Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-04-05 / 14. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2009- április 5. » 9 )NDOLATOK Összeállította: Boda Zsuzsa NAGYCSÜTÖRTÖK Jó nekem Jaj nekem, mert sokszor én sem engedem, hogy a Mester megmossa a lábam. Jaj nekem, mert sokszor én sem vagyok biztos magamban, ezért riadtan kérdezem: talán csak nem én vagyok az, uram, aki elárul téged?! Jaj nekem, mert sokszor együtt mártogatok vele a tálba. Jaj nekem, mert sokszor én akarok lenni a legnagyobb. Jaj nekem, mert sokszor én sem tudok virrasztva imádkozni. Jaj nekem, mert sokszor én is átállok a másik oldalra - még harminc ezüstnél is kevesebbért. Jaj nekem, mert sokszor nekem szól a kakas. De jó nekem, mert nekem is szól az üzenet: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg különben teljesen tiszta.” Jó nekem, mert értem is megtörtént: „Ez az én testem, amely tiérettetek adatik’.’„Epohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki” Jó nekem, mert nekem is szól a tanítás: „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája’.’ Jó nekem, mert miattam is hangzott az ima: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg hanem a tied’.’ Jó nekem, mert árulásomkor is van remény, hogy legalább a többi ártatlant megvédi a Mester: „...ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!” Jó nekem, mert minden vétkem és botlásom ellenére is szól hozzám a parancs: „Őrizd az én juhaimat!” Köszönöm, Uram, nagycsütörtököt! HÚSVÉT Feltámadás, áldás Vasárnap hajnalban, még a napfelkelte előtti sötétségben volt egy pillanat - az ekkor történteknek csak az ott őrködő katonák voltak tanúi: a feltámadt Jézus kijött a sírból. Matthias Grünewald isenheimi oltárképén ez a pillanat látható olyan magával ragadó intenzitással, hogy az még a négyszáz évvel később élő emberre is mély benyomást tesz. Az ég sötétjébe fényárral berobbanó és a föld felett lebegő jézusi alak nemcsak a Föld, de a hatalmas univerzum uraként jelenik meg, akinek első dolga átszegezett kezeit áldásra emelni. S ami a legfontosabb, a szeretettől és örömtől ragyogó arca szinte vonzza a tekintetet, és üzeni: „Nefélj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” NAGYSZOMBAT Könnyek Keresztet vivő Jézus - nagyon sokszor ábrázolták már. Megkínzott, szenvedő arc, töviskorona alól aláhulló vércseppek - legtöbbször így látjuk. De 1553-ban Jan van Hemessen egész különlegesen festette meg a Golgota felé menő Megváltót: Jézus sír. Nem a kegyetlen katonák miatt - nem rájuk néz, nem az őt gúnyoló tömeg miatt - nem rájuk néz, hanem miattam, aki szemben állok a festménnyel. Rám néz, és engem sirat, miközben vállalja értem a kereszthalált. De nem itt fejeződik be nagypéntek, hiszen annyira szerette az embert műiden bűne ellenére is, hogy még a poklokra is alászállt. Krisztusnak oda is van hatalma és ereje elmenni, amely helyre én csak rettegve gondolok. NAGYPÉNTEK Kezek Isten megteremtette az embert, és kezet adott neki. Kezet adott, hogy építsen - de ő rombol. Kezet adott, hogy vigasztaljon - de ő elutasítja a másikat. Kezet adott, hogy védjen - de ő bánt. Kezet adott, hogy hívjon - de ő elutasít. Kezet adott, hogy felemeljen - de ő a porba löki a másikat. Ezért Isten adott valakit, akinek a keze épít, vigasztal, véd, hív, felemel. Ám az ember keze felszegezte őt - az ő kezük, a mi kezünk, a te kezed, az én kezem.
