Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-05-11 / 19. szám
‘Evangélikus Élet®? ÉLŐ VÍZ 2008. május 11. 11 Szervezkednek... Alakuló missziói gyülekezet Budakeszin ► A Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség lelkészi köre az 1953. január 11-én tartott közgyűlésen nyerte el teljes önállóságát, így ténylegesen ekkor alakult meg a gyülekezet, amely addig a budavári egyházközség része volt. Azon év január 25-től a gyülekezethez tartozott Pesthidegkút és Budakeszi evangélikussága is, 1953 decemberétől pedig Nagykovácsiban és a Szabadság-hegyen is voltak istentiszteletek. Napjainkban a Budakeszin és környékén élő evangélikusok nagyobb önállóságra törekszenek; számukra missziói gyülekezet szerveződik. Indulás előtt értem el telefonon. Őrmezei lakhelyéről épp Budakeszire, hittanórára igyekezett Lacknemé Puskás Sára. Van ugyan szolgálati autója, így nem kell tömegközlekednie, de az élete így sem egyszerű. Néha órákig araszol a dugóban, és azon szomorkodik, hogy az időt nem tudja hasznosabban, gyülekezetében vagy családjával tölteni. A lelkésznőnek öt gyermeke van; huszonegy, tizenkilenc, tizenhét, tizennégy és hét évesek. Férjével - Lackner Pál tábori püspökkel - három évvel ezelőtt költöztek Győrből Budapestre, ekkor kaptak szolgálati lakást Őrmezőn a Magyar Honvédségtől. Csodálkozom is; hogy ilyen körülmények között - nagycsaládosként, szolgálati helyétől távol lakva - „bele mert vágni” a budahegyvidéki egyházközséghez tartozó Budakeszi evangélikusainak önálló gyülekezetté szervezésébe...- Amikor 2005-ben a fővárosba költöztünk, legkisebb gyermekünk még csak négyéves volt, az új környezetbe is be akartam illeszkedni, ezért egy ideig nem állt szándékomban dolgozni - mondja. - Tavaly azonban már úgy éreztem, ideje lenne ismét lelkészi szolgálatba állni, ezért felkerestem ár. Fabiny Tamás püspököt. Ő ajánlott néhány lehetőséget, én ezek közül a budakeszi gyülekezetét választottam. Nem a nulláról kellett indulnom, hiszen Budakeszin már az ötvenes évektől volt „evangélikus élet”, az anyagyülekezet papjai idejüktől és erejüktől függően lelkiismeretesen gondozták a településen élőket. Tála kétségeken jelenleg havonta két alkalommal, vasárnap reggel fél kilenctől van evangélikus istentisztelet a helyi református templomban, hét közben pedig rendszeresen tartanak hittanórákat a katolikus gimnáziumban, valamint az egyik általános iskolában. Bibliaórára havonta egy-egy alkalommal gyűlnek össze az idősebbek a református gyülekezeti teremben, a fiatal felnőttek és a középnemzedék pedig ár. Fabiny Tiborék otthonában. Előbbit évek óta Kőszeghy Tamásné magyar-történelem szakos középiskolai tanár, utóbbit pedig Fabiny Tibor irodalomtörténész vezeti; mindkettejüknek van teológiai végzettségük is. A település vitathatatlanul fejlődik, hiszen a fővárosból sokan költöznek ide. De vajon meg lehet-e becsülni, hogy jelenleg hány evangélikus élhet a településen és vonzáskörzetében? És ma, amikor azt látjuk, hogy gyülekezeteink fogyatkoznak, érdemes-e belekezdeni egy önálló gyülekezet szervezésébe?... ■ - Bennem is voltak kétségek - ismeri el őszintén a szolgálatát Budakeszin jelenleg félállásban végző lelkésznő -, hiszen a településen élő aktív evangélikusok Budahegyvidékre vagy Budavárba járnak istentiszteletekre, és akad olyan is, aki a Deák téri templomba megy vasárnaponként. Ezekben a gyülekezetekben több lelkész van, mindenki megtalálhatja a „neki tetsző” igehirdetőt, gyülekezeti programot. Ha így vesszük, „felesleges” hát egy új evangélikus közösséget alapítanunk, különösen akkor, ha nem az a szándékom, hogy ide „csábítsam” az említett közösségekből az oda hűségesen járókat. Azonban tény az is, hogy itt helyben és a vonzáskörzetben - Pátyon, Budajenőn, Telkin - sok olyan idős ember vagy kisgyermekes család lakik, akik már nehezebben mozdulnak ki otthonról, és indulnak el vasárnap a fővárosba. Azok sincsenek kevesen, akik aktív korúak, de még egyik evangélikus gyülekezet mellett sem kötelezték el magukat. Ugyanakkor itt helyben talán szívesen elmennének egy evangélikus istentiszteletre, különösen akkor, ha nem reggel fél kilenckor, hanem egy kicsit később kezdődne. A reménység nem szégyenít meg Lacknerné Puskás Sára szólt arról is, hogy a fővároshoz közeli településen a 2001. évi népszámláláskor háromszázan vallották magukat evangélikusnak; névjegyzékében százhúsz cím szerepel. Ezt hallva nem tamáskodtam tovább, inkább arról kérdeztem, miként fogott hozzá a munkához.- Szerencsére nem csak a magam erejére kell hagyatkoznom. Amikor elkezdtem ezt a szolgálatot, sok olyan igét olvastam, amely megerősített abban, hogy a munkámat Isten is megáldja majd. így már hozzá mertem kezdeni... A havonta két alkalommal tartott istentiszteleteken már sok evangélikussal találkoztam. A budahegyvidéki gyülekezet körlevelében is beszámoltam a budakeszi helyzetről, ám erre csak kevesen reagáltak. Havonta egyszer saját hírlevelet is küldök mindenkinek rövid igemagyarázattal és az előttünk álló alkalmakról szóló tájékoztatóval. Legtöbbet a személyes megkeresés nyomott és nyom a latban, munkám legfontosabb része ezért a családlátogatás. Az elfoglalt, rohanó életet élő és ezért kissé talán zárkózott emberek örömmel nyílnak meg a személyes találkozáskor, beszélgetnek, és segítik a munkámat. A százhúsz címnek eddig csak töredékét tudtam felkeresni, de azt már most is elmondhatom, hogy ennek nyomán, ha lassan is, de bővült a gyülekezet. „Megházasodtak...” Nemcsak létszámában, hanem javaiban is gyarapodott a közösség. Amint egyházunk internetes hírlevele is beszámolt róla, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Budai Egyházmegye és az Északi Egyházkerület támogatásával Budakeszin a gyülekezet részére a közelmúltban 14,5 millió forintért megvásároltak egy ingatlant, amelyet a felújítása utáh imaházként, gyülekezeti házként kívánnak majd használni. Kérdésünkre Lacknerné Puskás Sára elmondta, hogy egy régi kétszoba-konyhás sváb parasztházról van szó. Kiválasztásában sokat segített Benczúr László építész, az Északi Egyházkerület felügyelője, ő készítette el az átalakítási terveket is. Sok feladat áll előttük, hiszen az épület felújításra szorul. Kivitelezőt ugyan még nem kerestek, mert a szükséges anyagi forrás sem áll még rendelkezésükre, de a lelkésznő bizakodik. Hiszi, hogy idővel egy még nagyobb evangélikus gyülekezeti házra, sőt talán templomra is szükség lesz Budakeszin... ■ - gazdagA FRATERNETEN OLVASTUK... „Az Úr csodásán működik” Kedves Testvéreim! Elmondok egy történetet. Budakeszi szórványunkba több éve igen hűségesen jár át Pátyról egy idősebb bácsi. Minden vasárnap reggel fél kilenckor már ott van az istentiszteleten, rendszeresen ő osztja ki az énekeskönyveket. Már több hete ígértem neki, hogy egyszer meglátogatom Pátyon, hogy egy kicsit elbeszélgessünk. Nem utaztunk el hosszú hétvégére, s ma délelőtt egyedül vagyok itthon, ezért reggel nyolc után felhívom, hogy ha alkalmas, ma kimennek hozzá Pátyra. Elmagyarázza, hogyan jutok el az utcájába. Megtalálom a Hajnalka utcát, de a bácsi, mint utólag kiderült, kigyalogolt afőútra, nehogy eltévedjek. A mobilján hívom, azt mondja, mindjárt visszatér, de jobb, ha kitolatok az utcából, mert egyirányú. Elkezdek tolatni, s a nagyra nőtt fű miatt nem veszem észre: egyre jobban balra és mélyebbre csúszok, s máris az árokban vagyok. Az árok sáros: se előre, se hátra. Majd öt perc után egy Astrát vezető hölgy jön be az utcába. Szokatlan, hogy nem zsörtölődik, hogy egy balek elállja az útját, hanem megpróbál azonnal segíteni, s hátrafelé kihúzni a vontatókötelével. Ám ezáltal csak még mélyebbre merülök az árokba. Mitévők legyünk? Az egyik szomszéd azt javasolja, hogy próbáljak egy teherautót leállítani, csak az tud kihúzni. De hát hétvége van, mostanság alig járnak erre teherautók. A hölgy továbbra is készségesen segít, megpróbál majd szólni egy fuvarozó ismerősének Pátyon. De a telefonszám nincs nála, haza kell érte mennie, ezért adjam meg én a mobilomat. Diktálom: 824... Aha, maga evangélikus!" - mondja. Rajtam is átvillan, mintha láttam volna egyszer a hölgyet valahol. „Csak nem Garádi?” - kérdezem. „De igen! - feleli. - Szólok a Gézának, akivel épp pár perce beszéltem!" (Garádi Géza a budakeszi bibliaóránk oszlopos tagja, s neki van egy kisteherautója.) Telefonál Gézának, aki tíz percen belül megérkezik. Mindkét első kerék trapézához kötözi a vontatókötelet, s még hátulról is bebiztosítja, nehogy nekimenjek a kerítésnek. A második próbálkozásra, öt percen belül kint vagyok az árokból. Az autón egy karcolás sem esett, csak jól besározódtam. Gézától és húgától elbúcsúzom, a bácsi végre betessékelhet otthonába. Hát valakinek ezek után még van kétsége afelől, hogy „az Úr csodásán működik"? ■ Fabiny Tibor Kedves Gyerekek! ► Mostani, hatrészes sorozatunkban a bibliai Eszter történetét elevenítjük fel. Minden részben megoldhattok egy-egy rejtvényt is; a helyes megfejtéseket - akár a végén összegyűjtve - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. 4Újra elérkezett az este, amikor is Eszter királyné vacsorára várta a férjét, Ahasvé- rós királyt és annak főemberét, Hámánt. A főúr meglehetősen rosszkedvűen érkezett a királyné palotájába. Ez azért volt, mert nem sokkal korábban tudta meg, hogy a király egy korábbi tette miatt megjutalmazza a zsidó Mordokajt ahelyett, hogy - Hámán szíve vágya szerint - kivégezte volna őt. A hiú Hámán ugyanis nem tudta elviselni, hogy Mor- dokaj, vallására hivatkozva, nem hajt előtte térdet, mint a többi ember. A vacsora ismét nagyon finom volt, és a király újra megkérdezte Esztert, hogy mit kér cserébe. Megint megígérte neki, hogy megad neki bármit, kérje akár az országa felét. A királyné így válaszolt: „Ha jóindulattal tekint reám a király, és ha jónak látja, azt kérem, hogy népemet adják nekem. Ugyanis kiadták a parancsot, hogy a népemet és így engem is pusztítsanak el, semmisítsenek meg.” A király ezt hallva nagy mérgesen azonnal tudni akarta, hogy ki tette ezt. Eszter rámutatott Hámánra, és így szólt: „Ez a gonosz Hámán. O a mi ellenségünk!” A főúr nagyon megijedt, a király pedig, hogy haragja kicsit lecsillapodjon, kiment az udvarra. Ekkor Hámán odaborult Eszter királyné elé, hogy az életéért könyörögjön, látta ugyanis, hogy a király elhatározta a vesztét. Amikor Ahasvérós belépett a terembe, azt hitte, hogy a főúr bántani akarja a királynét, ezért azonnal kimondta rá a halálos ítéGYERMEKVAR Rovatgazda: Boda Zsuzsa letet. Hámánt arra a fára akasztották fel, amelyet ő készíttetett Mordokajnak. Ezután lecsillapodott a király haragja. Eszter királyné