Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-09-28 / 39. szám

‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. szeptember 28. 7 észetek hete - nyitott templomok éjszakája ívőknek és nem hívőknek lanul gazdag programkínálatában ezért is fe­deztük fel örömmel azt a budapesti temp­lomtúrát, amely a Belváros sokszínű vallási életének ismert és kevésbé ismert épületeit ígérte bemutatni - „hívőknek és nem hívők­nek”. Mi elsősorban arra voltunk kíváncsi­ak, hogy a mintegy háromórás séta során érintett templomokban miként fogadják a kívülről érkezőket egy olyan hétvégén, amelynek egyik programja a nyitott templo­mok éjszakája. Lukács Gabi fotóriporter társa­ságában szombaton Boda Zsuzsa, vasárnap délután T. Pintér Károly vett részt a „belváro­si templomtúrán”. Az általunk választott programra (is) invitáló honlap (www.oroksegna- pok.hu) tájékoztatása szerint a Nem­zeti Kulturális Örökség Minisztériu­ma 1999-ben a Kulturális Örökségvé­delmi Hivatalt (akkori nevén Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatalt) bízta meg a kulturális örökség napjainak megszervezésével. E koordináló mun­kát azóta is ők végzik, de honlapjukon hangsúlyozzák, hogy az „igazán nagy feladat” azon objektumok tulajdono­saira, működtetőire, kezelőire hárul, akik vállalják, hogy a nagyközönség számára hozzáférhetővé teszik épüle­teiket, gyűjteményeiket. Mint azonban megtudjuk, a vasár­nap már mintegy nyolcvan fővel indult „templomtúrát” egy - társasági formát egyelőre még nem öltött - lelkes vállal­kozócsapat vetette fel a hivatalos prog­ramba. Ezt az alapvető informááót ugyanakkor sem az említett központi honlap, sem a programfizet, sem a ves-motívumokra, egy kérdésre vála­szolva pedig elmondja, hogy az unitá­rius vallás főként abban „haladja meg” a többi protestáns felekezet tanítását, hogy Jézust csupán embernek tekinti... Reménykedem, hogy a Hold utcai református templomban is akad majd egy presbiter (netán lelkész), akit meg­az evangélium lényegét, de oly tömé­nyen (és oly hosszan) zúdítja ránk e szakrális hely profán vonatkozásait, hogy kérdésekre már nem marad idő. Sietnünk kell (a Szent István-bazi­lika előtt is csak egy percre állunk meg), mert a Rumbach Sebestyén ut­cai zsinagógába időre kell érkeznünk A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában csoportot vezető (idegenforgalmi ta­nulmányokat folytató) ifú hölgy nem tartotta fontosnak dobra verni, így so­kan abban a tudatban vágtak neki az útnak hogy „a hivatal” embere vezet bennünket a Belvárosban. Nem biztos, hogy jobban jártunk volna, de ettől függetlenül sem értem, miért a szemér­messég, hiszen többen is megjegyezték hogy az idei kínálatból nekik is ez a program tűnt a legvonzóbbnak. (!) Amúgy a csoport kétharmadát most is nyugdíjkorhatár feletti hölgyek alkotják Mindazonáltal az újabb (már nem feltétlenül ingyenes) város­néző séták iránti igényt tudakoló kér­dőívre szinte valamennyien az e-mail címüket firkantják... Az 1890-ben épült Nagy Ignác ut­cai unitárius székház, püspöki palota és templom ideális kiindulópontja a túrának Odabenn ugyanis az egyház- község egyik presbitere egészíti ki az idegenvezető rövid, tárgyszerű ismerte­tőjét. Felhívja a figyelmet a színes üvegablakokon látható szabadkőmű­Azt ugyan nem tudni, hogy a vallási célokra 1959 óta nem használt épület­ben mikor nyílik meg a tervezett Kár­pát-medencei Zsidó Néprajzi Múze­um, nekünk mindenesetre már most fizetnünk kell a belépésért... Pontban ötkor érkezünk a Deák téri evangélikus templom zárt ajtaja elé, de itt legalább harangjáték fogad. A Pe­tőfi téri Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyházban viszont úgy­szólván az orrunk előtt csukják be a ka­put, pedig idegenvezetőnk állítja, velük többször is próbáltak egyeztetni. Nem nehéz kitalálni: a bazilika és az evangélikus templom „bejárásá­A Deák téri evangélikus templom előtt kérdezhetek „maradiságunk” teológiai okairól, de erre az 1940-ben felszentelt Hazatérés templomában sem nyílik le­hetőség. Pedig az előző este több száz „randalírozónak” menedéket nyújtó Szabadság téri református hajlékba beléphetünk, sőt nyugalmazott püspök fogadja csoportunkat. Dr. Hegedűs Lóránt beleszövi ugyan mondandójába val" eleve nem számoltak a szerve­zők. Igaz, azzal sem, hogy a Szervita téri katolikus templomban, illetőleg a belvárosi főplébánia-templomban épp ottjártunkkor zajlik majd a mi­se. Istentiszteletnél méltóbb befejezé­se éppenséggel nem is lehetne egy templomtúrának, de ezt már csak hí­vőknek ajánlják... Mise a Szervita téri Szent Anna-templomban Hét végi forgalom az Üllői út 24.-ben ► Múlt szombaton és vasár­nap a Magyarországi Evan­gélikus Egyház Üllői úti székháza is megnyitotta ka­puit a látogatók előtt. Közel háromszázan voltak kíván­csiak az épületben rejlő érté­kekre. Kertész Géza lelkész, Horthy Ákos felügyelő és Pencz Péter gyülekezeti tag szakszerű vezetésével és fel­ügyeletével a látogatók meg­ismerkedhettek az épület történetével és a Józsefváro­si Evangélikus Egyházköz­ség templomával. Az Evan­gélikus Országos Könyvtár igazgatója, dr. Mányoki János és e sorok írója a Podma- niczky-Degenfeld-könyvtá- rat mutatta be, megismer­tetve a látogatókat a könyv­tár egyiptológiai, egyháztör­téneti, családtörténeti és egyéb ritkaságaival. A Podmaniczky-Degenfeld- könyvtárat az evangélikus kis- kartali báró Podmaniczky Géza (1839-1923) és felesége, a refor­mátus gróf Degenfeld-Schomberg Berta (1843-1928) hozta létre. A jabb ágához tartozó Podmanicz- ky Lajos-féle könyvtárat. Ennek az eredete a 18. századra nyúlik vissza. Az 1803-1872 között élt Podmaniczky Lajos kiemelkedő ze­nész volt, ő honosította meg a házi muzsikálást Aszódon, ze­nedarabjai nyomtatásban is megjelentek. Kiterjedt kapcsola­tokat tartott fenn az európai könyvkereskedőkkel: széles mű­veltséget tükröző könyvtárat hozott létre, amelyben a klasszi­kus auktoroktól kezdve a ma­gyar irodalomig válogatott anya­got gyűjtött össze. Egy másik evangélikus főúri család könyvtárát is megmentet­ték a kiskartaliak: Prónay Sándor tóalmási kollekcióját. A Prónay család központja Ácsán volt; az ott 1775-ben létre­hozott könyvtár mintegy tizen­ötezer darabból állt, és a máso­dik világháború során megsem­misült. A tóalmási könyvtárat az 1760-1839 között élt Prónay Sán­dor alapította, aki többek között az evangélikus egyház felügyelő- jeként is ismert. A külföldi egye­temeken tanult főúr történeti ta­nulmányokkal foglalkozott. A Prónayak 1891-ben kénytelenek voltak megválni tóalmási kasté­könyvtár története szorosan összefonódik az eredetileg Aszó­don élő Podmaniczkyakkal. A 18. század elején Podmanicz­ky János és felesége, Osztroluczky Judit virágoztatta fel a családot. Képmásukat jól ismerhetjük Ma- nyoki Adám festményeiről. Ok építtették az aszódi kastélyt, az aszódi evangélikus templomot. Külön történet, hogy Aszód benépesítése, polgári fejlődése érdekében milyen hatalmas munkát végeztek a Podmanicz- kyak. Fiaik, Podmaniczky János és Sándor a kastély két szárnyát lakták, s megalapítói lettek a csa­lád úgynevezett idősebb és fiata­labb ágának, illetve egyben egy- egy könyvtárnak is. A család elszegényedése után a 19. század második felében el kel­lett adniuk az ősi fészket, de a te­hetősebb vagy jól házasodó Pod- maniczkyak más Podmaniczky- birtokon új kastélyokat építtet­tek. így Podmaniczky Géza Kis- kartalpusztán emeltetett vadász- kastélyt, ahol, mint egy Tuscula- numba visszavonulva, feleségé­vel, a Baden-Württembergből származó Degenfeld-Schomberg Bertával együtt könyvtárat alapí­tott, csillagvizsgálót létesített. A kiskartaliak először meg­szerezték 1889-ben a család if­lyuktól. A Podmaniczky-Degen- feld házaspár háromezer forin­tért vette meg a könyvtárat. 1890-et tekinthetjük a Pod- maniczky-Degenfeld-könyvtár hivatalos megalapítási évének, amikor is a barokk kor mintájá­ra elkezdődött a teremkönyvtár építése. A kezdetben pár ezer kötetet tartalmazó állomány az aszódi és a tóalmási könyvtárak megvásárlásával jelentősre, mint­egy huszonhétezer kötetesre duzzadt. A Podmaniczky-De- genfeld házaspár később is foly­tatta a gyűjtemény gyarapítását: a hungarikumok közül azt vette meg, amely más könyvtárban nem volt fellelhető. Mindennapi kapcsolatban álltak a magyar és bécsi antikváriusokkal. Degen- feld Berta áldozatos munkával maga rendezte a könyvtárat, írta meg a szerzői betűrendes és a tárgyszókatalógust, szinte halá­láig vezette a gyarapodási jegy­zéket. A Podmaniczky-Degenfeld há­zaspár gyermektelen maradt, így az unokaöcs, Degenfeld Pál örö­költe a könyvtárat. O Prónay De­zső útján felajánlotta az evangéli­kus egyháznak ajándékként mind a könyvtárat, mind a díszes könyvszekrényeket. Ahogy Kiss István püspök írta: „A legkeve­sebb, amit ezzel a hatalmas aján­dékkal szemben cselekednünk kell, hogy annak megfelelő elhe­lyezéséről, megőrzéséről és ren­dezéséről a legkiválóbb szakér­tők igénybevételével gondos­kodjunk.” Schulek János építész tervezte meg az úgynevezett zöld és bar­na termek Üllői úton való felépí­tését. 1930-1933 között zajlottak ezek a munkák. Mindegyik könyvbe a következő szövegű bélyegzőt nyomták: „A Magyar­honi Evangélikus Egyetemes Egyház Podmaniczky-Degenfeld Könyvtára”. Egyike azon ritka­ságszámba menő magyar főúri könyvtáraknak, amelyek épség­ben vészelték át a világháborút és az 1945 utáni időket is. Az Evangélikus Országos Könyvtár legértékesebb köny­veinek nagy része ebből a kü- löngyűjteményből származik: számos ősnyomtatvány és 16-17. századi könyv. Kutatók a könyvtár olvasótermében hely­ben olvashatják a Podmanicz- ky-Degenfeld-könyvtár köny­veit, s előzetes bejelentkezés után látogatók is megnézhetik a műemlék könyvtárat. A termek felújítása után pedig remélhető­leg nemcsak egy hétvégén, ha­nem rendszeresebben is látogat­ható lesz. A két alapító, Podmaniczky Géza és Degenfeld-Schomberg Berta a Salgótarján melletti haj­dani birtokon, a Krakkópusztán lévő kriptában nyugszik. Áldo­zatos munkájuknak a gyümölcse nemcsak a kutatókat, hanem a szélesebb közönséget is megör­vendeztette ezen a hétvégén, öregbítve a család és egyházunk hírnevét. ■ H. Hubert Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom