Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-01 / 9. szám
Evangélikus Élet élő víz 2009. március 1. ► 11 • Stermeczki András „...minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek, sem árnyéknak váltakozása’.’ (Jak 1,17) Ajándék. Mennyi mindent rejt e kedves kis három szótagú szó? Ajándék a frissen hullott hó: végre a gyermekeké lehet akár az utca is, hisz az autók számára már úgyis járhatatlan. Ajándék a mai ige, mely a fenti - egyik, számomra kedves - igéhez kapcsolódik. Ajándék volt reggel a gyermekeim öröme: „Esett a hó!” és a frissen főtt kávé illata. Ajándék a mai nap minden teendője és az, hogy mindig van kiért imádkoznom. Ajándék az élet fogantatása és születése, de ajándék akár a kegyes, álomszerű halál is. Ajándék minden egyes reggel, mikor felkel a nap, és ajándék az este, ha végre a munkától teljesen kifáradva hazatérhetek. De valójában örülünk-e az ajándéknak? S ha igen, tartós-e az örömünk? És egyáltalán, van-e olyan öröm, amely nem a percembereknek kedvez, hanem a Mindenhatónak teremt kedvet, hogy újra és újra ajándékokkal lepjen meg bennünket? Van-e olyan öröm, mely állandó és örök, egyetemes és egyértelműen mindenki számára kedves? Gyermekként igen vártam a karácsonyt, mert a közelgése egyértelműen az iskolai szünet jöttét jelentette. Ajándék vagy csomag Ajándék volt a tanítás nélküli nap, és hogy végre naphosszat bámulhattuk a tévékészüléket. A szünet a szülők számára is ünnep, hisz végre együtt a család. Az apa ebéd után kiolvashatja az újságot, és ha közben egy kicsit elszundít, az se baj, mert nem késik el sehonnan. Ajándék a szünet az édesanyának is; talán befejezheti elmaradt munkáit, eltüntetheti a tengernyi vasalnivalót, és esetleg még varrni is jut idő. Ajándék maga az idő. Ajándék minden egyes óra, melyet kedvesemmel tölthetek. Végre adhatok és kaphatok. Ajándék, hogy itt van, akit szerethetek, és egyáltalán, hogy van, aki engem is szeret. Ajándék minden egyes ölelés, minden egyes érintés. Ajándékba kaptam a családomat és a barátokat. Ajándék, hogy újra felfedezhetem az érzéseket, a hangokat, dallamokat és színeket. Pedig már-már azt hittem, hogy nincsenek. Ajándék, hogy ma nem lázadtam fel. Ajándék a megszelídült létezés, a testiségen kívüli érzés. Ajándék, hogy számon tartanak, hogy néha én is kapok lapokat. Ajándék, hogy tudok emlékezni. Régmúlt, szebb emlékű telekre, tisztább közösségekre. Ajándék, hogy nem csak egyoldalúan szemlélem a történéseket. Ajándék a hamisítás nélküli ismeret, melyhez akár egy-egy cenzúrázatlan előadáson juthatok hozzá. Ajándék a szabadság, mely például az internetnek is köszönhető manapság. Ajándék minden egyes testvéri beszélgetés. Ajándék az érzés: rám is számítanak, azért mégis vagyok valaki. Ajándék a látszat: én azért tisztességes, becsületes ember lehetek. Ajándék a tisztának hitt lelkiismeretem, hogy nyugodt lehet legalább az álmom, az, ami szintén felülről jő. Ajándék az, hogy néha hihetem: megálltam a helyemet, és nem tévelyedtem el. Ajándék az apró figyelmesség és öröm. Például az, hogy nem felejtettem el tavaly vízteleníteni a kerti csapot, és végre megtaláltam . a hóláncot. Éppen ezért ajándék a fény, a böjt előtti út- jM mutató reménység. tí Ajándék az is, hogy mindezt elfogadhatom. De mindig el is fogadom? Szüntelen várakozom, és ünneplőbe öltözöm? Aligha. Éppen ezért jó az ige. Ez az ige is. Nem veregeti meg a vállam, és velem együtt nem örül a hamisságnak. Mert az ajándék lényege az, hogy nem érdemiem meg. Én sem. Még akkor sem, ha megtettem minden tőlem telhetőt - ami nem igaz - az igazi böjti előkészületekért. De olykor a készülődés, maga az ünnep is csak álca, ha a szereplő csak játszhat. Nem a külsőségekre, hanem bensőnkre kell figyelni. Akárhogy fáj, ez az igazság, még ha a látszat más is. Újonnan kell születni! Nemcsak reformra, újításra van szükség, hanem előtte el kell temetni az óembert, hogy aztán teljesen új születhessen. Ezért fogadjuk el az igét, ahogy a Római levélben áll: „Az ítélet ugyan egyetlen esetfolytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra’.’(5,16b) Ez az ajándék pedig Krisztus. Az a Krisztus, aki felülről szállt alá, mint a friss hó, és akiben nincs változás, sem fénynek, sem _ árnyéknak, sem sem-I miféle emberi fondorlatnak, mert valóban megszületett, és húsvétkor bűneinkből szabadulva feltámadt, hogy életünk ne csak ünnep, hanem ajándék legyen! «HM. Éppen ezért érzem szörnyűnek azt, hogy az ajándékhoz szervesen hozzátartozó egyik szó értelme mára Magyarországon gyökeresen megváltozott. Ma a csomag sokak számára nem örömöt és meglepetést, ajándékozó szeretetet jelen, hanem újabb kínokat és igazságtalanságokat. Az élet elleni dolgokat! Hiszen a látványos járulékkönnyítés nagy része külhoni, idegen cégekhez kerül. Mára a „csomagot” küldők erkölcsileg oly mélyre süllyedtek, hogy egyre többen szeretnének tőlük és gyilkos csomagjuktól egyaránt szabadulni. Ma a csomag terhűnkre van, mint túlérett, rothadó alma a fának, mint púp a hátamnak, és mint nehéz sár a csizmámnak. Az ember természetes törekvése teremtése óta az, hogy szabadulni szeretne mindattól, ami az élet ellen szól. Ami nem a tiszta életről szól, az kidobandó. Ilyen a bűn is. Böjt lényege, hogy szabaduljunk felesleges, Istentől távol tartó terheinktől. Néha a lejárt tartalmú, szavatosságú csomagoktól is. „Egyházunk a társadalom lelkiismerete kellene, hogy legyen” - írta a minap egy kedves barátom. De mintha elállt volna a szavunk, a „lélek”-zetünk. Ennyire megdöbbentünk? Ennyire félünk? Ennyire nehéz a csomag? Ennyire nehéz szabadulni a szakadékokkal szabdalt úton nyakunkba akasztott súlyos poggyászunktól? Mert ha így van, akkor az botrány. Malomkő, melyről Krisztus Urunk is szólt. Nem akarok még megfulladni! Talán épp jókor jön idén is a böjt, az önvizsgálat. Bűneinktől felszabadulva talán merünk majd újra ajándékot adni és csomagot kapni, mert nem félünk, és ezt ki is mondjuk, le is írjuk: hiszen Krisztus megszabadított! A HÓNAP KÖNYVE Eric W. Gritsch: Isten udvari bolondja „Isten udvari bolondja?” - kérdezünk rá meghökkenten a címet olvasva. Az első rácsodálkozás után kíváncsian nézzük meg a — Luther Márton korunk perspektívájából alcímet viselő - kötet hátsó borítóját is, ahol Luther személyével kapcsolatban további gondolatébresztő mondatokat találunk. Az előszó részletei arra sarkallnak, hogy azonnal belepillantsunk a műbe. A könyv első kiadása Luther születésének ötszázadik évfordulójára jelent meg. Az igényes egyháztörténeti szakmunka egészét átszövi a finom humor és a gondos magyarázat. Megkönnyítik és élvezetessé teszik az olvasást az idézetek, melyeket a szerző praktikusan a főszövegben helyezett el. Gritsch három nagy egységre tagolta munkáját. A Történelmi arcéi című fejezet nem száraz időrendi felsorolás, hanem élményszerű korrajz. Az anekdotákkal fűszerezett szöveg által egyre közelebb kerülünk Luther személyéhez. A vívódások, kísértések, harcok nyomán kirajzolódik előttünk a hús-vér ember képe. Gritsch pontosan annyi magánéleti részletet tár elénk, amennyivel a jó ízlés határain belül marad. Úgy kalauzolja az olvasót, hogy szinte észre sem vesszük, és ott vagyunk Lutherrel az erfurti Ágoston-rendi kolostorban vagy a híres wittenbergi toronyszobában. Az Anfechtung szó - Luther egyik kedvenc szava - vezérfonala a munkának. Jelentése többrétű, kísértések, lelki megpróbáltatások, halálfélelem, a politikai cselszövéstől való félelem is beletartozik. Gritsch részletesen tárja elénk, hogyan kellett Luthernek védelmeznie a tételeit, milyen alapos érvekkel állt bírálói előtt. Jó arányérzékkel tárgyalja a lutheri tanoktól eltérő radikális reformátori irányvonalakat és a német parasztháború eseményeit. A reformátor gazdag életművét nem pusztán ismerteti, hanem értően elemzi, ezáltal is szolgálja a megértést. A Nyugtalanító hagyaték című egység az előző fejezetben részben ábrázolt témákat alaposabban világítja A hónap könyve akció - március Eric W. Gritsch: Isten udvari bolondja Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történő vásárlás vagy közvetlenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os kedvezményben részesül. Eredeti ára: 2750 forint. http://bolt.lutheran.hu/ E-mail: kiado@lutheran.hu Fax: 1/486-1229 1085 Budapest, Üllői út 24. meg. Luther rendkívül mélyen ismerte a Bibliát, ezért nagyon sok fontos következtetésre jutott. Az igazi egyházat szenvedő egyházként képzelte el, amely Krisztus képére van formálva, és amelyet szüntelen reformálni kell. A szerző nem kerüli meg a két neuralgikus pontot sem a Luther-életműben. Az egyik a politikai hatalommal szembeni állásfoglalás. Támogatta a keresztények jelenlétét a kormányzatban, mivel úgy tartotta, hogy ők ismerik a világi hatalom korlátáit. Ellenzett bármely forradalmat az államvezetés ellen. Mindemellett lelkészként Istennek a földi hatalom feletti korlátlan uralmát hirdette. A másik kritikus pont Luther viszonya a zsidókhoz. Kritika nélkül átvette a korabeli antiszemitizmus nézeteit. Annyira szerette az Ószövetséget, hogy nem tudta elfogadni a zsidó gondolatot, mely szerint az üdvösség Istentől származik, és nincs szükség Jézusra mint Messiásra. Gritsch találó megfogalmazása szerint Luther „teológiai antijudaizmust” alkotott magának, nem pedig „biológiai antiszemitizmust” A pszichológia tudománya is élénken érdeklődik Luther iránt, személye máig foglalkoztatja a pszichológusokat. A kötetben érdekes táblázatot találunk: egyik oszlopában a reformátor egészségi problémái, betegségei olvashatók időrendben, a másik oszlopban pedig a közben elvégzett munkája. Érdemes megfigyelni, hogy a nagyobb betegség még több feladat elvégzésére ösztönözte őt. Az Ökumenikus örökség című fejezet az életmű összefoglalása. Luther fő gondolatait summázza, kiemelve a gyakorlati, „életszagú” teológiát, az egyház közösségi oldalát, az istentisztelet és a keresztény nevelés fontosságát és a zene különleges szerepét. A mű végén Luther történeti megítélését olvashatjuk a korabeli katolikus bírálatoktól korunk helyesen értékelő ökumenikus álláspontjáig. ■ Széchenyi Magdolna HETI ÚTRAVALÓ Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (íjn 3,8b) Böjt 1. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi Jézusnak, a sátán legyőzőjének a megkísérléséhez kapcsolódóan az ő követőit érő kísértésekről és próbatételekről adnak tanítást. Mivel „jézus is megkísértetett és szenvedett, ezért segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid 2,18; LK). Luther szerint a próbatétel, kísértés elsősorban nem az úgynevezett „erkölcsi” kísértésekre vonatkozik. „Az ördögnek az a munkája, amikor csapások s a többi által Isten gyermekeit kétségbe ejti afelől, hogy vajon nem hagyta-e el őket az Isten. A próbatétel tehát a hitet próbálja meg. Isten megengedi, hogy általa a keresztyének hitét növelje. - Két fegyverünk van, amelytől reszketve fut az ördög: az ige s az imádság.” Jézust negyvennapos böjtje után három, „Ha Isten Fia vagy...”kezdetű mondatával kísértette a pusztában az ördög. Ám az Isten Fia ezeket három, „Meg van írva...”kezdetű igével utasította el (lásd Mt 4,1-11). Első válasza: „Nem csak a testi kenyérrel él az ember, de Istennek minden igéjével.” (GyLK 729) Mi nem győzhetjük le a saját erőnkből az ördög kísértéseit, ám „járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4,16)! Isten megígérte: „Ha kiált hozzám, meghallgatom..!’ (Zsolt 91.15) János így tesz különbséget Isten és az ördög gyermekei között: „...aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét!’ (íjn 3,10) A feddhetetlen, becsületes, a bajban is istenfélő Jób böjtje ezzel kezdődik: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!” (Jób 1,21) Pál bátorít: „Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni!’ (íKor 10,13) „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek" - figyelmeztet Jakab. De mi is a böjt célja? „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és őfelmagasztal titeket’.’ (Jak 4,7.10) Jézus is szenvedésen átjutott a dicsőségbe, ám kereszthalála által megsemmisítette az ördögöt, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”, „hogy engesztelési szerezzen a nép bűneiért” (Zsid 2,15.17). Tudjuk: Isten előtt ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap (lásd Zsolt 90,4). Krisztusunk ezeréves uralma kezdetén a négynevű sátán (sárkány, ősi kígyó, ördög) ezer esztendőre megkötöztetik. Akik ez életben kétszer - testileg és újjá- - születtek meg Isten Szentlelke s igéje által, azok egyszer támadnak fel az örök életre, az első feltámadáskor. Ám akik csak egyszer születtek, azok kétszer halnak meg; másodszor a nagy fehér trón előtti ítélet után részesei lesznek a második halálnak a tűz tavában (lásd Jel 20,14). De már most „boldog és szent az, akinek része van az elsőfeltámadásban”; ők „az Isten és a Krisztus papjai lesznek” (Jel 20,6). „Ó, boldog nap! (...) Az én Uram feltámaszt engem! / Felébredek, s élek a mennyben / Mindörökké!” (EÉ 519,3) Találkozzunk ott! ■ Garai András
