Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-06 / 1. szám
8 4M 2008. január 6. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS Luther, a bibliafordító A magyar bibliafordítás A Bibliát ma a világ legismertebb és legolvasottabb könyvei között tartják számon. Azonban nem mindig volt ez így, s hogy így lett, abban Luther Mártonnak elvitatha- tatlanul döntő szerepe van. „Ifjúkoromban, az 1500-as évek elején senki sem olvasta a Szentírást, úgyhogy mindenki előtt ismeretlen volt” - mondta a reformátor, majd önmagáról is elismerte: „Például én húszesztendős voltam már, de Bibliát még nem is láttam. Abban a hitben éltem, hogy a vasárnapi pré- dikációs könyvekben megírt szentírási részeken kívül nem is létezik evangélium és epistola. (...) Az erfurti egyetem könyvtárában láttam először a Szentírást.” (Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról) Ez utóbbi minden bizonnyal a Hieronymus (Szt. Jeromos) által latinra fordított Biblia volt. Abban az időben más nem is nagyon volt hozzáférhető. Amikor Luther 1505-ben belépett a Szent Agoston-rend erfurti kolostorába, érdeklődése azonnal a Szentírás felé fordult. „Itt a szerzetesek egy vörös bőrbe kötött Bibliát adtak a kezembe. Hamarosan annyira otthonossá lettem benne, hogy tudtam lapról lapra, hol mi van, és ha egy mondást idéztek, azonnal tudtam az első pillanatban, hogy hol van megírva. Nem is tetszett nekem akkor semmiféle más tanulmány, mint a szentírási tudományok. Borzasztó undorral tanultam a fizikát, közben pedig égett a lelkem, hogy mikor térhetek vissza a Bibliához” - vallotta (i. m.). A Szentírás iránt akkoriban szerzetesek közt is szokatlan vonzódása gyanút keltett elöljáróiban. „Dr. Usingen, (...) aki nekem tanárom volt az erfurti kolostorban, amikor látta, hogy a Bibliát mennyire szeretem, és milyen szívesen olvasom Isten szent igéjét, egyszer így szólt hozzám: »Ejnye, ejnye, Márton testvér, hát mi a csuda az a Biblia? A régi egyházi tudósokat kell olvasni; azok már kiszívták a Szentírás velejét és igazságait. Mert minden lázadást a Biblia idéz elő!«” (i. m.) Ez a vélekedés volt az oka annak, hogy világi emberek legfeljebb az egyetemek könyvtáraiban találkozhattak a latin nyelvű Biblia egy-egy képletesen vagy talán - biztonsági okból - valóságosan is láncra vert példányával. A szerzetes Luther pontosan értette, hogy az egyház hivatalosai miért tartják veszélyes könyvnek a Szentírást. Bár látta, hogy az egyház számos akkori tanítása és gyakorlata Jézus KrisztusA hatvanhat éves bécsi Johann Fink hét év alatt lemásolta kézzel a Bibliát. Összesen hétezer órát fordított erre a munkára; az így létrejött Biblia-másolat hét kilót nyom. „Az ember felismeri, hogy a Biblia önmagát magyarázza és értelmezi. A mindensénak és az apostoloknak az Újszövetségben foglalt tanítása alapján vitatható, tudta, hogy az aggodalom valódi oka nem ez. Sokkal inkább az váltja ki a félelmet, hogy a korábban fellépett tévta- nítók valamennyien a Szentírás igéire alapozták az egyházat megosztó tanaikat. Luther mégsem tartotta ezt elégséges oknak Isten igéjének „titkosítására”. Meggyőződése volt, hogy a szentírók nem maguktól szóltak, hanem Isten Lelke indította őket arra, hogy Isten mindenkori népének hirdessék Isten törvényét és evangéliumát. Ezek nem ismerése sokkal több veszélyt rejt magában, mint a félreértés és a félremagyarázás lehetősége. Emellett Luther feltétel nélkül bízott Isten Lelkének hatalmában, akiről vallotta, hogy soha nem hagyja el egyházát, hanem mint Krisztus valódi helytartója a földön, gondoskodik róla, hogy az írás újra Isten eleven beszédeként szólaljon meg az igehirdetők ajkán, és olvasói szívét is élő és ható igeként érintse meg. Ezért tervezte, hogy népe nyelvére, németre fordítja a Szentírást. Tervét wartburgi rejtőzködésének idején, 1521-ben kezdte valóra váltani. Ott az Újszövetség fordításához fogott hozzá. A mű egy év alatt készült el, és 1522ben már nyomtatásban is megjelent. Az Ószövetség fordításán több mint tíz évig dolgozott. 1534-ben adta ki először. Nem hallgathatjuk el, hogy német nyelvterületen nem az övé volt az első fordítás. De az övé volt az első olyan német nyelvű Biblia, amely a fordítás alapjának nem a latin, hanem az eredeti, héber és görög nyelvű szöveget tekintette, és amelyet'az akkoriban a mainál egymástól sokkal nagyobb mértékben különböző német nyelvjárások bármelyikét beszélő olvasó megértett. Luther a meisseni normaként emlegetett kelet-középnémet nyelvi változatban ismerte fel az összekötő hidat az észak- és délnémet nyelvjárások között. Egy 1530-ban kelt levelében írta: „A fordításban mindvégig azon iparkodtam, hogy tiszta és érthető német nyelven szóljak. Nem egyszer megesett velünk, hogy két, három vagy négy hétig egyetlen szót kerestünk, olykor teljesen hiábavalóan. Magister Fülöppel és Aurogallusszal Jób könyvéből négy nap alatt alig három sort készítettünk el.” (Luther: Nyílt levél a fordításról, 1530) A mindenki számára érthető nyelv megteremtéséért való küzget teremtő Istennek a levele, mely tele van az emberiségnek szóló útmutatásokkal: miként cselekedjünk, hogy békességre leljünk a világon, és megbékéljünk magával a Teremtővel” - mondja. Fink a Szentírás tanulmányozása során ismerte.fel azt delem eredményéről ezután így vallott ugyanitt: „Három-négy lapon is végigfuttathatjátok szemeteket anélkül, hogy egyszer is megakadnátok, miközben észre sem veszitek, mennyi kő és tuskó hevert ott, ahol most mint gyalult padlón mentek végig, és amely köveket és tuskókat verejtékezve, fáradságos munkával takarítottuk el utatokból, hogy rajta az áthaladás akadálytalanná váljék. Mert jó szántani, mikor a föld már tiszta. Az erdő és a gyökerek kiirtására, a szántóföld előkészítésére azonban senki sem vállalkozik, mivelhogy a világ ezért nem illeti elismeréssel...” Luther ebben persze téved: a német kultúra kései ápolói készséggel ismerik el, hogy bibliafordításának eredményeként a német irodalmi nyelv született meg. Ezt vallásától függetlenül minden német ember Luther elévülhetetlen érdemeként tartja számon. A reformátor fordítói munkája úttörőnek számít abban az értelemben is, hogy felismerte: egy-egy szöveg szó szerinti, sőt néha tartalmilag pontos fordítása „nem németül van”, tehát nem jó. A fordításnak mindig úgy kell hangoznia németül, -ahogy a német ajkú emberek beszélnek. Mintha a szentíró eredetileg is németül írt volna, illetve a bibliai történet szereplői németekként németül beszéltek volna. A komoly teológiai tartalmat hordozó szövegeknél Luther mégsem élt a tolmács nyelvi szabadságával. A már idézett levélben írta: „Nem engedtem szabad folyást a szavaknak, hanem segítőimmel együtt nagy gonddal ügyeltünk arra, hogy ahol fontos volt, a betű szerinti értelmet megtartsuk, és ne változtassunk rajta tetszésünk szerint. (...) Inkább erőszakot tettem a német nyelven, mint hogy eltétjek a szavaktól.” Fordítói elvei miatt sokan bírálták Luthert, legfőképpen ellenfelei. Ráadásul olyan méltánytalanság is érte, hogy Újszövetség-fordítását, melynek használatát Róma átok terhe alatt tiltotta, a fordítás egyik bírálója, Emser 1527-ben - egy-két apró módosítással és néhány glosszával megtoldva - a maga neve alatt kiadta. Ezt használták a Rómához hű gyülekezetek. Luther levelében ezt így kommentálta: „Aki nem szenvedheti fordításomat, tegye félre. Az ördög fizessen annak, aki nem így tesz, és akaratom vagy tudomásom nélkül javítgatja. Ha mégis javítani kell rajta, majd én megteszem. Ahol én nem teszem, ott más is hagyja békében fordításomat, készítsen olyat, amilyet akar, s éljen boldogul! (...) Tudja azt az Isten, az én Uram, hogy nem kerestem a magam dicsőségét (...), hanem a jóravaló keresztyéneket szolgáltam vele az ő dicsőségére, az övére, aki odafönn trónol, és aki a nap minden órájában annyi jót cselekszik velem, hogy tolmácsoltam volna bár ezerennyit ezerszer ekkora szorgalommal, mégsem volnék méltó arra, hogy akár egy óráig is élhessek, vágy egészséges szemem legyen. Az ő kegyelmének és irgalmának köszönhetek mindent, ami vagyok, és amim van.” ■ Véghelyi Antal is, hogy a dolgok mennyire összefüggenek egymással; a Biblia támasztott benne bizalmat a „legfelsőbb rendező hatalom” iránt, s az isteni kijelentés adott neki önbizalmat, teremtett benne nyugalmat. M PaxNews Az 1114-ben tartott esztergomi zsinat törvényei közt olvassuk: .....minden vasárnapon a nagy egyhá zakban evangélium, levelek és hittételek magyaráztassanak a népnek, a kisebbekben pedig a hittételek és az úri imádság.” Ebből arra következtethetünk, hogy a nagyobb gyülekezeteknek már akkor rendelkezniük kellett az istentiszteleten felolvasandó szentírási szakaszok magyar fordításával. A legrégibb magyar nyelvű bibliai szövegeket az 1416-1450- es évekből való három kódex őrzi. A Bécsi vagy Révai-kódex Ruth, Judit, Eszter, a makkabeusok, Dániel és a tizenkét „kis próféta” könyvét tartalmazza. Az Apor- kódexben zsoltárfordítás található; a Müncheni vagy Jászay-kódex- ben a négy evangélium olvasható. Ez utóbbi érdekessége, hogy névtelen készítői a Szentleiket „Zent Zelleth”-nek fordították. Ebből valószínűsítik, hogy a fenti három kódex a Bálint és Tamás pap néven közismert, huszita eretnekséggel vádolt Újlaki Bálint és Pécsi Tamás Bibliájának részeit tartalmazza. Az első nyomtatott magyar nyelvű evangéliumkiadás 1536- ban jelent meg; készítője, Pesti Gábor gyulafehérvári kanonok és kü- küllői főesperes az Erasmus által görögből latinra fordított Újszövetséget vette alapul munkájához. Ne- meskürty István így jellemzi: „Világos fogalmazású, szép, tiszta szöveg... O használta először a maihoz legközelebb lévő, központinak is nevezhető nyelvjárást.” Az első magyarul megjelent teljes Újszövetség az evangélikus Sylvester János fordítása. Az utolsó lap bejegyzése szerint „ÚjszigeA református, az evangélikus és a baptista egyház bevonásával 1996- ban alapított Protestáns Média Alapítvány megbízásából néhány éve egy református, evangélikus és baptista teológusokból, nyelvészekből és irodalmi szaktekintélyekből álló, tíztagú munka- csoport dolgozik azon, hogy elkészítse a Károli-Biblia legújabb revízióját. Őket további munkatársak segítik feladatuk végzésében, a Biblia üzenetének tolmácsolásában. Nagy öröm, hogy az újat - vagyis az Újszövetséget - immár kezünkben tarthatjuk. Bár az Ószövetség-fordítás munkálatai még javában folynak, reménység szerint 2008-ban, a Biblia évében megjelenhet majd a teljes Szentírás: Károli Gáspár több mint négyszáz éves fordításának újonnan revideált kiadása. Az Újszövetség próbakiadás-, ként látott napvilágot. Szövegének gondozásában, a fordítás elkészítésében különösen is dr. Kozma Zsoltnak, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nyugalmazott újszövetséges teológiaprofesszorának áldozatos munkáját kell megemlítenünk. Az elkészült fordítás az 1908-ban megjelent, úgynevezett revideált kiadás alapján készült, a korábbi kiadások figyelembevételével. Ez az Újszövetség-fordítás - és majdan a teljes bibliafordítás - hidat próbál verni a Károli-Biblia és a Magyar Bibliatársulat által 1975- ben megjelentetett Szentírás, valamint ez utóbbinak a javított kiadása között. kezdetei ten Abádi Benedek nyomtatta vala 1541. esztendőben” Nádasdy Tamás nádor Újszigeten létesített nyomdájában, mely hazánkban elsőként adott ki magyar nyelvű könyvet. A kötet népszerűségét mutatja, hogy egymás után kétszer is kinyomtatták. Sylvester így nyilatkozik a fordítás közben szerzett tapasztalatáról: „Kisőn vivők eszünkbe az mü nyelvünkA Bécsi kódex egy lapjának részlete nek mindenben való nemes voltát.” Azt állítja, hogy a Biblia jelképes beszéde közel áll a magyar nyelvhez: „Él énekekben, kiváltképpen az virágénekekben, melyekben csudálhatja minden nép az magyar népnek elméjének éles voltát a lelésben, mely nem egyéb, hanem magyar poézis.” Kolozsvár lutheránus lelkészének, Heltai Gáspárnak az 1561- ben kiadott Újtestamentum-for- dítása szintén Nádasdy újszigeti nyomdájában készült. Heltai 1565-ig négy kötetben kiadta az Ószövetség legtöbb könyvét is (csak a Krónikák, Ezsdrás, Nehémiás, Burányi József, a Protestáns Média Alapítvány elnöke, az új Szentírás-fordítás szorgalmazója és megszervezője így foglalja össze a fordítás koncepcióját: „A szöveghűség mellett alapvető célunk az úgynevezett revideált kiadás archaizáló szövegének modernizálása volt, de igyekeztünk megőrizni és helyreállítani a »Károli-jelleget«, azt, ami nyelvezetében veretessé tette ezt a bibliafordítást. Alapvetően egyetértünk az utolsó - második világháború utáni - revíziós szakbizottság célkitűzéseivel, és ennek megfelelően a jelen átdolgozás feladata is, hogy kiküszöbölje az 1908-as revízió hibáit, megszüntesse a régies nyelv- használatot, helyreállítsa az eredeti Károli-fordítást ott, ahol az megromlott, továbbá tekintetbe vegye az új tudományos eredményeket.” A fordítási munkában nagy hangsúly került arra, hogy ebben az új-régi Károli-féle Újszövetségben az „ó” és az „új” egymást nem kizárva, hanem egymás mellett jelenhessen meg. A fordítás törekszik a pontos, szabatos nyelvi megfogalmazásra, ezért például az első boldogmondásban nem lelki szegényeket, hanem lélekben szegényeket olvasunk (Mt 5,3). Hadd emeljek ki még néhány igehelyet, hogy betekintést kapjunk az új Újszövetség-fordítás nyelvi világába; abba, amely megőrzi, ápolja nagy bibliafordítónk örökségét, ugyanakkor a napjainkban a Kárpát-medencében élő, magyar nyelven beszélő emberek számáEszter és Jób könyve hiányzik belőle). Ezeket lelkésztársa, Gyulai István fordította Egri Lukács és Szegedi Lajos segítségével. Heltai és munkatársai néhol szó szerint fordítottak, másutt szabadabban; ezt így indokolták: „Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, hanem a grammatikának kell a Szentlélek értelme után járni." Említésre méltó Félegyházi Tamás Újszövetség-fordítása, mely halála után, 1586-ban jelent meg Debrecenben a város költségén. A lutheránus Bornemisza Péter ki szerette volna nyomtatni a teljes Bibliát. E célból kívánt nyomdát alapítani Sáros várában; már nyomdászt is szerződtetett Mants- kovit Bálint személyében. Tervében azonban megakadályozta 1584-ben bekövetkezett halála. 1590-ben társa és utóda, Mants- kovit nyomtatta ki Vizsolyban Károli Gáspár Bibliáját, az első teljes magyar bibliafordítást. ra igyekszik közel hozni a Biblia üzenetét! Simeon így ad hálát Istennek e szerint a fordítás szerint: „Most bocsátód el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben, mert szemeim látták a te üdvösségedet, amelyet minden nép szeme láttára készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítá- sára, és népednek, Izraelnek dicsőségére.” Majd pedig ezt mondja Máriának: „íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izraelben, és jelül, amelynek ellene mondanak. Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.” (Lk 2,29-32.34-35) A mennyek országáról szóló példázatok gyűjteménye után Máté evangéliumában ezt olvassuk: „Ő (Jézus) pedig ezt mondta: Ennélfogva minden írástudó, aki megtanulta, milyen a mennyek országa, hasonló az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő kamrájából.” (13,52) Hiszem, a Gazda kegyelme, hogy az „újat” előhozta számunkra. Az a reménységünk, hogy hamarosan az „óval” is megajándékoz bennünket. Öröm, hogy ezt a feladatot olyan „írástudókra” bízza, akik a tőle kapott bölcsességgel és felelősséggel fáradoznak a Szentírás üzenetének megértésében és tolmácsolásában. ■ Varga Gyöngyi Az Újszövetség-kiadás megrendelhető a Protestáns Média Alapítvány címén: 1204 Budapest, Ady E. u. 89. Ára 2500 Ft. Hét kilogramm hétezer óra alatt ■ V. A. A Gazda újat és ót hoz elő Híradás egy új Újszövetség-kiadásról Luther dolgozószobája a wartburgi várban
