Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-18 / 20. szám
'Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. május 18. 7 Pünkösdi ajándék Oltárkép szentelés a budapesti szlovák ajkú gyülekezet kápolnájában ► Impozáns és becses ajándékot kapott pünkösd ünnepére a budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség. A szarvasi származású, jelenleg Svájcban élő evangélikus festőművész, Korben Pál egy oltárképet ajándékozott a fővárosi szlovák gyülekezetnek. A Rákóczi úti kápolna új ékességét május 11-én, pünkösdvasárnap szentelte fel dr. Fabiny Tamás püspök. Az ünnepi istentisztelet igehirdetői szolgálatát a szlovák gyülekezet által meghívott Slavomír Sabol, a Szlovákiai Evangélikus Egyház Keleti Egyház- kerületének püspöke végezte. A Rákóczi úti épület, amelynek a homlokzatán középen egy Luther-szobor látható, eredetileg az evangélikus egyház tulajdona volt; udvarán állt a szlovák ajkú gyülekezet egykori temploma, amelyet az államosítás után különféle világi célokra használtak és többszörösen átalakítottak. Ma már nem lenne gazdaságos visszaalakítani templommá, így ez az istentiszteleti hely odaveszettnek tekinthető. A szlovák ajkú hívek az épület egyik olyan - kápolnává átalakított - termében tartják alkalmaikat, amelynek mindeddig nem volt oltárképe. A szlovák származású Korben Pál festőművésznek tavaly ősszel volt egy kiállítása a Szlovák Kultúra Házában. Ezen az eseményen találkozott a gyülekezet elöljáróival, s itt született az ötlet és a felkérés, hogy ő készítse el a szlovák ajkú egyházközség első oltárképét. Az ünnepi istentisztelet liturgiái szolgálatában Guldcsiné Fabulya Hilda, a Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség lelkésze segédkezett Fabiny Tamás és Slavomír Sabol püspöknek. (Az eperjesi székhelyű keleti egyházkerület lelkészi vezetője délelőtt szolgált a budavári gyülekezet pünkösdi istentiszteletén is, amelyen köszöntőt mondott, és egyház- kerülete nevében átadta szlovák testvéreink jókívánságait.) A szlovákiai püspök Lk 24,13-33, az emmausi tanítványok története alapján hirdette Isten igéjét. Kiemelte azt a részt, amikor a tanítványok elcsüggedve és csalódottan azt hiszik, hogy Uruk meghalt - mindaddig, amíg az élő, feltámadt Krisztus melléjük nem szegődik az úton, és bár nem ismerik fel őt, mégis hevülni kezd a szívük, amint Mesterük bevezeti őket az írások mélységeibe. Slavomír Sabol párhuzamot vont a történet és az egyház mai helyzott szívű” tanítványokból épülhet tovább Krisztus egyháza. Az ünnepi köszöntések sorát Gulácsi- né Fabulya Hilda nyitotta meg. Fabiny Tamás személyes hangú köszöntőjében összekötötte a Krisztus békéjéről szóló vasárnapi igét az oltárkép üzenetével. Rámutatott, hogy míg a pax Augustust, a Római Birodalom Augustus császár által megteremtett békéjét csak fegyveres erőszakkal tudták fenntartani, addig az erőtlen és szelíd Jézus békéje, a pax Christi t"? Guldcsiné Fabulya Hilda, Slavomír Sabol és Fabiny Tamás zete között: napjainkban sokan elfordulnak az egyháztól, és nincsenek megelégedve a lelkészek munkájával, mert nem született meg szívükben az a „felizzás", amely az élő Krisztussal való személyes találkozás eredményeképpen lelkesíti az őt követő embert, és mélyíti el a hitét. Az oltárkép üzenete ezt is magába foglalja - vonta le a konklúziót a püspök -, és arról tanúskodik, hogy csak az élő, feltámadt Úrral való személyes találkozás révén alakulhat ki az élő hit, és csak ilyen „felizromba döntötte a politikai hatalom kétes „békéjét”. Ma is ezt az örök érvényű békességet hirdetjük közösen, amelyet csak Jézus Krisztustól kaphatunk meg. Gulácsiné Fabulya Hilda a szlovák ajkú gyülekezet hálájának jeléül ajándékokat adott át a szolgálatot végző püspököknek, valamint - mivel Korben Pál személyesen nem tudott jelen lenni az ünnepen - a festőművész családtagjainak. Az ünnepi istentiszteleten az Ozvena nevű szlovák kórus énekelt. ■ P.G. Sátoros ünnep Vargabokorban Pünkösdhétfői csendesnap az imaház kertjében ► A nyíregyházi gyülekezet tagjai immár hagyományosan Vargabokorban, ezen a városhoz közeli bokortanyán ünnepük az egyház születésnapját, hogy a kert közepén álló alkalmi sátor árnyékában, az ott még tiszta levegőjű környezetben, a körülölelő csendben a Lélek szavára hallgassanak. A ragyogó tavaszi napsütésben nemcsak figyelő szemeket, hanem figyelő s az ige üzenete előtt megnyíló szíveket is lehetett látni - amint a körzet lelkipásztora, Adámi László megfogalmazta. Az ünnep evangéliumi igeszakasza (Jn 3,16-21) alapján két meghívott igehirdető szólt a nap főtémájáról: a Szentlélek a sötétségből Isten szeretetének a világosságába, a Fiúban való hitre hív. Az egyházkerület püspöke, dr. Fabiny Tamás nyitóáhítatában (képünkön) az „arany evangéliumra” (Jn 3,16) utalva hangsúlyozta, hogy Isten szeretete nem értékkereső szeretet, miként a miénk, hanem ő értékteremtő módon szeret minket. Üdvterve van velünk, azt szeretné, hogy megtérjünk, és új emberré váljunk. Ezt a gondolatot folytatta Bozorády András, a szomszédos Emmaus gyülekezet lelkésze; a Szentlélek döntési helyzetbe hoz, s ajándéka az elfogadás által lesz a mienk. Az ember megosztott személyiség, de a Lélet megtisztít; kérjük tehát az Atyát, és ő ad Szentlelket ma is. A Szentlélek megítél! Ezt az üzenetet máraz Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) nevű szervezet fiatalokból álló akciócsoportja által előadott jelenet tolmácsolta. Az ország számos részéből érkezett ifjak mai gondolatokkal is fűszerezve érzékeltették a tanítványok pünkösd előtti lelkiállapotát, Jézus és Lélek nélküli helyzetüket. A látottakhoz Adámi Mária fűzött rövid igei értelmezést. A mintegy kétszáz fős gyülekezet számára igazi pünkösdi információt jelentett lelkészük személyes bizonyságtétele megtéréséről. Adámi Lászlót pünkösdkor keresztelték, ekkor konfirmált, és nyáregyházi lelkészi beiktatása is a Szentlélek kitöltetésének ünnepén történt. A lényeg azonban, hogy Krisztusban számára is felragyogott a kegyelem, ördögi megkötözöttségekből szabadította meg az Úr; így lett építészmérnök helyett lelkész. Délután három kiscsoportban intenzív beszélgetések zajlottak lelkészek vezetésével a nap főtémájáról. Hamar elszaladt ez a Lélek világosságát is kiábrázoló, szép, fényes nap, s a záró úrvacsorái istentiszteletre ismét a nyitott sátor várta az egybegyűlteket. A püspök is arra hívott fel, hogy járjunk Krisztus igéjének világosságában. „De mit cselekedjek?” „Higgy az Úr Jézus Krisztusban!” - hangzott az igazi, evangélikus válasz. A sátoros ünnep lezárásaként a gyülekezet tagjai átélhették Jézus testének és vérének közösséget teremtő erejét is. ■ Garai András A csendesnap hanganyaga MP3 formátumban meghallgatható a http://www.gara- inyh.hu/hangzooromhirtar címen. Hit-eles és hitel-es Hír: „Meghívott vendégként Böjté Csaba ferences szerzetes, az erdélyi szegény és árva gyermekek felkarolója, gyámolítója is jelen volt a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola április 26-i csendesnapján." Az élményeket azon frissiben kellene megfogalmazni. Minden eltelt napfakítja a színeket, tompítja a felébresztett gondolatokat. Sajnos sokáig vártam. Hosszú percek óta próbálom felidézni szavait, gesztusait, hanghordozását, tekintetét, kisugárzását. Böjté Csabáét. A diákoknak mesélt történetek, az általa tartott igehirdetés, az ebéd közbeni beszélgetés az értő fül és a befogadó lélek számára hosszú időre elegendő szellemi, lelki táplálék Böjté Csaba hiteles ember. Hiteles, hatalmas hittel bíró ebben a hitetlen, hit nélküli világban. A hivatalos közvélemény-formálók nagyon erőlködnek, hogy e szó - hit - elveszítse igazi tartalmát. Mindenféle gyülekezet, csoport, intézmény, eszme a zászlajára tűzheti, kérkedhet vele, fel- és kihasználhatja, ahogy éppen a pillanatnyi érdekei kívánják A cél, hogy a gyanútlan, a szónak még valódi értelmet tulajdonító kisembert behálózza, összezavarja, elbizonytalanítsa - és végül, mint zsákmányát a ragadozó, elejthesse. Kisajátította a politika is: hiteles vagy éppen hitelét vesztett gazdasági vezetőkről, politikusokról, miniszterelnökről írnak vitáznak nap mint nap. A szavak értelmét kiforgató, igazi tartalmukat megváltoztatni, elhomályosítani akaró szándék azonban gyakran megbicsaklik az őszinte szavak erején. Böjté Csaba hiteles ember. A politikus hitel-essége egészen másképp értelmezhető. Hát persze! Hitel, pénz, tőke -gazdasági racionalitás: érdemes-e befektetni? Megtérül-e kamatostul? Precíz számítások Éber figyelem: növekszik-e a betét, dagadozik-e az erszény, bejön-e a számítás? A miniszterelnök a politikus mai világunkban ilyen alapon tekinthető csak hitelesnek illetve hitelét vesztettnek Ebben a világban nem számítanak a hazugságok az átverések csak a százalékok - amelyek az országnak nyújtott hitelek esetében egyre magasabbak saját, jól jövedelmező vállalkozásaik hasznát tekintve úgyszintén. Ki hallott már olyat, hogy politikusnak lenni kész ráfizetés? „Szép új világ." „Eladó az egész világ", és mi csak kapkodjuk a fejünket. Hogyan lett a hitből hitel, a lelki életből pénzügyi élet, lelki világból a pénz világa, az adókból mit kapok a kerekből követelek a hazámból „az én házam az én váram”!? De csendesedj, jogosan háborgó lélek! Fordulj az igaz, hiteles emberek felé! Hallgasd Böjté Csabát, vagy olvasd a könyvét! 0 azt mondja: a legjobb befektetés a gyermek a legtöbb kamatot a szerétéiért kaphatod, és a legtöbb hozamot ígérő tőke a hit! ■ Czibur Lászlóné Lelkészi szolgálattól az istentagadásig Horárik János életútja A reformkor politikai mozgalmának egyik figyelemre méltó, vallási kérdések tekintetében azonban igencsak megosztó és ellentmondásos alakja, Horárik János kétszáz esztendővel ezelőtt, 1808. május 19-én látta meg a napvilágot a Trencsén vármegyei Bánon, hétgyermekes katolikus családban. Kiváló szellemi képességeit jól mutatja, hogy posztókészítő apja valamennyi testvére közül őt szánta tudományos pályára, és a nyitrai gimnáziumba íratta. Az elmélyült kutatómunka helyett azonban a lelkészi pályát választotta: 1829- ben a nyitrai egyházmegye szemináriumába, majd a pesti központi papneveldébe került, diakónusként működött, 1831-ben szentelték katolikus pappá. Ezután Nyitrán vállalt tanulmányi felügyelői állást. Egyházi szolgálatát 1834-ben kezdte segédlelkészként, de falusi körülmények között számára is csak a nyomor jutott osztályrészül - ennek hatására lépett át 1836-ban a besztercebányai egyházmegyébe, ahol tovább folytatta lelkipásztori tevékenységét. Egy esztendő múltán azonban ismét váltás következett be életében: elfogadta a pesti Ull- mann család felkérését, és nevelői állást vállalt náluk. A reformkor törekvéseinek hamar lelkes hívévé és támogatójává vált. Az 1830-as évek második felében tagja volt a reformszellemű fiatalok Táncsics Mihály, Vajda Péter és Garay János fémjelezte közösségének. Első, igen nagy visszhangot kiváltó egyházpolitikai megnyilatkozásai az egyes keresztény felekezetek közötti vegyes házasságok ügyében történtek 1841- ben. Az akkoriban országos kérdésként kezelt témát az országgyűlési tárgyalás előtt megyegyűléseken vitatták meg. A Pest megyei közgyűlésen a katolikus klérus ellenében Horárik a vegyes házasság és a szabad áttérés lehetősége mellett állt ki, sőt egy, a kérdéskörrel foglalkozó röpiratot is megjelentetett. Ekkor szűnt meg a biztos kenyérkeresetet jelentő nevelői állása, a kialakult teológiai vita kapcsán pedig, bár történtek kísérletek a püspöki karral történő kibékülésre, Horárik jobbnak látta a lelkészi szolgálat, illetve a katolikus vallásgyakorlás feladását. A katolikus egyházzal való szakításának az okait külön nyilatkozatban adta tudtára egyrészt az érintetteknek, másrészt a külvilágnak, ennek hatására személye országosan is közismertté vált. Eredeti szándéka szerint nem akart más felekezetet választani, de a szakrali- tás iránti igénye, illetve a' társadalmi nyomás hatására 1844-ben protestáns hitre tért, és az evangélikus egyház tagja lett. A körülötte kialakult feszült helyzetet jól példázza az az idézet, mely szerint Haynald Lajos későbbi erdélyi püspök, kalocsai érsek, bíboros „1845-ben az ágostai Allgemeine Zeitungban Hofarik katolikus pap kilépése alkalmából a magyar főpapság ellen intézett támadást éles tollvitában verte vissza”. 1845-ben német földre távozott, abban a reményben, hogy nézetrendszere ott kedvezőbb fogadtatásra lel. Elképzeléseit és küzdelmének történéseit német nyelven már itt publikálta. Ekkoriban azonban teljes mértékben feladta hitbéli meggyőződését, és a nyílt, leplezetlen istentagadás útjára lépett. 1847-ben Halléban részese lett az úgynevezett „szabad közösségnek”, melynek tagjai minden vallási kötöttséget le akartak rázni, és az egyházonkívüliség teljes szabadságának megteremtését tűzték zászlajukra. Horárik ateista megnyilvánulásait új hazájában érthető okokból nem vették jó néven, és beszédeiért Poroszországból és Szászországból is kiutasították. Az 1848-as forradalom hírére visszatért hazájába, és zsurnalisztaként segítette a forradalom nemzeti és demokratikus eszméinek terjesztését. Egyházellenes nézeteit - írásain kívül - az 1848-as egyetemes tanítógyűlésen hirdette, kijelentve, hogy „a tudomány egy, erre pedig felekezetiesség szükségtelen”. A szabadságharc bukása után egyrészt tanítással kereste kenyerét, másrészt folytatta újságírói pályáját - igen szegényes körülmények között tengetve életét. Vitathatatlan műveltségét és sokoldalúságát jól jellemzi, hogy 1860-ban Pesten könyv formájában is megjelent, Grimm tollából származó görög és római ősregéket fordított magyarra, illetve a korszak egyik tudományos ismeretterjesztője volt - az akkoriban már végérvényesen elterjedt kopernikuszi világképnek megfelelően magyarázva az egyes jelenségeket. Elharapózó betegsége végül munkára alkalmatlanná tette, ezért a teljes visszavonulást választotta. Testvére házában, Besztercebányán élt, és itt hunyt el 1864. május 20-án. Végrendelete értelmében holttestét oktatási célból a pesti orvosi egyetem növendékeire hagyta, és megtiltotta - „ne kísérjen a temetőbe pap” -, hogy bármilyen vallásos szertartás legyen besztercebányai temetésén. ■ Rezsabek Nándor
