Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-22 / 8. szám
4 2009- február 22. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Nem csak levéltári anyag Tavaly december 8-án mint a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat (GAS) ügyvivő lelkésze elküldtem az ilyenkor szokásos ajándékcsomagokat a lelkészözvegyek számára. A címzetteknek több mint hetven százaléka adott visszajelzést. Sok ez vagy kevés? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy egyre idősebbek és elesettebbek özvegy papnéink. Hogy mit tud róluk a közvélemény, nem tudom. Kézirataik vallomások az elmúlt egyházi életről, a gyülekezetekben végzett áldozatos szolgálatukról. De én nem azt keresem leveleikben, hogy min mentek át, hanem hogy miben élnek, hogy vannak ma, hogyan küzdenek napról napra. Vannak elgondolkodtató, riasztó mondatok ezekben a levelekben. Néhány példa: „A csomag tartalma több hónapra is átsegít gazdasági nehézségeimen.” „Már rég nem látott értékeket kaptam!” „Magányos kis háztartásomban sokáig segítségemre lesz a körültekintő gondossággal összeállított küldemény!” „Jó arra gondolni, hogy egyházunk nem feledkezik meg rólunk!” „A szeretetnek, törődésnek kézzelfogható bizonyítéka ez a csodás csomag!" „Levelemmel nem tudom érzékeltetni meghatottságomat!” „Mindenkinek egy öleléssel tartozom, akik ezt összeállították!” „Lassan írok, mert már nem engedelmeskedik a kezem!” „Várom, mikor szólít haza az Isten!” „Örülök, hogy olyan kézben maradt e nemes cselekedet végrehajtása, amely hinti felénk a szeretetet!” „Köszönöm Önnek egyházunkban végzett munkáját, ideghirdetéseit és szolgálatait!” „A csomag kibontásakor először a levél után nyúltam. Nem hiába, mert most is szép üzenetet, sok bátorítást, biztató gondolatot és Krisztus Urunkról való, erőt adó bizonyságtételt találtam benne!” „Jó arra gondolni, hogy ez a csomag a megbecsülés jele!” Gyerekek leveleiből: „Édesanyánk évek óta nem lát, de hihetetlen béke van a szívében, lelkében!” „Reméljük, hogy lesz még egyszer »emberibb« ez az ország!” „E segélyszolgálat nélkül lehetetlen volna számon tartani azokat, akik segítségre szorulnak!” „Jó érzés tapasztalni, hogy az Önök szolgálatán keresztül még mindig lehet érezni egyházunk gondoskodó szeretetét!” Személyemnek szóló idézettel zárom mindenkit tájékoztatni szándékozó írásomat: „Most, mikor ezért sok hálával köszönetét mondok - Magának, ügyintéző lelkészünknek nemcsak a szép hagyomány rendszerességét köszönöm, hanem a szeretetet, a figyelmes gondoskodás szándékát és újbóli megnyilvánulását.” ■ Káposzta Lajos Református püspökiktatás a Felvidéken A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyolcadik zsinatának alakuló ülését megnyitó istentisztelet keretében iktatták be hivatalába Fazekas László megválasztott püspököt, révkomáromi lelkészt, valamint Fekete Vince főgondnokot és helyetteseiket február 14-én a révkomáromi református templomban. A püspöki szék dr. Erdélyi Géza nyugalomba vonulásával üresedett meg. A tisztséget az egyház törvényei értelmében hat évig töltheti be a megválasztott püspök. ■ M. Gy.-IIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________________________________________________ Kövesd őt! Az Ökumenikus Tanulmányi Központ 2009-ben három zarándoklatot tervez. Első zarándoklata ismét a Szentföldre hív Jézus nyomában, „aki megjelent neked az úton” (ApCsel 9,17). A Bibliából ismert történelmi helyek felkeresése céljából két csoport áll szervezés alatt: az egyik időpontja május 14- 21, a másiké október 8-15. A tiszta elszállásolást és a teljes biztonságot garantálja a húsz éve kialakult szoros együttműködés a szentföldi partnerrel. A kísérő magyar lelkész a program során felkeresendő minden bibliai helyszín történetét behatóan ismerteti. A családias lelkületű csoportok az elmúlt évek tapasztalatai szerint testvéri-baráti kapcsolatok kialakulásához vezetnek. A részvételi díj, amely minden költséget magában foglal, 1300 USA-dollár. (Forintban is fizethető a befizetéskor érvényes árfolyamon átszámítva.) A tavaszi idényre korábban meghirdetett római látogatást az árak késői kialakulása és a nagymértékű drágulás miatt ez év őszére, november 8-12-re kellett halasztani. így sikerült egyházi szállást, fapados repülőjáraton olcsó helyet biztosítani. A kereszténység kiemelkedő központjának, rengeteg csodás látnivalójának leghíresebbjeit keresi fel a csoport magyar nyelvű idegenvezetéssel és lelkészi magyarázattal. Az elfogadhatóbb árak, amelyek mindent magukban foglalnak: 750 euró vagy annak megfelelő forintösszeg, a befizetéskor érvényes árfolyamon számítva. Jöjjön ökumenikus, felekezeteket áthidaló közösségünkkel együtt Ön is oda, ahol Péter és Pál apostol is megfordult (ApCsel 28,17)! Minden kérdésre részletes tájékoztatással szolgál telefonon vagy személyesen az Ökumenikus Tanulmányi Központ (1114 Bp., Bocskai út 15. III. 3.; tel./fax: 1/466-4790, 20/594-7918; e-mail: okumenik@freestart.hu) vagy Gimesi Zsuzsa szervező lelkész (70/508-7624; e-mail: ssngms@citromail.hu). KÉSZÜLÜNK A NŐK VILÁGIMANAPJÁRA - MÁRCIUS 6. Pápuaföld európai szemmel Lapunk múlt heti számában a Friedrich Yamowar lelkésszel készített interjúnk arra világított rá, hogyan látnak bennünket, európaiakat pápua testvéreink. ígéretünkhöz híven most a Bálint családot faggatjuk arról, ők hogyan élték meg azt az 1995-től 1999-ig tartó négy évet, amikor missziói kiküldetésben Pápua Új-Guinea szokatlan, idegen kultúrájában éltek. Külön pikantériája a velük készült interjúnak, hogy Zoltánnal és Beátával számítógépen, e-mailen keresztül „beszélgettünk” hiszen a házaspár jelenleg Kenyában él. A vízmérnök férj a szomszédos Szomália vízrajzát térképezi föl, Beáta, a feleség pedig az Evangélikus Külmissziói Egyesület önkéntes munkatársaként Nairobi nyomornegyedeiben szervezi az AIDS-árvák, az özvegyek, rászoruló betegek megsegítését. Elsőként azt kértem tőlük, hogy hasonlítsák össze Kenya és Új-Guinea földrajzi fekvését.- Érdekes, hogy ha Pápua Új- Guineából az Egyenlítő mentén elindulnánk nyugati irányba, átszelve a Csendes-óceánt, megkerülve Borneó és Szumátra szigetét, majd tovább haladnánk az Indiai-óceánon, szinte egyenesen Kenya partjaiba ütköznénk. Csakhogy itt egészen más trópusi tengerpart vár ránk! Itt pálmákat, gyönyörű - sok esetben telepített és öntözött - növényzetet, leandert, hibiszkuszt és más színpompás virágokat látunk. A tájba illő vendégházak, szállodák sora húzódik a part mentén. Pápua Új-Guineán ellenben az esőerdő áthatolhatatlan. A dzsungel sűrűjét csak az óriási kókusz- és kakaóültetvények és a néhány kunyhóból álló falvak szakítják meg. A dús, túlzott csapadékot kapó növényzet szünet nélkül leheli ki magából a rothadás meleg, nehéz illatát. A fekete vulkáni homokban kíméletlen csípésű homoki bolhák hemzsegnek. A part menti falvak legtöbbjében hosszú palló vezet a falu víz fölé épített, egyetlen WC-jéhez. Fényképen sokszor igazi trópusi paradicsom képét festik ezek a tájak, testközelben azonban tikkasztó, kemény, veszélyes helyek.- Úgy tűnik, európai ember számára nehezen viselhető az ottani kiima.- Pápua Új-Guinea óriási ország, ahol a trópusi tengerparttól a kopár hegycsúcsokig minden megtalálható. Mi a tengerparton éltünk négy évig. Itt évi ötezer milliméter eső esett - Magyarország átlaga hathétszáz milliméter -, elvileg két évszak volt, de valójában alig éreztünk különbséget. Háromszázhatvanöt nap szauna - így jellemezhetnénk találóan az ottani éghajlatot. A pára és forróság elől nincs menekvés, a szekrényeket fűteni kell, hogy a ruhákat, fontos iratokat vagy a fényképezőgépet ne borítsa be a penész. Az ágynemű állandóan nedves, az ember bőre úgyszintén. Az első évben meg kellett küzdenünk az állandó fertőzésekkel, bőrproblémákkal, amelyek a helyi lakosokat sem kímélik, hiszen az ő életkörülményeik, szegényes táplálkozásuk még védtelenebbé teszi őket.- A párán és a forróságon kívül volt más is, amit nehezen viselt el a család?- Amire a legnehezebb szívvel gondolunk vissza a Pápua Új-Guineán eltöltött négy évünkből, az a rendkívül rossz közbiztonság. Ottlétünkkor mindennaposak voltak a rablások, betörések, támadások, lövöldözések. Időnként a bűnözők eltorlaszolták az utakat, hogy könnyen kifoszthassák a gépkocsikat és a bennük ülő védtelen utasokat. Akadt olyan misszionárius család is, amely nem bírta ennek a feszültségét, és néhány hónap múlva hazament. A misszió odaérkezésünkkor pici hajókürtökkel látott el minket, hogy mindig tartsunk egyet a kezünk ügyében, és fülsiketítő hangjával ijesszük el a támadót, és kérjünk segítséget. Arról, hogy serdülő lányunk egyedül az utcára lépjen, szó sem lehetett, de még a boltban is szorosan a közelemben kellett maradnia, hogy ne zaklassák. Még most, évek múlva is azon kapom magam néha, hogy úgy szorítom magamhoz a kézitáskámat, hogy elzsibbad a karom... A négy év alatt huszonnégy alkalommal ért minket kár, valamiféle atrocitás, de hála Istennek egyikünkkel sem történt tragédia, személy szerint nem bántalmaztak bennünket.-A városban élők szegénységén túl más is előidézhette az erőszak ilyen fokú terjedését?- Bizonyára hozzájárult ehhez az ország furcsa, de egyben meglehetősen korrupt társadalmi berendezkedése is. Ottlétünkkor, a kilencvenes évek második felében a politikai életet a törzsi szokások és törvények uralták. A parlamenti képviselők között akadt írástudatlan ember, és a „wantok” - egy nyelvet beszélő - rendszer jellemző volt. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egy törzsből származók erősen összetartanak, és minden szinten kizárólagos kedvezményeket biztosítanak egymásnak, nem számít, kinek a kárára. A parlamenti választások idején kisebb törzsi háború zajlott, ilyenkor a városokban este nyolc után kijárási tilalom volt.- Mindaz, amiről most hallottunk, bizony elrettentheti azokat, akiknek a fejében megfordult esetleg hogy missziói szolgálatra jelentkezzenek Pápua Új-Guineába. Mit tanácsolnának nekik?- Mindenkinek magának kell vezetést kérnie az Úristentől, és úgy kell döntenie. Rá nem beszélhetünk senkit. Pápua Új-Guineán nem könnyű az élet a helyieknek sem, de az európai embernek még kevésbé. Néha úgy éreztük, majdnem lehetetlen „normális” életet élni, főleg az éghajlat és a közbiztonság miatt. Visszatekintve azonban mind a négyen - két gyermekünk velünk van e sorok fogalmazásakor - egyetértünk abban, hogy semmiért nem adnánk azt a négy évet, amelyet ott tölthettünk. Olyan bennszülött barátokra leltünk, akiknek a barátsága nélkül szegényebb lett volna az életünk. S, ha tudnánk, hogy egyikünket sem éri majd bántódás - mint ahogyan így is volt, Isten valóban minden végzetes bajtól megőrzött bennünket -, ma is ugyanúgy belevágnánk. ■ B. Pintér Márta Pápua Új-Guinea - egy hegyi házban
