Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-27 / 30. szám

IO

2008. július 27.

ÉLŐ VÍZ

‘Evangélikus ÉletS

HETI ÚTRAVALÓ

Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyeX örökségül választott. (Zsolt 33,12)

Szentháromság ünnepe után a 10. héten az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetnek, hogy az Úr választott népének a tragédiájában is ismerjük fel, amit Isten Krisztusban tett értünk. Jézus szeretett minket; önmagát adta érettünk, helyettünk, miattunk áldozatul! Bármely népből valók is csak úgy lehetnek Isten gyermekei, ha hit által megigazulnak. A Jeruzsálem elpusztulásáról való megemlékezés Keresztelő János és Jézus azonos felszólítását juttatja eszünkbe: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Mt 3,2; 4,17) Az egyház ez ősi bűnbánati napján felidézzük: 70. augusztus 10-én Titus római hadvezér csapatai elfoglalva a várost mindent földig romboltak. De „az Úr akarta, hogy lerombolják Sión várfalát, feldúlta hajlékát, lerombolta ünneplése helyét” (JSir 2,8.6; LK). Kérjük: „Tégy jól a te egyházaddal, / Ki téged szolgál igazsággal!” (GyLK 711,3) Beteljesedett, ami megíratott, mert a választott nép nem tartotta meg Isten nagy parancsolatát: „Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat..." „Szeresd felebarátodat..." (Mk 12,29-30.31) Ezért nagy Pál fájdalma népe miatt, és megállapítja: „...nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak." S Isten szabad kegyelme így érvényesül: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalma- zok, akinek irgalmazok.” (Róm 9,8.15) ő nem vetette el Izraelt; elesésük üdvösség a pogá- nyoknak. „így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint..." (Róm 11,5) Jézus megjövendölte a templom és a város sorsát: .Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása." (Lk 21,20) Ezt mondta a samáriai asszonynak: „Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” (Jn 4,21) Azóta lélekben és igazságban kell nekünk is őt imádnunk! Mi szelíd olajfaként is ismerhetjük Urunkat, így mély értelmet nyernek Pál szavai. Isten a zsidókból s pogányokból elhívott népét egyaránt üdvözíteni fogja; ha te „a természet rendje ellenére beoltottál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább befognak oltatni saját olajfájukba"! (Róm 11,24) A Golgotára vezető útján mondta a zöldellő olajfa, az elutasított Messiás: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok... ” (Lk 23,28-29) Luther szerint: „Mikor bűneink miatt sírnunk kellene - nevetünk; mikor pedig szívből ujjongnunk kellene, hogy Krisztus értünk meghalt, s nékünk örök életet szerzett - akkor sírunk.” Mózes a törvény megtartására inti népét a bekövetkező szét- szóratásban is: „De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed. Ha (...) megtérsz Istenedhez (...), nem hagy elpusztulni." (5MÓZ 4,29-31) Ezért: „Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe...” (EE 460,1)

■ Garai András

I II »na hm mi in 1 mii ■iMBiiii i

............iia2rrn~Tr i ÍTÍ-T~ II || Elinni ia MII III

Pá

lyázat

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége pályázatot ír ki lutheri teológiai örökségünk jobb megismertetése érdekében. A pályázónak legalább 30-35 oldal (körülbelül 60 ezer karakter) terjedelemben kell elkészítenie dolgozatát „Was Christum Treibt” - Luther bibliaértclmezése címmel. A pályázat nyitott. A jeligés dolgozatokat 2 példányban és CD lemezen a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Püspöki Hivatalához kell beküldeni: 9001 Győr, Pf. 1639. A dolgozat postára adásának határideje: 2008. december 15. Eredményhirdetés az egyházkerületi napon, 2009. február 28-án lesz. Az első díj 100 ezer, a második 60 ezer, a harmadik 40 ezer Ft. (A pályadíjak nettó összeget jelentenek.)

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület elnöksége

ISTENTISZTELETI REND / 2008. július 27.

Szentháromság ünnepe után 10. vasárnap. Liturgikus szín: zöld.

Lekció: Lk 19,41-48; 2MÓZ 19,1-6(7). Alapige: 1Kor 12,1-11. Énekek: 460., 323.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre: de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó-Márta; du. 6. Balogh Éva: II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba;

11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Kendeh K. Péter; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Vincze Katalin; de. 11. (úrv.) dr. Bácskai Károly; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. .(úrv.) KoczorTamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. n. (úrv.) Győri Tamás; du. 6. dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté: Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Vladika Zsófia; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. Donáth László; Názáret- templom, Mátraszentimre-BagOlyirtás de. 11.

ISTENTISZTELETI REND / 2008. július 27. - Balaton

Alsódörgicse de. 11.; Balatonakali du. 2.: Balatonaliga (Club Aliga területén levő református templom) du. 6.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.: Balatonboglárde. 11.: Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.: Balatonfüred de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) de. fél 9.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 9.; Balatonszemes de. fél 10.; Balatonszepezd de. 9.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de. háromnegyed ro.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9.

NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK

Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10. Siófok (kápolna) de. fél 10.

■ Összeállítottá: Vitális Judit

10 PONT - MEGÚJULÓ EGYHAZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI

4. A lelkészképzés egészséges, biblikus, evangéliumi és missziói tartalmú. Ahol a teológiai

Misszionárius lelkészek képzése - levett saruval

képzés erre nem képes, illetve nem hajlandó, alternatívaként létrejönnek felekezeti vagy felekezet- közi evangéliumi szemléletű teológiák vagy bibliaiskolák.

A Verasztó János egyházkerületi missziói lelkész (jobbra) vezette Vekker együttes a kőszegi főtér színpadán a Szélrózsa találkozón

Olvasói hozzászólás

Szeverényi János vitaindító írásának'címe - Megtérsz vagy meghalsz - korrekt. Az országos missziói lelkész nem azt írja, hogy „térj meg vagy halj meg”. Egy valós tényt említ, hogy mi a Megváltó nélküli élet veszélye. Erről eszembe jut nagyon szeretett és tisztelt apósom, néhai idősebb Győri János esete.

A negyvenes évek végén Foton volt egy konferencia. Az esti alkalom végén odament hozzá egy modern kinézetű asszony, és azt mondta neki: „Ne ijesztgessen ilyesmivel, ha én el akarok kárhozni; akkor elkárhozom!” Erre a lelkész az oldás és kötés hatalmával így felelt: „Akkor, asszonyom, tudja meg, hogy elfog kárhozni.” Ezzel véget ért a beszélgetés, és mindenki nyugovóra tért. Éjjel fél kettő körül azonban kopogtak apósom ajtaján. Amikor kiment, egy kisírt szemű asszony állt előtte, ugyanaz, aki akkor olyan gúnyosan vette a kérdést. Azt mondta, hogy nagyon nyugtalanítják a bűnei, fél Isten ítéletétől, szabadulni szeretne. Ekkor feleségem édesapja már hirdethette neki a Jézusban elnyerhető szabadulást és bűnbocsánatot... Az asszony nagy belső és külső békességgel, örömmel tért haza a konferenciáról.

A „megtérsz vagy meghalsz" vita téves irányba, zsákutcába halad. Nem lett volna szabad fönnakadni a szerző komoly, segítőkész szavain, hanem el kellene gondolkodnunk egyházunk állapotán és helyzetén. Az Úr ügye mindvégig megáll ebben a világban („Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” - Mt 24,35), de nem biztos, hogy egy megnevezett egyházban.

A helyzet olyan, mint egy vonat, amely a lejtőn lefelé halad. Beszállhatnak a vezetésébe jóakaratú emberek, de bármilyen odaadással munkálkodnak is, a vonat tovább robog. Vegyük észre, hogy valami fontosat változtatni kellene. Megállítani az eddigieket és új vágányra terelni a vonatot. Paradigmaváltásra van szüksége egyházunknak. A tanítás, az erkölcs, a lelkészképzés, a gyülekezetek, az anyagiak területén. Még nincs késő. Szeverényi János meg próbálta állítani a vonatot. Váltsuk át együtt a váltót fölfelé vezető sínekre! Ebben legyünk egymás testvérei, és ne egymás ellen dolgotzunk, hanem egyedül az Úrért és a ránk bízott lelkekért!

Széll Bulcsú lelkész (Budapest-Kispest)

Szeverényi János pontjaihoz (EvÉlet, május 25-i szám) olvasóink véleményét is várjuk. A hatodik ponthoz - „6. A missziót a falakon kívül is gyakorolják számtalan formában, nemcsak a hagyományos módon" - július síig tudjuk fogadni a hozzászólásokat, melyek közül a legérdekesebbeket lapunkban is közöljük.

Milyen lelkészképzésre van szükségünk a mai magyar helyzetben ahhoz, hogy megfeleljünk a missziói parancsban (Mt 28,18-20) kapott mandátumnak?

A válasz egyértelmű: a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészképzése akkor felel meg a bibliai elveknek és a mai helyzetből fakadó kihívásoknak, ha egészségesen biblikus, vagyis a teljes Szentírás és a hitvallási iratok tanításának megfelelő, evangéliumi, missziói tartalmú, lelkületű és szellemiségű. (Luther az evangelisch kifejezésen evangéliumit értett, nem pedig evangélikust.)

Agendánkban ezt olvassuk a lelkészi szolgálatról: „Mivel különbség van a lelki ajándékok és szolgálatok között, és Isten Szentlelke nem mindenkit rendelt apostollá, tanítóvá vagy lelkipásztorrá (1 Kor 12,4-6.29; Róm

12,4-8), az apostolok és utódaik különös gonddal választották ki azokat, akiket a teremtő Isten és a Szentlélek alkalmassá tett az apostoli szolgálat folytatására (iTim 3,1-7; 5,22; Tit 1,1-9). Ezeket maguk mellé vették, felkészítették a szolgálatra...”

A lelkészképzésben a fentiek alapján döntő fontosságú az elhívás, a felvételi, a képzés és a tanárok személye. Gyülekezeti szolgálatra - a mai helyzetben különösen is - misszionárius lelkészeket szabad képezni.

Ez feltételezi a jelentkező Istentől kapott elhívását. Aki ebben bizonytalan, ne kísérletezzen saját és mások hitével, életével.

A felvételi szempontoknál is csak ez lehet a döntő kritérium. A misszió mezején csak Istentől elhívott, a Szentlélektől vezetett tanítvány töltheti be hivatását, de neki is számtalan nehézséggel, próbával, kísértéssel, támadással kell szembenéznie. Mi lesz azzal, akinek hiányzik életéből a lényeg, az isteni erőforrás és vezetés?

Világosan el kell választani egymástól a gyülekezeti lelkészi szolgálatra való felkészítést'az általános teológiai képzéstől. Teológiát bárki tanulhat, érdeklődő, tudását gyarapítani szándékozó, még az ateista is, de a lelkészi szolgálatra való felkészítés egyedi és speciális.

Kik készíthetik fel a jövő lelkészeit? Misszionáriust csak misszionárius tud képezni.

A misszióban való gyakorlat után és közben lehet másokat is tanítani, nevelni a misszióra. Minden tárgyat (Ószövetség, Újszövetség, egyháztörténet, rendszeres és gyakorlati teológia, nyelvek...) Jézus Krisztus személyén és tanításán tájékozódva szükséges oktatni, „levett saruval”. Fülöp az ószövetségi Ezsaiás könyve alapján, „az írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki [az etióp kincstárnoknak] Jézustü (ApCsel 8,35). Jézus, Pál és később Luther is ebben a szellemben tanított.

Az egyre terjedő teológiai liberalizmus ebből a szempontból sem segít rajtunk. „A nyugati teológia szinkretizmustól (= különböző vallások keveredése) szenved: az üzenet elmosódott a racionalizmussal és liberalizmussal kötött kompromisszumok közt. Ez ahhoz vezetett, hogy az írás tekintélyét megkérdőjelézik, Krisztus isteni voltát nem hangsúlyozzák, annak érdekében, hogy kényelmesebbé tegyék a ke- resztyénséget.- Az ilyen egzisztencialista gondolkodás valójában eltakarja az evangéliumot a nem hívők elől, ahelyett hogy kapcsolatot létesítene velük... A teológiai liberalizmusnak nincs megfelelő missziós elképzelése. Az imádkozást minimális szinten tartja, a szükséges liturgikus változtatásoknak ellenáll, az egyházat gyengíti a szekularizmus ostromával szemben.” (Philip Clarke: Jézus a Tescóban - Misszió egy új évezredben. A teljes tanulmány a közeljövőben jelenik meg az Evangélikus Missziói Központ kiadásában.)

A „szükséges liturgiái változtatások” a szerző értelmezésében nem a korábbi évszázadok kultúrájához való visszatérést jelentik.

Több nyugati egyház az elmúlt évtizedekben meghasonlott, illetve szétszakadt teológiai és erkölcsi okok miatt. Egyházellenes erők is generálják ezt a folyamatot. A homoszexuális párok egyházi megáldását is azért erőltetik, mert ez a kérdés alkalmas a kereszténység

megosztására, lejáratására és a missziói szolgálat gyengítésére.

Az anglikán egyház a szakadás szélére jutott amiatt, hogy a harmadik világbeli, volt angol gyarmatok anglikán egyházai nem tudják elfogadni a tényt, miszerint az USA-ban Gene Robinson homoszexuálisként az episzkopális-anglikán egyház püspökeként fungál 2003 óta.

A német sajtóban megjelent hír szerint kis híján Horst Gorski hamburgi homoszexuális evangélikus esperest választották meg tartományi püspöknek. 1990-ben ő volt az egyik alapítója az Észak-elbai Egyház „meleg lelkészeit és leszbikus lelkésznőit” tömörítő konventjének. Gorski nevezetessé vált még Jézus kereszthalálának engesztelő tartalmát megkérdőjelező teológiai kijelentéseiről is.

A liberális teológia egészébén vagy részleteiben elhallgatja, illetve tagadja a bűn halálos valóságát, Jézus istenségét, a keresztáldozat megváltó erejét, a megtérés és megszentelődés szükségességét, a személyes gonosz létezését, az ítélet és a kárhozat valóságát.

Balikó Zoltán néhai pécsi lelkész, egyházunk Istentől megáldott evangélistája mondotta: amennyiben törvényeink lehetővé teszik homoszexuális párok eske- tését, ő aznap kilép egyházunkból. Súlyos mondat. Úgy gondolom, hogy ilyen esetben nem Balikó Zoltán és a hozzá hasonló hitvalló keresztények lépnének ki az egyházból, hanem - a dolog lényegét tekintve - azok, akik függetlenítik magukat a keresztény tanítástól. Ma még nem késő eszmélni, de például a norvég evangélikus egyházban már igen. Ott a tizenegy püspökből hat liberális, ezért ők megszavazták és támogatják a homoszexuális párok házassági megáldását.

A következmény a zavarodottság, vitatkozás, frusztráció. Ez az újnak tűnő kísértés már a mi ajtónk előtt is türelmetlenül toporog.

Egyházunk jövője a hittudományi egyetem katedráin, a zsinati és egyéb testületi üléseken dől el, de leginkább a szívünkben.

A vörös diktatúra éveiben erős kontroll alatt tartották lelkészképzésünket, méltatlan eszközöket is bevetve a bomlasztásra. Ennek ellenére voltak olyan tanáraink, akik ismertették ugyan a felelős és felelőtlen bibliakritika eredményeit is, de mindvégig Isten és a Szentírás iránti tisztelettel, Jézus-központúan, a reformátori teológia jegyében. A felvetődő kérdéseket nemcsak „bedobták”, hanem segítettek is az evangéliumi válaszok megtalálásában. Még a nyelvórák is - több esetben - a misszió alkalmaivá váltak a tanárok (Siklós Irén, Havasi Kálmán) lelki motiváltsága miatt.

A történetekből és a jó gyümölcsökből érzékelhettük, milyen is volt a diktatúra előtti lelkészképzés a hívő és tudós tanárok (Podmaniczky Pál, Budaker Oszkár, Sólyom Jenő, Deák János, Kama Károly, Proliié Károly...) idején. Ezt a teológiai „aranycsapatot” is méltatlanul félreállították.

A lelkészi szolgálatra készülők nem spórolhatják meg egyéni hitbeli harcaikat, de szükségük van igazi lelki mesterekre, akik segítik őket e folyamatokban, akiknek az előadásai evangélizációs, missziói és lelkigondozói jellegűek.

Nincs betekintésem a hittudományi egyetemen folyó munka részleteibe, nem is szeretném értékelni. írásommal csupán felvázoltam az általam fontosnak tartott szempontokat.

Végül egy javaslattal zárom vázlatomat. Hasznos lenne, ha megvalósulna a missziói bizottság által megfogalmazott Irányelvek az evangélizáló és missziói munka időszerű súlypontjaihoz 2008-2010 xímű előterjesztés első pontja: A missziológia beépítése a lelkészképzésbe, egybekötve gyakorlattal. 1948 óta nem oktatják hallgatóinknak a missziológiát mint önálló tárgyat... (Az elmúlt években volt némi próbálkozás, de abbamaradt.) A gyakorlati kipróbálás pedig még az elméletnél is fontosabb lenne. A missziológia és a gyakorlati misszió nem lehet csupán választható tárgy.

■ Szeverényi János