Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-03-30 / 13. szám
‘Evangélikus Éltó ÉLŐ VÍZ 2008. március 30. >► . 9 „Erőt ad az Úr, és erősíti a hitemet, ha tudok valakinek segíteni” Kardos Annamária harmadéves geológushallgató- Egy szigorúan racionális gondolkodást igénylő természettudományt tanul. Hogy kapcsolható ez az istenhithez?- A hit és a tudomány kapcsolatának vizsgálata régi probléma. A geológusok különböző elméleteket készítenek, és a megtalálható anyagokat vizsgálják, a teológia a teremtést fogadja el. Én az egyiket megtanultam, a másikat pedig hiszem, s ugyanakkor látom, hogy a világban összhang van, s tudom, hiszem, hogy ezt a harmóniát valaki megteremtette és mind a mai napig irányítja.-Tudatosan lett keresztény?- Családomban mindenki keresztény, tehát bele is születtem, de egy folyamat vezetett el oda, hogy tudatosan is hívő legyek. Vagyis, hogy ne csak gyakoroljam, hanem meg is éljem a hitemet.- Családi életében vagy tanulmányaival kapcsolatban egészen biztosan került már -fizikailag, lelkileg - nehéz helyzetbe. Erezte olyankor az Úr vigyázó szere tétét? Vagy inkább utólag gondolt rá, hogy egészen biztosan volt, aki segített?- Igen, előfordult már egyik és másik helyzet is. Éreztem, gondoltam rá, hogy milyen jó, hogy van, aki „figyel", van, aki vigyáz rám, ránk, van, akiben bízhatok akkor, amikor erre a legnagyobb szükségem van.- Nem ingatták meg a hitét az ilyen helyzetek? Nem lett kétkedő?- Nem, sosem volt ilyen. Sőt! Inkább az ellenkezőjére tudnék példát mondani. Amikor nehézségek adódtak, adódnak, inkább úgy vélem, én nem figyelek kellőképpen Istenre. Ezért figyelmeztetésnek veszem, ha nehézséggel, problémával találkozom: valamit biztosan jobban kellett volna csinálnom. S előbb vagy utóbb meg is értem, hogy mi volt a célja az Úrnak egy-egy akadállyal.- Van módja tapasztalatait, felismeréseit továbbadni másnak is?- Igen, van, s egy kicsit már gyakorlom is ezt, igaz, egyelőre csak az egyetemi baráti körben. Sokan tudják rólam, hogy hová tartozom - nem titkolom -, s amikor gond van az egyetemen, jó példa lehet, hogy látják, én a nehézségeket is vidáman tudom fogadni, mert érzem, hogy erőt ad az Úr. És az is erősíti a hitemet, sőt erőt ad, ha tudok valakinek segíteni. ■ Gy.G. „Az alapvető dolgok nem kérdőjelezhetők meg” Prevoz János nyugdíjas építészmérnök, oratóriuménekes- Ön hívő ember?- Igen, születésemtől fogva. Szüleim egyszerű emberek voltak, azonban „lényegi keresztények”, vagyis nem a társadalom nyomására voltak vallásosak, hanem mélyen átélt hitük volt. Az ő nevelésük, példájuk vezetett engem is erre az útra.- Pontosítsuk kicsit. Beleszületett vagy tudatos keresztény inkább?- Mind a kettő, hiszen ténylegesen be- leszülettem, később azonban tudatos kereszténnyé váltam. A hitbéli ismereteimet először otthonról, majd az országúti ferences templom sekrestyésétől, Achilles testvértől szereztem, aki a tiltások ellenére is megtanította az alapokat. A középiskolában azután szünet következett, de amikor egyetemre kerültem, ahol nagy mennyiségben adagolták a marxista, ateista ideológiát, úgy véltem, nem sportszerű, hogy én az alapszintű ismereteimmel nem vagyok vitaképes, így a lelki vezetőm irányításával elolvasott irodalom segítségével - úgymond - egyetemi szintre emeltem a hitbéli ismereteimet is.- Nem volt életének olyan szakasza, amikor megingott volna a hite, amikor kétkedés fogta el?- Alapvető dolgokban nem. A Teremtő és a teremtett világ, Krisztus Urunk földre jövetele és feltámadása soha egy percig nem volt kérdéses vagy megkérdőjelezhető számomra. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak, nincsenek nehézségek. Például a Teremtő mindent előre látó tudása, a szabad akarat helytelen működésének következtében „kiérdemelhető” kárhozatban rejlő bizonytalankodásom vagy az eredendő bűn problémája - melyre vonatkozóan jelenleg is kutakodom - továbbra is megoldandó kérdéseket jelentenek számomra.- Életének nehézségei, nehéz eseményei sem bizonytalanították el?- Nem, hiszen eleve ilyen környezetben nőttem fel. Először a család, utána pedig a Margit körúti templom közössége - melynek ötödikes elemista koromtól az egyetem befejezéséig ministránsa voltam, ötvenhat éven keresztül pedig az énekkarában énekeltem - segített ebben. Másrészről pedig a filozófiai közvetlen istenbizonyítékokon kívül felismertem közvetett bizonyítékokat is; ilyen például Teréz anya élete és munkássága. Ebből „hideg műszaki fejjel” is azt a következtetést kellett levonnom, hogy ezt a teljesítményt emberi erőforrásokkal aligha lehetett volna létrehozni. ■ Gyarmati Gábor DEÁK LÁSZLÓ BLOGJÁBÓL Bálványmúzeum Egy gyülekezet kihirdette, hogy bálványokból rendez kiállítást, amelyet mindenki ingyen megnézhet. Sok ember fogadta el a meghívást, és ment el azért, hogy kíváncsiságát kielégítse. A hatalmas terem közepén egyetlen nagy asztal állt, és rajta a következő tárgyak sorakoztak: pénztárca, borospohár, söröskorsó, pálinkásüveg, tajtékpipa, cigarettatárca, arany fülbevaló, briliánsgyűrű, női kalap, tv, számítógép... Mikor egyesek érdeklődtek, hogy hol vannak hát a bálványok, ezt a választ kapták: „Hiszen az egész asztal tele van velük.” Neked mi a bálványod? Mi az, ami az életedben az első helyen van? Mi az, ami miatt nincs időd Istenre? A szappan és az ige Egy világi gondolkozású szappangyáros együtt sétált egy pappal.- Nem sokat ér az evangélium, amit önök hirdetnek; annyi gonoszság és oly sok rossz ember van mégis! - szólt a szappangyáros. A prédikátor nem felelt mindjárt. Amint továbbmentek, egy csomó utcagyereket pillantottak meg. Sárral játszottak, és nagyon piszkosak voltak.- Úgy látom, nem sokat ér a sok szappan; annyi szenny és oly sok piszkos gyerek van mégis! - szólalt meg a lelki- pásztor.- Igen, mert a szappan csak akkor ér valamit, ha használják - mentegetőzött a szappangyáros.- Pontosan így van ez az evangéliummal is... - válaszolt a hívő ember. I. A perzsa és méd birodalom királya, akit Ahasvérósnak hívtak, uralkodásának harmadik évében nagy vendégséget rendezett vezető emberei számára. Sok-sok héten át mutogatta nekik gazdagságát és országát, amely Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományból állt. Ekkor már jó ideje birodalmának népe között élt a fogságba elhurcolt zsidó nép is. Ok az idegen helyen is igyekeztek megtartani saját vallásukat és szokásaikat. A több hónapig tartó ünnepség végén a király hétnapos lakomát rendezett Súsán várában a nép számára. A hetedik napon a bortól megvidámodva a király megparancsolta feleségének, Vasti királynénak, hogy királyi öltözetben menjen oda hozzá, ugyanis dicsekedni akart a szépségével. A királyné azonban nem volt hajlandó teljesíteni az utasítást. Nagyon mérges lett erre Ahasvérós, és megkérdezte a tanácsadóit, hogy mi a teendő ilyenkor. A bölcs törvénytudók nagyon elítélték, amit Vasti tett, és azt tanácsolták a királynak, hogy büntesse meg őt emiatt. Ugyanis ha ő királyné létére megteheti, hogy nem teljesíti férje kérését, akkor ezzel példát ad a birodalomban élő többi feleségnek is. Ezért azt javasolták, hogy a király adjon ki egy olyan rendeletet az egész birodalomban, amely kimondja: a férfi az úr a háznál, Vastit pedig fosszák meg királynéi rangjától és kergessék el a palotából. Ahasvérós mindent úgy tett, ahogy tanácsadói mondták. De a király nem maradhatott feleség nélkül, ezért összegyűjtöttek a birodalomban minden szép hajadont. Tizenkét hónapig különféle szépítőszerekkel csinosították őket, hogy Ahasvérós kiválaszthassa közülük a legszebbet. Közöttük volt a zsidó Eszter is, akinek családját még Jeruzsálemből hurcolták el babilóniai fogságba. Mivel a lány szülei meghaltak, nagybátyja, Mordokaj lett a gyámja. O megparancsolta neki, hogy ne mondja el, melyik népből származik. Eszter annyira szép és kedves volt, hogy Ahasvérós király őt választotta magának feleségül. Történt egy nap, hogy a király két háremőre megharagudott Ahasvérósra, és elhatározták, hogy merényletet követnek el ellene. Mordokaj azonban épp a királyi udvarban volt, amikor meghallotta ezt a beszélgetést. Azonnal szólt is Eszternek, aki pedig Mordokaj nevében elmondta mindezt a királynak. Kivizsgálták a dolgot, és igaznak bizonyult a hír. A két bűnöst kivégezték, az esetet pedig beírták a történetek könyvébe Ahasvérós jelenlétében. Végezzétek el a serlegeken található számtani műveleteket, majd válaszoljatok a kérdésekre a megfelelő serleg betűjelével! Melyik a kakukktojás? 1. Hány hónapig csinosították a lányokat? 2. Mennyi tartomány volt a birodalomban? 3. Hány napig tartott a súsániak lakomája? 5 4. Hány háremőr akart merényletet elkövetni a I király ellen? I 5. Uralkodásának hányadik évében hívta össze Ahasvérós király a vezető embereket? I 6. Ez a serleg a kakukktojás. „Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.” (Zsolt 19,9) Istenem, tedd értelmemet alkalmassá, hogy örömét találja szeretett Fiad üdvösségtervének megértésében. Uram, szakítsd szét a szenvedélyek szőtte, lelke- met árnyékba borító fátyolt. Szent fényességedet ragyogtasd föl szívemben, hogy értelmem az elrejtett igazságokat föltalálja, és látásra nyílt szemem az evangélium szent misztériumát szemlélje. Uram, kegyelmed által engedd meg, és irgalmasságod által tégy méltóvá arra, hogy mindig rád emlékezzem, éjjel és nappal, míg időm itt lenn be nem telik. Ámen. Philoxenosz szír szerzetes (440-523) HETI ÚTRAVALÓ Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. (iPt 1,3) Húsvét után az 1. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az új élet teremtőjének nagy győzelmét hirdetik. Vezérigénkkel kapcsolatosan így összegzi Luther az igazi apostoli igehirdetés tartalmát: aki hiszi ezt az igét, újjászületik tőle; Szendéiket vesz; egyedül Krisztus szenvedéséért s feltámadásából igazul meg és üdvözül. Fehérvasárnap Jézus ismét megjelenik a bezárkózott tanítványoknak, s legyőzi Tamás hitetlenségét, aki nem hiszi el, hogy a többiek látták az Urat. Jézus: ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás: „F.n Uram, és én Istenem!” Jézus:,Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” 0n 20,27.28.29) Aki már megtapasztalta Jézus eme ígéretét, boldogan tesz bizonyságot róla: „Él az én Uram, áldott Megváltóm, Istenem és szabadításom.” (GyLK 678) Péter az Atyát dicsőíti a hívők reménységéért, minket bátorítva: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre.'..” De elmondhatja-e rólunk is, hogy az Úr Jézust „szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek” (iPt 1,5.8)? Lehet ez a válaszunk: „Szeretem az Urat, mert meghallgat, meghallgatja könyörgésem hangját.” (Zsolt 116,1; LK) Az ige és a Lélek által Krisztus újjászületett, „csecsemő” tanítványaiként .énekeljetek az Úrnak új éneket..." „Dicsőítsétek az Urat, hirdessétek dicséretét...” (Ézs 42,10.12) Isten megjutalmazta bűnbánatot tartó, szenvedő, de őt soha meg nem tagadó szolgáját: „.. .jórafordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta (...) mindazt, amije volt.” (Jób 42,10) Ige nélkül nincs újjászületés (ami nem reinkarnáció!). „Elszárad a fii, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézs 40,8) Az Ószövetség evangélistáját idézi Péter az új élet forrásának megnevezésekor: romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.” (iPt 1,23) Főpapi imájában, tanítványaiért könyörögve Jézus ezt tartja fontosnak: „En nekik adtam igédet..." ,rSzenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.” (Jn 17,14.17) Nagypéntek után két héttel arimátiai József példája áll előttünk, „aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát” (Lk 23,51). S még naplemente előtt „saját kezűleg” eltemette Jézust. E bátor tette hitvallás volt, amikor a nép közül sokan nem vallottak színt, nehogy kizárják őket a zsinagógából, vagy bezárják őket a börtönbe, mint majd Pétert és Jánost, akik azt hirdették, hogy Jézus által van feltámadás a halálból (lásd ApCsel 4,2). Halála és feltámadása előtt maga az Úr mondta el felemelt hangon: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem...” „En pedig tudom, hogy az őparancsolata örök élet.” (Jn 12,44.50) Ezt mi is tudhatjuk s valljuk: „Élet, halál Ura ő már, /. Menedék, sziklavár. / Száll örömének: / Miénk az örök élet! / Jézus, ir- galmazz nekünk!” (EÉ 214,3) Úr Krisztus, kegyelmezz! ■ Garai András Kedves Gyerekek! ► Most induló hatrészes sorozatunkban a bibliai Eszter történetét elevenítjük fel. Minden részben megoldhattok egy-egy rejtvényt is; a helyes megfejtéseket - akár a sorozat végén összegyűjtve - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Elet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. _
