Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-11-09 / 45. szám

IO 2008. november 9. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Mennyei harmónia Kórustalálkozó Ikladon Megtalálni az elveszett harmóniát rí-» * * //• • • / Tízéves a no 1 misszió A hagyományokhoz híven a reformáció ünnepét megelőző vasárnapon gyűltek össze ismét az Észak-Pest és Nógrád me­gyei énekkarok, hogy - az éneklés örö­méért és Isten dicsőségére - bemutassák egymásnak új darabjaikat. Az idei évben Ikladon találkoztak a kórusok. A temp­lom kissé szűkösnek bizonyult, de - a je­dengeleg, Erdőkürt, Galgaguta, Iklad, Penc, Rád, Vác és Vanyarc, továbbá az aszódi evangélikus gimnázium énekka­ra és a Te Deum kamarakórus. Az erdőkürtiek szolgálata után Sághy Balázs domonyi lelkész tartott áhítatot a mennyei harmóniáról és Isten dicsé­retéről. lenlévők nagy meglepetésére - a két­százötven férőhelyen háromszázhuszan is elfértek. Felkészültségüknek köszönhetően az énekkarok jól szerepeltek két-két vá­lasztott darabjukkal. A következő tele­pülések kórusai vettek részt a találko­zón: Ácsa, Aszód, Domony, Egyházas­Az alkalom végén a résztvevők el­énekelték a közös darabot, melynek kottáját minden énekkar előre megkap­ta. A hangversenyt követő szeretetven- dégségen - a hideg idő feledtetése végett - mindenkit forró ikladi csipke­teával kínáltak a szervezők. ■ Babka Anna Kong a háborús harang Az elmúlt vasárnap ünnepi istentisztelet keretében adott hálát a maroknyi - körülbe­lül hetven egyháztagból álló - győrsági gyülekezet százötven éves harangjáért. A csa­ládias alkalmon Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Is­ten igéjét. Ezután ár. Kormos Gyula egyetemi adjunktus, harangkutató tartott rövid elő­adást a harangok üzenetéről és a győrsá- gi harang ismert történetéről. Elmondta, hogy a németországi Bochumban 1858- ban öntött - alul hatvankét centiméter átmérőjű - acélharang közel egy évszá­zadon keresztül a Soproni Evangélikus Tanítóképző Intézet harangja volt. A háborúban súlyosan megsérült épület tornyában lévő harang Sopron­ban 1946. május 15-én szólalt meg utol­jára, miközben az alagsorban tanévzáró ünnepséget tartottak. Történetét eztán több mint másfél évtizeden keresztül homály fedi. Később Káldy Lajos győrsá­gi lelkész szervezett gyűjtést, melynek eredményeként 1962-ben megvásárol­hatták a harangot - azóta a győrságia- kat szolgálja. ■ Menyes Gyula ISTENTISZTELETI REND f 2008. november 9. Szentháromság ünnepe után utolsó előttit megelőző (ítélet) vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 24,15-28; iThessz 4,13-18. Alapige: Jób 14,1-6. Énekek: 495., 499. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Tóth Károly; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Macsodai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András: Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; de. 11. (úrv.) id. Pintér Károly; du. 6. (asztali beszélgetések) Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan Péter; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan Péter: VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András: Rákospalota, XV., juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Vladika Zsófia; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. dr. Fabiny Tamás: Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa ► A női misszió legalább annyira szolgálja a férfiak javát, mint a nő­két. E látszólag ellentmondást hor­dozó megállapítást igazolják Bre- bovszkyné Pintér Márta tapasztala­tai, akivel az általa vezetett Női Missziói Szolgálat tízéves fennállá­sának apropóján beszélgettünk. A negyedszázada Luther-kabátot vi­selő lelkésznőt az elmúlt évtized benyomásairól és feladatairól fag­gattuk - no és persze arról, hogy mit jelent nőnek lenni.- Legelső lépésként egyedülálló szü­lők és gyermekeik számára rendeztünk nyári konferenciát, amelyet azóta is minden nyáron Révfülöpön tartunk. Én is e - D. dr. Harmati Béla elnök-püspöksé­ge idején bevezetett - munkaágnak az indulásakor maradtam magamra három kisgyermekkel, így tapasztalatból is tud­tam, hogy sok egyedülálló szülőnek még arra sincs módja és ideje, hogy a gyermekével együtt pihenhessen. A gyermeküket egyedül nevelő anyák nemcsak anyagilag, de lelkileg is gyak­rabban kerülhetnek nehéz helyzetbe, előfordul, hogy .még a gyülekezetben sem igazán találják a helyüket. Számuk­ra ez a nyári találkozás bátorítást jelent, így hazatérve jobb eséllyel kapcsolód­nak be újra a gyülekezetük életébe. Egyébként a révfülöpi szolgálattevők többsége szintén egyedülálló, vagy egy- szülős családban nőtt fel. A résztvevők visszajelzéseiből évről évre megbizonyosodhatok arról, hogy áldás kíséri ezeket a Balaton-parti alkal­makat: sokaknak teljes évre való feltöl- tődést jelent a hasonló sorsúak közössé­gében eltöltött idő. Ami pedig a gyerme­keket illeti, nem egy akadt már közöt­tük, aki a konferencia hatására döntött úgy, hogy konfirmálni fog.- Időközben a női misszió szolgálata más irányokban is kiteljesedett, változatos prog­ramjain az ország egész területéről érkező asszonyok találkozhatnak...- ...hiszen fontosnak tartom, hogy a szórványban élők is átéljék az egyház va­lódi nagyságát, azt, hogy együtt sokan vagyunk. Az asszonyhétvégék nem rej­tett célja például - egyebek mellett - gyü­lekezeti szolgálatra bátorítani a résztve­vőket, és arra buzdítani őket, hogy bi­zonyságot tegyenek Krisztusról. Hogy az asszonyok más asszonyokat is megszó­lítsanak. Nem véletlen tehát, hogy a misszió szó bekerült a női szolgálati ág el­nevezésébe - a misszió a nők feladata is. Abban kétségkívül nemzetközi ta­pasztalataim is sokat segítettek, hogy meg tudjam határozni a női szolgálat főbb irányvonalait. Küldetésünket azon­ban - önkéntes munkatársaimmal - alapvetően a hazai sajátosságok figye­lembevételével fogalmaztuk meg ekkép­pen: alkalmat teremteni a találkozások­ra, a tanulásra, az elcsendesedésre; lehe­tőséget adni az ökumenikus együttmű­ködésre, leginkább pedig az evangélikus asszonyok bázisává válni.- Sikerült megvalósítani a kezdeti célokat?- Az érdeklődők az Evangélikus Élet ol­dalain is figyelemmel követhetik mun­kánkat. Legtöbb alkalmunkat az EvÉlet- ben is meghirdetjük, egyikről-másikról utólag is beszámolunk. Számomra azonban a legnagyobb öröm - jóllehet ez természetesen nem a nyilvánosság előtt zajlik -, hogy az évek során egyre többen kerestek meg személyes problé­máikkal, hogy egyre többen élnek a lel­kipásztori beszélgetések lehetőségével. Úgy vélem, az elmúlt évtized alatt a női misszió valóban egyfajta bázissá válha­tott az Országos Iroda Üllői úti székhá­zában.- Egyedüli főállású munkatársként végzi itt a munkáját. Mindezt három gyermek mellett. Kap elég támogatást tőlük?- Lelkészcsaládban nőttem fel, megta­nultam, hogy akkor van áldás a szolgála­ton, ha teljes odaadással végezzük. Ezt közvetítem a gyermekeim felé is; ma már számukra is ez a természetes.- A női missziói elindulásakor nem tartot­tak az egyházon belül attól, hogy feminista in­díttatású és szemléletű munkaág lesz?- Bizonyára féltek néhányan ettől, de aki figyelemmel kísérte szolgálatainkat, észre kellett, hogy vegye: missziónk nem a harcos önmegvalósítás receptjei­nek kidolgozására törekszik, hanem ar­ra, hogy a nők - helyüket megtalálva - alkalmas szolgálattevői lehessenek az Úristennek. Feladatunk, hogy segítsünk megtalálni azt a női identitást, amely be­lesimul az isteni tervbe: harmóniában lenni Istennel és a férfi társsal egyaránt.- Alighanem sok férfi kíváncsi arra, milyen lehet, ha az asszonynép összegyülekezik...- Ez nyilván fordítva is igaz, de a vic­cet félretéve: nagyon fontosnak tartom, hogy férfiak és asszonyok külön-külön is egybegyűljenek Isten igéjének fényé­ben, és tisztázzák férfi vagy női mivol­tukból adódó feladataikat. Azt gondo­lom, hogy ama édenkertbéli bűnbeesés nem csupán az Istennel való kapcsola­tunkat rontotta meg, hanem a férfi és a nő közti harmóniát is. Ezért vallom tel­jes meggyőződéssel, hogy a női misszió a férfiak javát is szolgálja. Vagyis ennek az elvesztett harmóniának a megtalálá­sán is munkálkodik. Megnyugtathatjuk tehát a férfiakat, hogy rendezvényein­ken egyetlen becsmérlő mondat sem hangzik el róluk...- Milyen tervekkel néz a jövőbe?- A misszióban is szükség van meg­újulásra. A „ma asszonyának" elérésé­hez, megszólításához stílust kell tudni váltani, és a megváltozott társadalmi vi­szonyokhoz alkalmazkodva új módsze­reket kell kidolgozni. Reménységem, hogy fiatalabbakat is sikerül bevonni a szolgálatba. Egy dolognak azonban vál­tozatlanul a szemünk előtt kell marad­nia, hogy tudniillik minden eszköznek ugyanazt a célt kell szolgálnia. Nekünk a szabadító, élő jézusról bizonyságot téve kell segítenünk, hogy Isten igéje megra­gadhassa az embereket.- Akkor a stílusváltás jegyében szabad le­gyen feltennem végezetül egy „bulvármagazi- nos" kérdést: mit jelent nőnek lenni?- Isten ajándékának tekintem, hogy nő lehetek, még ha - úgy gondolom - a valóban hátrányosabb helyzetű nemhez tartozom is. Ugyanakkor minden nehéz­ség ellenére egyedül nekünk, asszonyok­nak adatik meg az anyaság öröme. Jár­tam olyan keleti országban, ahol a lány­gyermeket még tanulni sem engedik De hazánkban sincs egyenlőség férfi és nő között, gondoljunk csak a munkahelyek­re, a fizetésbeli különbségekre... Női mivoltunk lényegi értékét azonban mégis Afrikában járva értettem meg. Ott még drámaibb módon szembesülhetünk a bűnbeesés következményével, hogy megszűnt a harmónia férfi és nő között. Szenvedünk attól, hogy beteljesedett az ítélet: ....vágyakozol férjed után, ő pedig ural­ko dni fog rajtad." Mindezzel szemben van egy másik valóság is; Jézus megtörte en­nek az ítéletnek az erejét, benne helyreállt a rend: „Krisztusban... nincs férfi, sem nő... ” ■ Szeverényi Ágnes Volt egyszer egy iskola... ► A Soproni Evangélikus Tanítókép­ző Intézet alapításának százötve­nedik évfordulója alkalmából je­lent meg Varsányi Péter István köny­ve, mely az egyházi, majd állami in­tézmény utolsó évtizedeinek állít emléket. A soproni vármegyehá­zán október 27-én szépszámú kö­zönség előtt tartott bemutatón Ab­dái Géza alpolgármester, dr. Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora és ifj. Sarkady Sán­dor, az egyetem könyvtárának fő­igazgatója méltatta a kötetet. „Mélységesen mély a múltnak kútja” - kezdte köszöntőjét Sopron alpolgár­mestere Thomas Mannt idézve. Elmondta: ez az iskola szomorú példája a 20. szá­zad múltat eltörlő eszméinek, s ma, mi­kor az oktatás válságát kell megtapasz­talnunk, fontos megismerni azt a küz­delmet, amelyet itt igazgatók és tanárok folytattak a megmaradásért. Dr. Faragó Sándor rektor kiemelte: egy könyv megjelenése mindig ünnep - szerzőnek, olvasónak egyaránt. Az isko­la a tudás otthona, s minden iskolák kö­zül a legfontosabb talán a tanítóképző, ahol a jövő alapjait rakjuk le. „Ha ez az alap rossz, milyen lesz a felépítmény?" - tette fel a kérdést a soproni egyetem ve­zetője. Az 1858-tól 1957-ig fennálló inté­zet jogutódja ma a győri és a szombat- helyi tanítóképző kar. A soproni elődök üzenete, hogy komolyan kell vennünk a pedagógusképzést Magyarországon. A Fejezetek a soproni evangélikus és állami tanítóképző történetéből (1921-1957) című könyv laudációját ifj. Sarkady Sándor tar­totta. „Bár a fiatalabb generációk szemé­lyesen már nem ismerhetik a régi alma matert, csak kopott képeslapokról - mondta ülnek itt még azok közül, akik maguk élték meg, amit Varsányi profesz- szor megírt.” Megjegyezte: sokan próbál­koztak már ezzel korábban is, de most akadt valaki, aki nem sajnálta a fáradságot, és háromévi kutatómunka után kezünkbe adta ezt a valóban hiánypótló művet. Varsányi Péter István maga is vallott a kötet születésének előzményeiről. Mint mondta, a sors kegyéből az intézmény­ben utoljára végzettek közül ő lehet a legtovább tanító, alkotó egykori növen­dék, s mint ilyen kötelességének érezte lejegyezni iskolája történetének utolsó fejezeteit ........a soproni tanítóképző me gszűnt, épületét is elsodorta az idők vihara. Ez az intézet mégsem válhat ad­dig csak múlttá, amíg még növendékei élnek és alkotnak” - idézi a szerző a könyv előszavában Unger Mátyás törté­nészt, ugyancsak hajdani hallgatót. Az evangélikus tanítóképző Deák téri épületének helyén évtizedekig bomba vájta sebhely tátongott, melyet a sopro­ni népnyelv csak „gödör”-ként emlege­tett. A háború után állami kézben még több mint egy évtizedig működő intéz­mény régen megszűnt már, egykori he­lyén is társasházak magasodnak, de szel­lemisége, hagyományai és története to­vább él - eleven bizonyítékként szolgál erre e könyv is! ■ Kiss Dávid

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom