Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-27 / 17. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. április 27. >► 9 MENNYBEMENETEL ÜNNEPE - iKir 8,22-28 Hol a menny? Hol van Krisztus? „De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged.kiált fel templomszentelési imájában Salamon király (27a). A Krisztus ez igéi: Ez az én testem, stb. még erősen állnak címmel 1527-ben kiadott könyvében Luther így érvel: „Először is nézzük a tételt, hogy Krisztus az Isten jobbján ül, melyről azt tartják a tévelygők, hogy kizárja a Krisztus testének jelenlétét az úrvacsorában. Ha már most kérdezzük tőlük, hogy mit neveznek ők az Isten jobbjának (...), olyan ferdítésekkel fognak előállani, mint ahogyan a gyermekeknek szokás mesélni egy képzeletbeli mennyről, melyben egy aranyos trónus áll, melyen a Krisztus papi föveggel és koronával a fején az Istennek jobbján ül, miként a festők festik. (...) E gyermekes gondolatból (...) következik, hogy magát az Istent is (...) megkötik azon az aranyos trónuson Ezért „kérdezzük tőlük: hol az a szentírási hely, mely az Isten jobbját egy helyre szorítja? (...) Az írás arra tanít, hogy az Isten jobbja nem egy meghatározott hely (...), hanem hogy az az Istenek mindenható hatalma... Isten az, aki mindeneket teremt, létrehoz és fenntart mindenható hatalmával és jobb kezével. (...) De hogy megteremthessen és fenntarthasson valamit, kell, hogy (...) minden teremtmény bensejében és külsejében, körös-körülötte, keresztül-kasul, alatta és fölötte, előtte és mögötte maga legyen jelen, úgyhogy semmi sem lehet inkább jelenvaló minden teremtményben, mint az Isten maga az ő hatalmával. Mert ő teremti a bőrt, ő teremti a csontokat is, ő növeszti a hajat fejünkön, ő teremti a velőt a csontokban, ő teremti minden hajunk szálát, ő teremti velőnk minden porcikáját; (...) azért kell is, hogy jelen legyen az ő keze, mely véghezviszi, másként nem lehetséges. Ezt bizonyítja is hatalmasan a szentírási hely: »Hiszen mindent az én kezem alkotott« (Ézs 66,2) Zsolt 139,7 s köv.: »Hová mennék a te lelked elől, és a te orcád elől hová futnék? Ha a mennybe megyek, ott vagy; ha a koporsóba vetem az én ágyamat, ott is jelen vagy. Ha olyan szárnyaim volnának is, mint a hajnalnak (ezek bizony olyan nagy szárnyak, mint a fél világ), és a tengernek utolsó határánál laknám is: oda is a te kezed vinne engemet, és a te jobb kezed megfogna engemet.« Minek beszéljek sokat? Az írás Istennek minden csodatettét és művét az ő jobbjának tulajdonítja. Ézs 66,1 szerint: »A menny nékem ülőszékem és a föld az én lábaimnak zsámolya.« Nem mondja, hogy a mennynek egy darabja nékem ülőszékem, a földnek egy darabja vagy bizonyos helye az én lábaimnak zsámolya... Messze, messze túlterjed ő a világon, a mennyen és földön túl. (...) Isten lényegileg jelen van mindenütt, minden teremtményben és minden teremtmény által, minden egyes részükben és tartózkodási helyükön (...), tehát a világ tele van az Istennel, és az Isten egészen betölti, de nincsen általa korlátozva vagy határolva, mert ő egyidejűleg minden teremtményen kívül és fölül is van. (...) És habár minden teremtményről mondhatom, hogy az Isten lakozik benne, de azt már nem mondhatom: ez az Isten maga. A Krisztusról azonban nemcsak azt mondja a hit, hogy az Isten benne lakozik, hanem ezt: a Krisztus maga az Isten. (...) AZ ÜNNEP IGÉJE Ismert dolog, hogy a Krisztus'teste az Isten jobbján ül (...), ami nem jelent mást, mint azt, hogy ő ember voltában is mindenek fölött áll, és mindenek alá vannak neki rendelve, és ő uralkodik felettük. (...) Hogy Úr legyen, és uralkodjék, természetesen kell,, hogy előbb lényegileg is jelen legyen az Isten jobbja által, mely mindenütt jelen van, (...) de egyúttal (...) megfoghatatlan. (...) Mert az egészen más, ha az Isten valahol jelen van, és ha a te számodra van jelen. Akkor van jelen a te számodra, ha igéjével mondja, és ezzel kötelezi magát, mondván: itt találsz meg engem. (...) Ellenben végigjárhatod az összes teremtményeket, és tapogatózhatsz itt is, ott is, és mégsem fogod megtalálni sohasem, noha valósággal jelen van ott, de nem a te számodra. (...) Megfoghatatlan ő, és nem fogod megtapintani, ha meg nem ígéri, és igéjével oda nem rendel egy bizonyos asztalhoz, és igéjével maga nem értelmezi a kenyeret (...), mondván: ez az én testem, mintha ezzel azt mondaná: otthon is ehetsz ugyan kenyeret, de (...) ha ezt eszed, az én testemet eszed, máskülönben azonban nem. (...) Itt igémmel kötelezem magamat, hogy ne kelljen tévelyegned és engem mindenfelé keresned, amerre csak vagyok. (...) De a mi Istenünknek az a dicsősége, hogy miérettünk száll alá ily mélyen, és lesz testté és kenyérré, leszáll a mi szájunkba, szívünkbe, kebelünkbe, és miérettünk szenvedi el, hogy tisztességtelenül bánnak vele a kereszten is, az oltáron is... Váltig tűri, hogy (...) igéje, műve és mindene üldöztessék (...), és hogy visszaéljenek vele, de ő azért mégis az ő dicsőségének székében ül.” A keleti egyház ősi liturgiája joggal énekli: „Midőn tested a sírban, lelked a pokolban volt, a latorral a paradicsomban voltál mint Isten, és a trónuson az Atyával és a Lélekkel is együtt voltál, mindeneket betöltve, felfoghatatlan Krisztus!” ■ Véghelyi Antal Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR ► Mostani, hatrészes sorozatunkban a bibliai Eszter történetét elevenítjük fel. Minden részben megoldhattok egy-egy rejtvényt is; a helyes megfejtéseket - akár a végén összegyűjtve - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. ............................................................................................................................................. Rovatgazda: Boda Zsuzsa 3A mikor letelt a háromnapos böjti időszak, Eszter királynői ruhába öltözött, és megállt a palota belső udvarán. Ahasvé- rós király a trónján ült, szemben a bejárattal. Meglátta Esztert, aki hívás nélkül érkezett, és ezért meg kellett volna halnia. Azonban a törvény szerint életben maradhatott, aki felé a király kinyújtotta aranypálcáját. Ahasvérós kegyelmes volt feleségével, és a pálcával engedélyt adott neki a belépésre. Amikor Eszter odament hozzá, azt kérdezte tőle: „Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Ha az országom felét is, megkapod.” O azonban nem ezt kívánta, hanem meghívta a királyt és Há- mánt aznap estére vacsorára. Ok pedig örömmel elfogadták a meghívást. A vacsora jól sikerült, a király pedig újra megkérdezte Esztert, hogy mit kíván cserébe. Megígérte neki, hogy bármi legyen is az, teljesíti. A királynénak egyetlen kívánsága volt: másnap is jöjjenek el hozzá vacsorára. Akkor majd elmondja a kérését is. Hámán jókedvűen távozott a királyné palotájából, de öröme nem tartott sokáig. A kapuban találkozott Mordokajjal, aki még mindig nem volt hajlandó térdet hajtani előtte. Ezt látva csak még nagyobb lett az iránta érzett haragja. Mérgesen hazament, összehívta barátait és a feleségét. Elmondta nekik, hogy hiába van hatalmas vagyona, nagy Családja, hiába élvezi a király és a királyné kegyét, aki még vacsorára is meghívta őt, addig nem lesz boldog, amíg a zsidó Mordokaj az udvarban van. Ezt hallva a többiek azt tanácsolták neki, hogy csináltasson egy ötven könyök magas fát, reggel pedig kérje meg a királyt, hogy akassza fel rá Mordokajt. Hámán örült az ötletnek. Azonnal fel is állította a fát, és már alig várta a reggelt. Ahasvérósnak aznap éjszaka nem jött álom a szemére. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a történetek könyvét, és olvassanak fel neki belőle. Ahogy ezt tették, rátaláltak arra a részre, amely elbeszélte, hogyan mentette meg Mordokaj a király életét. Ahasvérós akkor megkérdezte, hogy milyen kitüntetést és rangot kapott ezért Mordokaj. Az emberei azt válaszolták, hogy semmilyet. Ekkor jelent meg Hámán, hogy megkérje a királyt: akasztassa fel Mordokajt. Az uralkodó megkérdezte tőle: „Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király?” Hámán azt gondolta, Ahasvérós őt akarja valami miatt megjutalmazni, ezért így felelt: „Olyan ruhába kell őt öltöztetni, amilyet a király hord. Az uralkodó lovára kell őt ültetni, és koronát kell a fejére tenni. Majd lovagoltas- sák végig a város terén, és kiáltsák előtte: »így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.«” Amikor mindezt meghallgatta Ahasvérós, megparancsolta Hámánnak, hogy tegyen így mindent a zsidó Mordokajjal. El lehet képzelni Hámán csalódottságát és szégyenét, de nem tehetett mást - a király szava parancs volt. Melyik lovat és melyik koronát kapta Mordokaj? Közel háromszázötven asszony gyűlt össze április 17-én Deutsch Jahmdorf kultúrhá- zában az észak-burgenlandi nőszövetség csendesnapján, hogy meghallgassa Hanna Strack német teológusnő előadását. Az összejövetel témáját az Útmutató aznapra kijelölt igeverse adta: Megáldalak, és áldás leszel” (iMóz 12,2); ennek jegyében állították össze bibliai jeleneteiket a helyi gyülekezet asszonyai is. A nyitó istentisztelet megtartására egyházunk Női Missziói Szolgálatának lelkésze, B. Pintér Márta kapott felkérést. Vendégszolgálata nyomán tovább erősödhet az osztrák testvéregyházunkkal való kapcsolat - most már „női vonalon” is. M EvÉLet-infó HETI UTRAVALO Áldott legyen Isten, mert nem utasította et imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20) Húsvét után az 5. héten az Útmutató reggeli és heti igéi ezt hirdetik: az Úr Isten a Krisztusért meghallgat minket .....szüntelenül imádkozzatok...” (iThessz 5,17) Az imádkozás a lélek lélegzetvétele. Jézus Ur unk is az imádság meghallgatását ígéri: „.. .amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” „...kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen." (Jn 16,23.24b) Az imádkozó gyülekezet élő tagjaiként elmondhattuk-e: ,Hozzá kiáltottam, és ő meghallgatott, meghallgatta imádságomat.”? (Zsolt 66,178.19; LK) „Az imádság egyes-egyedül a hit műve, s ezért imádkozni csak a keresztyén ember tud, aki nem a maga emberségére imádkozik, hanem Isten Fiának nevében.” (Luther) Pál kér:.....tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért...” (iTim 2,i-2a) Az ifjú Salamon király engedelmes szívet kért: „.. .olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt azt is megadom neked, amit nem kértél..." (iKir 3,12-133) Mózes fölemelt kézzel könyörgött Urához: „így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel." (2MÓZ 17,13) Jézus imádkozni tanít az Atyához. Az öt mindennapi kérés igéi: szenteltessék még, jöjjön el, add meg, bocsásd meg, ne vígy (Lk 11,2-4). Mennybemenetel ünnepén Krisztus ígéri az Úrra néző gyülekezetnek:.....ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket." (Jn 12,32) Mi hisszük és valljuk: „Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.” (Zsolt 47,9; LK) Jézus Isten jobbjára ült, és közbenjár egyházáért. Utolsó földi tette - egész élete - áldás volt tanítványai számára: „.. .felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe. Ekkor leborulva imádták őt..." (Lk 24,5ob-52a) Jézus követői egyben a tanúi az egész lakott földön a Szentlélek erejével. „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” (ApCsel 1,9) „Galileabeli férfiak, mit néztek az ég felé? Ez Jézus, ki felvitetett tőletek a mennybe, ekképpen jő el ítéletre, alleluja.” (GyLK 708) Pilátus nem talált semmiféle bűnt a zsidók királyában, akinek országa nem ebből a világból való. Ez a Krisztus küldetése: „.. .azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra." (Jn 18,37c) Mi felismertük-e már az Igazat? „0 az igaz Isten és az örök élet.” (íjn 5,20c) Pál írja pünkösd böjtjében: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által." Áldáskívánása nekünk is szól: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust.” (Ef 6,i8a.24) Rogate! „Mikor eljött a búcsúóra, / Áldón emelted szent kezed (...) / Ha te megáldasz engemet, / Elérem üdvösségemet”, Uram és Istenem! (EÉ 228,2) ■ Garai András
