Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-15 / 11. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. március 15. » 11 A MAHEM-től az EKME-ig ► Különös idegen szavak? Netán valami kitalálós játék feladványai? Egyik sem. Hogy pontosan mik is szerepelnek ezen írás címében, az kiderül a magyar evangélikus külmissziói munka százéves történetét feldolgozó kötetből. Brebovszky Gyula nyugdíjas lelkész szépen kidolgozott, izgalmas könyve nemrégiben jelent meg A Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesület története címmel. Hosszú, többéves vajúdás után éppen száz éve született meg a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Misszióegyesület 1909. február 2- án Pozsonyban. Ez volt a MAHEM. Hogy miért éppen Pozsonyban? Egyszerűen azért, mert 241 jelentkező tagból 175-en pozsonyiak voltak. Itt volt a megnyitó istentisztelet és a gyűlés. S lassan, az évtizedek múltával innen tevődött át a munka és a vezetés súlypontja Budapestre. Az egyesület a lipcsei evangélikus misszióhoz csatlakozott, azt támogatta szerény módon. De voltak kiküldöttei is. A történet első fázisának „csúcsa” Kunos Jenő evangélikus lelkész kiküldetése volt, aki hét évig élt feleségével és ott született gyermekeivel Kínában, és a helyiek között hirdette az evangéliumot. Sajnos hazajönni nem tudott, mert amikor lejárt szolgálati ideje, itthon megváltoztak a körülmények, nem kapott úüevelet haza, ezért Amerikába ment, ahol mindenki, aki ismerte, „a miszionáriusnak” hívta őt. Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy Nagytarcsán 1948-ban elindult egy külmissziói intézet, ahol több évfolyamban leányok és fiúk készültek a külmisszió szolgálatába. Két évig közöttük volt e sorok írója is. S talán még csak Radnóti Ilonkát említeném, aki később Brebovszky Gyula felesége lett. Brebovszk) Gyula \ MAGY ARORSZÁGI EYANGÉLIKl S Kl I MISSZIÓI EGYESI''LET TÖRTÉNETE 1952-ben aztán bezárták a missziói intézetet. Az intézmény megszűnt, de a misszió, Isten ügye tovább ment. Mindig is voltak egyházunk vezetői és gyülekezeti tagjai között olyanok, akik ezért az ügyért imádkoztak. Voltak konferenciáink is, és elhangzottak - itthon és külföldi kiküldetésben egyaránt - előadások is a misszióról. 1991. november 7-én - éppen Brebovszky Gyula szervezésével, hitével és lelkesedésével - újraalakult az egyesület Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) néven. Egyre többen csatlakoztak hozzá, és eljött az idejük új kiküldötteknek is: a Bálint, a Jó és a Mesterházy házaspár képviselte a világ több részén a magyar külmissziói egyesületet és még inkább a misszió Urát. így érkeztünk el a századik évfordulóhoz, a Deák téren tartott ünnepi megemlékezéshez, és ebből az alkalomból jelent meg a szóban forgó könyv is. E kiadvány nemcsak leírás, hanem a missziói tűztől áthatott kötet, bizonyságtétel arról a Krisztusról, aki elküldte tanítványait a világ minden tájára. Az érdekesen megírt kötet sok fényképet is tartalmaz mindazokról, akik a külmisszió ügyét akár vezetőként, akár pártolóként hordozták. A százéves egyesület történetéről szóló munkát mindenkinek jó szívvel ajánljuk, aki a 20. századi ébredés, a bel- és külmisszió ügyére kíváncsi, és köszönjük Brebovszky Gyulának, hogy a kötettel nemcsak az egyesületet, hanem egész egyházunkat megajándékozta. ■ Keveházi László Brebovszky Gyula: A Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesület története (Külmissziói Kiskönyvtár 6.). Az egyesület kiadása, Budapest, 2009. Ára 1000 forint. A kiadvány megrendelhető az EKME lelkészi elnökénél, B. Pintér Mártánál: EKME, 1085 Budapest, Üllői út 24.; e-mail: marta.pinter@lutheran. hu. Kegyelemből élni Istenen kívül az élet minden dolga arra tanít bennünket, hogy abból élünk, amiért megdolgozunk. Az lehet a tiéd, amiért megfizetsz: munkáddal, izzadságoddal, fáradozásoddal, teljesítményeddel. Mindez rendjén van, de ha Isten felé is így akarunk közeledni, akkor annak sérülések lesznek a következményei. Az Istennel való kapcsolatunk nem a teljesítményünktől függ. Az életünkben minden kegyelemből van. Nem azért, mert megdolgozunk érte, vagy megérdemeljük - Isten ingyen ajándéka. Isten kegyelem által ment meg minket, és Isten kegyelemből áld meg bennünket. Isten kegyelemből tanít minket. Életünk minden dolga ajándék Istentől! „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok...” (íKor 15,10a) Mi a kegyelem? Isten ajándéka nekem. Ha megkérdeznél tíz embert arról, hogyan lehet a mennyországba jutni, a legtöbben azt felelnék, hogy kemény munkával, jó cselekedetekkel és helyes élettel. De semmiképpen sem dolgozhatsz meg érte, nem érdemelheted ki vagy vásárolhatod meg a mennyországba jutásodat. Nem tudsz elég jó lenni ahhoz, hogy egy tökéletes helyre kerülj. A Biblia azt mondja, hogy csak egyetlen módon lehet a mennybe jutni: Isten ajándékaként, „...ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem’.’ (Róm 11,6) A legtöbb vallás a következőképpen foglalható össze: tedd meg. De a Biblia pont az ellenkezőjét állítja: megtétetett. Jézus Krisztus megtette értünk kétezer évvel ezelőtt; csak fogadd el, mint egy ajándékot! Hit által elfogadni. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék’.’ (Ef 2,8-9) Az üdvösség nem a teljesítményemen alapul, hanem Isten ígéretén. Nem is az én érdememen, hanem Isten könyörületességén. Nem az én jóságomon múlik, hanem Isten kegyelmén. ■ Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna) Déli harangszó Soltvadkertről Március 17-én, kedden délben a soltvadkerti evangélikus templom harangja szól az MRi-Kossuth rádióban. Vadkertre az első német és szláv nyelvű evangélikusok Mária Terézia uralkodása idején érkeztek. 1747- ben templomot és iskolát építettek, amely 1760-ban a katolikusoké lett, majd a türelmi rendelet után a helyi református egyház vette birtokába. Soltvadkert mai klasszicista stílusú evangélikus templomát 1837-ben szentelték fel. ■ MR-infó * Az órásmester HETI ÚTRAVALÓ Mogorva ember volt az órás. Szemmel láthatóan nem szeretett a kuncsaftokkalfoglalkozni, de mert csak meg kell élni valamiből, hát becsületesen kiszolgált mindenkit. Ő a munka embere volt. A szerkezeteket szerette, a rugókat, ingákat, fogaskerekeket, a parányi csodás mechanikákat. Akkor érezte igazában jól magát, ha munkaasztala fölé görnyedve, szemén az elmaradhatatlan nagyítóval a javításba temetkezhetett. S mert ügyes kezű ember volt, nem csak órák javításával foglalkozott. Ha kellett, kicserélte az elemet a távirányítóban, és apróbb ékszerjavításokat is elvállalt. Egy medált vittem hozzá. Valóban szép darab, osztrák iparművész munkája. Leheletfinom foglalatra szerelt hat apró borostyángömb formáz egy keresztet. A gömbök egyike elhagyta a helyét. Az órás még a szokványos „Segíthetek?” kérdést sem tette fel, mikor megálltam a csepp eladópult mellett. Mindössze letette okuláréját, és kérdőn rám tekintett. Bizonyára megzavartam egy pompás svájci szerkezet reparálásában.- Jó napot kívánok! - kezdtem zavartan. - Ezt a függőt szeretném megragasztatni. Leesett egy gömb, gondoltam, megcsinálja. Talán nem nagy ügy, bár már két helyen nem vállalták el. Arra gondoltam, a kelleténél kicsit hosszabb beszéddel talán sikerül oldanom a fagyos hangulatot. Az órás azonban nem figyelt rám. A sérült keresztet nézte, úgy tűnt, mintaki lélekben már javítja is, bizonyára már tudta, hogy fogja megcsinálni. Gondolatban már a kezei között forgatta az új munkadarabot. Majd átvette, s csak ennyit mondott:- Sétáljon egyet! Nem esett nehezemre a megfellebbezhetetlen utasítás végrehajtása, annál is kevésbé, mert a közelben egy kellemes kávézó hívogatott. Talán fél óra múlhatott el, amikor visszatértem. A mester szokott testtartásával görnyedt munkaasztala fölé, előtte a lámpája meleg buráján pihent, száradt a meggyógyított kereszt.- Van valami doboza? - kérdezte a szokott, nyers stílusában, miközben átnyújtotta az ékszert, és visszaült a helyére.- Nincs - válaszoltam -, egy kis papírzacskóban hoztam. Menyivel tartozom?- Semmivel - mondta. - A cég ajándéka.- Biztos? - hebegtem bizonytalanul.- Biztos - mondta határozottan, s felém sem fordulva ismét munkához látott, jelezve ezzel, hogy részéről az ügylet egyszer s mindenkorra lezárult, a beszélgetés véget ért. Nem nagyon tudtam szóhoz jutni a szokatlan kedvességtől, de úgy éreztem, mégiscsak ki kellene valahogy fizetni, jóllehet nem volt nehéz belátnom, hogy ez a számla most rendezetlen marad. Már indultam volna kifelé, amikor eszembe jutott a nála tett legutóbbi látogatásom. Akkor a slusszkulcsomat javította meg gyorsan, pontosan, olcsón.- Hát akkor nagyon köszönöm, s a múltkorit is. Azóta is kiválóan üzemel a kulcsom távirányítója - tettem hozzá búcsúzóul, majd némi tétovázás után elindultam kifelé. Az órásmester megállt a munkával. Lassan felém fordította fejét, nem szólt egy szót sem, csak huncutkásan elmosolyodott. S szinte éreztem a hátamon a tekintetét, amint követett, míg kiléptem a kis üzletből. ■ Gyarmati Gábor Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62) Böjt 3. hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Jézus követésére irányítják a tekintetünket, ám ehhez nem kell „okuláré” sem! Ha Keresztelő Jánossal együtt „szemem (oculi) állandóan az Úrra néz”(Zsolt 25,15), akkor megláthatom őt: „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29) „Jézus Krisztusban van a mi váltságunk az ő vére által: a bűnök bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint’.’ (Ef 1,7; LK) Istenem, „hozzád emelem tekintetemet, aki a mennyekben lakozol. - Jusson színed elé az én imádságom!” (GyLK 758,1) Az Úr Jézus hívása még ma is hangzik: „Kövess engem!” (Lk 9,59) Ám a tanítványság akadálya lehet az anyagi kényelem, a munka és a család is. Csak ha Jézus van az első helyen az életünkben, akkor lehetünk minden előfeltétel nélkül az ő alkalmas követői! Luther figyelmeztet: „Ha Krisztus követője akarsz lenni, ne panaszkodj és ne perlekedj, mikor méltatlanság esik rajtad, hanem tűrd el örömmel! Ne zúgolódj, hanem adj hálát Istennek, ki méltóvá tett, hogy hasonló légy a Krisztushoz!” Pál is felszólít: „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei...” „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban..!’ (Ef 5,1.8a) És amikor közeledett kereszthalálának ideje, Jézus elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe; ezen az úton mondta az őt követő sokaságnak: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom’.’ (Lk 14,27) Az önmegtagadás előzetes számvetéssel kezdődik: kit vagy mit szeretek jobban nála? Jób Istenéhez fordult újabb panaszával: „Miért nem bocsátód meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem..!’ (Jób 7,21) A bűn meglátásán s megvallásán át eljutott a bűnbánatig, mert Isten kegyelmesen hozzá fordult, s megismertette vele magát: „Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak!’{Jób 42,5) Az ismeretlen ördögűző nem követte a tanítványokat, a Mester mégsem tiltotta el tevékenykedésétől, „mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van” (Mk 9,40). A farizeusok vakok voltak Jézus isteni hatalmának felismerésére és annak meglátására, hogy ő a megígért Messiás. Ám tanítványai sem voltak különbek? „Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok...” (Mk 8,17-18) Jézus követése „sem nem békés, sem nem mindenáron »családbarát« dolog” (lásd Biblia magyarázó jegyzetekkel, 1122. o.), „és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. ...aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt! (Mt 10,38-39) Jézus megismétli e kijelentését (lásd Lk 17,33), amikor Isten országáról s az Emberfia eljöveteléről szól a tanítványoknak: „Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt. ..” (Lk 17,28) „.. felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett” (íMóz 19,26), mert noha ő már nem volt Sodomában, de Sodorna a szívében volt. Te ne tégy így, hanem „indulj az úton, előre nézz (...), / És az út végén Jézus fog várni!" (EÉ 560,1) * ■ Garai András
