Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-28 / 39. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. szeptember 28. 7 észetek hete - nyitott templomok éjszakája ívőknek és nem hívőknek lanul gazdag programkínálatában ezért is fedeztük fel örömmel azt a budapesti templomtúrát, amely a Belváros sokszínű vallási életének ismert és kevésbé ismert épületeit ígérte bemutatni - „hívőknek és nem hívőknek”. Mi elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a mintegy háromórás séta során érintett templomokban miként fogadják a kívülről érkezőket egy olyan hétvégén, amelynek egyik programja a nyitott templomok éjszakája. Lukács Gabi fotóriporter társaságában szombaton Boda Zsuzsa, vasárnap délután T. Pintér Károly vett részt a „belvárosi templomtúrán”. Az általunk választott programra (is) invitáló honlap (www.oroksegna- pok.hu) tájékoztatása szerint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1999-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (akkori nevén Országos Műemlékvédelmi Hivatalt) bízta meg a kulturális örökség napjainak megszervezésével. E koordináló munkát azóta is ők végzik, de honlapjukon hangsúlyozzák, hogy az „igazán nagy feladat” azon objektumok tulajdonosaira, működtetőire, kezelőire hárul, akik vállalják, hogy a nagyközönség számára hozzáférhetővé teszik épületeiket, gyűjteményeiket. Mint azonban megtudjuk, a vasárnap már mintegy nyolcvan fővel indult „templomtúrát” egy - társasági formát egyelőre még nem öltött - lelkes vállalkozócsapat vetette fel a hivatalos programba. Ezt az alapvető informááót ugyanakkor sem az említett központi honlap, sem a programfizet, sem a ves-motívumokra, egy kérdésre válaszolva pedig elmondja, hogy az unitárius vallás főként abban „haladja meg” a többi protestáns felekezet tanítását, hogy Jézust csupán embernek tekinti... Reménykedem, hogy a Hold utcai református templomban is akad majd egy presbiter (netán lelkész), akit megaz evangélium lényegét, de oly töményen (és oly hosszan) zúdítja ránk e szakrális hely profán vonatkozásait, hogy kérdésekre már nem marad idő. Sietnünk kell (a Szent István-bazilika előtt is csak egy percre állunk meg), mert a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába időre kell érkeznünk A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában csoportot vezető (idegenforgalmi tanulmányokat folytató) ifú hölgy nem tartotta fontosnak dobra verni, így sokan abban a tudatban vágtak neki az útnak hogy „a hivatal” embere vezet bennünket a Belvárosban. Nem biztos, hogy jobban jártunk volna, de ettől függetlenül sem értem, miért a szemérmesség, hiszen többen is megjegyezték hogy az idei kínálatból nekik is ez a program tűnt a legvonzóbbnak. (!) Amúgy a csoport kétharmadát most is nyugdíjkorhatár feletti hölgyek alkotják Mindazonáltal az újabb (már nem feltétlenül ingyenes) városnéző séták iránti igényt tudakoló kérdőívre szinte valamennyien az e-mail címüket firkantják... Az 1890-ben épült Nagy Ignác utcai unitárius székház, püspöki palota és templom ideális kiindulópontja a túrának Odabenn ugyanis az egyház- község egyik presbitere egészíti ki az idegenvezető rövid, tárgyszerű ismertetőjét. Felhívja a figyelmet a színes üvegablakokon látható szabadkőműAzt ugyan nem tudni, hogy a vallási célokra 1959 óta nem használt épületben mikor nyílik meg a tervezett Kárpát-medencei Zsidó Néprajzi Múzeum, nekünk mindenesetre már most fizetnünk kell a belépésért... Pontban ötkor érkezünk a Deák téri evangélikus templom zárt ajtaja elé, de itt legalább harangjáték fogad. A Petőfi téri Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyházban viszont úgyszólván az orrunk előtt csukják be a kaput, pedig idegenvezetőnk állítja, velük többször is próbáltak egyeztetni. Nem nehéz kitalálni: a bazilika és az evangélikus templom „bejárásáA Deák téri evangélikus templom előtt kérdezhetek „maradiságunk” teológiai okairól, de erre az 1940-ben felszentelt Hazatérés templomában sem nyílik lehetőség. Pedig az előző este több száz „randalírozónak” menedéket nyújtó Szabadság téri református hajlékba beléphetünk, sőt nyugalmazott püspök fogadja csoportunkat. Dr. Hegedűs Lóránt beleszövi ugyan mondandójába val" eleve nem számoltak a szervezők. Igaz, azzal sem, hogy a Szervita téri katolikus templomban, illetőleg a belvárosi főplébánia-templomban épp ottjártunkkor zajlik majd a mise. Istentiszteletnél méltóbb befejezése éppenséggel nem is lehetne egy templomtúrának, de ezt már csak hívőknek ajánlják... Mise a Szervita téri Szent Anna-templomban Hét végi forgalom az Üllői út 24.-ben ► Múlt szombaton és vasárnap a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székháza is megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Közel háromszázan voltak kíváncsiak az épületben rejlő értékekre. Kertész Géza lelkész, Horthy Ákos felügyelő és Pencz Péter gyülekezeti tag szakszerű vezetésével és felügyeletével a látogatók megismerkedhettek az épület történetével és a Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség templomával. Az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója, dr. Mányoki János és e sorok írója a Podma- niczky-Degenfeld-könyvtá- rat mutatta be, megismertetve a látogatókat a könyvtár egyiptológiai, egyháztörténeti, családtörténeti és egyéb ritkaságaival. A Podmaniczky-Degenfeld- könyvtárat az evangélikus kis- kartali báró Podmaniczky Géza (1839-1923) és felesége, a református gróf Degenfeld-Schomberg Berta (1843-1928) hozta létre. A jabb ágához tartozó Podmanicz- ky Lajos-féle könyvtárat. Ennek az eredete a 18. századra nyúlik vissza. Az 1803-1872 között élt Podmaniczky Lajos kiemelkedő zenész volt, ő honosította meg a házi muzsikálást Aszódon, zenedarabjai nyomtatásban is megjelentek. Kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn az európai könyvkereskedőkkel: széles műveltséget tükröző könyvtárat hozott létre, amelyben a klasszikus auktoroktól kezdve a magyar irodalomig válogatott anyagot gyűjtött össze. Egy másik evangélikus főúri család könyvtárát is megmentették a kiskartaliak: Prónay Sándor tóalmási kollekcióját. A Prónay család központja Ácsán volt; az ott 1775-ben létrehozott könyvtár mintegy tizenötezer darabból állt, és a második világháború során megsemmisült. A tóalmási könyvtárat az 1760-1839 között élt Prónay Sándor alapította, aki többek között az evangélikus egyház felügyelő- jeként is ismert. A külföldi egyetemeken tanult főúr történeti tanulmányokkal foglalkozott. A Prónayak 1891-ben kénytelenek voltak megválni tóalmási kastékönyvtár története szorosan összefonódik az eredetileg Aszódon élő Podmaniczkyakkal. A 18. század elején Podmaniczky János és felesége, Osztroluczky Judit virágoztatta fel a családot. Képmásukat jól ismerhetjük Ma- nyoki Adám festményeiről. Ok építtették az aszódi kastélyt, az aszódi evangélikus templomot. Külön történet, hogy Aszód benépesítése, polgári fejlődése érdekében milyen hatalmas munkát végeztek a Podmanicz- kyak. Fiaik, Podmaniczky János és Sándor a kastély két szárnyát lakták, s megalapítói lettek a család úgynevezett idősebb és fiatalabb ágának, illetve egyben egy- egy könyvtárnak is. A család elszegényedése után a 19. század második felében el kellett adniuk az ősi fészket, de a tehetősebb vagy jól házasodó Pod- maniczkyak más Podmaniczky- birtokon új kastélyokat építtettek. így Podmaniczky Géza Kis- kartalpusztán emeltetett vadász- kastélyt, ahol, mint egy Tuscula- numba visszavonulva, feleségével, a Baden-Württembergből származó Degenfeld-Schomberg Bertával együtt könyvtárat alapított, csillagvizsgálót létesített. A kiskartaliak először megszerezték 1889-ben a család iflyuktól. A Podmaniczky-Degen- feld házaspár háromezer forintért vette meg a könyvtárat. 1890-et tekinthetjük a Pod- maniczky-Degenfeld-könyvtár hivatalos megalapítási évének, amikor is a barokk kor mintájára elkezdődött a teremkönyvtár építése. A kezdetben pár ezer kötetet tartalmazó állomány az aszódi és a tóalmási könyvtárak megvásárlásával jelentősre, mintegy huszonhétezer kötetesre duzzadt. A Podmaniczky-De- genfeld házaspár később is folytatta a gyűjtemény gyarapítását: a hungarikumok közül azt vette meg, amely más könyvtárban nem volt fellelhető. Mindennapi kapcsolatban álltak a magyar és bécsi antikváriusokkal. Degen- feld Berta áldozatos munkával maga rendezte a könyvtárat, írta meg a szerzői betűrendes és a tárgyszókatalógust, szinte haláláig vezette a gyarapodási jegyzéket. A Podmaniczky-Degenfeld házaspár gyermektelen maradt, így az unokaöcs, Degenfeld Pál örökölte a könyvtárat. O Prónay Dezső útján felajánlotta az evangélikus egyháznak ajándékként mind a könyvtárat, mind a díszes könyvszekrényeket. Ahogy Kiss István püspök írta: „A legkevesebb, amit ezzel a hatalmas ajándékkal szemben cselekednünk kell, hogy annak megfelelő elhelyezéséről, megőrzéséről és rendezéséről a legkiválóbb szakértők igénybevételével gondoskodjunk.” Schulek János építész tervezte meg az úgynevezett zöld és barna termek Üllői úton való felépítését. 1930-1933 között zajlottak ezek a munkák. Mindegyik könyvbe a következő szövegű bélyegzőt nyomták: „A Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház Podmaniczky-Degenfeld Könyvtára”. Egyike azon ritkaságszámba menő magyar főúri könyvtáraknak, amelyek épségben vészelték át a világháborút és az 1945 utáni időket is. Az Evangélikus Országos Könyvtár legértékesebb könyveinek nagy része ebből a kü- löngyűjteményből származik: számos ősnyomtatvány és 16-17. századi könyv. Kutatók a könyvtár olvasótermében helyben olvashatják a Podmanicz- ky-Degenfeld-könyvtár könyveit, s előzetes bejelentkezés után látogatók is megnézhetik a műemlék könyvtárat. A termek felújítása után pedig remélhetőleg nemcsak egy hétvégén, hanem rendszeresebben is látogatható lesz. A két alapító, Podmaniczky Géza és Degenfeld-Schomberg Berta a Salgótarján melletti hajdani birtokon, a Krakkópusztán lévő kriptában nyugszik. Áldozatos munkájuknak a gyümölcse nemcsak a kutatókat, hanem a szélesebb közönséget is megörvendeztette ezen a hétvégén, öregbítve a család és egyházunk hírnevét. ■ H. Hubert Gabriella