Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-12-21 / 51-52. szám

‘Evangélikus ÉletS FORRÁS 2008. december 21-28. !»»■ 13 KARÁCSONY UTÁNI VASÁRNAP - Ef2,13-18 Az egyesítés csak egyvalakiben mehet végbe Bizonyos eseményeket határkőnek te­kintünk az életünkben. így beszélünk: ez a balesetem vagy betegségem előtti, illetve utáni időszakban történt; ez a há­zasságkötésem előtti években; ez gyer­mekem születése előtt vagy nyugdíjba vonulásom idején. Sokszor taglaljuk, milyen volt az életünk a rendszerváltás előtt vagy után, a különböző kormá­nyok alatt és így tovább. Minden kornak és generációnak megvan a maga sajátos viszonyítási alapja. A keresztény ember életében milyen fontos határkövek létezhetnek? És Isten népének, az egyháznak az életében? A karácsony utáni vasárnap igéje ezen gondolkodtat el bennünket. Pál apostol szavaiban is egy határkő áll, amelynek ugyan csak az egyik oldalán -álló tények kerülnek most elénk, de érdemes elol­vasni az szakaszt megelőző verseket is (11-12.) is, hogy teljes képet kapjunk. A szakaszban két szó köré csoporto­sulnak az események: mi volt egykor, és mi van most. Az ellentét nemcsak a mon­datok tartalmában, hanem már az egyes igeverseken belüli szavakban is jelen van, például: távol - közel, békesség - el­lenségeskedés, eltörölte - teremtette... Ezek a fogalmak egymástól szembetű­nően elváló szakaszokat jelölnek a hívő ember életében. Ennek a két időszaknak a határkövét pedig a Krisztushoz való tartozás vagy - a másik oldalról nézve - a Krisztus nélküli élet adja. Ne higgyük, hogy ez az elhatárolás csupán Pál apostol korát, az első évtize­dek vagy évszázadok keresztényeit, ke­resztény közösségeit érintette. A mai gyülekezetekre éppen úgy alkalmazható és érthető az ige, mint az akkori helyzet­re. Miért is? Mert ez a fajta határ a mi éle­tünkben is megvan. Valamikor mi is „le­tettük a voksunkat" az egyik vagy a má­sik oldal mellett, akár tudatosan készülve erre, akár váratlan történések következ­ményeképpen. A döntés pedig attól fog­va életünk minden pillanatát meghatá­rozza, hiszen mint minden emberi dön­tésnek, ennek is következményei van­nak. Következményei és hatása az Isten­nel és az emberekkel való viszonyunkra. A karácsony ünnepe utáni vasárnap központi gondolata: Krisztus az egye­düli, aki minden válaszfalat lerombolt. Mit ért ezen Pál apostol? A bibliamagya­rázók több választ is kínálnak a kérdés­re: közülük egyet emelek ki: a fal átvitt értelemben az Isten és ember, valamint az ember és ember közötti elválasztó akadályt jelenti. A jászolban fekvő gyermek egyértel­mű és látható jele az Isten és ember kö­zötti fal lerombolásának. A szívében ka­rácsony üzenetével élő keresztény em­bernek pedig az a feladata, hogy elvigye A VASÁRNAP IGÉJE az örömhírt: a válaszfal lebontatott Isten és ember, ennek következményeként pe­dig ember és ember között. A jászolhoz a szegény, tudatlan pásztor és a művelt bölcs, a gazdag király is odatérdelhetett. Vajon hány olyan embert tudnánk fel­sorolni, aki mellé nem szívesen vagy egyáltalán nem térdelnénk oda a betle­hemi jászolnál? Úgy gondolom, min­denkinek eszébe jutna legalább egyvala­ki. Ez mindannyiunk számára elgondol­kodtató. Tóth Árpád így ír erről Leiektől lé­lekig című versében: „O, csillag, mit sírsz! / Messzebb te se vagy, / Mint egymástól itt a földi szívek! / A Sziriusz van tőlem távolabb / Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? // O, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / O, jaj, az út lélektől lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges űr lakik!” Pál apostol annak a felismerésére akar elvezetni ma mindnyájunkat, hogy a ka­rácsonyi csoda következtében minden hívő embernek békessége lehet: Krisz­tusban és Krisztus által. Hiszen Jézusban éppen az a csoda történt meg, hogy a tá­voliakból is közeliek lettek; emberek kö­zel kerülhetnek egymáshoz, mert Isten közel került az emberhez. Nem magától lett ez így, hanem azért, mert a testté lett Ige kitöltötte az elválasztó űrt. Nemcsak a közelieket és a távoliakat békítette ki egymással, ledöntve a közöttük levő vá­laszfalakat, hanem Jézusban ő maga jött közel az Isten közelségétől elszokott emberhez. Eljött hozzánk, hogy nekünk is lehessen „menetelünk” őhozzá, és két­irányú közeledés jöjjön létre. Igénk kitágítja a karácsonyi perspektí­vát: a jászolbölcsőtől, a betlehemi hangu­lattól eljutunk a jézusi mű világméretű ha­tásához és ezen keresztül ahhoz, ahogyan bennünket is megérint. A karácsonykor meghirdetett békesség és jóakarat itt már nemcsak jókívánság, hanem megvalósult, beteljesült állapot. Krisztusban valami kü­lönleges és új élhető át itt és most: Isten­közelség és testvérközelség. Adja Isten, hogy ezek a közelségek ne csupán a kará­csonyi ünnepkörben, hanem az év min­den napján átélhetőek legyenek! ■ Győri Veronika Ágnes Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Hála és kö­szönet neked azért, hogy közel jöttél és közénk jöttél szent Fiadban. Add, hogy a benne kapott békesség a tőlünk távol levő embereket hozzánk is közelebb hozza. Ámen. Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Békességet szerző Isten! Köszönjük neked, hogy az elmúlt ünnepnapokon lehetőséget kap­tunk hitünk és reményünk megerősítésére és a te szere- tetedből való növekedésre, mert a betlehemi Kisded megérkezésében felismerhettük irgalmadat. Segíts, Urunk, hogy akár a hozzád közeliek, akár a tőled még távol lévők a te ajándékodnak, Jézusnak örüljenek a leginkább. Mennyei Atyánk! Nagy volt a kísértés, hogy szere­teted nagyságát kellemes hangulatokon, hibátlan ün­nepi külsőségeken mérjük le. Bocsásd meg nekünk, ha kívülről békességet erőltettünk magunkra, holott szívünkben nem volt békesség. Add, hogy felismer­jük: szeretetednek a csodája nem emberi akciókhoz van kötve, nem kampányszerűen érkezik, hanem szí­vünk alázatos csendjét keresi. Segíts meg, Istenünk, hogy szívünkben mindig készek legyünk a téged váró alázatra. Az ünnepek elmúltával a mai csendes vasárnapon hadd imádkozzunk azokért, akik ettől az ünneptől kezdve forgatnak lényeges dolgokat a szívükben. Fon­tos döntéseket, fontos találkozásokat, talán éppen a Fi­adra találás őszinte örömét. De azokért is imádkozunk, akik nagy csalódások keserűségét hordozzák maguk­ban vagy egy szerettük elvesztésének a fájdalmát vagy a kiútkeresés nehézségeit. Istenünk, segítsd meg az ön­magukkal viaskodókat, hogy hozzád térhessenek, és nálad vigaszra, nyugalomra és biztonságra találjanak. Istenünk! Adj nekünk kívül-belül békességet! Szí­vekben, családokban, gyülekezetekben, városokban és falvakban, kórházakban, öregotthonokban és bör­tönökben egyaránt. Szentlelked által vigyél békessé­get oda, ahol most még békétlenség, meghasonlott- ság, feszültség van, vagy viszálykodás dúl. Tekints ir­galommal a gyűlölködés indulatától gyötört hazánk­ra és nemzetünkre is! Add, hogy egységünk békessége veled kezdődjék el! Segíts, hogy boldogságunk és bol­dogulásunk útját a békességteremtés feladatában is felfedezzük. Istenünk! Óvd meg teremtett világodat a gonosztól! Olts a szívünkbe felelősségérzést, és add Lelked ajándé­kát is, hogy eredményesen küzdjünk bűneinkkel, hibá­inkkal. Te formáld az emberiséget Lelked által! Vedd el félelmeinket, közönyünket és kishitűségünket! Vezess minket tovább a hit útján, mint a pásztorokat, akik ha­zatérve sem mondtak le arról az örömről és békesség­ről, amelyet megtapasztaltak. Velük együtt hadd mondhassuk mi is: Megváltó született nekünk! Ámen. Csillagászati motívumok az Evangélikus énekeskönyvben Evangélikus énekeskönyvünk számos nyil­vánvaló, de néhány rejtett értéket is hor­doz. Például egyes énekek szövegében - amint az Evangélikus Elet 2006/38. számá­ban bemutattuk - csillagászati vonatko­zások lelhetők föl. Mindezek mellett az énekeskönyv ábráin-illusztrációin is talál­hatunk asztronómiai vonatkozású mo­tívumokat - az alábbiakban néhány ilyenre hívjuk fel a figyelmet. 193. oldal - Napkorong Krisztus-monog­rammal: Krisztus a világ világossága (Jn 8,12). Központi égitestünket, a sárga törpecsil­lagok családjába tartozó Napot stilizálja. A napkorong belsejében Krisztus görö­gül írt nevének első két betűje, a khi és a ró (XP) szerepel. A napkorong-ábrázolás pereméről lángnyelvszerűen tizenhat napsugár indul ki. 236. oldal - Csillag Krisztus-jellel: Krisz­tus a hajnalcsillag (Jel 22,16). A kezdetet és véget szimbolizáló alfa és ómega betű között elhelyezett kereszt középpontjá­ban található bolygószomszédunk, a Vénusz ábrázolása. A hajnali és szürkü­leti láthatósága alapján népiesen Esthaj­nalcsillagnak nevezett égitestet négyágú csillagként mutatja az énekeskönyv. 239. oldal - Koronák csillaggal: a napkele­ti bölcsek (háromkirályok) jele, akik meglátták jézus csillagát (Mt 2,2). Három korona raj­za, mely a napkeleti bölcseket - vagyis a kisded Jézust felkereső mágusokat, babi­loni csillagász papokat - szimbolizálja. Felettük hatágú Dávid-csillagként az utat mutató betlehemi csillagot láthat­juk, amely a Megváltó születésekor a Ha­lak csillagképben igen szoros együttál­lásban levő Jupiterrel és Szaturnusszal azonosítható. 260. és 637. oldal - jászolbölcső: a kará­csony jele (Lk 2,6). Ez az illusztráció is a természettudományos módszerekkel bolygóegyüttállásként leírt betlehemi csillagot mutatja hatágú csillagként stili­zálva, melyből öt fénysugár indul és ve­tül az alatta ábrázolt betlehemi jászolra. ■ Rezsabek Nándor $ HETI ÚTRAVALÓ Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az 5 dicsőségét. (Jn 1,14) A karácsony utáni héten, egyben az óév utolsó és az új év első napjaiban az Út­mutató reggeli és heti igéi az emberi idő­számítás középpontjává lett Úr Krisztus isteni dicsőségét hirdetik, hogy „vallást tegyenek mindenféle népek az Úristen­nek, és őt dicsérjék” (GyLK 732). A békes­séget szerző Isten cselekvése állásfogla­lásra késztet. Anna prófétanő Jézus szü­letéséért „hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták jeruzsálem megváltását”. Simeon pedig templomi be­mutatásakor Jézust „karjába vette, áldotta az Istent”, és énekelt: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet...” (Lk 2,38.28-30) „A kegyes Simeon szeretné, ha belátnánk: Megváltóra szorulunk. Ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Is­tentől jött Megváltónak, se bűn, se halál nem rettent többé” - tanít Luther. Az élet igéjének szemtanúi bizonyságot tesznek róla, s hirdetik „az örök életet”, hogy kö­zösségünk legyen „az Atyával és az ő Fiá­val, a jézus Krisztussal” (íjn 1,2.3). Az Úr „Is­ten szeretet”, de a szeretet nem isten! „Ha valaki vallja, hogy jézus Isten Fia, abban Isten marad, őpedig Istenben...” Eves számadá­sunk fő kérdése ez: .....ismerjük és hisszük az t a szeretetet, amellyel Isten szeret'minket"? (Lásd íjn 4,15-16!) Segítő kérdés és vá­lasz: „Ki a Fiú?” Fia Dávidnak s Istennek - „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten (...), te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el.” (Zsid 1,8.12) Óév estéje hála­adásra és bűnbánatra hív a kegyelem fo­gyó idejében. „Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.” (Zsolt 103,8) .....Isten velünk, ki lehet ellenünk?” Pál sze­rint a választottakat semmi sem szakít­hatja el „Isten szeretetétól, amely megjelent jé­zus Krisztusban, a mi Urunkban" (Róm 8,31.39)! Ez év utolsó napján a Fiú vigyá­zá sra int:.....legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gon­doljátok!” (Lk 12,40) Újév Jézus névadásá­nak ünnepe; ő a világ reménysége, ezért „amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala” (Kol 3,17)! A mi segítsé­günk az Úr nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet." (Zsolt 124,8; LK) Jézus idén is amnesztiát hirdet, szabadulást bűnből, betegségből, büntetésből: Az Úr Lelke van énrajtam (...), hogy evangéliu­mot hirdessek (...), és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4,18.19) „Ha az úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni” (Jak 4,15) - ez a mi 2009. évi programunk? Józsué életprogramját a sikemi ország- gyűlésen mondta el: „...én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” (Józs 24,15) A Ní­lusból kimentett gyermeket a fáraó leá­nya „a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki.” (2MÓZ 2,10) Minket Isten egyszülött Fia által üd­vözített, mert „ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk 18,27; a 2008. év igéje)! „Jézus legyen jelszavunk, / Midőn egy új évbe lépünk...” (EÉ 182,1) Kedves Olvasó! Bízd újra életed Krisztusra 2009- ben, és számolj vele! ■ Garai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom