Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-11-09 / 45. szám
4 2008. november 9. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Nem ünnepi rendezvénysorozattal, csupán rövid, de annál fiatalosabb „akcióval” - egyfajta flash mob, azaz villámcsődület keretében - emlékeztek október 30-án Budapesten a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) százhuszonöt évvel ezelőtti megalakulására. A minden különösebb hírverést nélkülöző megmozduláson a Deák térre összegyűlt mintegy huszonöt KIE-tag piros és zöld színű pólóba öltözött, hogy élő lógóként örökítsék meg őket az utókor számára. (Mint ismeretes, 1883-ban történt megalakulása óta a KIÉ nem működhetett folyamatosan, a második világháború utáni „önkéntes” föloszlása után csak 1991-ben alakult újjá.) ■ Nagy BENCE/elvétele Százhuszonöt éve alakult meg a KIÉ Nemzeti estély Miskolcon Minden kezdetnek hosszú előtörténete van. Volt két neves miskolci lelkész, akik szívükön viselték a város sorsát. Kartal Ernő katolikus pap, minorita szerzetes, a rend magyar tartományfőnöke és Veczán Pál evangélikus esperes sűrűn találkoztak, hogy keressék az értékelvű politizálás lehetőségeit. Ernő atya közismertségét nagy aktivitásának köszönhette. Középiskolás fiúknak kollégiumot szervezett, ezeradagos ingyenkonyhát működtetett. Jó tollú szerzőként írásait meg is jelentette a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) miskolci csoportja 2007-ben Mit e'r/ír az ember, ha magyar, katolikus és pap? címmel. Veczán Pál esperes - hivatása gyakorlása mellett - aktívan politizált, önkormányzati képviselő volt. Az ő érdeme az 1928-ban alapított miskolci evangélikus gimnázium újraindítása 2001-ben. Az évszámból láthatjuk, éppen jókor. Azóta megváltoztak az idők, megváltoztak a körülmények. „Jó evangélikusként”felejthetetlen karácsonyi és húsvéti koncerteket szervezett a selyemréti katolikus templomban, megszervezte az egyházi kórusok évenkénti találkozóját (az idén a tizenötödik alkalommal örülhettünk az énekszónak), bevezette a népszerű diákpünkösdöt. A két küldetéses személyiségről nevezte el a KÉSZ miskolci csoportja azt a díjat, amelyet immár negyedik éve az októberi forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmával adunk át egy-egy neves miskolci és határon túli közéleti személyiségnek a nemzeti estély keretében. A bronzplakett, amelyet a Kartal-Veczán-díj- jal kitüntetett személyek kapnak, önmagában is gyönyörű. Makoldi Sándor Gyula szobrász- művész készítette. A plaketten a kettős arckép mellett egy kenyérhez és hegedűhöz is hasonlító címer látható - mindkettő kedves jelkép a számunkra. Az idén Mihályi Molnár László volt a határon túli díjazott, aki jelenleg tanár a híres „kassai ipariban”, azaz a Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémián, sok neves magyar személyiség fölnevelő intézményében, de volt már népművelő, iskolaigazgató és parlamenti képviselő is Prágában két évig. Szepsiben él, három gyermekének és már három unokájának örülve. Az ünnepség alkalmával saját versével köszöntöttük, amelyet Miske László színművész adott elő nagy átéléssel, hiszen ő meg erdélyi református papként kezdte pályafutását, mielőtt a színi mesterségre adta volna a fejét. A másik kitüntetett dr. Csukás Zoltán miskolci állatorvos volt, aki a rendszerváltás politikai zűrzavarában szervezte a keresztény-keresztyén nemzeti erők összefogását képviselőként és sok civil szervezet alapítójaként, tagjaként, vezetőjeként. Mi úgy fogjuk fel ezt a nagy nemzeti ünnepet, hogy akkor, 1956-ban a mi országunknak sikerült először eredményesen föllépnie a kommunista rémuralommal szemben. Elzavartuk az ávósokat, kiűztük az oroszokat. Ha rövid időre is, de újból szabad ország lettünk. Igazi örömünnep ez, amely erőt ad megélni napjaink kudarcát, az elzavart uralkodó osztály visszatértét. A megemlékező beszédet Regéczy- Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke mondta. Az est hangulatát meghatározta egy igazán neves együttes, a Cardinal Mindszenty kórus föllépése Gergely Péter Pál karnagy vezetésével. Kodály-műveket adtak elő, és közben - a sok közül - a strasbourgi bemutatkozó fellépésük képét vetítettük mögéjük a falra. A sok száz jelenlévőnek jó látni, ahogyan Kartal Ernő atya öccse és Veczán Pál özvegye, Judit asszony kezet fog a kitüntetettekkel, a szónokkal, jó érezni a közös éneklés erejét. Reménykedünk. ■ Mezei István szervező (KÉSZ miskolci csoport) Eszéki évfordulók Van egy gyűrűm, mely nekem különösen is becses emlék. Ez a gyűrű annak a jegygyűrűnek a másolata, amelyet 1525- ben Bóra Katalin ajándékozott férjének, Luther Mártonnak. A másolat a néhai NDK-ban készült, 1967-ben, a reformáció négyszázötvenedik évfordulóján; ezt a bevésett felirat is tanúsítja. De a gyűrű elsősorban nem ezért fontos a számomra, hanem amiatt, ahogyan kaptam. A gyűrű Denke Gergely református lelkész tulajdona volt, ő személyesen részt vett Kelet-Németországban az akkori ünnepségeken. Denke tiszteletes úr a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) tagja és nagy barátja volt. Halála után felesége ajándékozta nekem a gyűrűt azzal, hogy ahogyan a férje, úgy én is minden évben reformáció ünnepén húzzam az ujjamra. Ez a gyűrű számomra a folytonosság jelképe. Egyrészt egyfajta kézzelfogható kapcsolat a reformáció örökségével és a reformáció egyházaival, másrészt jelképe a Keresztyén Ifjúsági Egyesületen belül meglévő folytonosságnak is. Ugyanis Denke Gergely egyik leánya, Villő most a KIÉ alelnöke. Százhuszonöt évvel ezelőtt alakult meg Magyarországon a KIÉ. Kovács Bálint református lelkész (aki Isten kegyelméből november 3-án kilencvennyolcadik születésnapját éli meg - Isten éltesse!), a KIÉ történetének nagy kutatója és ismerője leírja az indulás körülményeit: Szabó Aladár református teológus, későbbi teológiai tanár kezdett el mozgolódni 1880 táján, majd 1883-ban Budapestre látogatott a KIE-világszövetség akkori elnöke, Fermaud Károly, aki Pesten több előadást is tartott. 1883. október 31-én alakult meg a KIÉ dr. Szilassy Aladár elnökletével. Első titkára Szabó Aladár és az evangélikus Plichta Aladár volt. Az egyesületnek még sokáig nem volt önálló ingatlana. 1900-ig bibliaóráikat a református teológia Kálvin téri épületében tartották, ünnepségeik helyszíne pedig a Deák téri evangélikus és a Kálvin téri református templom volt. A kezdetektől missziói indíttatású egyesület első tagjai egyetemisták voltak, de igen hamar elkezdődött az iparosta- noncok és a paraszti réteghez tartozó fiatalok közötti munka is. A KIÉ nevéhez fűződnek olyan kezdeményezések, mint a dán népfőiskolái mozgalom magyarországi meghonosítása - 1936-ban Sárospatakon nyílt meg az első KIE-népfőis- kola. 1910-ben a KIÉ alapította meg az első magyar cserkészcsapatot, a budapesti 1. számú cserkészcsapatot. A KIE-ből nőtt ki a Soli Deo Gloria mozgalom, de a MEKDSZ (Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség) is a KIÉ egyik munkaágaként vált később önállóvá. Nagy alakja, vezetője volt az egyesületnek Szilassy Aladár, Megyercsy Béla, Töltéssy Zoltán, Pógyor István, Dobos Károly, Erős Sándor, Bonnyai Sándor és gróf Teleki László. Budapest-Józsefvárosban a Horánsz- ky utca 26. számú ház volt az egyesület első nagy beruházása, az épület székházként, majd keresztény tanoncott- honként működött. Dunavecsén a Duna egyik szigetén nemzetközi KIE-tábor működött a sokunk által ismert (fóti) Kis János vezetésével. Az Odry Színpad épületét Budapesten a Vas utca 2/C-ben a KIÉ építtette a Protestáns Tábori Püspökséggel közösen. (A jelenlegi színházterem volt a kápolna, az épületben voltak az irodák és a vendégszobák.) E rövid és korántsem teljes áttekintés is igazolja: a KIÉ Magyarország legnagyobb protestáns ifjúsági egyesülete lett református és evangélikus ággal; munkáját nemzeti szövetség koordinálta. Olyan egyesület volt, ahol reformátusok és evangélikusok jól tudtak együtt munkálkodni, mert közös volt a cél: a fiatalok közti misszió, fiatalokat fiatalok által Jézus Krisztushoz vezetni. 1950-ben a KIE-t is elérte a kommunizmus végzete: az egyesület politikai kényszerre kimondta önfeloszlatását, ingatlanainak nagy része az utolsó pillanatban - a megmentés céljával - református egyházi tulajdonba került. Gróf Teleki László elnök és Pógyor István főtitkár ellen államellenes összeesküvés vádjával 1951- ben pert indítottak. Pógyor István az Államrendőrség Államvédelmi Osztályának (ÁVO) Kozma utcai börtönében 1953. november 7-én máig tisztázatlan körülmények között meghalt. Ismereteink szerint agyonverték. Sírjánál, a kommunizmus áldozatainak emlékhelyén, a 293. parcellában minden év november 7-én megemlékezést tart az utódegyesület. Sokan nem tudják, de Magyarországon az utolsó úgynevezett koncepciós per is KIE-vezetők ellen irányult: 1967-ben (!) perbe fogták és elítélték Kovács Bálint református lelkészt és másokat titkos - és akkor tiltott - KIÉ ifjúsági munka miatt! A vád persze ekkor is az államhatalom megdöntésére irányuló szervezkedés volt... Isten kegyelméből 1991-ben újraindult a KIE-munka hazánkban. Régi nagyságát még messze nem érte el az egyesület, de élünk és szolgálunk a mindenható Isten dicsőségére. Sajnálatos, hogy a korábbi formában nincs meg a szervezeten belül a református-evangélikus paritás - ez nem az egyesület jelenlegi vezetésén múlott. Céljaink nem változtak: misszió a fiatalok között a mai társadalmi viszonyok között. Erre kötelez bennünket mindenekelőtt a missziói parancs, kötelez elhívásunk, kötelez az elődök szolgálata és áldozata. No és az a gyűrű, Luther gyűrűje, rajta a megfeszített Krisztus - több mint jelkép... ■ Lupták György ► Egy teljes órára - kis túlzással - az egész ország figyelmének középpontjába került október 26-án az eszéki evangélikusság. A horvát televízió vasárnap délelőtt egyenes adásban közvetítette azt az istentiszteletet, amelyen az Eszéki Evangélikus Egyházközség temploma fennszentelésének századik évfordulóját és a reformáció napját ünnepelte. A mintegy háromezer-ötszáz lelket számláló Horvátországi Evangélikus Egyház tizenkét (köztük egy szlovák ajkú) gyülekezetét nyolc lelkész pásztorol- ja. Évtizedek óta finn lelkészek is végeznek itt szolgálatot missziói küldetésben, így nem volt különös, hogy a liturgiában - Svetlana Vojtic Földi lelkésznő mellett - Matti Korpiaho finn lelkész segédkezett. (Matti 1991-ig nyolc éven át volt az eszéki A téma tárgyalását az Európai Egyházak Konferenciájának (EEK) munkatársa, Peter Pavlovié alapozta meg nagyon széles kitekintésű és alapos előadásával. Az EEK szempontjából fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az egyházi fórumokon sok szó esik Afrikáról, Dél-Amerikáról, Indiáról, de Kelet- és Közép-Európát sokszor elfelejtik megemlíteni, amikor a súlyos problémákat veszik számba. Más kontinensek lakói Európára mint saját szegénységük okozójára tekintenek, pedig Kelet- és Közép-Európában is nagyon sok a szegény ember, és nagyon nagy szükség van a piacgazdaság megújítására. Nekünk, a kelet- és közép-európai országokban élőknek - mondta a szlovák nemzetiségű előadó - különleges tapasztalataink vannak, ugyanis mind a szocializmust, mind a kapitalizmust megéltük. Igaz, hogy rhindkettőnek az extrém formáját. A szociális piacgazdaságról például nincs tapasztalatunk, csak az új kapitalizmusról, amely a neoliberális elveket követi. A piac alapvetően hatékony elgyülekezet lelkipásztora.) Az ünnepi istentisztelet igehirdetője a gyülekezet jelenlegi lelkésze, Branko Beric volt, aki a Horvátországi Evangélikus Egyház lelkész elnöki tisztét is betölti. Az ünneplő gyülekezetét köszöntötte Sámuel Vrbovsky vajdasági szlovák püspök, valamint dr. Arden Haugh amerikai evangélikus püspök is. A horvátországi római katolikus egyházat dr. Antun Ce- catka kanonok, a pünkösdi evangéliumi egyházat pedig Peter Kuzmic teológiai tanár, professzor képviselte. Az évfordulós együttléten jelen volt a horvát köztársasági elnök és a kormányzat több képviselője is. Köszöntötte az ünneplő gyülekezetét e sorok írója is, tolmácsolva horvátországi testvéreinknek a külkapcsolatokért is felelős magyarországi evangélikus püspök, dr. Fabiny Tamás áldáskívánását: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez...” (Ef 2,8) ■ Roszík Gábor osztási rendszer, de fel kell tennünk a kérdést, hogy hol működik jól, és hol, mely területeken van szükség más megoldások alkalmazására. A konferencia programjának hangsúlyos része volt, hogy az adott ország - Német-, Lengyel-, Magyar- és Olaszország -, illetve az ott élő egyház szempontjából mit jelent a globalizáció. Olaszországban például alapvetően a bizonytalanság és a migráció jelent problémát. Ezért az olasz protestáns egyházak úgy működnek együtt, hogy mindegyik valami olyasmit kínál, amit a másik nem (például az egyik gyógyszertári szolgálatot lát el, a másik ételt oszt, a harmadik a bevándorlókat támogatja). A valdens egyház 2001-ben munkacsoportot hozott létre a környezetvédelem és a globalizáció témájában, amelyben részt vesznek az olasz metodista, baptista és evangélikus egyház küldöttei is. Ez a bizottság praktikus munkafüzeteket adott ki a bankrendszer, a pénzügy, a demokrácia, az élelmezés, a teremtés védelme, az alternatív energiaforrások stb. témakörében; e füzeteket a gyülekezetek tudják használni. Németországban, a vesztfáliai egyház munkájában szintén régóta napirenden van a globalizáció témája. 2005-ben adták ki állásfoglalásukat Globalizáció - a gazdaság az élet szolgálatában címmel angol és német nyelven. Ez a komoly elméleti összefoglalás elsősorban szakemberek számára készült. Két évvel később egy színes, kevésbé részletes, sok képpel és gondolkodást ösztönző feladattal ellátott munkafüzetet is megjelentettek, amelyet a gyülekezetek sorozatos alkalmakon feldolgoznak. A konferencia utolsó napján a közös kihívásokról és a cselekvési lehetőségekről gondolkoztak a résztvevők. A varsói tanácskozás nemcsak tartalmilag volt nagyon gazdagító, hanem spirituális élmények tekintetében is. A nyitó és záró istentiszteletek, az áhítatok és a templomlátogatások (evangélikus, ortodox, római katolikus) mind igazi lelki feltöltődést nyújtottak a résztvevőknek. Felkeresték a lengyel evangélikus központot is, ahol a lengyel evangélikus egyház püspöke fogadta őket. A lengyel szervezők, a Lengyel Ökumenikus Tanács vendégszeretete minden bizonnyal felejthetetlenné tette a küldöttek számára a varsói napokat. A következő konferenciának 2010-ben a vesztfáliai egyház ad majd otthont. ■ Gömböcz Elvira Szembenézni a globalizációval Egyházi konferencia Varsóban ► Tág ölelésű, de nagyon aktuális témáról tartottak konferenciát a közelmúltban négy európai ország egyházai. A globalizáció mint kihívás az egyházak számára - e kérdéskört igyekeztek körüljárni vesztfáliai, lengyel, magyar és olasz protestáns egyházak képviselői. Az egymás közötti, határokon átnyúló együttműködés egyik formája, hogy kétévente közös szimpóziumot rendeznek különböző helyszíneken. Legutóbb, 2006 áprilisában Budapest, az idén pedig Varsó adott otthont a tanácskozásnak.
