Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-02-15 / 7. szám
Kétszáz esztendeje, 1809. február 2- án született Székács József, az első pesti magyar evangélikus lelkész, későbbi bányakerületi püspök, jeles egyházi író és műfordító. Az évfordulóra látott napvilágot a püspök emlékiratait tartalmazó reprezentatív kiadvány. Ez azért jelentős, mert az 1866 és 1876 között papírra vetett sorokat teljes egészében csak most olvashatjuk először. Dr. Salacz Pál, az egyik Székács dédunoka gépiratot készített az emlékiratról, majd az eredetit 1971-ben elhelyezte az Akadémia könyvtárában. A közelgő bicentenáriumra készülve az ükunoka, Salacz Edina és férje, Rochlitz Miklós vette kézbe a visszaemlékezés megjelentetésének teendőit; ennek érdekében mozgósították is a szépszámú Székács leszármazottat. A kézirat gondozására megnyerték Kertész Botond történészt, a kiadás támogatására a Magyar Tudományos Akadémiát, a Magyarországi Evangélikus Egyházat és az Evangélikus Országos Gyűjteményeket. Székács József akkor Székácsot szuperintendenssé választották. Székács szolgálata alatt a pesti magyar evangélikus gyülekezet örvendetes gyarapodásnak indult, az egyházközség a magyarosodó polgárság egyik jelentős szellemi központjává vált. A könyvből képet kapunk az is-Evangélikus Élet FÓKUSZ 2009. február 15. »> 7 M—BBS— BaSBWBHWPB8BBW Ünnepi időutazás a Deák téren & Folytatás az 1. oldalról A Lutheránia énekkar Kapi Gyula 46. zsoltárát, a Deák téri gyülekezet ifjúsága pedig Székács-énekek feldolgozásait adta elő. A nap programja délután hat órakor a gyülekezeti teremben folytatódott, ahol az Asztali beszélgetések keretében Székács József gyermekkoráról, emberi arcáról, a protestáns pátens elleni küzdelemben betöltött szerepéről, illetve családtagjairól adott egy-egy rövid ismertetést Koszorús Oszkár orosházi helytörténész, Zászkaliczky Péter lelkész és Kertész Botond egyháztörténész. A beszélgetés résztvevői örömmel mutatták be a püspök nyomtatásban is megjelent visszaemlékezéseit. A kötet Kertész Botond szerkesztésében és az Akadémiai Kiadó gondozásában a bicentenárium alkalmából látott napvilágot. Az est egészen különleges pillanata volt, amikor Barabás Miklós Székács Józsefről készített és ez alkalomból kiállított olajfestménye előtt mutatkozhattak be a leszármazottak. Gáncs Péter köszönetnyilvánító szavai után a szeretetvendégség Deák László orosházi lelkész személyes hangú áhítatával zárult. ■ Smidéliusz András Egy életút krónikája Székács József lelki hagyatékából Zászkaliczky Péter, Kertész Botond, Koszorús Oszkár és Gáncs Péter A Deák téri iskola Az orosházi tímármester tehetséges fia kiemelkedett a hagyományos falusi életformát élők közül. A mezőberényi gimnáziumi évek után három évet töltött a soproni líceumban, ahol tanult és tanított is, mivel a saját lábán kellett megállnia. Húszesztendős korában a délvidéki Nikolic családnál vállalt házitanítói állást, megtanult szerbül és görögül. Tanítványával Pestre érkezve bekapcsolódott a magyar irodalmi életbe, majd Eperjesen töltöttek egy tanévet, jogot hallgatott, „magyar társaságot” alapított. Részletesen olvashatunk régi álmának megvalósításáról, külföldi tanulmányútjairól. A könyv felerészben Székács pesti éveiről szól, 1837-től - magyar lelkésszé választásától - 1876-ban bekövetkezett haláláig. Munkásságának legjelentősebb eredménye, hogy vezető szerepet játszott a protestáns egyházak autonómiáját megszüntető pátens elleni harcban. 1860-ban elérték a pátens visszavonását, ugyankolaügyről, a gimnázium fejlesztéséről és arról is, hogyan emlékezik Székács két lelkésztársára, a német Lang Mihályra és a szlovák Jan Kollárra. Kertész Botond alapos munkát végzett, időrendben összefoglalta Székács József életének legfontosabb eseményeit, rengeteg latin, német, francia kifejezést ültetett át magyarra, összeszedegette a kötetben szereplő több száz fő életrajzi adatait. ■ Koszorús Oszkár Székács József püspök visszaemlékezései. Szerkesztette, sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta, a névmagyarázatokat készítette és a bevezető tanulmányt írta Kertész Botond. Budapest, 2008, Akadémiai Kiadó. Ára 3950 forint. A könyv a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható. Apjának gyermekkorából őrzött szavai: „Tanuld meg fiam, hogy a szegény embernek kétszeresen