Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-21 / 51-52. szám
‘Evangélikus ÉletS FORRÁS 2008. december 21-28. !»»■ 13 KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP - Ef2,13-18 Az egyesítés csak egyvalakiben mehet végbe Bizonyos eseményeket határkőnek tekintünk az életünkben. így beszélünk: ez a balesetem vagy betegségem előtti, illetve utáni időszakban történt; ez a házasságkötésem előtti években; ez gyermekem születése előtt vagy nyugdíjba vonulásom idején. Sokszor taglaljuk, milyen volt az életünk a rendszerváltás előtt vagy után, a különböző kormányok alatt és így tovább. Minden kornak és generációnak megvan a maga sajátos viszonyítási alapja. A keresztény ember életében milyen fontos határkövek létezhetnek? És Isten népének, az egyháznak az életében? A karácsony utáni vasárnap igéje ezen gondolkodtat el bennünket. Pál apostol szavaiban is egy határkő áll, amelynek ugyan csak az egyik oldalán -álló tények kerülnek most elénk, de érdemes elolvasni az szakaszt megelőző verseket is (11-12.) is, hogy teljes képet kapjunk. A szakaszban két szó köré csoportosulnak az események: mi volt egykor, és mi van most. Az ellentét nemcsak a mondatok tartalmában, hanem már az egyes igeverseken belüli szavakban is jelen van, például: távol - közel, békesség - ellenségeskedés, eltörölte - teremtette... Ezek a fogalmak egymástól szembetűnően elváló szakaszokat jelölnek a hívő ember életében. Ennek a két időszaknak a határkövét pedig a Krisztushoz való tartozás vagy - a másik oldalról nézve - a Krisztus nélküli élet adja. Ne higgyük, hogy ez az elhatárolás csupán Pál apostol korát, az első évtizedek vagy évszázadok keresztényeit, keresztény közösségeit érintette. A mai gyülekezetekre éppen úgy alkalmazható és érthető az ige, mint az akkori helyzetre. Miért is? Mert ez a fajta határ a mi életünkben is megvan. Valamikor mi is „letettük a voksunkat" az egyik vagy a másik oldal mellett, akár tudatosan készülve erre, akár váratlan történések következményeképpen. A döntés pedig attól fogva életünk minden pillanatát meghatározza, hiszen mint minden emberi döntésnek, ennek is következményei vannak. Következményei és hatása az Istennel és az emberekkel való viszonyunkra. A karácsony ünnepe utáni vasárnap központi gondolata: Krisztus az egyedüli, aki minden válaszfalat lerombolt. Mit ért ezen Pál apostol? A bibliamagyarázók több választ is kínálnak a kérdésre: közülük egyet emelek ki: a fal átvitt értelemben az Isten és ember, valamint az ember és ember közötti elválasztó akadályt jelenti. A jászolban fekvő gyermek egyértelmű és látható jele az Isten és ember közötti fal lerombolásának. A szívében karácsony üzenetével élő keresztény embernek pedig az a feladata, hogy elvigye A VASÁRNAP IGÉJE az örömhírt: a válaszfal lebontatott Isten és ember, ennek következményeként pedig ember és ember között. A jászolhoz a szegény, tudatlan pásztor és a művelt bölcs, a gazdag király is odatérdelhetett. Vajon hány olyan embert tudnánk felsorolni, aki mellé nem szívesen vagy egyáltalán nem térdelnénk oda a betlehemi jászolnál? Úgy gondolom, mindenkinek eszébe jutna legalább egyvalaki. Ez mindannyiunk számára elgondolkodtató. Tóth Árpád így ír erről Leiektől lélekig című versében: „O, csillag, mit sírsz! / Messzebb te se vagy, / Mint egymástól itt a földi szívek! / A Sziriusz van tőlem távolabb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? // O, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / O, jaj, az út lélektől lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik!” Pál apostol annak a felismerésére akar elvezetni ma mindnyájunkat, hogy a karácsonyi csoda következtében minden hívő embernek békessége lehet: Krisztusban és Krisztus által. Hiszen Jézusban éppen az a csoda történt meg, hogy a távoliakból is közeliek lettek; emberek közel kerülhetnek egymáshoz, mert Isten közel került az emberhez. Nem magától lett ez így, hanem azért, mert a testté lett Ige kitöltötte az elválasztó űrt. Nemcsak a közelieket és a távoliakat békítette ki egymással, ledöntve a közöttük levő válaszfalakat, hanem Jézusban ő maga jött közel az Isten