Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)

2009-03-15 / 11. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2009. március 15. » 3 Emlékezetes szimbolika ► A március 3-i Deák téri megemlékezés résztvevői találkozhattak a fenti illusztrációval. Az esemény „lógójának” választott rajzot az Evangé­likus Országos Múzeum tudományos munkatársa, Zászkaliczky Zsu­zsanna művészettörténész ajánlotta a szervezők figyelmébe. Őt kér­deztük az ókeresztény sírkő szimbolikájáról... VÁLOGATÁS A Deák téri templomban megrendezett, ERŐSZAK ELLENI CSENDES EGYÜTTLÉT RÉSZTVEVŐINEK IMÁDSÁGAIBÓL „A hit valóban egymás testvéreivé te­szi az embereket, mert Krisztus előtt mindenki egyenlő, nem azt nézi, hogy ki milyen néphez tartozik” - mondta Gáncs Péter püspök a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház (MEE) erőszakellenes csendes buda­pesti megemlékezésén. Az együttlét­­re abból az alkalomból került sor március 3-án, kedden este, hogy aznap temették el a tatárszentgyör­­gyi kettős gyilkosság áldozatait. A püspök a zsúfolásig telt Deák téri evangélikus templomban utalt az istentiszteleten felolvasott új­­szövetségi igére is, mely szerint „Krisztusban nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad (...), mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisz­tus Jézusban” (Bár a március 3-i ese­ményre lapzártánk után került sor, Gáncs Péter igehirdetését múlt heti számunkban teljes terjedelmében közöltük. - A szerk.) Prőhle Gergely, az MEE országos felügyelője beszédében kijelentette: az állampolgári felelősség és a keresztény ember másikért érzett felelőssége együtt jár, így az utóbbi időszakban el­harapózott erőszakkal szemben is fel kell emelniük a hangjukat. Az össze­jövetel apropóját „szomorú alkalom­nak” nevezte, majd megjegyezte: „Bár­csak ne kellene most itt összegyűlnünk ebből az alkalomból!” Egyúttal hangot adott annak a reményének, hogy együttlétüknek lesz hatása. Az istentiszteleten mindenkinek alkalma nyílt rá, hogy az erőszakhul­lám kapcsán kifejezze gondolatait egy-egy cédulán. Ezeket a szertartás végén összegyűjtötték, és néhányat felolvastak közülük. Egyebek mellett a kedden eltemetett tatárszentgyör­­gyi Csorba Róbertért és ötéves kisfi­áért olvastak fel imádságot. ■ MTI A galambot mint a Szentlélek látható formáját jól ismerjük Jézus megkeresz­­telésének történetéből. Ez a galamb ke­rült a népszerűbb Szentháromság-áb­rázolásokra, illetve számos evangélikus templom szószékének hangvetőjére. Az emlékező istentisztelet ga­lambjai azonban másra utalnak. Ha­sonlítanak arra a galambra, amelyik Noé bárkájára olajággal a csőrében tért vissza az özönvíz elmúltával. Az olajfa ősidők óta a kegyelem, az Istenbe vetett bizalom, sőt örökzöld volta miatt az örök élet jelképe. Az olajág a galamb csőrében - épp a Noé-történet miatt - a megbékélés, kibékülés, egyetértés szimbóluma lett. (Nem véletlen, hogy Picasso ebből a keresztény jelképből alkotta meg halhatatlan békegalambját.) A madár az ókori, középkori mű­vészetben gyakran a lélek ábrája: a lé­lek „kiszáll” a haldokló testéből. A ga­lamb pedig a tiszta lélek szimbóluma. Számos ókeresztény katakombafest­ményen, sírkövön, szarkofágon lát­hatók galambok, amelyek a keresz­tet - az élet fáját - csipegetik, vagy az élet vizének kútjából isznak, eset­leg a győzelem babérkoszorújával vagy a megbékélés olajágával a cső­rükben szállnak a kereszt, a Krisztus­monogram - az élő Jézus - felé. így a római, ókeresztény sírkő, amelynek vésett rajzát az emlékező istentiszte­letre kiválasztottuk, egyszerre utal a temetésre, az elhunytakra, a Krisztus felé törekvő lelkekre, az örök életre és az Istennel és egymással való megbékélésre. Uram! Adj fényességet, hogy láthassuk egymást a Te békességedben. Ámen. Uram! Könyörülj meg rajtunk, bár nem érdemiünk könyörületet. Még­is bízom a Te szereteted csodálatos erejében és abban, hogy elég ne­künk a Te kegyelmed. Ámen. Mennyei Atyám! Kérlek, hogy tisz­títsd meg lelkemet, lelkünket a sötét indulatoktól, gondolatoktól, hogy fényt sugározzunk a környezetünk­be. Adj erőt ehhez! Ámen. Szentlélek Isten! Tégy engem bé­kességed eszközévé. Szabadíts meg az ítélkezéstől, hogy szavaimmal és tet­teimmel Krisztus szeretetét tudjam közvetíteni. Imádkozom az áldo­zatok családjáért, gyer­mekeiért, szüleiért, szeretteiért. Találjanak vigasztalást, ne változ­zon szívükben a gyász gyűlöletté. Vedd őket a Te kezedbe, Te láto­gasd meg őket Szent­­lelkeddel, mutasd meg nekik békédet. Ámen. Köszönöm, Istenem, hogy ideérkeztem. Pe­dig majdnem lebeszél­tem magam róla. Adj erőt a hitben, a szere­­tetben, hogy mindig a tetszésed szerint éljek, embertársaimat sze­ressem. Ámen. Uram, teremts békét a világon, teremts békét a földön, teremts békét az országok között, teremts békét hazánkban, teremts békét az emberi szívekben. Uram! Ez a ma esti imádság hozza meg mindnyájunknak a megnyug­vást. Köszönöm, hogy az én korom­ban itt lehettem. Áldásodat kérve me­gyek az enyéimhez. Uram! Találj meg rejtőzöttségemben! Fogd le mindegyikünk ütésre emelt kezét! Taníts egymásban meglát­nunk a testvért, hiszen Te minden ember testvére lettél. Adj elégséges szeretetet, hogy a szeretet kiűzze minden ember félelmét. Ámen. A Deák téri templomban március 3-án tartott erőszakellenes alkalmon az offertóriumot egyházunk romák között végzett szolgálatának támogatá­sára hirdettük meg. A befolyt 114 000 forint adomány a sárszentlőrinci ci­gánymissziót segíti. Isten áldása legyen az adakozókon és az adományokon! Egyházunk püspökei kitűzik az imádságokat Püspökök a családok megerősítéséért Ezt az Égtájolót a Mecklenburgi Tar­tományi Egyház egyszerűségében is barátságos vendégszobájában írom. A laza szövetségbe tömörült németor­szági evangélikus egyházak (VELKD) püspökei ugyanis idei konferenciáju­kat a Keleti-tengerhez közel fekvő Güstrowban tartják. A VELKD nyolc tagegyháza egé­szen eltérő történelmi vagy szocioló­giai ismertetőjegyekkel bír. A legna­gyobb és a legkisebb között ötvensze­res a szorzó, hiszen a Hannoveri Tar­tományi Egyháznak több mint három­millió, a schaumburg-lippeinek pedig mindössze hatvankétezer tagja van. Az eltérő adottságokat meghatá­rozza az is, hogy valamely egyháztest az egykori NSZK vagy pedig NDK területén fekszik-e. A különbségek még húsz évvel a berlini fal leomlá­sa után is jelentősek. Ezeket egyebek mellett a bevételek arányosított elosz­tásával próbálják áthidalni. Bizonyos esetekben azonban az egyházi térkép átrajzolására is sor kerül: néhány he­te született döntés egy egységes észa­ki tartományi egyház létrehozásáról, amelyet - itteni szóval - két kicsi „Os­­sie” és egy nagy „Wessie” püspökség fog alkotni. A VELKD-t alkotó nyolc egyház püspökei mellett jelen vannak Güst­rowban azon tartományi egyházak vezetői is, amelyek nem tagjai ennek a laza szervezetnek, és hat külföldi vendég is meghívást kapott. így az­tán húsz püspök jelenlétében zajlott a konferencia nyitó istentisztelete a helyi dómban. Az északi építészet stílusjegyeit viselő, 13. századi eredetű templom egyik különlegessége a harminc éven át Güstrowban alkotó Ernst Barlach hatalmas angyalszobra. A megrendí­tő alkotásnak nemcsak esztétikai, hanem történelmi és politikai vonat­kozásai is vannak. Az élesen Hitler­­ellenes művész bronzszobrát ugyan­is a náci időkben eltávolították. Az an­gyal - a kor abszurditását jellemző módon - éveken át a püspök garázsá­ban feküdt, míg aztán be nem olvasz­tották. Csak a háború után öntötték újra. Szimbolikus jelentőségét mutat­ja, hogy amikor 1981 decemberében Helmut Schmidt nyugatnémet kan­cellár az NDK-ba látogatott, határo­zott kérése volt, hogy ennél az angyal­nál találkozhasson Erich Honecker kommunista pártfőtitkárral. Nyolc évre rá leomlott a berlini fal, jelezve, hogy Isten angyalai feljebbvalók min­den emberi és ördögi alkotásnál. A német egyesülés kezdeti eufóri­áját talán szükségszerűen követte a ki­józanodás és a társadalmi gondokkal való szembenézés időszaka. Ezek egyike a családok megváltozott hely­zete. Ezt a társadalmi szerepek átér­tékelődésével és számos egyéb külső körülmény hatására jelentős mér­tékben meghatározza a hagyomá­nyos formáktól való eltávolodás. Az egyházak nem nézhetik tétlenül eze­ket a változásokat, hanem felkészült módon választ kell adniuk a kihívá­sokra. Ennek