fáj, ha becsületében gázolódnak.” szik, s csak eszközöknek tekintik magukat az Úrnak kezében, legföllebb azt vallván be gyermekded örömmel, hogy nem voltak épen haszontalan eszközök.” Báró Podmaniczky János egyházfelügyelőnek szemébe mondott vélemény: „Méltóságod folyvást ígér és soha sem ér rá üdvös ígéreteit beváltani, úgy annyira, hogy majd azt prédikálják koporsójánál, 80 évig akarta a jót, de nem ért rá, mert korán halt meg.” „...a tekintély előtt meglapulni az egyház ügyeinek elárulása lett volna.” „Tagadom az állam azon jogát, hogy az az egyház megkérdezése és beleegyezése nélkül törvényt hozhasson az egyház számára.” „Ha a gyülekezetre evangyéliumszerű meggyőződése miatt dragonáde (= katonai elnyomás) vár, itt a gyülekezet méltán megvárja a lelkésztől, hogy azt mellével fedezze, miként, hogy a gyülekezet is, mint egy férfiú álljon a lelkész mellett és mögött. Mert ha ily eldöntő perezekben magára hagyjuk azon gyülekezetei, melynek jótéteményeit élvezzük, az Úr jellemzése szerint nem pásztorok vagyunk többé, hanem béresek.” „Inkább nyomorgunk és szenvedünk tehát, hogy szabadok maradjunk, - semhogy (...) eláruljuk apáink hitét és egyházunk vérrel szerzett jogait.” „Azt, hogy mi itt három nyelvűek, de egy hitűek vagyunk, nem mi, hanem Isten rendelte így. A mi feladatunk az, hogy a hit közösségét ne rendeljük alá a nyelvnek, hanem a nyelv álljon a hit szolgálatában, mert Isten nem nyelvünk és ennek gyümölcsei szerint ítélend meg minket.” „Csontjaink porrá lehetnek, nevünk feledésbe mehet, de az igazságok, melyeket hirdeténk; az erények, melyeket gyakorlánk: azok élni fognak és boldogítandják még a késő emberiséget is.” Én inkább megcsaiatom magamat százszor, hogysem egyszer terheljem lelkiismeretemet könyörületlenség vádjával. Házasságának évtizedeiről: „Voltak koezódásaink is, mi rendszerint onnan származott, hogy mind a ketten nagyon idegesek voltunk. Ezen úgy segítettünk, hogy szabály gyanánt állítottuk fel, miként egyszerre ketten soha sem haragszunk, hanem csak akkor beszélünk egymással, ha a harag már lecsillapult. Ennek két jó oldala volt, az, hogy a duzzogónak soha sem volt alkalma feleselést idézni elő, és hogyha aztán helyre állt a nyugalom, akkor rendesen azt találtuk, hogy a dolog oly egyszerű, oly jelentéktelen, hogy bizony kár volt volna duzzogni miatta.” Az összeállítást válogatta: ■ Zászkaliczky Péter Székács Józsefné Vörös Júlia „Most 36 esztendő után megindult kebellel tehetem azon vallomást, hogy e házasságot soha nem volt okom megbánni; sőt áldom az Istent, hogy nekem Juliskámban egy ily hű, gondos, okos, gyengéd nőt, gyermekeimnek benne ily páratlan anyát ajándékozott. Mintha Isten őt papnénak teremtette volna, úgy beletalálta magát szerepébe; szelídségével megnyerte a hívek szívét, gyűlölte a feltűnést; öltözködése, magaviseleté, társalgása egészen papnéhoz illő volt; háza a rend és tisztaság példánya; a betegek és szegények iránti részvéte a legpéldásabb. Ha az egyik ajtón az én szigorúságom elriasztott valakit, bizonyos, hogy az nőm ajtaján visszakerült hozzám, ki szerényen tette meg megjegyzését, hogy tán igazságtalan voltam némileg. Színház, mulatságok, stb. ránézve közönyös dolgok voltak; az ö legkedvesebb színháza családi köre volt” Visszatekintés gyülekezeti szolgálatára: „Nem adhatok hálát eléggé Istennek azon kegyelméért, hogy így megsegített; hogy soha köztem és a hívek között lényeges összeütközés soha nem volt; hogy a hívek megbíztak bennem s becsüí letesen támogattak minis denkor; hogy irántam és I családom iránt folyto- I nos és gyengéd figye- J lemben nyilatkozó szeretettel viseltettek; hogy azon méltán irigylett lelkészekhez tartozom, kiket hívei a megbecsülés, az elismerés karjain hordoztak mindenkor és még ellenségei is - örömest tették azon vallomást, hogy kevesebb, vagy nagyobb sikerrel, de mindenkor híven teljesítettem kötelességemet. A dicsőség mindezekért az Istené, kinek neve legyen áldott mind örökkön örökké. Amen.” „Soha sem tartozott gyengéim közé, hogy feltoljam magamat.” Visszaemlékezése József nádor feleségével, Mária Dorottyával zajlott beszélgetésére: „Nem a nádornét láttam magam előtt, hanem egyikét azon hitbuzgó matrónáknak, kik a dicsőséget Istennek adják meg, s azt, amit ők tesznek, semmiben sem ve„Az ország papja” Mm MMMMMMMMHI ^ MMMMMMMMMMMMMMMM
