Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-02-24 / 8. szám

IO 2008. február 24. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN Bemutatkozik a Bakonyszombathelyi Evangélikus Egyházközség Egyházközségünk a Fejér-Komáromi Egyházmegye délnyugati határán fek­szik; a falu maga az idén 650 éves. Az a feltevésünk, hogy Luther tanításai már a reformáció hajnalán gyökeret eresztettek falunkban. Bakonymagyar- szombathely ugyanis a reformáció ide­jén a cseszneki uradalomhoz tartozott, amely a 16. század elején Enyingi Török Bá­lint tulajdona volt, aki a reformáció lelkes pártfogójaként minden erejével támo­gatta annak terjedését. Másrészt feljegy­zések tanúskodnak arról, hogy a római katolikus gyülekezet csak 1760-ban ala­kult meg. Valószínű, hogy a helyi evan­gélikus gyülekezet Enyingi Török Bálint idejében keletkezhetett. Az írásos adatok szerint az első lelkész 1654-ben Balogh D. Ferenc, az első tanító pedig 1720-ban Kale- novszky Tamás volt. A törökök kiűzése után községünk királyi adományként a katolikus Ester­házy család egyik ágának kezére került. A falu urai nem az evangélikusság meg­félemlítésére és katolizálására töreked­tek, hanem ellenkezőleg, védelmezték és anyagilag-erkölcsileg mindvégig támo­gatták a lutheránus közösséget. Ugyan­akkor nagyszámú katolikus cselédséget telepítettek be a faluba, és templomot, iskolát építettek számukra (1760). így a korábban feltehetőleg teljesen evangéli­kus falu vegyes vallásúvá vált. Ma - á múlt század ötvenes éveiben zajlott elvándorlás miatt - a falu több mint kétharmada katolikus, de megma­radt egy nagyon lelkes, hitét fontosnak tartó és egyházmegyei szinten is megha­tározó evangélikus „mag”, amelynek tagjai szoros közösségben élnek a kör­nyező települések evangélikusaival. Ba- konybánk, ami filiaként tartozik Ba- konyszombathelyhez, egy csodálatosan rendben tartott iskolatemplommal és a kis közösség szeretetével várja az erre já­rókat. De a bakonyszombathelyi lelkész látja el a szolgálatot helyettesként 1979 óta a Hánta-Aszár-Kisbéri Társult MagyarRádiój'l Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Március 2-án, böjt negyedik vasár­napján 10.04-től istentiszteletet hall­hatunk az MRi - Kossuth rádió hul­lámhosszán Bakonyszombathely- ről. Igét hirdet Vancsai József lelkész. Evangélikus Egyházközségben is. Ez a terület egyébként az 1800-as évekbeli önállósodásáig idetartozott. Külön lát­ványosságként említhetjük a hántai mű­emlék templomot, mely a türelmi rende­let elvárásai szerint épült 1802-ben. Bakonyszombathelyen 1793. május 9- én szentelték fel a jelenlegi templomot a régi helyén. Az épület tavaly külső felújí­táson esett át, jelenleg folyik a parkosí­tás. A parókia teljes felújítása 2005-ben történt meg. A hitélet jellemzőiként említhetőek a gyülekezeten belül működő kis csopor­tok, mint például a bibliaórás csoport vagy az „intenzív osztály", vagyis a fiatal vagy magukat fiatalnak érző felnőttek beszélgetőköre stb. Nyaranta az evangé­likus pedagógusokkal-segítőkkel hittan­táborba visszük a gyermekeket, bicikli­túrát és sporttábort szervezünk a fiatal­jainknak. A gyülekezet aktivitását mutatja, hogy 2007-ben vállalta az egyházme­gyei nap megszervezését, ami minden generációnak tartalmas elfoglaltságot, hitélményt kínált. , Egyházközségünk is jól mutatja, hogy igenis számolni kell a vidék, a falvak evangélikusságával. Bővebb információ a bakonyszombat- hely.lutheran.hu honlapon olvasható. Bibliaterjesztés Tavalyelőtt - 2002 óta első ízben - újra emelkedett a nyomtatott formában kiadott Szentírások száma. Ez derül ki a Bibliatársulatok Világszövetsége (Reading, Anglia) által legutóbb közzétett adatokból. 2006-ban világszerte összesen 393,1 millió Bibliát és bibliai iratot hoztak forgalomba. Ez 20,5 millióval több volt, mint 2005-ben, tehát a növekedés 5,2 százalék. 2002-ben a Szentírásból 578 millió példányt adtak el, majd ez a szám folyamatosan csökkent. A Bibliatársulatok Világszövetségéhez 200 állam­ban 145 bibliatársulat tartozik. M A Glaube und Heimat híre nyomán ISTENTISZTELETI REND / 2008. február 24. - Budapest Böjt 3. vasárnapja (Oculi). Liturgikus szín: lila. Lefedő: Lfe 11,14-28; E/5,1-9. Alapige: iKir 19,1-8. Énekek: 188., 416. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Topolánszky Ákos; du. 2. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (szuplikáció) Károlyfalvi Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidélisz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gáncs Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. io. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv.) Koczor Tamás: Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Győri Veronika; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Győri Veronika; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Wiszkidenszky András; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor: Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörósvár (református templomi du. 2. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Kiadós diskurzus ► A Médiaszolgálatunk mint az evangé­lium tükre - bemutatkozás, értékelés, fórum címet viselő beszélgetésso­rozat keretében február 14-én a Lu­ther Kiadó, illetőleg az Evangélikus Élet szolgálatát vette górcső alá az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE). Az Országos Egyházi Iroda földszinti termében rendezett eszmecserét - a hagyo­mányoknak megfelelően - áhítat és imaközösség vezette be. Kovács László dunakeszi lelkész ezúttal az Útmutató heti igéje, íjn 3,8b alapján szólaltatta meg Isten igéjét. Kiadónk igazgatója és hetilapunk főszer­kesztője nem először „vendégeskedett” EBBE-körben. Miként az egyesület ko­rábbi székhelyén, a kelenföldi gyülekeze­ti házban öt-hat esztendővel ezelőtt ren­dezett találkozónak, e mostani beszélge­tésnek is Fabiny Tibor volt a moderátora. Az egyesület nem lelkészi elnöke első­ként Kendeh K. Pétert kérte fel az elmúlt években végzett munka egyfajta összeg­zésére. Az igazgató leszögezte, hogy a ki­adó tevékenységének középpontjában természetszerűen az evangélium hirdeté­se áll, de rámutatott arra is, hogy ebből adódóan a világi kiadókhoz képest „speci­ális” feladatai is vannak. (Például időről időre meg kell jelentetnie az énekesköny­vet vagy a hitoktatás számára szükséges tan- és segédkönyveket.) A jövőbeli ter­vekről szólván Kendeh K. Péter elmondta: egyebek mellett markáns magyar evangé­likus teológusok munkáit szeretnék meg­jelentetni, valamint tervezik, hogy - a re­formáció kezdetének közelgő ötszázadik évfordulója alkalmából - átdolgozva újra kiadják a néhai Masznyik Endre teológiai ta­nár 1904 és 1914 között napvilágot látott hatkötetes nagy munkáját, amely Luther műveit közli magyar fordításban.- Ahogyan a szerkesztőség falán elhe­lyezett tablón is olvasható: „...nem ma­gunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisz­tust...” - utalt a lap munkatársai által is vallott igei ars poetica változatlanságára hetilapunk főszerkesztője, aki minde­nekelőtt megköszönte azokat a kritikai észrevételeket, tanácsokat, amelyekkel - munkája kezdetén - bőven elhalmozták az egyesület tagjai. T. Pintér Károly kife­jezte abbéli reményét, hogy a tartalmá­ban és küllemében egyaránt alaposan megváltozott Evangélikus Élet lapszámai időközben sokak korábbi kérdéseire ad­tak megnyugtató választ. Főszerkesz­tőnk ugyanakkor szükségesnek vélte, hogy az újság szolgálatát szívükön vise­lők bepillantást nyerjenek a lapkészítés folyamatába. Ezért tekinthették meg az est résztvevői a Zákeus Médiacentrum által az EvÉlet „fennállásának” hetvene­dik évfordulójára készített rövid filmkli- pet, és ezt a célt szolgálta Dobsonyi Sán­dornak, az Evangélikus Élet olvasószerkesz­tőjének - Amíg a kéziratból újságcikk lesz cí­mű - referátuma is. Flogy minden szép­sége mellett „mindenhetes” nehézségei is vannak a hetilapkészítésnek, az a mé­diában dolgozók számára nem újság. Az EBBE-esten jelen lévők számára vélhető­en Boda Zsuzsa szerkesztőségvezető sem okozott meglepetést, amikor „elárulta”, hogy az EvÉlet szerkesztőségében min­den lapszámhoz Isten segítségét és áldá­sát kérik a munkatársak. A sorozat legközelebbi összejövete­lén, március 13-án a Híd evangélikus ma­gazin, illetve az Evangélikus Rádió­misszió munkája kerül a fókuszba. A la­pot Szeverényi János lelkész, felelős szer­kesztő és kiadó, valamint Hulej Enikő lel­kész, a rádiómisszió rovatvezetője mu­tatja be; külsősként dr. Böröcz Enikő érté­kel, a nyitóáhítatot pedig Szakács Tamás felsőpetényi lelkipásztor tartja majd. ■ G. Zs. Az összejövetel egyik résztvevője, Laborczi Zoltánná kérdést szegez lapunk főszerkesztőjének T. Pintér Károly mellett Kendeh K. Péter kiadóigazgató, a kérdező balján Fabiny Tibor, az est moderátora. Mikszáth-művekkel versengtek Mikszáth-versenyt tartottak az evangéli­kus középiskolák tanulói számára feb­ruár 15-én, pénteken a Deák Téri Evangé­likus Gimnáziumban. A rendezvényt azzal a szándékkal hívták életre, hogy egyházunk középiskolái között legyen egy olyan szaktárgyi vetélkedő is, ame­lyen evangélikus szerzők szerepelnek „feladványként”. Tíz középiskolából tizenegy csapat vett részt a versengésben, amelynek ke­retében több Mikszáth-mű - Beszterce ostroma, Tót atyafiak A jó palócok, A fekete város, Szent Péter esernyője - ismeretéről kellett számot adniuk a diákoknak. A drámajáték, szövegfelismerés, a történe­tekre és a szereplőkre vonatkozó felada­tok mellett a versenyzők olyan kérdése­ket is meg tudtak válaszolni, mint példá­ul hogy mi a krampampuli, miért fontos a mályvarózsa, illetve hogy „minek akar a bolha köhögni, mikor tüdeje nincsen”. A vetélkedő első helyezettje a miskol­ci, a második a fasori, a harmadik pedig a győri evangélikus középiskola csapata lett. A zsűri elnöke, Bába Iván irodalom- történész a fiataloknak élőben bemutatta a palóc nyelvjárást. A stílusos verseny­szervezéshez az ételválaszték is hozzá­tartozott: a résztvevők liptai túrót és pa­lóclevest fogyaszthattak. ■ FrenyóAnna Búcsúzunk dr. André Appeltől A Lutheránus Világszövetség egykori, kiváló vezetőjének halálára A tavalyi esztendő novemberének első napján, nyolcvanöt éves korában hazatért égi Urához dr. Andre' Appel. Neve és szolgá­lata felejthetetlen marad mind a Lutherá­nus Világszövetségben (LVSZ), mind ha­zai evangélikus egyházunk történetében. O volt a genfi egyházi világszerveze­tek egyik legismertebb vezetője, az LVSZ főtitkára 1965 és 1974 között. De főtitkári szolgálata után is aktív tagja maradt a genfi nemzetközi ökumenikus szervezeteknek (így az Egyházak Világ­tanácsában és az Európai Egyházak Konferenciájának az elnökségében is). Sőt az LVSZ legutóbbi, a kanadai Winni­pegben 2003-ban tartott világgyűléséről is érkezett hozzám személyes üdvözlete az akkori magyar evangélikus delegáció egyik tagján keresztül. Végső földi bú­csút 2007. november 9-én vettek tőle Strasbourgban, a Szent Mátéról elneve­zett evangélikus székesegyházban. Ki volt közelebbről André Appel? Dr. Ishmael Noko, az LVSZ jelenlegi, afrikai származású főtitkára búcsúzó írásában így jellemezte neves elődje világméretű ökumenikus szolgálatát: „Appel a konk­rét bizonyítéka és a megtestesülése volt annak, hogy kis egyházak is mit tudnak véghezvinni a kis és nagy egyházak kö­zötti együttélés javára.” Ennek kezdete volt, amikor az 1970 nyarára Brazíliába összehívott evangélikus világgyűlést Eu­rópába kellett áthelyeznie. A világtalál­kozó színhelyéül a Franciaországban, a Genfi-tó partján fekvő Eviant választotta. Ezen a világgyűlésünkön történt meg a Nyugat- és Kelet-Európát elválasztó „vasfüg­göny” első áttörése, amikor az ösztöndíjas tanulmányai végeztével Svédországban maradt Vajta Vilmos - akkor már az LVSZ volt teológiai igazgatója - és e so­rok írója, egykori padszomszédja a sop­roni hittudományi karon, legközelebbi barátja, újra összetalálkoztak egymással, jómagam „keletiként”, a vasfüggöny mögül érkezettként mint a nagyszámú pályázó közül meghívott kezdtem az LVSZ-nél dolgozni. Ez volt kilencévi genfi nemzetközi egyházi szolgálatom kezdete. Ez idő alatt André Appel és Vaj­ta Vilmos - aki később az LVSZ stras- bourgi Ökumenikus Kutatóintézetének igazgatója lett - felsorolhatatlanul sokat segített hazai egyházunknak temploma­ink renoválásában, új templomok építé­sében, külföldi ösztöndíjak megszerzé­sében legjobb teológusaink számára, de főleg a fasori evangélikus gimnázium visszaszerzésében és elhelyezésében, va­lamint az új teológiai akadémia fölépíté­sében, elsősorban a nyugatnémet evan­gélikus egyházakon keresztül. Egyik legutolsó írásában 2007-ben Appel így foglalta össze életének, egész genfi és strasbourgi egyházi szolgálatá­nak legfontosabb mai üzenetét: „Vissza­tekintve csak az maradt- még hátra szá­momra, hogy megköszönjem Istennek, hogy engem egyik eszközeként használt az elmúlt hatvan évben az LVSZ-ben an­nak formálására és benne a kisebbségek meghallgatására. A világökumené kihí­vása végeredményben ugyanez marad, és mindenkitől, aki ma felelősséget visel érte, a becsület és alázatosság magas szintjét követeli meg. Több bátorság és több hit szükséges ahhoz, hogy legyőzhessük a nagy­számú akadályt az egység felé vezető úton" - hangzik Appel végső következtetése. Bátorság és hit a keresztény-keresz­tyén egység felé vezető, küzdelmesen nehéz úton: vajon meghalljuk-e világ­szerte és itthon is evangélikus világszö­vetségünk néhai, felejthetetlen, nagy ve­zetőjének ezt a végső üzenetét? ■ Dr. Nagy Gyula FOTÓ: NAGY BENCE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom