Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-04-20 / 16. szám
4 2008. április 20. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS KÖLTESZETNAP A költészet napja - április n-e - ünnep. József Attila (és ráadásul Márai Sándor) születésnapja. 1964 óta a vers, a költészet ünnepe. Ma mintha mégis kicsit alábbhagyott volna az ümíeplési láz. Találjuk meg az irodalmi és politikai szekértáborok között is az irodalmat, a költeményt! Olvasnunk kellene verset, hallgatni, néha akár énekelni. Naponta csak egyet. Naponta hat-nyolcszáz vagy ezer leütést. Az évente 365 vers - több kötet - lehetne. Költői kérdések A HÁZÁRÓL ► Az idő rövidsége miatt csak drótpostán tudtam néhány, a költészet napjával kapcsolatos kérdést feltenni Petró'czi Éva költőnek, aki hivatásszerűen foglalkozik a régi magyar irodalommal is. Lényegre törő válaszait az alábbiakban olvashatjuk.- Olvas-e verset a költő?- Természetesen, szinte naponta.- Mas szemmel nézi-e a verseket az irodalomtörténész, mint a költő? („Költő vagyok - mit érdekelne / engem a költészet maga?")- Esetemben ez nem kérdés, mivel mindkettő vagyok, egy bőrben.- A régi vagy a kortárs költészet áll önhöz közelebb?- A régi, Jékely Zoltánig bezárólag.- Van-e lényeges különbség a régebbi és a mai költők témáiban?- Van. A régieknél a hit komoly téma volt, ma csak néhányan ragaszkodunk e tematikához. Persze vannak örök emberi érzelmek, konfliktusok, amikből aztán versek születnek.- Vannak-e legkedvesebb szerzői?- Természetesen, például sok-sok elfeledett prédikátor-költő, mint Sző- nyi Nagy István, a már említett Jékely, az ifjabbak közül Kovács András Ferenc...- Ön szerintfontos-e még az átlagembereknek, az olvasóknak a vers?- Igen, ezt bizonyítják a gazdag egyéni versblogok is...- Mit lehetne tenni, hogy széles körben is fontosabb legyen? Hogyan lehetne felhívni a figyelmet a költészetre?-Jó és hiteles, továbbá míves verseket kell írni, s el is kell menni velük személyesen az emberek közé. ■ -ZZsBAJZA JÓZSEF Honfidal Benned múltam, jelen- s jövőm, Benned van mindenem, Oh hon, te vér-szerezte kincs, Te drága gyöngy nekem! Itt pillantám meg a napot, E lég táplált, nevelt; Az ifjúkor szent álma itt Ringatta e kebelt. Itt lelt munkát a férfigond, S munkában élveket; Ha egykor végórám ütend, Ez ősi hant temet. Magas bércről sok százados Vár-rom tekint le rám; De lent még áll, virágozik S ép ezredes hazám. TISZTELGÉSKÉPPEN Csontos János r Imi, írni, írni Ady Endre (1877-1919) Látni, hogy ott lent fiit az óra, rámeredni a monitorra. Nem firtatni, hogy mi a véged, hogy is lesz az az örök élet. Menüsorokba bújni csendben, megfeszülni egy kód-kereszten. Ülni csővázas szattyánszéken, gerincbántalmas példaképpen. Vad vírusokkal harcra kelni, mint ki gyermekét tűzből menti. Hallgatni cédék surrogását, messzi hangok barázda-mását. A TEREMTETTSÉGRŐL Kertész Eszter A kertész dala A kert látszólagos nyugalma valójában csupa nyüzsgés. Nemcsak a szél, rigók, darazsak - zsibognak gyökerek, rügyek, tüskék. Talán pogány e vágyakozás: elegyedni a földdel, korhadni gyümölcsfák alatt, hulló szirommá válni idővel... Mosódni sárba, rögök közé, majd törni újra fény felé, folytatódni élő anyagban, szétoszlattatni tisztán, öntudatlan. .. .miközben valahogy mégis a fényes öntudat jól tudja ezt. S amott a nyíló kapukat. A TÁRSAKRÓL Szabó T. Anna A költők „Miért írsz verset? Valami baj ért?” érdeklődött a kozmetikusom. Ott feküdtem az ágyon leterítve fehér lepellel, merev arcomon frissen felkent gipszes kencefice. Frappáns felelet nem jutott eszembe. Hogy miért írok? Hát mit tudom én! A világ játszik velem, s én vele. Az első átszellemült versemet fürdőszobában kuporogva írtam a sötét csendben, mert a kéttenyémyi kis ablakon át ömlött a rigódal. Én bent voltam, és kint volt a tavasz, egy másik világ üzent valami megfejthetetlent — a dekódolás, az izgatott, tizenkét évesen, a dolgok értelme és működése: úgy bámulni az eleven világ meleg nyakán az erek lüktetését, hogy kikövetkeztethessem a szívet. Később megismertem költőket is. Lászlóffy Aladár figyelmesen elolvasta egy másik ihletett kiskamaszkori költeményemet, és észrevette benne, amit én nem: a diktatúra keltette szorongást. Géher István szonettet íratott az Angol Műhely felvételijére, és később úgy hajolt a vers fölé, olyan precíz és heves figyelemmel, mint aki anatómiát tanít. És Lator László! Tőle láttam mindig: ha zsigerből futsz, életre-halálra, mindegy, hogy célra tartasz, menekülsz, fuss elegánsan, ne vétsd el a ritmust, a vereség is győzelem legyen. Az is többször bebizonyosodott, amit megsejtettem gyermekkoromban: a költők sámánok és mágusok. Vörös István például, mikor véletlenül a buszon találkoztunk, mint a kalapból a nyulat a bűvész, hirtelen előkapott egy csokor nyári virágot, s lovagiasan . átnyújtotta. Tóth Kriszta kék falú szobában élt, az ég volt a háza, és Mesterházi Mónit üstökös látogatta meg a hatodikon, a növényektől zöld fényű szobában. A sok ezer éves Simon Balázs próféta volt, harsány és haragos, egyetlen urat szolgált, s visszatért álmainkba a halála után. Jónás Tamás egy szőlőhegyen ült a fehér fényű őszi éjszakában, és belesóhajtotta a sötétbe: „Ez itt a völgy s a hold szeretkezése.” Na és ott volt a két kapatos költő, a deli angol és a mokány walesi: istenszobrokként egy-egy oszlopon álltak pucéran - csak egy kis borostyán takarta, amit kellett, s fejükön a láthatatlan babérkoszorú - éjféltájban, mint két fehér kísértet, a balatonfüredi Műfordítóház verskulcsra nyíló ajtaja előtt. Ezeket kellett volna mondanom a lassan rám száradó maszk alól a búzaszőke szép kozmetikusnak, mikor aggódó arccal érdeklődött vers és versíró viszonya felől. Bár - nem beszéltem magáról a versről. És tudjátok mit? Most nem is fogok. Hogy miért? íme a helyzetjelentés: itt ülök egy emeleti szobában, a gyermekek a kertben játszanak, felhallatszik vidám rikoltozásuk - a madárfüttyös áprilisi fűben kergetőznek, felhemperdülve néha, akár az állatkölykök, az öröm szétfeszíti a testük keretét: bele akarnak bújni a világba, a kert ölébe, a napfény szívébe. Én meg itt írok. Valami baj ért? Az, hogy felnőttem. Futás játszani! Április 9-én mutatták be a Magyar írószövetségben a Magyar Napló kiadásában megjelent Az év versei 2008 című kiadványt. Szabó T. Anna, Csontos János, Szó'cs Géza és Turczi István verseit e kötetből válogatta az oldal szerkesztője, ZÁSZKALICZKY ZSUZSA. Itt vitának nagy őseim Szabadság s léteiért, Itt áldozának életet, Vagy nyergek hősbabért. Az elhúnytaknak lelke leng Hol a szellő suhan, Minden fűszál, minden göröngy VéröktőLázva van. E vérben forrt polgárerény, Forrott honérzelem, E vérben fürdött gyászmezőn Egy szebb jövő terem. Imádom, oh féltett haza, Megszentelt földedet; Dicső korok magvát veté Belé a végezet. Lerázva ős salakjait Szabadság s értelem, Itt lesz boldog, nagy és erős Majd egykor nemzetem. Emberkénynél hatalmasabb Lesz a törvénybetű, Bűn és ármány felett erény Szilárd tekintetű. Megszűnend a viszálkodás Hiten és nyelveken, S Kárpátoktól a tengerig Magyar világ leszen. Oh szép világ, dicső világ, Magyarnak édene! Derítsen rád örök napot A népek'Istene. Lépni új fájlba, új mezőkre, mint ki zöldfüvön élni dőre. Szörfölve titkos honlapokra csábít a kozmosz csilla csokra. Átsuhanni sekélyes éjen, elkókadni a hajnalfényben. Feledni múltat, eljövőket, mit a véletlen föl-le görget. járt utat járva, körbe-körbe, beköltözni áramkörökbe. Könnytelen szemmel sírva sími, s csak írni, írni, írni, írni. TISZTELGÉSKÉPPEN Turczi István W. S.-tábla Győznöd se lehet, veszned se szabad: az ég csak pár marék azúr törmelék. Csillagot szór, dunakavicsot ropogtat; felhőkkel inti le múlt időd kezdetét. A KÖLTÉSZETRŐL Szőcs Géza Zuhanás előtt Bőröndjeikben súlyos kőtáblákkal, hátukon kőtömbjeikkel, övükben vésővel, kalapáccsal költők érkeznek a négy égtáj felől. beszállnak a Piazza del Municipión a távolsági buszról, hova tegyem le a követ, nézelődnek, hova tegyük le köveinket. Isten hozott, költők! Isten hozott, kik eljöttetek összerakni azt a régi és fényes nyelvet. Térjetek haza, költők és mondjátok el az otthoniaknak hogy felépül a fordított felhőkarcoló melynek tetejéről az újra megtalált nyelven lehet majd szétkiabálni, hogy késő, hogy vége s hogy e könyvtár itt nem más mint fedélzeti fekete doboz, mely rögzíti szavainkat, azt hogy mi hangzott el mielőtt megtörtént a szerencsétlenség. FOTÓ; LUKÁCS GABI