sokat kézimunkázott, és palotájában számos olyan díszpáma is volt, amelyet maga készített. A heverőn lévő párnákon húzzátok ki a megadott szavakat, a megmaradt szavakból pedig olvassátok össze a megfejtést! • 1. párna: finom, hiú, Ahasvérós, ember, palota, a, király, Hámán, és, rossz, többi • 2. párna: bűnös, ki, tér, szégyen, lovagol, a, Súsán, ló, pálca, korona • 3. párna: így, kíván, hét, és, trón, ország, megad, vár, kér, vallás • 4. párna: nép, példa, hol, ez, purim, át, is, ünnepel, ne, ki, híres • HETI ÚTRAVALÓ Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én telkemmel! - mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6) Pünkösd hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a megígért Szentlélek kitöltetéséről s az első gyülekezetek megszületéséről tudósítanak - öt városból. Húsvét után az ötvenedik „napon kezdődött el Krisztus országa az apostolok révén, s lett nyilvánvalóvá az evangéliomban mind az egész világnak” (Luther). Isten ad Szendéiket ajándékul! Jézus halála előtt elmondta: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre..." (Jn 14,26) Ezért kérhetjük a pünkösdi szekvencia kezdő szavaival: „Jöjj, Szentlélek Isten, jöjj, s áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát!” (GyLK 787) És „amikor pedig eljött a pünkösd napja, (...) zúgás támadt az égből (...). Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük (...). Mindnyájan megteltek Szentlélekkel..." (Lásd: ApCsel 2,1-4!) Péter ekkor Jóéi próféciáját idézte: .....így szól az Isten, kitöltők Lelkemből minden halandóra..." (ApCsel 2,17) A Sz entlélek Krisztusban való hitet teremt: Adjatok hálát az Úrnak, mert irgalmas, és szerete- te örökkévaló!" (Zsolt 118,29; LK) A keresztény anyaszentegyház születésnapján Jézus ezt kérdezi annak tagjaitól: „Hát ti kinek mondotok engem?" Ha hit által ő él a szívünkben, elmondhatjuk Péter vallástételét: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,15.16) A különféle kegyelmi ajándékokat minden christianus Istentől kapja, aki szuverén Úrként ki- nek-kinek úgy oszt, amint akar. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele." (iKor 12,7) Az első pünkösdig tartó ötnapos missziói időutazásunk első állomása Jeruzsálem; az első gyülekezet ott imádkozik. Amint könyörögtek (...), megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét." (ApCsel 4,31) Samáriá- ban Fülöp hirdette Krisztust, s Péter és János apostol is meglátogatta a megkereszteltek gyülekezetét. „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (ApCsel 8,17) Péter később így számolt be a pogányok megtéréséről Cézáreában: „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” Isten nem személyválogató; dicsőítsük őt a pogányok pünkösdjéért - ez is ingyen kegyelmi ajándéka! Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten a megtérést az (új) életre.” (ApCsel 11,15.18) Antiókhiában a zsidók és görögök közül is sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Barnabás és Pál együtt tanították őket. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” (ApCsel 11,26) Pünkösdi kőrútunk utolsó állomásán Pált találjuk, amint a korin thusi zsinagógában hirdeti az igét, „és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy jézus a Krisztus". De ellene szegültek, ezért elhatározta: .Mostantól fogva apogányokhoz megyek." (ApCsel 18,5.6) Zengjen így pünkösdi himnuszunk: „Jövel, teremtő Szentlélek, / híveid szívét látogasd, / töltsd malaszttal a szíveket, / amelyeket te alkotál.” (Lásd GyLK 665,1-6!) ■ Garai András
