerötszáz forintnak megfelelő összeget. Mégis huszonhármán járnak most oda. Manyi néni mesélte, hogy megszakad a szíve, amikor vissza kell utasítani az újabb jelentkezőket.- Milyen az épületük? Rozi: Az alapítvány egy parasztházat vett, amit adományokból sikerült felújítani. Hanga: Manyi néni családja nagyon sokat dolgozott a felújításkor, és ma is rengeteget segítenek a ház körül, különösen a férje, Bandi bácsi.- Meséljetek egy kicsit a gyerekekről! Rozi: Elsősök a legkisebbek, és hetedikesek a legidősebbek, akik ide járnak. Hanga: Ezek a gyerekek minden apróságért nagyon hálásak. Rozi: Egy mosolyért is... Hanga: Hamar az ember szívéhez nőnek. Ahhoz képest, hogy milyen nehéz sorsúak, vidámak, játékosak. Látszik, hogy szeretik egymást, összetartanak. Rozi: Olyanok, mint egy család, Manyi néni nagyon szereti és saját gyermekeiként emlegeti őket. Hanga: Nemcsak tanulni és játszani járnak ide, hanem mindenkinek megvan a maga feladata. Mosogatnak, fát hasogatnak, kertészkednek, söpörnek, rendet tartanak a ház körül. Rozi: Mindezt teljesen magától értődőén csinálják, természetes a számukra, hogy kiveszik a részüket a munkából. Ráadásul a tanulásban is segítik az ügyesebbek a gyengébbeket. szik, egyedül is tudnak boldogulni, pedig néha ételre sem futja. Rozi: Az az igazság, hogy a családok egy része igénytelenségben, gyakran sajnos piszokban él. A faluszéli cigánytelepre is elmentünk egy kisfiúért. Szeretettel fogadtak, pedig nem is ismertek minket. A látogatás megdöbbentő élmény volt, de ez már másik történet.- A ti munkátokon túl mivel lehet segíteni Manyi néni és a napközi életét? Rozi: Sajnos az erdélyi árváknak gyűjtött csomagokból általában nem jut Felsősófalvára, mert azok inkább a bentlakásos otthonokba kerülnek. Mivel nagy a szegénység, mindenfélére szükség van: élelemre, tanszerekre, íróeszközökre, ruhára, fehérneműre egyaránt. És persze könyvekre, a kötelező olvasmányokra és játékokra is.- Ebben mit tudtok ti segíteni? Hanga: Küldhetünk, vihetünk is csomagot, de a legjobb lenne gyűjtést szervezni, például az iskolában. Manyi néni nagyon szeretné, ha a napköziben lehetne építeni egy rendes konyhát, és ha lenne egy kis fürdőszoba, ahol megfürdetheti a gyerekeket. Mert annak ellenére, hogy otthon az állatok körül is dolgoznak, nem tudnak tisztálkodni. Rozi: Felvettük a kapcsolatot Fabiny Tamás püspökkel, aki támogatásáról biztosított minket, és megígérte, hogy próbál segíteni az adománygyűjtésben, ahogy a kőbányai Kápolna Színpad Alapítvány is. A faluban minden munkát meg lehetne szervezni, de az építőanyag pénzbe kerül. Persze szeretnénk kétkezi segítséget is nyújtani.- Ezek szerint tervezitek, hogy ellátogattok még oda? Rozi: Mindenképpen, és nem is egyszer. ■ EÉ A Kápolna Színpad Alapítvány számlaszáma: Erste Bank 11670009-07753400-70000007. A közlemény rovatba írják be: „Felsősófalva”. ► Az alábbi gondolatok naponkénti elolvasása abban segít neked, hogy jobban átéld húsvét közeledtét. Az idézetek elolvasása után pár percig csöndben gondold végig az életedet, jelenlegi helyzetedet. Végezetül imádkozz magadban azért, amire a Szentlélek indít. Legyen áldott az ünnepre való felkészülési időd! SZÓSZÓRÓ Rovatgazda: Balog Eszter Virágvasárnap Az öröm és fájdalom Isten jobb és bal keze; mindegy lesz, hogy melyikkel ölel magához, csak átöleljen. (Szent-Gály Kata) te megsimogattál és csak annyit mondtál hogy örülsz nekem és hogy ne féljek (Szent-Gály Kata) Hétfő Ne a keresztet szeresd, az embertelen, hanem a Kezet, mely válladra teszi. (Szent-Gály Kata) Kedd Uram, te nem akarod a mi halálunkat. Te azt akarod, hogy éljünk. Te szereted az életet. Te szeretsz bennünket. Ezért lettél emberré. Ezért haltál meg. (Paul Roth) Szerda Vezess a halálból az életre, a hamisságból az igazságra, vezess a kétségbeesésből a reménységbe, a félelemből a bizalomra, vezess a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére, hogy béke töltse el a szívünket, a világunkat. (Teréz anya) Nagycsütörtök Te átöleltél amikor nagyon sírtam és eléd hoztam minden nyomorúságomat és ahogy feltört belőlem a szó hogy ezt is tettem meg azt is tettem úgy öleltél magadhoz egyre szorosabban és melegebben és amikor már mindent kimondtam és elhallgattam Nagypéntek Hiszek, Uram, és hiszem feltétlen hittel, hogy minden hatalom és erő ott van a Te átvert két kezedben, mégis növeld hitemet olyannyira, hogy velem is csodát tehess, meggyógyíthass belső vakságomból. (Szent-Gály Kata) Nagyszombat Uram, látod, elkerül az álom. Puha nesz motoz, a csend átölel. Eltompul a lárma, lassan szárnyra kel az éjszaka, s a világ zaja nyugovóra tér. Olyan jó érzés tudni, hogy a csendben benne vagy, olyan jó, hogy felfedezhetlek! Most hallom igazán, hogy halkan hívsz, Uram. Szólj, megyek, hisz vársz rám. Uram, kész vagyok, hogy csöndedet befogadjam, hogy átáradj az életemen. Nem akarok mást, csak elcsitulni, megpihenni benned, s várni az új kezdetet: a reggelt. Országos latinverseny - MMIX ► Az evangélikus iskolák harmadik országos latinversenyét a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium és Szakképző Iskolában rendezték meg. Két korcsoportban álltak ki egymás ellen a diákok. A minor kategóriában harmincegy, a maior kategóriában nyolc versenyző mérte össze tudását március 27-28-án mitológiai, nyelvtani és műveltségi tárgykörökben. Ittzés Dániel zsűrielnök, a feladatsorok összeállítója az eredményhirdetésen köszönetét mondott a felkészítő tanároknak, s kifejezte abbeli reményét, hogy a részt vevő diákok számára továbbra is fontos marad a latin nyelvvel, valamint az ókori kultúrával való foglalkozás. Az első, levelező jellegű forduló után szombaton a másodikban a helyszínen kitöltendő feladatlapokkal kellett megbirkózniuk a versenyzőknek. Az értékeléskor a második forduló eredményei számítottak - a korábbi eredményeket csak holtverseny esetén vette figyelembe a zsűri. Minden résztvevő emléklappal és egy, a líceum által kiadott könyvvel (Múló virág helyett - Emlékek Kapi Béla evangélikus püspökről) térhetett haza, ezenkívül a minor kategória első négy, valamint a maior kategória első két helyezettje részesült kiemelt jutalomban. Az eredményhirdetést mintegy keretbe foglalva több darabbal is megörvendeztette a résztvevőket a líceum orgonáján Garczik Richárd aszódi és Schallinger Artúr fasori gimnazista. ■ Tóth Cseperke Az eredmények Minor kategória: Csallóközi Krisztina - Líceum, Schallinger Artúr - Fasor, Frankó Regina - Líceum, Toldi Fanni - Aszód Maior kategória: Nyerges Anita - Orosháza, Barcsay Zsombor - Fasor Március 15-i elismerések Bonyhádon Bonyhád Város Önkormányzata idén két Perczel-díj átadásáról döntött. Az elismeréseket a március 15-i ünnepség keretében nyújtotta át a polgármester Ónodi Szabolcsnak, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium igazgatójának, illetve dr. Bayer Józsefnek, az Axel Springer Kiadó magyarországi vezérigazgatójának, hajdani bonyhádi gimnazistának. A bonyhádi ünnepségen adták át a Völgységi Tehetséggondozó Egyesület által alapított Völgység Talentuma elismeréseket is. Az idei öt díjazott között volt Cséke Balázs, a Petőfi-gimnázium diákja, aki négy éve szinte valamennyi matematika- és földrajzverseny országos döntőjében dobogós helyen szerepelt. Még egy rangos, a középiskolával kapcsolatos elismerésről számolhatunk be: dr. Mőcsényi Mihály tájmérnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át március 15-én a budapesti ünnepségen. A bonyhádi Petőfi-gimnázium egykori diákja minden évben ellátogat az alma materbe, két évvel ezelőtt átadta megőrzésre Széchenyi-díját az intézmény múzeumának. ■ Máté Réka felvétele