jegyében került a há­romnapos püspöki találkozó közép­pontjába a család kérdése. Közös gondolkodásunkat azok a bibliatanulmányok alapozták meg, amelyek a bűneset történetével, a Példabeszédek könyvében olvasható „derék asszony dicséretével” vagy éppen a tékozló fiú példázatával fog-ÉGTÁJOLÓ lalkoztak. A történeti és szociológiai megalapozottságú előadásokból pe­dig megtudhattuk, hogy Németor­szágban drasztikusan visszaesett a születések száma: a negyven évvel ez­előtti 2,4-es átlagnak ma csak a felé­vel lehet számolni. Még ijesztőbb adat, hogy van olyan német tarto­mány, ahol a gyermekek hatvanhárom százaléka házasságon kívül születik. (Igaz, hogy a gyermek születését kö­vetően sok pár házasságot köt.) Egyházi szempontból különleges feladatot jelent az elváltak lelkigondo­zása. Jóllehet a német társadalomban elterjedt az emancipáció, itt általában a nők kerülnek hátrányos helyzetbe. A statisztikák szerint a válás után a fér­fiak nyolcvan százaléka egy éven be­lül újraházasodik, míg a nők hosszabb ideig maradnak egyedül. Egyházi szempontból különösen komolyan kell venni a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák támogatá­sát: ők azok ugyanis, akik a legkisebb százalékban kereszteltetik meg gyer­meküket. Pedig az ő esetükben vol­na leginkább szükség a keresztény kö­zösség befogadó szeretetére. Egyre inkább terjed az úgynevezett „patch­­workcsaiád” modellje, vagyis az a há­zasság, ahova mindkét szülő visz gyermeket. (Ilyenkor történik az, hogy az egyik házastárs így szól a má­sikhoz: „A te gyereked és az én gye­rekem veri a mi gyerekünket..”) Megbeszélésünkön szó esett a csalá­di erőszakról és a homoszexualitás egyházi megítéléséről is. A püspökök érintették a női lel­készségből adódó feladatokat. Örven­detes, hogy a lelkésznők - magyar ki­fejezéssel élve - gyesre menetele teljes mértékben meg van oldva. Margot Käßmann püspök ugyan­akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a hannoveri tartományi egyházban a lelkészeknek csak harminc százalé­ka nő, ráadásul e hányadnak har­minckét százaléka részállású. Jóllehet tanácskozásunkon egész Németországra, sőt Európára kite­kintettünk, meghatározónak bizo­nyult a mecklenburgi környezet. Andreas von Maltzahn püspök be­számolója szerint ebben a tartomány­ban az emberek nyolcvan százaléka nem egyháztag. Nagy a munkanélkü­liség, sőt a gyermekszegénység. Az egyházak nehezen találnak utat a családokhoz, különösen a középnem­zedékhez. Tipikus jelenség, hogy a gyermekeket - már ha elengedik őket konfirmációi oktatásra - autóval vi­szik az istentiszteletre, hogy aztán egy óra múlva értük menjenek. Gyakran megtörténik, hogy az amúgy egy­háztag idősek halála esetén a gyerme­kek nem kérnek egyházi temetést. A lelkészi kart is utolérte a korszellem: a lelkipásztorok negyede egyszer vagy kétszer elvált. Johannes Friedrich bajor püspök felkérésére - aki a VELKD elnök­püspöke is - a magyarországi hely­zetről kellett beszámolót tartanom. Elsősorban a lelkészcsaládok sajátos helyzetét mutattam be, ismertetve azokat a folyamatosan megvalósuló terveket, amelyekkel a jelentkező gondokat orvosolni próbáljuk. Kide­rült, hogy az egyes egyházak életében sok a közös jellemző, így bajok ész­lelése esetén érdemes a diagnózist és a terápiát is összehangolni. A güstrowi konferencia újólag ar­ról győzött meg, hogy a püspököknek érdemes európai szinten is együttmű­ködniük. A hivatalos tanácskozás mellett lehetőség nyílt további kap­csolatépítésre nemcsak német, ha­nem osztrák, finn, svéd, dán és lett püspök testvérekkel is. Ennél is fon­tosabb, hogy az együttlét bizonyos ér­telemben lelkigyakorlat volt. Minden lelkésznek - legyen akár püspök - szüksége van erre. Ezért is jó, hogy e rovat címe nem egyszerűen csak „Tájoló” hanem Égtájoló. Fontos a kitekintés keletre és nyu­gatra, északra és délre, de szolgála­tunkban leginkább felfelé kell néz­nünk, hogy az emberileg sokszor reménytelen helyzetekben onnan kérjünk segítséget. „... minden jó ado­mány és minden tökéletes ajándék on­nan felülről, a világosság Atyjától száll alá..!’ (Jak 1,17) Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
Oldalképek
Tartalom