Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-03-01 / 9. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 74. évfolyam, 9. szám ■ 2009. március 1. ■ Böjti, vasárnapja (Invocavit) Ára: 250 Ft „Megtérésem minden emberileg megragadható előzmény nélkül, teljesen váratlanul, egyik napról, sőt egyik óráról a másikra történt, és minden képzeletet felülmúló, drasztikus, egész életemet gyökerestől átformáló, száznyolcvan fokos fordulatot hozott.” Irányváltás !► 6. oldal „Pontosan erre készültem. Egy hosszú, hétszáznyolcvan kilométeres sétára. »Sétára« a nemes egyszerűséggel El Caminóként (jelentése: »az Út«) ismert, Santiago de Compostelába tartó Szent Jakab-zarándokúton...” ;Buen Camino! !► 8-9. oldal „Egyházunk püspöki tanácsa állásfoglalással fordul lelkészeinkhez, gyülekezeteinkhez, presbitériumainkhoz és minden evangélikus hittestvérünkhöz.” Mi való a templomba? (► 13. oldal Böjti remények W- 3. oldal Vendégünk volt a pozsonyi magyar gyülekezet lelkésze !► 4. oldal Derűs beszélgetés Döbrentey Ildikóval !► 5. oldal A kommunizmus áldozatai... - !► 7. oldal Aggodalmaink !► 10. oldal SEMPER REFORMANDA „Ideigvaló, testi javakért is könyöröghetünk. De teljesen Istenre kell hagynunk, hogy megadja-e azokat vagy sem. Mert - mint Pál is mondja - mi nem tudunk kérni, ahogy kellene. Sokszor például arra van szükségünk, hogy Isten rajtunk hagyja a keresztet és szenvedést. S mivel egyedül ő tudja, hogy mi szükséges, és mi válik javunkra, akaratát a miénk elé kell helyeznünk és béketűrésben mutatni meg engedelmességünket.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Gulyás Zsolt: Jézus a pusztában Száz évből negyven hibernáltan EKME-közgyűlés és külmissziói nap ► „Meg tudná-e valaki mondani ezen a jubileumi ünnepségen, hogy valójában hány éves a száz éve alapított Evangélikus Külmissziói Egyesület?” - tette fel a kérdést áhítata elején Gáncs Péter misszióért felelős püspök. Az összejövetelt A régiek jó bizonysága témában múlt szombaton rendezték a Deák téri gyülekezeti teremben. Tény és való, hogy a Magyarhoni Ágostai Hitvallású Evangélikus Misszióegyesület (MÁHEM) 1909. február 2-án alakult meg Pozsonyban, de negyvenhárom évnyi termékeny időszak után 1952-ben beszüntették. Gáncs Péter szóhasználatával élve hibernálták, és csak négy évtized múlva, 1991-ben Kelenföldön indulhatott újra, akkor már Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) néven. A misszió azonban sokkal korábban elkezdődött - emlékeztetett a püspök, aki áhítata alapigéjéül a Jn 5,5-9 szakaszt választotta, amelyben Jézus meggyógyítja a harmincnyolc éve betegen a Betesda partján felevő embert. „Úgy éltük meg ’91 őszén ott, Kelenföldön, hogy Jézus fölénk hajolt, és megkérdezte: »Akarsz-e meggyógyulni?« Mi pedig úgy éreztük, nincs emberünk, ám Jézus segítségével, botladozva ugyan, de újra elindultunk” - idézte fel Gáncs Péter a tizennyolc évvel ezelőtti újraalakulást. A jubileumi ünnepség könyvbemutatóval folytatódott. D. Keveházi László egyháztörténész méltató szavai nemcsak A Magyar Evangélikus Külmissziói Egyesület története című könyv szerzőjének, Brebovszky Gyula nyugalmazott lelkésznek a misszió ügyével szorosan összefonódott életét hozta közelebb a hallgatósághoz, de az EKME egyes korszakait is. Régiektől kapott örökség című előadásában számos, az ügyért cselekvő előd alakját is felelevenítette. A nap nyitott közgyűléssel folytatódott, amelyen a tagok meghallgatták és egyhangúlag elfogadták Zalán Péter elnöki, Molnár Gyula pénztárosi és Bakula Katalin számvevőszéki jelentését. A délutáni programok Bálint Marci kenyai beszámolójával kezdődtek. Mint ismeretes, Märci szülei - Bálint Zoltán és felesége, Beáta - Nairobimeglátogatta már őket - legutóbb fél évet töltött Kelet-Afrikában, így tőle első kézből hallhattak a résztvevők az ott folyó munkáról. Az EKME által itthon meghirdetett támogatói akció keretében bárkinek lehetősége van havi háromezer forinttal támogatni olyan árvákat, akiket a legközelebbi hozzátartozók ugyan befogadtak, de e nélkül az összeg nélkül nem lenne esélyük iskolába járni. A fiatalember örömmel számolt be arról, hogy ennek az akciónak az eredményeképpen most már harminckét árva gyereknek biztosítva van a tandíja, de örömmel vennének további támogatókat. Az EKME pénzbeli adománya által újabb harminc kisgyerek juthat naponta egyszer meleg ételhez. D. Keveházi László bemutatja az EKME száz évét összefoglaló új könyvet ban élnek immár három éve. A vízmérnök férj Szomália vízrajzát térképezi föl, míg felesége az EKME önkéntes munkatársaként Nairobi nyomornegyedeiben szervezi az AIDS-árvák, özvegyek, rászoruló betegek megsegítését. Kintlétük alatt Marci többször is Bálint Marci beszámolójában ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nemcsak a testi és szellemi táplálékot biztosítják édesanyjáék a Heart to Heart (Szívtől szívig) alapítvány keretében, hanem lelkileg is fontos missziói munka folyik ezekben a nyomornegyedekben. & Folytatás a 3. oldalon Útitárs e héten. Mint olvasóink tapasztalhatták, előző lapszámunk - rajtunk kívül álló okokból - Útitárs melléklet nélkül jelent meg. Minden érintettől elnézést kérünk; jelenlegi számunk reménység szerint már tartalmazza a Magyar Evangélikus Konferencia négyoldalas evangéliumi lapját. Arccal a feltámadás ünnepe felé ■ Ribár János Előbb még a böjt fontos időszaka és a nagyhét drámája jön, de azért már arccal a feltámadás ünnepe felé kell fordulnunk. Majdcsak elbúcsúzik tőlünk a tél, és a természet moccanásából is sejteni kezdjük a legnagyobb titkot, a feltámadás, az újraéledés csodálatos titkát. De azért is, mert a názáreti Jézus legkedvesebb apostola a Lélek által így szólalt meg: „...Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van’.’ (íjn 5,11) Rövid, tömör, de az egyik legtartalmasabb mondat a Szentírásban. Életről, méghozzá örök életről beszél az ige. Felülmúlhatatlan titok ilyen jelzős szerkezetben. Mert jelző nélkül sem fejthető meg az élet titka, mennyivel inkább titok így jelzősen, hogy „örök” élet...! Jelző nélkül könnyedén kimondjuk, hogy „élet” és rácsodálkozunk létére, létünkre, ha filozofikus hangulatban vagyunk. Látjuk az élet jelenségeit, de nem ismerjük a titkát. Nemcsak általánosságban kell az életről beszélni, hanem van egy még nagyobb titok: ez az élet nemcsak él mint fű vagy fa vagy bogár, madár - hanem ez az élet emberi személlyé, egyénné válik. Ez még sokkal nagyobb titok. Igaz, a kiindulás is titok - mi az élet? -, de az igazi, fantáziát lenyűgöző, áhítatos csodálkozásra indító titok a személyessé váló élet. A csodálkozást folytathatjuk tovább, mert nemcsak úgy általánosságban válik személyessé az élet, hanem érző és gondolkodó, megszólaló, beszélő élet lesz. S arca lesz. Ez még grandiózusabb titok, és egy olyan spirituális, szellemi folyamat bontakozik ki itt, hogy tilos puszta matériáról, önszerveződő anyagról beszélni - mert aki Iát, azt a látása elvezeti Istenig. Egy csodafolyamat a gondolkodó és érző élet, amelynek arca van, tekintete, mosolya. S egyszer csak ennek is be kell fejeződnie. Ott állunk olykor nagy bánattal a temetőben, és ha érzékeltünk valamit az élettitok grandiozitásából, nagyszerűségéből, akkor nem beszélhetünk felelőtlenül puszta megsemmisülésről, semmivé válásról, mert nem az anyagot ítéljük el, hanem valakinek az arcát, tekintetét törjük össze lelki vakon. Azért, hogy szeretteink arcát ne törjük össze a halál látszatával, forduljunk arccal a feltámadás isteni tette felé, sőt a Feltámadott felé! Igaz, előbb kell a böjti időszak, és át kell élni a nagyhét drámáját. Nagypéntek nélkül nincs a feltámadás ünnepe. Fontos a böjt kérdésének tartalmi tisztázása is, még ha csak pár sorban szólunk is róla. A böjt olyan önkritikus időszak, amikor a szent ige fényében vizsgálat tárgyává tesszük saját magunkat, hétköznapi valóságunkat, családi, társadalmi szerepünk megélésének minőségét, és tesszük ezt Isten színe előtt. A magunkba szállás ideje ez, amikor nem a saját sebeinket kell számolgatnunk, hanem az általunk ütött sebeket felmérnünk és - ha lehetséges - gyógyítgatnunk. Mások sebeinek gyógyítása által gyógyulhatunk Isten segítségével. Mégsem pusztán rólunk szól az önvizsgálat, hanem szeretteinkről, barátainkról, ismerőseinkről, sőt ellenségeinkről is. Ezért sem magánügy a vallás, a hit. A jól kihasznált böjti időszak ön-Szomorú tény: még Jézus sem tudott mindenkit megtéríteni. Valaki azt írta egyszer: meglepőnek tartja, hogy Jézus nem tudta megtéríteni a farizeusokat. Vagyis az önmagukkal elégedetteket, és akik önnön sorsuk szűk határain nem láttak túl. vizsgálata után alázatosan el kell indulni a nagyhét drámai stációján: lélekben kövessük Jézust a keresztúton! Tudva azt, hogy Isten Báránya értünk vállalta ezt az utat. A kálvária útja azért a legnehezebb, mert az ártatlan Jézusnak, Isten bűntelen Fiának minden idők összes emberének a bűnét magára kellett vállalnia az isteni ítélet igazsága és a mennyei atyai szív szeretete feszültségének meg- és feloldására. Egyszerűen szólva: Jézus értünk vállalta a kálváriát, korbácsot, töviskoronát, gúnyt, vitte a keresztet, fogadta el a szögeket, az ecetet. Mindezt azért, hogy a szívünket szólítsa meg páratlan és áldozatkész szeretetével. Ha még nem halott a szívünk, egészen biztosan reagál erre a hatalmas szeretetre. Vagy megvan a veszedelme, hogy lelki nagyothallókká lettünk? Szomorú tény: még Jézus sem tudott mindenkit megtéríteni. Valaki azt írta egyszer: meglepőnek tartja, hogy Jézus nem tudta megtéríteni a farizeusokat. Vagyis az önmagukkal elégedetteket, és akik önnön sorsuk szűk határain nem láttak túl. .Újra János apostolra hivatkozunk: Isten örök életet adott nekünk. Vajon miért? Ez nagyon titokzatos kérdés! Atyai szíve így döntött. S az is megrendítő döntése, hogy ez az örök élet az ő Fiában van! Tehát arccal a feltámadás ünnepe felé, hogy megérkezzünk majd az örök otthonunkba. Ám ne felejtsük a böjti időszak gyógyító hatását és a nagyhét drámai útját! A keresztfa titka tündököl, a Feltámadott pedig így szól: „Békesség néktek!”
