Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-29 / 26. szám
14 Evangélikus diákélet | 2008. június Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiumai Cím: 1074 Budapest, Rózsák tere 1. Igazgató: Caál jánosné Egy kis történelem Koczor Márton A kollégium épülete 1877-ben épült a Szegényház tér 1. szám alatt, Országos Protestáns Árvaház néven. Az épület egy olyan alapítvány kezében volt, amely 1859-ben alakult meg az 1848/49-es szabadságharc árváinak támogatására. Az intézményt 1952- ben államosították, kis lakóit „szétszórták" az ország minden részére, és új árvákat költöztettek be. Később fiú-, majd leánykollégiumként működött. Az épületet 1994-ben kapta vissza a Magyarországi Evangélikus Egyház. Ebben az évben leánykollégiumként, majd 1995-től koedukált középiskolai kollégiumként működött. Százfős létszámmal indult, s csak a Deák Téri, illetve a ßudapest- Fasori Evangélikus Gimnázium diákjai lakták. Ma már országszerte számos evangélikus gimnázium működik, így ezek a diákok csak félig töltik meg az épületet. A fennmaradó helyeken a fővárosi művésziskolák diákjai - leendő zene-, képző-, táncművészek, artisták - laknak. Élet a kollégiumban Vincze Miklós Kollégiumunkban - egyházi intézmény lévén - minden szerda este áhítat van, és a nem egyházi iskolákba járó gyerekek is részt vehetnek hittanórán. Művelődésünk, tapasztalatszerzésünk elősegítésére az igazgatónő és a diákönkormányzat vendégeket is hív, akik munkájukat, életművüket, tapasztalataikat mesélik el nekünk. Ezen program keretében jártak már nálunk sportolók (Kovács Kokó István, Gyúrta Dániel, Csollány Szilveszter, Haller Ákos), írók, költők (Szabó Magda, Vámos Miklós, Varró Dániel, Jankovics Marcell, Fekete Gyula, Varga Domokos, Kiss Dénes), színészek és más művészek (Farkasházy Réka, fuga ■ Veronika, Bánffy György, Kamp Salamon, Ozsgyáni Mihály, Fellegi Ádám, Scheer Lívia), tudósok, teológusok és püspökök (dr. Harmati Béla, D. Sze- bik Imre, Gáncs Péter, dr. Fabiny Tamás, Pálhegyi Ferenc, dr. Balázs Géza, dr. Grétsy László, dr. Szűts László, dr. Varga Gyöngyi, dr. Entz Béla, dr. Berták Loránd). Kirándulni is szoktunk. Voltunk már Debrecenben és a Hortobágyon, Gödöllőn, Szentendrén, Székesfehérváron, Kiskőrösön, Szarvason, a Felvidéken, Pozsonyban és Dévény váránál, a Velencei-hegységben és a budai hegyekben. Ezenkívül belső alkalmaink is vannak. Minden évben tartunk bemutatkozó e.stet az újonnan érkezett diákoknak - persze ők maguk lépnek fel rajta -, amelyet rendszerint karaokeest követ. A naptár szerinti időben szokott jönni a Mikulás, és a karácsonyt is megünnepeljük. Végzős diáktársainknak koleszos ballagást is tartunk. Számítógéptermünkben hozzáértő, barátságos rendszer- gazdák irányítanak. A sok prőgram mellett azért jut idő a tanulásra is. Ezt mutatja a kollégium magas tanulmányi átlaga. A tanulásban segítenek a tanárok, de a diákok is megosztják egymással tudásukat. Az intézményt Gaál Jánosné vezeti, aki nemrég kapott Péterfy Sándor- díjat kimagasló szakmai munkájáért. A tanári kar tagja ezen felül még két férfi nevelőtanár (Károlyfalvi Zsolt, Futó Tamás) és három női nevelőtanár (Láng Judit, Varga Aliz, Németh Enikő). Kollégiumunk rendszeresen megjelentet egy periodikát Kollégiumi Füzetek címmel. Külön szerkesztősége nincs, az intézmény minden diákja szabadon írhat bele. • Kollégium, a második otthonom Hajdú Kornélia Fél éve lakom ebben a kollégiumban, de nem bántam meg, hogy ez lett a második otthonom. Mindent egybevetve jobban érzem magam itt, mint az előzőben. Két éve tanulok a Kőbányai Zenei Stúdióban, zongora szakos vagyok. Itt- a könnyűzene minden műfaját megismertetik velünk elismert, híres dzsessz- és rockzenészek. A zongora- órákon sztenderdeket tanulok, többek közt bossa novát, szvinget, tangót és slowfoxot, de emellett egy rockzenekar billentyűse és egy popzenekar énekese is vagyok. Szalonzeneórán musical- és operettbetétdalokat játszunk, a klubdélutánokon improvizálunk, modernebben kifejezve: jammelünk. Iskolatársaimmal karaoke-izni jáV - V, runk, míg a kolisokkal moziba vagy színházba, tehát a szabad időmben is művészetekkel foglalkozom, hisz majd minden ágáért odavagyok; Tíz évig hegedültem, most zongorázom és énekelek; ebből adódóan is nagyon örültem, hogy zenész társakkal kerültem egy szobába. Sok-sok más kollégistával is szép barátságokat kötöttünk. Hálás vagyok, hogy zongora is van a nagyteremben, ugyanis így nem kell mindig megtennem az iskola és a kollégium közötti nagy távolságot, mikor gyakorolni szeretnék. A szervezett házi koncertek, versenyek és a szerda esti áhítatok is szép emlékek maradnak számomra, mert nagyon szeretem, ha értelmesen tudom eltölteni a szabad időmet is. És örülök, hogy utóbbiak által - úgy érzem - Istenhez is közelebb kerültem. Szemelvények a Kollégiumi Füzetekből Kirándulás a Velencei-hegységben Koczor Márton Az egyik szép szombaton elindultunk a Rózsák terén lévő kollégiumunk elől egy luxusnak nem mondható busszal. Pestről kifelé menet elhaladtunk az Astoria, a Gellért-hegy és a Csíki-hegyek mellett. Az M7- esen haladva a buszon tartott ismertetőből megtudtuk, hogy a Velenceihegység Magyarország egyetlen őshegysége, hogy Vörösmartyt Nada- pon keresztelték, és azt, hogy melyek a Velencei-tó főbb földrajzi adatai. Miután az egyetlen eltévedésünk után, amely az autópályáról való le- hajtási lehetőségek nem ismeretéből eredt, visszatértünk a helyes útra, megérkeztünk a Bence-hegyre, a délelőtti túra kiindulópontjára. Először átgyalogoltunk Nadapra, ahol egy kis körséta során megnéztük Vörösmarty Mihály keresztelési templomát és a nadapi ősjegyet. Utóbbi helyét egy obeliszk jelzi, e mögött pedig meredek sziklafal van, melyre néhányan felkapaszkodtak. Miközben azon törték a fejüket, hogy miként jussanak le, a csoport többi tagja elindult a nadapi kis kör kiindulási pontja felé. Egy kis poros úton közelítettük meg a szomszéd falut, Sukorót. Közeledve hozzá megtaláltuk a Gyapjaszsák nevű ingókövet. Az ingókövekről megtudtuk, hogy azért néznek ki úgy, mintha valaki egymásra rakta volna őket, mert a szél kifújta alóluk a homokot és a löszt. Nevüket onnan kapták, hogy a helybéliek látták őket inogni. A busz Sukorón várt bennünket, s elvitt minket az 1848-as pákozdi csata emlékhelyéhez. Múzeum és hatalmas obeliszk fogadott ott. A múzeum kétszintes; az alsón szemléltették a korabeli fegyvereket és egyenruhákat. Kicsit beljebb egy terepasztalon sakkfigurák és fények segítségével végignézhettük a csatát. A felső részben interaktív kiállítást láthattunk a korabeli hadászati eszközökről és fegyverekről. Az interaktivitás azt jelentette, hogy fel lehetett próbálni a különböző sisakokat, és a fegyvereket is kézbe lehetett venni. Ez jó alkalom volt a fényképezgetésre. Ebéd után ki-ki elmehetett körülnézni. Voltak, akik a buszhoz mentek, mások viszont lementek sétálni a tópartra, hogy kiderítsék, mikor megy, vagy hogy egyáltalán megy-e hajó. Mikor mindenki befejezte az ebédet, átmentünk egy kis hajóval a túloldalra, Agárdra. Voltak, akik fürdeni mentek - a helyi részeg horgászok nagy-nagy örömére. Pákozdra visszatérve megkezdtük délutáni túránkat, mely - ellenkező irányból - szintén Sukoróra vitt. Néhányan előrementünk felderíteni a terepet. Ezt rosszul tettük, mert így velünk együtt egy erősen emelkedő kerülőt kellett tenniük a többieknek is... Végül ugyanoda érkeztünk, ahová terv szerint mentünk volna, csak kissé lihegve. Ez a hely az Angelika- forrás volt. Elindultunk tovább, néhányak nagy keserűségére, .mert mondanom sem kell, hogy a városi lánykák nincsenek hozzászokva az ilyen hosszú, több kilométeres túrákhoz, és a cipőjük sem volt alkalmas a célra. A csapat egy része nagyon lemaradt, köztük az igazgatónő is, akit nem szabad kihagyni ebből a történetből. Ő is végiggyalogolta a teljes távot a fájós térdével, de kibírta. Egy útszéli kútnál történő gyors mosakodás után betértünk a sukorói református templomba, ahol a lelkipásztor már várt minket. Elmesélte, hogyan és mikor üléseztek ott a főméltóságok 1848-ban. Ezután lementünk a buszhoz - azért le, mert a templom a hegy tetején állt -, amely ugyanott várt bennünket, ahol délelőtt, amikor Na- dapról közelítettük meg. Elindultunk hazafelé. Az úton Judit néni villámkérdésekkel, bombázta a társaságot; aki odafigyelt a nap során, sok ajándékot szerezhetett. A kollégiumban ezután következett az első bennmaradós hétvégék hagyományos.programja: a fiúk és a lányok meglátogatták egymás lakóterületét - de ez már egy másik történet... Az utolsó kiránduláson - háttérben a pozsonyi koronázási templom