közelségétől elszokott emberhez. Eljött hozzánk, hogy nekünk is lehessen „menetelünk” őhozzá, és kétirányú közeledés jöjjön létre. Igénk kitágítja a karácsonyi perspektívát: a jászolbölcsőtől, a betlehemi hangulattól eljutunk a jézusi mű világméretű hatásához és ezen keresztül ahhoz, ahogyan bennünket is megérint. A karácsonykor meghirdetett békesség és jóakarat itt már nemcsak jókívánság, hanem megvalósult, beteljesült állapot. Krisztusban valami különleges és új élhető át itt és most: Istenközelség és testvérközelség. Adja Isten, hogy ezek a közelségek ne csupán a karácsonyi ünnepkörben, hanem az év minden napján átélhetőek legyenek! ■ Győri Veronika Ágnes Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Hála és köszönet neked azért, hogy közel jöttél és közénk jöttél szent Fiadban. Add, hogy a benne kapott békesség a tőlünk távol levő embereket hozzánk is közelebb hozza. Ámen. Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Békességet szerző Isten! Köszönjük neked, hogy az elmúlt ünnepnapokon lehetőséget kaptunk hitünk és reményünk megerősítésére és a te szere- tetedből való növekedésre, mert a betlehemi Kisded megérkezésében felismerhettük irgalmadat. Segíts, Urunk, hogy akár a hozzád közeliek, akár a tőled még távol lévők a te ajándékodnak, Jézusnak örüljenek a leginkább. Mennyei Atyánk! Nagy volt a kísértés, hogy szereteted nagyságát kellemes hangulatokon, hibátlan ünnepi külsőségeken mérjük le. Bocsásd meg nekünk, ha kívülről békességet erőltettünk magunkra, holott szívünkben nem volt békesség. Add, hogy felismerjük: szeretetednek a csodája nem emberi akciókhoz van kötve, nem kampányszerűen érkezik, hanem szívünk alázatos csendjét keresi. Segíts meg, Istenünk, hogy szívünkben mindig készek legyünk a téged váró alázatra. Az ünnepek elmúltával a mai csendes vasárnapon hadd imádkozzunk azokért, akik ettől az ünneptől kezdve forgatnak lényeges dolgokat a szívükben. Fontos döntéseket, fontos találkozásokat, talán éppen a Fiadra találás őszinte örömét. De azokért is imádkozunk, akik nagy csalódások keserűségét hordozzák magukban vagy egy szerettük elvesztésének a fájdalmát vagy a kiútkeresés nehézségeit. Istenünk, segítsd meg az önmagukkal viaskodókat, hogy hozzád térhessenek, és nálad vigaszra, nyugalomra és biztonságra találjanak. Istenünk! Adj nekünk kívül-belül békességet! Szívekben, családokban, gyülekezetekben, városokban és falvakban, kórházakban, öregotthonokban és börtönökben egyaránt. Szentlelked által vigyél békességet oda, ahol most még békétlenség, meghasonlott- ság, feszültség van, vagy viszálykodás dúl. Tekints irgalommal a gyűlölködés indulatától gyötört hazánkra és nemzetünkre is! Add, hogy egységünk békessége veled kezdődjék el! Segíts, hogy boldogságunk és boldogulásunk útját a békességteremtés feladatában is felfedezzük. Istenünk! Óvd meg teremtett világodat a gonosztól! Olts a szívünkbe felelősségérzést, és add Lelked ajándékát is, hogy eredményesen küzdjünk bűneinkkel, hibáinkkal. Te formáld az emberiséget Lelked által! Vedd el félelmeinket, közönyünket és kishitűségünket! Vezess minket tovább a hit útján, mint a pásztorokat, akik hazatérve sem mondtak le arról az örömről és békességről, amelyet megtapasztaltak. Velük együtt hadd mondhassuk mi is: Megváltó született nekünk! Ámen. Csillagászati motívumok az Evangélikus énekeskönyvben Evangélikus énekeskönyvünk számos nyilvánvaló, de néhány rejtett értéket is hordoz. Például egyes énekek szövegében - amint az Evangélikus Elet 2006/38. számában bemutattuk - csillagászati vonatkozások lelhetők föl. Mindezek mellett az énekeskönyv ábráin-illusztrációin is találhatunk asztronómiai vonatkozású motívumokat - az alábbiakban néhány ilyenre hívjuk fel a figyelmet. 193. oldal - Napkorong Krisztus-monogrammal: Krisztus a világ világossága (Jn 8,12). Központi égitestünket, a sárga törpecsillagok családjába tartozó Napot stilizálja. A napkorong belsejében Krisztus görögül írt nevének első két betűje, a khi és a ró (XP) szerepel. A napkorong-ábrázolás pereméről lángnyelvszerűen tizenhat napsugár indul ki. 236. oldal - Csillag Krisztus-jellel: Krisztus a hajnalcsillag (Jel 22,16). A kezdetet és véget szimbolizáló alfa és ómega betű között elhelyezett kereszt középpontjában található bolygószomszédunk, a Vénusz ábrázolása. A hajnali és szürkületi láthatósága alapján népiesen Esthajnalcsillagnak nevezett égitestet négyágú csillagként mutatja az énekeskönyv. 239. oldal - Koronák csillaggal: a napkeleti bölcsek (háromkirályok) jele, akik meglátták jézus csillagát (Mt 2,2). Három korona rajza, mely a napkeleti bölcseket - vagyis a kisded Jézust felkereső mágusokat, babiloni csillagász papokat - szimbolizálja. Felettük hatágú Dávid-csillagként az utat mutató betlehemi csillagot láthatjuk, amely a Megváltó születésekor a Halak csillagképben igen szoros együttállásban levő Jupiterrel és Szaturnusszal azonosítható. 260. és 637. oldal - jászolbölcső: a karácsony jele (Lk 2,6). Ez az illusztráció is a természettudományos módszerekkel bolygóegyüttállásként leírt betlehemi csillagot mutatja hatágú csillagként stilizálva, melyből öt fénysugár indul és vetül az alatta ábrázolt betlehemi jászolra. ■ Rezsabek Nándor $ HETI ÚTRAVALÓ Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az 5 dicsőségét. (Jn 1,14) A karácsony utáni héten, egyben az óév utolsó és az új év első napjaiban az Útmutató reggeli és heti igéi az emberi időszámítás középpontjává lett Úr Krisztus isteni dicsőségét hirdetik, hogy „vallást tegyenek mindenféle népek az Úristennek, és őt dicsérjék” (GyLK 732). A békességet szerző Isten cselekvése állásfoglalásra késztet. Anna prófétanő Jézus születéséért „hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták jeruzsálem megváltását”. Simeon pedig templomi bemutatásakor Jézust „karjába vette, áldotta az Istent”, és énekelt: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet...” (Lk 2,38.28-30) „A kegyes Simeon szeretné, ha belátnánk: Megváltóra szorulunk. Ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Istentől jött Megváltónak, se bűn, se halál nem rettent többé” - tanít Luther. Az élet igéjének szemtanúi bizonyságot tesznek róla, s hirdetik „az örök életet”, hogy közösségünk legyen „az Atyával és az ő Fiával, a jézus Krisztussal” (íjn 1,2.3). Az Úr „Isten szeretet”, de a szeretet nem isten! „Ha valaki vallja, hogy jézus Isten Fia, abban Isten marad, őpedig Istenben...” Eves számadásunk fő kérdése ez: .....ismerjük és hisszük az t a szeretetet, amellyel Isten szeret'minket"? (Lásd íjn 4,15-16!) Segítő kérdés és válasz: „Ki a Fiú?” Fia Dávidnak s Istennek - „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten (...), te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.” (Zsid 1,8.12) Óév estéje hálaadásra és bűnbánatra hív a kegyelem fogyó idejében. „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8) .....Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Pál szerint a választottakat semmi sem szakíthatja el „Isten szeretetétól, amely megjelent jézus Krisztusban, a mi Urunkban" (Róm 8,31.39)! Ez év utolsó napján a Fiú vigyázá sra int:.....legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” (Lk 12,40) Újév Jézus névadásának ünnepe; ő a világ reménysége, ezért „amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala” (Kol 3,17)! A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet." (Zsolt 124,8; LK) Jézus idén is amnesztiát hirdet, szabadulást bűnből, betegségből, büntetésből: Az Úr Lelke van énrajtam (...), hogy evangéliumot hirdessek (...), és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18.19) „Ha az úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni” (Jak 4,15) - ez a mi 2009. évi programunk? Józsué életprogramját a sikemi ország- gyűlésen mondta el: „...én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) A Nílusból kimentett gyermeket a fáraó leánya „a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki.” (2MÓZ 2,10) Minket Isten egyszülött Fia által üdvözített, mert „ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk 18,27; a 2008. év igéje)! „Jézus legyen jelszavunk, / Midőn egy új évbe lépünk...” (EÉ 182,1) Kedves Olvasó! Bízd újra életed Krisztusra 2009- ben, és számolj vele! ■ Garai András
