Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-19 / 42. szám
evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. október 19. 9 Országos evangélizáció a Deák téren HETI ÚTRAVALÓ <1 Folytatás az i. oldalról A mikeási eligazítással már a közös éneklés során megismerkedtek a résztvevők Csorba István karnagy erről szóló dalát a teológushallgatók alkotta kórus segítségével és az ez alkalomra összeállt zenekar kíséretével zengték az egybegyűltek. .....élj törvény szerint"- hangzott az első dé lelőtti igehirdetés kiindulópontja. Az igeszakasz Károli Gáspár-féle fordítását („igazságot cselekedjél”) idézve dr. Korányi András arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen könnyen kijátszható egymás ellenében a törvény és az igazság. „Tudj különbséget tenni, de ne elégedj meg az igazság felismerésével - élni is a szerint próbálj! Töltsd be a törvényt; hadd legyen a törvény pillanata egyben az igazság pillanata is!” - summázta gondolatait az egyháztörténész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa. Korányi András előadásszerű prédikációja után Győri János Sámuel lépett a szószékre, hogy a választott mottó második részét („...törekedj szeretette") helyezze a gyülekezet szívére. A Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség lelkésze abból indult ki, hogy Isten nem teremtette a szeretetet, hanem ő maga a szeretet. A szeretet örökkévaló; nem érteni, hanem érezni és tapasztalni kell. És hogy miként értelmezhetjük a „törekvés” kifejezést? Például így: „Deszantos vagy, akit terepgyakorlatra vezényeltek. Feladatod a szeretet újjátelepítése. Legyél az Isten munkatársa ebben!” A program folytatásaként - benépesítve a Deák Téri Evangélikus Gimnázium épületét - az addig elhangzottakat huszonhárom bibliakörben beszélhették meg a résztvevők. Az országos egyház által biztosított szerény ebéd után a templomban —a tavalyi „forgatókönyvhöz” hasonlóan - két tanúságtétel következett. Prof. dr. Falus András biológus, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója a hit és a tudomány egymáshoz való kapcsolatáról és összeegyeztethetőségéről szólt. Mint mondta, a két entitás között alapvető különbség van a tekintetben, hogy míg a hit kérdése a miért, addig a tudomány a hogyanra keresi a választ. A tudomány bizonyítható, reprodukálható, illetve cáfolható tényeken alapul, míg a hitnek nincs szüksége bizonyítékra, „csupán” arra a bizonyosságra, arra a meggyőződésre, hogy Isten - itt van, velem van. A délután másik bizonyságtevője Ku- bik Anna Jászai-díjas, érdemes művész volt, aki többek között Babits Mihály, Csoóri Sándor, Pilinszky János, Sinka István és Tóth Árpád költeményein keresztül vallott arról, mit jelent számára Isten, család és haza. A záró úrvacsora előtt Bojtos Attila beszélt az idei evangélizáció alapigéjének harmadik tagmondatáról: .....légy alázato s Isteneddel szemben." A sárbogárdi gyülekezet lelki vezetője az országos evangélizáció plakátjára utalva hangsúlyozta: nem elégedhetünk meg a felfelé fordított tenyérrel illusztrált alázattal, mert bármilyen kifejező is e mozdulat, csupán pillanatfelvétel. Az igazi, őszinte alázat az Istennel járás „mozgóképe”. ■ Vitális Judit Villáminterjú egy bizonyságtevővel ► Dr. Falus András professzort, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatóját a Deák téri országos evangélizáción tartott tanúságtévő előadása után kérdeztük.- A tudomány és a hit nem egymással szemben álló, hanem egymást kiegészítő, talán nem ugyanarra a kérdésre, nem ugyanazokkal a módszerekkel reagáló, nagyon fontos két területe az életemnek. Én tudománnyal foglalkozom, és meg kell fogalmaznom magamnak, mit jelent egy személyben hívőnek és tudományos szakembernek lenni. Erről igyekeztem beszélni az evangélizáción.- Az alkalom mottója így hangzott: Mi a jó?” Olyan példákat említett előadásában, amelyek ebben a témában határokat feszegettek.- Mi a jó? A tudomány nagyon jó! A tudomány gyönyörű. Az emberi teljesítmény szép példája. Úgy gondolom, hogy a tudomány és a művészet két olyan csodálatos ajándék, amelyet Istentől kaptunk. Valóban van, amikor átlépjük a határokat. A tudomány kérdése a hogyan, a hité a miért. Nagyon rossz, amikor egy tudós olyan következtetéseket kíván a saját eredményeiből levonni, amelyek kívül esnek a tudományterülete határain.- Felsorolt néhány konkrétumot, például az evolucionizmus és a kreacionizmus kérdésére is kitért.- Az élet számtalan formája hihetetlen változatossággal, változékonysággal jelenik meg. Ez az élet fennmaradásának biztosítéka. Az evolúció az élő anyag változatainak számba vevője, az élet genetikai transzformációja. S mivel tudomány, tele van olyan megcáfolható és bizonyítható tényekkel, amelyek mindig az adott kor tudását tükrözik. A kreáció a hívő ember azon elképzelése, hogy Isten teremtette meg nemcsak a látható világot, hanem annak törvényeit is. Az evolúció azt segít megérteni, hogy az élet miért ilyen sokféle, de nem mond semmit az élet keletkezéséről. Nem avatkozik be - már amennyiben megmarad a határain belül - abba a kérdésbe, hogyan jött létre az élet. Tudományosan nincs joga ebből következtetéseket levonni. Az evolúció és a kreáció nem áll ellentétben egymással, Isten teremtette az evolúciót is - mondom ezt én, aki hívő ember vagyok. Az evolucionizmus vagy a kreacionizmus már ideológia, de a tudománynak nincs ideológiája.- Tanúságtételén folyamatosan érződött, hogy Istenre tekintve éli az életét és végzi a munkáját. Amikor tudományos berkekben szólal fel, akkor is átjön a szavain keresztény hite?- Megpróbálok mindenhol egyformán beszélni. Ha nem így tennék, nem lennék hiteles. Amikor bizonyságtételt kémek, akkor egyben a szakmámat is képviselem, a munkám során pedig természetesen nem rejtem véka alá a hitem. Valamit azonban fontos hangsúlyozni: egy tudományos kongresszuson az a feladatom, hogy az adott témáról képességeimnek és lehetőségeimnek megfelelően a legmagasabb szinten szóljak. Ott az igéről való verbális tanúságtételre nincs mód. Inkább az ember viselkedésében, a másokhoz - fiatalabbakhoz és idősebbekhez, a vele egyetértőkhöz és a vele egyet nem értőkhöz - való viszonyában kell, hogy megjelenjen az, hogy hívő.- Mennyire sikerül megélnie a hitét a mindennapokban?- Vágyként és törekvésként van ott elsősorban. Gyakran elmulasztom megkérdezni Istent: „Te hogy szeretnéd megoldani ezt a kérdést, Atyám?” Az ember sokszor jobban bízik magában, mint amennyire kellene. Egyáltalán nem vagyok megelégedve azzal, ahogy a hitemet megélem. Nagyon fontos a köszönetmondás, az ajándékként való megélése mindennek. Voltak az életemben komoly válságok, jelenleg is vannak bizonyos meg nem oldott, nagyon súlyos kérdések, és bizony gyakran elfeledkezem arról, hogy Istenhez forduljak. Ha pedig megteszem, de ő hallgat, akkor szemrehányást teszek: méltóztattam hozzád fordulni, és mégis hallgatsz... Az emberi nagyképűség és egoizmus bennem ugyanolyan gyarlóság, mint ahogy talán másokban. Nagyon szeretnék haladni afelé, hogy minden kérdésemet mindig automatikusan Istentől kérdezzem meg, de sajnos még ettől távol lévőnek érzem magam. Remélem, Isten ebben is segítséget ad. Hatvanegy éves vagyok, és még mindig keresem önmagam. Olyan ajándékokat kapok, amelyek miatt naponta le kell borulni és hálát adni. A lebomlás sok nem hívő számára a megalázkodást jelenti. De én már tudom, hogy természetes élethelyzet az, hogy az ember leborul Isten előtt. H Hulej Enikő SMS Istentől Üzeneted érkezett! - ezzel az örömhírrel üdvözöltük az Észak-Pesti Egyházmegye fiataljait október első szombatján. Az idő nemigen kedvezett nekünk, de így is nyolcvan fiatalt és nyolc lelkészt láthattunk vendégül a domonyi gyülekezeti házban. Rendezvényünket a Biblia évének jegyében tartottuk, témája így természetesen maga a Szentírás volt. Az áhítatok, beszélgetések gyújtópontjában Isten igéje állt, amely mindenkinek személyre szóló üzenetet hordoz, és amely reménység szerint meg is érkezik - nem utolsósorban a fiataljainkhoz is. Mert a Biblia ugyan ott van minden háztartásban, és Isten igéje ma már akár interneten vagy a mobiltelefon képernyőjén is olvasható, de amíg nem érezzük személyesnek az üzenetet, addig minden hiába. Kovács László (ifjúsági felelős) és Sághy Balázs (házigazda) lelkész ezúton is köszönetét mond minden segítő kéznek, amely tartalommal töltötte meg ezt az alkalmat. A szeretetteljes vendéglátás lehetővé tette, hogy erősödjünk testben és lélekben, no és persze a baráti kapcsolatainkban. És természetesen ezúton is köszönjük Istennek az üzenetet - akik megkapták, adják tovább! ■ -SBNálad van a bocsánat, ezért félnek téged. (Zsolt 130,4) Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli és heti igéi a bűn kérdését állítják elénk, hiszen Isten csak az általunk meglátott, megbánt s megvallott bűnöket bocsáthatja meg. Ezért járjunk elhívásunkhoz méltóan: megbocsátásban, tudván azt, hogy a mi megbocsátásunk nem előfeltétele, hanem következménye az Úristen bűnbocsátó kegyelmének (lásd a Miatyánk 5. kérését!). „Mert az Úrnál van a kegyelem, gazdag ő, meg tud váltani.” (Zsolt 130,7; LK) És ha hiszem, hogy „Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse”, s ezt meg is tapasztaltam, mert hozzá kiáltottam a mélységből, az „Üdvösség és szabadulás kelyhét veszem, és az Úr nevét éneklem” (iTim 1,15; GyLK 750)! A heti igék ellenpéldák; Isten népének fel nem ismert, be nem vallott és meg nem bánt bűneit állítják elénk gyónótükör gyanánt. A gonosz szolga - noha ura elengedte minden adósságát - szolgatársát „megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!" E példázat - Jézus szerint - nemcsak a pénz-, hanem a bűnadósság elengedéséről is szól. „így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátótok, mindenki az őatyjafiának." (Mt 18,28.35) Luther szerint: „A bűnbocsánatnak nincs se határa, se mértéke. A mi vétkünk, amellyel Isten adósai vagyunk, tízezer talentom. Azaz se szeri, se száma. Ha tehát Isten kegyelméből a sokat megbocsátja, hogyne kellene nekünk is megbocsátanunk felebarátunknak a keveset.” A megkegyelmezettek közösségéért ad hálát Pál, és könyörög, „hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes" (Fii 1,9-10). Izráel népe nem ismerte fel vétkeit, sőt ősatyjának, Jákobnak a bűneit folytatta. Az Úr felszólítja: romlottságodból „térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt” (Hős 12,7)! Jeremiás kortársainak a bálványimádás volt a fő bűnük: .....elhagytak engem (...), más isteneknek tömjéneznek..." (Jer 19 ,4) Az összetört cserépkorsó szemlélteti a Seregek Urának ítéletét. Akit meg nem látott bűne úgy elvakít, hogy csak másokat ítélget szeretetlenül, annak Jézus ezt üzeni: „Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát." (Mt 7,5) A felmagasztalt Úr a félszívű, szegény, mezítelen és vak gyülekezet tagjainak ezt mondja, hogy felismerjék elveszett állapotukat: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek...” (Jel 3,19-20) De nem töri rád szíved ajtaját, ha ki nem nyitod! A bűnök bocsánatára adatott úrvacsora előtt Jézus azonosítja árulóját: „»Talán csak nem én vagyok az, Mester?«»Te mondtad...«’’ (Mt 26,25) Isten ítélettel tisztítja meg népét: „Sion ítélettel váltatik meg, megtérni igazság által.” (Ézs 1,27) A mi igazságunk a Bárány Jézus; az ő vére árán nyertünk bűnbocsánatot. „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, / Hogy megtartassál, mosódj hófehérre...” (EÉ 460,1) ■ Garai András Kinek van boldog élete? Azt mondod, a kedvenc popénekesed boldog? Mert mindig minden plakáton, fotón jól néz ki? Lássuk csak: ahhoz, hogy fellépjen, innia kell a koncert előtt, nem is keveset. És amit utána iszik még, az sem kis adag. Tulajdonképpen aki iránt rajongsz, az a hétköznapi életben alkoholista, aki minél több koncertet ad, annál többet iszik. Ezért a való életben ráncos, gyűrött arcú. Láttam nemrég egész közelről. A fotósok sorra manipulálják a róla megjelenő képeket. Szerinted tényleg boldog egy ilyen élet? Azt mondod, a milliomosok boldogok? Mert mindig bármit megvehetnek, amit csak szeretnének? De gondolj bele: sohasem nyughat meg igazán az az ember, aki nem tud megelégedni. Mert ha - mondjuk - vesz egy új fotelt, ahhoz neki újabb, más színű függöny kell. De ahhoz újabb falszín illik, tehát festetni fog. Az új színhez viszont már nem illik a régi bútor, ezért új bútort vesz. De ahhoz új tévéállvány való, amely már túlzsúfolttá teszi a szobát, úgyhogy kell még egy szoba. Tehát nagyobb ház után néz, megveszi, aztán költözik, és az új fotelhez (mert a régi megsérült a költözéskor) új függöny kell, ahhoz új szín a falra... Mindig és mindig lesznek újabb foteljei, és sohasem lesz megállás, szünet nélkül hajtja őt a szerzési vágy. Mondd, ez boldogság? Azt mondod, egy jól menő cég vezetője boldog? Mert mindenki irigyli őt, mert irányítja az embereket, és mert hatalma van felettük? De lehet, hogy egy cégvezető hajnalban megy el otthonról, és csak késő este érkezik haza. Sőt még hétvégén is megbeszéléseket tart. Közben pedig fogalma sincs arról, hányas méretű ruhákat hordanak a kisgyermekei, hogy mit szeretnek igazán enni, és hogy hány foga van már a legkisebb gyerkőcnek. És azt sem látja, hogy a felesége már nem boldog mellette. Gondolkozzunk el: ez talán boldogság? SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter Mesélek neked egy néniről, akinek lassan tíz éve beteg a férje. Agyvérzés miatt megsérült - többek között - a beszédközpont az agyában, ezért nem tud beszélni, sem írni. Az újratanulás nem lehetséges. Az egykori boldogság elszállt - már nem tudják megbeszélni a napi eseményeket, már nem tudják felidézni nevetve gyermekeik kacagtató csínytevéseit, és az előttük álló éveket sem tudják közösen megtervezni. Ez a néni mégis boldog. Mert van, akit szeressen, és mert van egy közös otthonuk. Naplójába egy este ezt írta: „Késő este van. Nagyon, nagyon elfáradtam. Mégis boldog vagyok. Sokan megkérdeznek: »Hogyan lehetsz boldog ilyen beteg ember mellett?«Nem tudom, valahogy mégis az vagyok. Nemrég a férjem öt hónapig volt kórházban, én ott voltam vele végig. Talán hosszú időnek tűnik, pedig nagyon gyorsan eltelt, mert nagyon sok volt akkor a tennivalóm. Most itthon vagyunk, a férjem nagyon gyenge, fáradságos őt ápolni, mégis boldogok vagyunk." Szerinted honnan veszi az erőt ez a néni a mindennapokhoz? És honnan veszik az erőt mások, akik hasonlóképp valamilyen keresztet hordoznak, akik például elvesztették a szüleiket, a testvérüket, avagy beteg testvért vagy felnőttet ápolnak a családban? Miért boldogok ezek az emberek mégis, mindennek ellenére? A szeretet teszi őket erőssé. Azt mondod, ez nagyon szép. És hogy keresel valakit, akit te is igazán szerethetsz, mert ez olyan jó. Én mosolygok szelíd örömmel - miközben megdobban a szívem -, és azt súgom a füledbe: „Indulj, jó utat!” ■ Balog Eszter
