Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-16 / 46. szám
. 'angélikus Elet-? evangélikus hetilap tí. évfolyam, dó. szám - 2008. november 16. 73. évfolyam, 46. szám - 2008. november 16. - Szentháromság ünnepe után utolsó előtti vasárnap Ára: 199 Ft „A nagy kérdés, hogy van-e emberi tartaléka az egyháznak. Vannak-e olyan férfiak és asszonyok, fiatalok és idősek, akik nem nézői (nézelődői) az egyház életének, hanem aktív résztvevői? Sőt nem is csupán aktívak, akik hajlandók ilyen-olyan szolgálatra, hanem kreatívak...” Jelentős tartalék - 4. oldal „Nem kötelező üdvözülni! Nem kötelező Jézus szavai szerint élni! A döntés az enyém, de nem szabad elfelejtenem, hogy a következménye is az enyém.” Választható... - 9. oldal „De egyszerűbb az államot fejni - az meg mintha éppen erre játszana. Miért? Mert a segélyen élő tömegek irányíthatók, függnek áldott jótevőjüktől. Nekik elég lesz majd a választási kampány során egy jó pörkölt, s rögtön tudni fogják, kire szavazzanak. Nem számít az ember, mert robottá, akaratlan masszává akarják átgyúrni.” Szégyen - ír. oldal Katedráról szószékre ** 3. oldal Interjúk a Déli Egyházkerület nyugalomba vonult lelkészével ^ 6-7. oldal Honismertető evangélikusok ^ 8. oldal Bátorító szavak a lélekhez ^ 9. oldal Adj jelt magadról! ** 10. oldal Élő kövek egyháza ► Kő kövön marad vagy nem marad?. Ha marad, mitől, miért marad? És hogyan lehetnek a kövekből étó'kövek? Ilyen kérdések foglalkoztatták a felügyelők - immár kilencedik alkalommal megrendezett - országos konferenciájának résztvevőit. A november 7. és 9. között a hagyományokhoz híven ezúttal is a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban megtartott találkozó fő témája idén az evangélikus megújulás stratégiája volt. Több mint hetven szolgatársát köszönthette Profile Gergely országos felügyelő, aki megnyitóbeszédében napjaink egyre kiszámíthatatlanabb módon változó világáról beszélt. Utalt a lelki biztonság és az anyagi bizonytalanság között húzódó feszültségre, az egyház megmaradáBogdányi Gábor az egyházi stratégia vitaindító anyagában foglaltakról számolt be sának és gyarapodásának feltételeként pedig az élettelen kövek élővé tételét jelölte meg. Ez utóbbihoz kíván támpontokat nyújtani az Elő kövek egyháza címet viselő stratégia. Folytatás a 4. oldalon Kőbe vésett evangélikusok Emlékműavató Rákospalotán ► A szó szoros értelmében kiemelkedő alkotást avattak fel november 9-én Rákospalotán. Domborművön, pontosabban frízen sorakoznak a magyar evangélikus egyháztörténet nagy alakjai, sok hányattatás után remélhetőleg most már végleges helyükön. A magyarországi evangélikusság régóta melengetett tervét - hogy Luther Mártonnak szobrot állítson — évszázadokig a Habs- burg-uralom, 1917-ben az első világháború, 1927-ben pedig a gazdasági viszonyok hiúsították meg. Egyházunk zsinata végül 1937-ben meghozta a döntést: Luther halálának négyszázadik évfordulójára, 1946-ra a Deák téren állítsanak emlékművet a reformátornak. 1938-ban gyűjtést szerveztek, és pályázatot hirdettek. Hetvennégy pályamű érkezett be, a megbízást Lux Elek szobrászművész nyerte el. Terve szerint a szobrot U alakban fríz vette volna körül, rajta a magyar evangélikus egyháztörténet, illetve a külhoni evangélikusság kiemelkedő alakjaival - összesen huszonnyolccal -, Kossuth Lajostól Berzsenyin át Papp-Váty Elememéig. A szobrász váratlan halála után 1941-ben Gregersen Hugóné Lux Alice folytatta a Luther-szobor és a domborművek elkészítését. Az emlékmű 1944 tavaszára tervezett felállítását a gyakori légitámadások miatt elhalasztották, 1945 után pedig a politikai viszonyok nem tették lehetővé, hogy a Luther-szobor közterületre kerüljön. Több mint egy évtizeden át raktárban hevert a félig kész szobor és a reliefek, mígnem Kékén András javaslatára 1957-ben a Deák téri gyülekezet udvarán állították fel őket. A Luther-szobrot az eredeti tervek alapján egész alakossá kiegészítve a reformátor születése ötszázadik évfordulójának, egyben a Lutheránus Világszövetség 1984. évi budapesti világgyűlésének alkalmából állították föl 1983-ban Zuglóban, a teológiai akadémia udvarán. A szobor ott is maradt, az addig hányatott sorsú reliefeket pedig 2005-ben - Bolla Árpád lelkész javaslatára - a rákos- palotai szeretetotthon fogadta be. Id. dr. Fabiny Tibor egyháztörténész és az Evangélikus Országos Levéltár segítségével azonosították a domborművön ábrázolt alakokat, majd márványtáblára vésték a nevüket. Csupán huszonnégy név szerepel rajta, mivel a fríz két részletét beépítették a Deák téri épület falába, egy további részlet pedig, melyen Petrőczi Kata Szidónia keresztel egy gyermeket, eltűnt. Folytatás a 3. oldalon Reménységre támaszkodni CSOMA ÁRON Hetek óta a pénzügyi válság vezeti a híreket a médiában, csak azt nem látjuk, mit hagy maga után, és mikor lesz vége. Komoly közgazdászok, brókerek nyilatkoznak úgy, hogy ilyet még nem láttak. Ugyanakkor bármennyit írnak róla, akármennyién elemzik, azt senki sem tudja pontosan, hogy a saját életében, családi, üzleti mindennapjaiban milyen változásokat hozhat, hogy pontosan minek is nézünk elébe. Mennyit ér majd a pénzem, hogyan fizetem vissza a hitelt, megmarad-e az állásom, és mi lesz, ha már elvesztettem, hogyan tartom fönn a családomat, vállalkozásomat, kire támaszkodhatom, ki áll mellém, ha összedőlt körülöttem, amit eddig egy életen keresztül építettem...? Amikor ennek a mostani krízisnek az ellenszerét keresik, azt mondják, hogy a hagyományos megoldásokkal nem is lehet gyógyítani. De akkor hogyan tovább? Miben reménykedjünk? Hol van az Isten? Hová lett az Isten? Miért nem látom, amikor látnom kellene? — ezek bizony keresztény ajkakról is gyakorta elhangzó kérdések. Hol volt 2001-ben, hol van a nagy szenvedések óráiban, hol e mostani pénzügyi válság heteiben, amikor nemcsak bankok és bankárok mondanak csődöt, hanem az egyszerű munkavállalók, hiteltörlesztők is? Vajon találnak e választ, kielégítő választ a nagy szenvedők? Jób is azt kérdezi: „Miért...”, és azt mondja: ,£ár tudnám, hogy hol találom Istent!” (23,3) Ebben a keszekusza, kaotikus helyzetben emlékezzünk hát Jób történetére, aki ellene mond mindennek. O nem nyugszik addig, amíg az Isten nem válaszol neki. O azok közé tartozik, akik - ahogyan a 42. zsoltárban olvassuk - könnyhullatással hallgatják a kérdéseket, gúnyolódásokat: ,JTol van a te Istened?” (4. v.) Jób mindenképpen el akart jutni az élő Isten elé. O nem hátrált meg, nem temette el Istent. Hűséges maradt egészen addig, amíg meghallotta az Örökkévaló válaszát, miközben maga is rádöbbent: nem ő a teremtett világ középpontja. Mi pedig tudjuk, hogy a hit - még a pénzügyi válság közepette is - hűséget és bizalmat is jelent. Mi tudjuk, hogy hit nélkül a rejtett dolgok nem mutatják meg értelmüket, nem jutnak el hozzánk Isten ígéretei. Párizs címerében szerepel - szerintem kissé nagyképűen - a jelmondat: „Hánykolódik ugyan a habokon, de nem merül el” (Fluctuat, nec mergitur). Állítólag a neves közgazdász, André Kosztolany ugyanezt nevezte a tőzsde jellemzőjének. Az egyház hajóját is ábrázolták árbocán ezzel a felirattal. Jól tudjuk, hogy Isten népére - bűnei, kétségei, külső támadások és belső széthúzások, veszedelmek közepette is - kezdettől érvényes ez a jelmondat. De nem az egyház ereje miatt! Hanem valahogy úgy, ahogyan ezt gályarab prédikátoraink megélték. A gályarabok szenvedéseiről egy 1684-es holland kiadványban jelent meg a híres kép, amelyen egy katolikus pap és egy bitóval fenyegető katona között - tehát kétfelől kísértve és fenyegetve - áll egy protestáns prédikátor. Lábán bilincs, ruhája rongyokban, arcán mérhetetlen szenvedés tükröződik. Kezei azonban letéphetetlenül fonódnak bele egy égből lenyúló horgonyba, melynek felirata: „...tartsd meg, amid van...” (Je 1 3,11) Amikor már semmi nincs, amibe kapaszkodni lehetne - ott a horgony. A Zsidókhoz írt levélből is ismert a kép: .....a re ménység lelkűnknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé...” (Zsid 6,19) Hiszen a hívő ember a kísértések között valóban olyan, mint a háborgó tengeren hánykolódó hajó. Elsodródhat, végveszélybe kerülhet, de minden ellen megőrizheti őt a lélek horgonya, amely nem más, mint az Isten ígéreteibe vetett reménység. A megvádolt és meghurcolt prédikátorok többsége ezért állt ellen a felajánlott kísértésnek, lehetőségnek, hogy hagyjon föl hitével, szolgálatával. Inkább a szenvedést, a gályarabságot, sok esetben a halált választották, de megmaradtak annak, akinek Krisztus elhívta őket. Miben reménykedjünk? Reménységünk maga az Isten. Az, hogy ő van. Mi, az Újszövetség népe Jézus Krisztuson tájékozódunk. Akkor is rajta tájékozódunk, amikor arról beszél az őt körülvevő sokaságnak, hogy boldogok. Boldogok a sírók, az éhezők, boldogok, akiket kiközösítettek, akiket üldöznek. Jézus ebben a világban nevezi az említetteket boldogoknak. Nem úgy beszél e világról, mint amelynek valóságos helyzetét figyelmen kívül lehetne hagyni. De úgy beszél az övéiről, mint akik mindennek ellenére boldogok. Mintha azt mondaná: ha a boldogságot keresitek, támaszkodjatok bátran a reménységre, mert lelkünk - Isten igéjének előttünk járó világossága mellett - a sötétség közepette is a világ fölé emelkedik. A szlovákiai evangélikus püspöki kar levele Tisztelt szlovákiai állampolgárok, testvéreim! Nyugtalanítanak bennünket azok a szélsőséges megnyilvánulások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a szlovák és a magyar nemzethez tartozók viszonyát. Ezért azzal a felhívással fordulunk önökhöz, hogy ítéljék el önök is a nemzetiségi gyűlölködés megnyilvánulásait, a radikalizmust, ne engedjenek a provokációknak, és ne csatlakozzanak a negatív érzések kinyilvánításához. Felszólítunk minden jó érzésű embert, hogy cselekedjen a keresztyén elvek, a szeretet és igazság szellemében, igyekezzen a jó viszonyok megőrzésén a nemzetek és nemzetiségek között a Szlovák Köztársaságban és a jószomszédi viszonyok megtartásán a Magyar Köztársasággal. A Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Püspöki Karának nevében Milos Klátik egyetemes püspök s. k Pozsony, 2008. november 7. Nyilatkozat a szlovák-magyar viszonyról A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége és püspöki tanácsa - egyetértve a Szlovákiai Evangélikus Egyház Püspöki Karának nyilatkozatával - aggodalommal figyeli a szlovák-magyar viszonyban tapasztalható ellentétek újabb kiéleződését. Mivel a magyarországi evangélikusok jelentős része szlovák nemzetiségű, a szlovákiai evangélikusok között pedig nagy számban találunk magyar anyanyelvűeket, a Magyarországi Evangélikus Egyház különösen is érdekelt abban, hogy ne terheljék ellentétek a két nemzet viszonyát. Éppen ezért elítéljük az elmúlt időszak szélsőséges megnyilvánulásait, elvárjuk a hatóságoktól, hogy az elkövetőket felelősségre vonják, és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a felebaráti szeretet és az Európai Unió tagállamaiban követendő normák érvényre jussanak. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége és püspöki tanácsa Ittzés János elnök-püspök. Gáncs Péter püspök, dr. Fabiny Tamás püspök Prőhle Gergely országos felügyelő Budapest, 2008. november 10.
