Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-03-23 / 12. szám

‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. március 23. !► 11 DEÁK LÁSZLÓ BLOGJÁBÓL... HETI ÚTRAVALÓ A nagy Dramaturg Ma reggel szomorú voltam és elkesere­dett. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. S akkor közbelépett a nagy Dramaturg - az Isten. Elküldött lá­togatni egy nénihez, akinek még nincs egy éve, hogy felakasztotta magát a ti­zenkilenc éves unokája. Néztem egymás után a fényképeket. Mosolygós fiatalember, egy holtvágány­ra tévedt élet. Ültem a szobájában, hall­gattam a fájdalmát és kétségbeesett kér­dését: „Lelkész úr, biztos megtettem érte mindent?” Csaknem egy éve gyötrődik és szenved, keresi a választ. Felkínáltam egyetlen kincsemet: az úrvacsora aján­dékát. Megígérte, húsvétkor eljön. S a nagy Dramaturg megszégyenített. Hol van ehhez az én kis szenvedésem, siker­telenségem? Szólni se érdemes róla. ...a látogatás után hét percem volt, hogy visszatekerjek a hivatalba, ahol gyászolók vártak. Három testvér, a két férfi - ötven év körüliek - vakok. Har­mincéves korukban bezárult előttük a világ. Most édesanyjukat siratják, aki hetvenkilenc évesen - ötvenévnyi vak­ság után - hazament. A három testvér közül az egyedüli látó - a hölgy - zokog, mert szóba kerül karácsonykor elteme­tett férje. A másik vak testvér zokog,' mert végső stádiumban harcol a rákkal. Velük sírok, s együtt imádkozunk az egész családért az imákat meghallgató Istenhez. (Mert imákat meghallgató az Isten: az egyik vak férfi gyermekeket sze­retett volna, de tudta, hogy ha fiú lesz, meg fog vakulni. S az Isten adott neki három lányt...) A nagy Dramaturg újra megszégyení­tett. Fogpiszkolóvá zsúgorodott a válla­mon lévő, nehéznek érzett kereszt. Újra megértettem, hogy mit kell tennem. Pré­dikálni Jézus Krisztusról, a keresztről és a megváltásról! Prédikálni arról, aki en­gem is megtart, és aki egyedül tud vi­gasztalást adni holnap a temetőben vagy húsvétkor az úrvacsorái asztalnál. Még lelkesebben, még intenzívebben, még nagyobb szeretettel! Szívekig hatóan egyenesen és őszintén! Zelk Zoltánról azt hallottam a napok­ban, hogy egész életében harcolt az Is­tennel, s élete végén, súlyos betegen ta­lálkozott vele. Ekkor írta ezt a csodálatos versét: Mert így igaz. „Barátaim azt hiszik, hogy fekszem, / nem tudják, már járni tanulok / megadóan, Isten oldalán.” Járni tanulok én is. Újra útra indított a nagy Dramaturg. Még össze-összeakad- nak a lábaim, még megrémülök a kisebb domboktól is, de haladok, haladhatok. Megadóan, Isten oldalán... S tudom, hogy az én életem is az ő kezében van. „Mindenkinek kell szánnia időt önmaga jobb megismerésére” Portré Devashrie de Silváról KITEKINTÉS Érdekes életúttal ajándékozta meg a Mindenható a Srí Lankáról érkezett fi­atal hölgyet. A békés családi otthonban eltöltött gyermekéveket két év nagy-britanniai tanulás és közgazdász-szociológus diploma követte. Haza­térése után - 2000-ben - elindult egy televíziós tehetségkutató versenyen, majd gyönyörű énekhangjának és tehetségének köszönhetően meg is nyerte. Az egzotikus szépségű, művelt lány biztosnak látszó karrierje azonban egy kis idő múlva megtorpant, mert - részben a szigorú társadal­mi konvenciók alóli legalább ideiglenes kibújás érdekében - felkerekedett, és Magyarországra utazott. Aligha kétséges, hogy lassan lejáró tartózkodá­si engedélyét meg kívánja hosszabbítani... Budapesten beszélgettem vele tolmács segítségével.- Kérem, mutassa be a családját.- Srí Lankán a szüleimmel éltem, ahogy ez szokás, hiszen nálunk addig, amíg meg nem házasodik, az embernek a szüleivel kell laknia. Édesanyám csalá­di tanácsadó, családok gondozásában vesz részt, édesapám pedig anglikán lel­kész, a püspök alatti négy egyházi veze­tő közül az egyik, Colombo terület elöl­járója. (A mi fogalmaink szerint esperes. - Gy. G.) Egyházi gimnáziumba jártam, ke­resztény nevelést kaptam, s aktívan részt vettem a gyülekezeti életben. Egy testvé­rem van.- Srí Lanka nagyobbrészt buddhista ország. Nem jelentett problémát vállalt kereszténysé­gük, aktív hitéletük?- Országunkban több vallás van jelen. A meghatározó valóban a buddhizmus, de vannak mozlimok és keresztények is. Az alapvetően multikulturális társada­lom azonban jól kezeli ezt a különböző­séget, nincsenek feszültségek a vallások között. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lennének szélsőséges csoportok, amelyek sajnos, ha teret kapnak rá, tár­sadalmi válságot igyekeznek előidézni.- Biztos családi háttérből érkezett, békés otthona van, tanult, világot látott. A külső' szemlélőnek úgy tűnik, szép karrier előtt állt. Miért nem ezt választotta? Mi motiválta, hogy Magyarországra jöjjön, és miként került ide?- A Magyar Ökumenikus Segélyszer­vezet Srí Lankán dolgozó munkatársán keresztül kerültem kapcsolatba Magyar- országgal. Annak, hogy végül is ideutaz­tam, kettős oka van. Egyrészt a baráto­mat szeretném jobban megismerni, másrészt szerettem volna eljönni egy időre Srí Lankáról. Úgy gondolom, az ember életében kell lennie egy olyan időszaknak, amikor elhagyva megszo­kott környezetét felfedezi magának a vi­lágot, amikor befelé fordulva, jobban megismerheti önmagát. Nálam ez most köszöntött be. De az igazsághoz tarto­zik az is, hogy a Srí Lankán élő társadal­mi szokások erős korlátokat emelnek egy fiatal, egyedülálló lány karrierje elé.- Nem talált olyan területet, ahol szükség van Önre?- De igen. Nagyon sok olyan terület van, ahol tevékenykedhetnék, sok olyan feladat van, amelynek megoldásán dol­gozhatnék. Hogy csak egy példát említ­sek: a szegénység felszámolása. Azon­ban mint mondtam, most fontosabb volt, hogy „egy kis szünetet adjak ma­gamnak”.- Beigazolódtak a reményei?- Pozitívak a benyomásaim, de még nem vagyok itt olyan régóta, hogy erről egyértelműen nyilatkozhassak.- Sikerül-e keresztényként megélnie az itt töltött időszakot?- Nyitott vagyok a világra, és a bará­tom segítségéveTismerkedem az itteni keresztény - és a hétköznapi - élettel. Egyszer már ellátogattunk az ő gyüleke­zetébe, s részt vettünk istentiszteleten is, de az ilyen ismerkedésnek korlátot szab, hogy nem beszélem az Önök nyelvét. Mindezek ellenére szeretnék bekapcso­lódni az egyházi életbe. Srí Lankán hitéleti szempontból na­gyon sok kötöttséget kellett elviselni, el­várt szerepeknek megfelelni - nekem mint lelkész gyermekének meg külö­nösképpen. Ezért most lehetőségként élem meg, hogy a saját magam módján találjam meg Istent. Úgy érzem, sokkal szabadabb a kapcsolatom a Teremtővel az otthoni kötöttségek nélkül. Ez megta­pasztalás, és inkább az embereken, a ter­mészeten keresztül valósul meg, nem egyházi szervezet által. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy egyház- vagy gyülekezetelhagyó lennék; egysze­rűen csak annyit, hogy most a belső fel­fedezés, a belső béke megteremtése felé fordultam.- Nem hiányzik a család, az otthoni közeg?- Nagyon más itt az élet, mint Srí Lan­kán, s természetes, hogy hiányoznak a hozzátartozóim. Minden lehetséges mó­dom tartom velük a kapcsolatot, amikor csak lehetséges, beszélünk. Ők is tudják, hogy egyszer majd vissza fogok térni.- Mik a további tervei?- Számos tervem van. Egyrészt szeret­nék megtanulni magyarul. Másrészt az én életemben nagyon fontos a kreativi­tás, a művészetekkel való kapcsolat. Mu­zikális családból származom, én is zené­lek, énekelek. Ebben már sikereket is el­értem, amikor megnyertem egy orszá­gos versenyt. Ezt azonban némi kétség övezte, nem voltam, nem vagyok biztos benne, hogy nekem mint lelkész gyer­mekének szabad-e, lehet-e, illik-e részt vennem egy olyan vetélkedőn, amelyet egy kereskedelmi televízió szervezett. A verseny után azonban két zenekarban is elkezdtem énekélni. Az egyik gospel-, a másik pedig világi könnyűzenét játszott. Szeretnék a továbbiakban is komolyan foglalkozni a zenével, énekléssel. Ami­kor énekelek, úgy érzem, az országo­mat, a kultúránkat is képviselem. Igaz, otthon számos problémával küzdünk, de azért sok területen béke van, s Srí Lanka gyönyörű ország, ahová mindig mindenkit szívesen várunk. ■ Gyarmati Gábor Az Indiához közeli Srí Lanka sziget (korábban Ceylon) 1948. február 4-én brit domíniumként nyerte elfúggetlenségét. A kétharmad magyarországnyi területen fekvő trópusi országban nagy­jából hazánk lakosságának a kétszerese él. Megélhetésüket a mezőgazdaság, a bányászat, a me­zőgazdasági termények feldolgozása, az élelmiszeripar, illetve a fakitermelés, halászat, növényter­mesztés és nem kis részben az idegenforgalom biztosítja. A hivatalos tamil, illetve szingaléz nyel­ven kívül csaknem mindenki beszél angolul is. A lakosság 70%-a buddhista, 8%-a keresztény. Krisztus mondja: Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1,18) Húsvét hetében az Útmutató reggeli és he­ti igéi az örömhírt zengik: „Az Úr feltá­madt! Az Úr valóban feltámadt! Dicsér­jük az Urat! Halleluja!” (Agenda) Ezért „a húsvéti Bárányt minden hívek dicsérve áldják” (GyLK 786). A hét első napján az üres sírboltban Isten küldötte közli a jó hírt: „Ne félje­tek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt." (Mk 16,6) Azóta az ő követői számára „ez a nap az Úr napja, amelyet ő maga szerzett, hogy vigadozzunk és örvendez­zünk" (Zsolt 118,24; LK). Pál ezt az evangéliumot hirdeti: „Krisztus meghalt a mi bűneinkért (...). Eltemették, és feltámadt a harmadik napon” a halál legyőzője és az élet fejedelme (iKor i5,3b.4). De mit tanít az Ágostai hitvallás az Isten Fiáról? .....valóságosan szenvedett, ke­re sztre feszíttetett, meghalt és eltemettetett, azért, hogy kiengesztelje irántunk az Atyát (...). Ugyanő alászállt a poklokra, és valóban feltámadt a harmadik napon..." (GyLK 548-549. o.) Jézus a húsvéti hit Teremtője. a nagy Útitárs; életutunkon rákérdez a mi hi­tünkre is:,Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondták a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” (Lk 24,25-26) Megnyílt szem­mel, őt felismerve tegyünk bizonyságot: „Erőm és énekem az Úr, mert megszabadított engem!” (Zsolt 118,14; LK) Pál is találkozott az élő Úrral; igehirdetéseinek főtémája: ,Amde Krisz­tusfeltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (iKor 15,20) És ezért nem hiábava­ló a mi hitünk, mert a halál után lesz feltámadás: „. ..aző eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztusa.” (iKor 15,23b) Erről így tanít az apostol: Isten Lelke által megelevenít, és mennyei testet ad, amely romolhatatlan, dicsőséges, lelki test. ,£s amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.” (iKor 15,49) Húsvétkor Krisztus feltámadt megigazulásunkra. „Három ellenség támadt rá egyszerre: halál, bűn, ördög; s íme, mindhárom ellensége lábánál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük - és rendíthetetle­nül hisszük.” (Luther) Pál élő húsvéti hite alapján hirdeti: „Elnyeletett a halál diadalra. (...) Po­kol! hol a te diadalmad?” (iKor 15,54.55; Károli-fordítás) ,A halál fullánkja a bűn...(...) De há­la az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk jézus Krisztus által!" (iKor 15,56.57) Az Egyip­tomból való kivonulás éjszakáján a zsidók a parancsolat szerint a levágott páskabárány vérével kenték be az ajtó keretét, s a tűzön sült húst kovásztalan kenyérrel ették meg. Ez a Szabadító előképe is; „.. .mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk...” (iKor 5,7-8) Erről szól Pál örömhíre: Jézus Krisztus „feltámadt a halottak közül"! Ha hisszük ezt, és „ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is” (2Tim 2,8.11), ezért „e húsvét ünnepében / Dicsérjük a nagy Istent, / Ki értünk megholt Fiát, / Ki értünk megholt Fiát / Feltámasztotta testben” (GyLK 813)! ■ Garai András A Szélrózsa lelkes titkára ► Martonné Némethy Márta (36) négy gyermek édesanyja, jelenleg főállá­sú anya. Családjával Kőszegen él; az evangélikus gyülekezet aktív tagja; a gyermekmunkában és a hit­oktatásban is részt vesz. Az idei kőszegi Szélrózsa találkozó szer­vezésében nagy feladatot vállalt: ő a találkozó titkára.- Honnan erednek evangélikus gyökereid?- Evangélikusnak kereszteltek, majd a budapest-kelenföldi gyülekezetben nőt­tem fel; Kőszegre való költözésünkig - ami öt és fél évvel ezelőtt történt - ennek a gyülekezetnek voltam aktív tagja. Új lakhelyünkön az itteni evangélikus kö­zösséghez csatlakoztam.- Nem az idei Szélrózsa az első, amelynek a lebonyolításában részt veszel.- Elsőként a második találkozón, 1998-ban az elsősegéllyel kapcsolatos feladatokat láttam el, majd hasonló te­endőim voltak a harmadik és a negyedik Szélrózsán is. Aztán a gyerekeim miatt „kiestem” egy időre, de most már újból tudok megbízatást vállalni.- Miként kaptad az elsősegélynyújtás he­lyett a titkári feladatokat?- A „tízek” tagjai - a Szélrózsa-főszer­vezők - kértek meg, hogy szeptember­től szeptemberig lássam el a titkári fel­adatkört, minden bizonnyal azért, mert sokan tudják rólam, hogy van gyakorla­tom nagyobb rendezvények lebonyolí­tásában - például Kőszegen a pünkösdi, felekezetközi Határátlépő fesztiválok szervezésében is részt vettem -, s az egy­ház ifjúsági munkájába is bekapcsolód­tam mint ifjúsági bizottsági tag, amíg a bizottságot meg nem szüntették.-Pontosan mit jelent a titkári munka?- Elég szerteágazó a feladat, épp ez a kihívás benne. Koordinálom a munka­ági felelősöket, figyelem a előkészítés során adódó határidőket, begyűjtőm a szervezéshez szükséges információkat ­SZÓSZÓRÓ Ifjúságirovat-gazda: Balog Eszter amiben sokat segítenek a helyismeretem és az egyházi ismeretségeim -, valamirlt továbbítom őket a megfelelő emberek­nek, tájékoztató anyagot készítek az es­pereseknek, lelkészeknek az aktuális fá­zisokról, folyamatokról. Ezeken kívül összefogom a munkatársaknak, azaz az önkéntes ‘segítőknek szervezett képzés­sel kapcsolatos tennivalókat. De a „tí­zek” megbeszéléseinek előkészítése és dokumentálása is feladatom.- Hogy látod, mennyiben szerveződik más­képp az idei Szélrózsa, mint a korábbiak?- Úgy látom, hogy a munkaági felelő­sök területén sokkal nagyobb összefo­gás van, mint az előző találkozók eseté­ben. A segítők kis csapattá szerveződtek, így összehangoltabban megy a munka. Ezt elősegítette, hogy már ősszel meg tudtunk szervezni egy hétvégét számuk­ra itt Kőszegen, a tavaszit pedig április elején tartjuk.- Mit üzensz az evangélikus fiataloknak?-Jó kérdési Azt, hogy jöjjenek el olyan lelkesen, mint amilyen lelkesen mi elő­készítjük nekik a találkozót. Várjuk őket! ■ Balog Eszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom