Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-02-10 / 6. szám

4 2oo8. február io. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életéi Fiatalok között is a legfiatalabb Új püspököt iktattak a szlovákiai Eperjesen ► Hosszas választási folyamat ered­ményeképpen új püspöke van a Szlovákiai Evangélikus Egyház Keleti Egyházkerületének. Febru­ár 2-án, szombaton a hívekkel zsú­folt eperjesi evangélikus temp­lomban ár. Milos Klátik, az egyház egyetemes püspöke iktatta be tisztségébe az új főpásztort, Slavo- mír Sabol eddigi espereshelyettest, így - az eddigi keleti püspök, Igor Misina tavalyi lemondását követő­en - csaknem egy éven át csonka püspöki kar ismét teljes. Ezzel be­fejeződött az a tisztújítási folya­mat, amelynek keretében nem egészen két év alatt mindhárom püspöki tisztségre új személyt vá­lasztottak. Valamennyien az újabb nemzedékhez tartoznak, hiszen a pozsonyi Milos Klátik negyven­négy, Milan Krivda, a Nyugati Egy­házkerület Zólyomban székelő lelkészi vezetője negyvenegy, a most beiktatott Sabol püspök pe­dig mindössze negyvenéves. Ez az életkor talán magyarázatot ad arra is, hogy az istentiszteleten jelen levő dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangéli­kus Egyház külügyekért is felelős püspö­ke miért a következő igével áldotta meg szolgálatba lépő püspöktársát: ,jVe mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak kül­detek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! - így szólt az Úr.” (jer 1,7-8) A szlovák állami televízió által is közve­tített ünnepi istentisztelet az új kezdetről és az ezzel kapcsolatos reményről szólt. Az új püspök a koinónia (közösség), mártü- ria (tanúságtétel) és a diakónia (szolgálat) hármas programját hirdette meg. Az első területet tekintve azt tartaná kívánatos­nak, ha a hívek minél gyakrabban élnének átadjanak, hanem , a diákok hitét is kell, hogy erősítsék. A szolgálat összefüggésé­ben pedig az átlátható gazdálkodásnak, valamint diakóniai munkatársak képzésé­nek a szükségességét hangsúlyozta. A szlovák evangélikusok keleti kerüle­tének központja az az Eperjes, amely - Sáros megye székhelyeként - egykor az itt élő magyarok számára is oly fontos lelki és kulturális központot jelentett. A püspöki székháznak az egykori Eperjesi Kollégium belvárosi épülete ad otthont. Belső falain most is ott olvasható több magyar nyelvű felirat és emléktábla. Ezek számos egykor itt tanuló vagy tanító ki­válóságnak állítanak emléket. Például Kossuth Lajosnak, aki 1838-39-ben volt az itteni jogakadémia hallgatója. Jó tudni továbbá, hogy Eperjesen olyan 20. száza­di - evangélikus - kiválóságok is szület­tek, mint Hamvas Béla író vagy Maiéter Pál, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja. Az is tény ugyanakkor, hogy a legutóbbi népszámlálás idején Eperjes 95 ezer lakójából mindössze 203-an vallot­ták magukat magyarnak. Köszöntőjében a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerü­letének püspöke utalt arra a személyes vonatkozásra, hogy apai nagyanyja is Eperjesen jött a világra, dédapja pedig abban" a községben, Külemezőn (Kuko- vá) volt egyházfelügyelő, amelyben Sa­bol püspök született. Fabiny Tamás át­adta továbbá a magyarországi szlovák hívek áldáskívánásait is, valamint utalt arra, hogy az egyházvezetők egy új nem­zedéke talán túl tud lépni a múlt meg­annyi tehertételén, és egyházhoz méltó módon példát tud adni ma is szemben álló közösségek számára. Slavomír Sabol püspök egyebek mel­lett Lipcsében és Münchenben is folyta­tott teológiai tanulmányokat. Felesége, Lubica Kozlejová tanár; három gyermekük van: Samual, Lidia és Lea. Püspöki szolgá­latát Zsolt 127,1 („Ha az Úr nem építi a hd­Poroljuk le szerelmünket! Rendhagyó meghívó a Házas Hétvége mozgalomba ► Több mint húsz esztendővel ezelőtt érkezett Magyarországra az a mozga­lom, amely a megfáradt párkapcsolatok megújításához igyekszik segítséget nyújtani. Az 1962-ben Spanyolországban elindított katolikus kezdeménye­zés - Marriage Encounter - hazánkban a Házas Hétvége nevet kapta. Több mint három esztendeje már „protestáns szárnya” is van. Ennek egyik lelkes szer­vezőjét, Bencze András székesfehérvári lelkészt kértem meg, hogy avasson be szolgálatukba. Beszélgetésünk kedves aktualitása, hogy András és felesége, Tímea idén nyáron ünnepelhetik huszadik házassági évfordulójukat.- Miként kerültek a Házas Hétvége mozga-' lom tagjai közé?- Meghívtak bennünket. Először úgy véltük, ez valami párterápia. Nem is akartunk elmenni. Azt tartottuk, nem olyan rossz a mi házasságunk. Egyéb­ként pedig ha lenne egyszer szabad hét­végénk, azt értelmesen tudnánk eltölte­ni magunk is. Ezekkel az érvekkel né­hányszor sikerült is elhárítanunk a meg­hívást. Aztán egyszer mégis beadtuk a derekunkat. Nem bántuk meg.- A három éve működő protestáns ,szárny" szerveződése miben különbözik a katolikusétól?- A lényeget tekintve semmiben sem. Két apró dologban mégis. Az egyik, hogy a protestáns szervezésű alkalmakhoz ter­mészetesen a reformáció egyházainak is­tentiszteleti liturgiája kapcsolódik. A má­sik különbség vagy inkább sajátosság ab­ból adódik, hogy még újak vagyunk. A résztvevők száma átlátható, szinte min­denkit ismerünk a közösségben. Ez azon­ban múlandó állapot, s reméljük, hogy később nem ebből a kezdeti lendületből táplálkozunk majd, hanem abból - kato­likus testvéreink már itt tartanak -, hogy együtt tapasztaljuk meg Isten ajándékait.- Ma sokan tartják elavult intézménynek a házasságot. Azt mondják, a modem időkben újfajta kapcsolati formákra van szükség. Mi a véleménye erről? Ha feltételezzük, hogy igazuk van a kétkedőknek, akkor nem fölösleges dolog, hogy küzdjön az ember a házasságáért?- Ha komolyan vesszük azt, ami az esküvőnkön történt - azt, hogy a gyűrű­ket az oltárról vette le a lelkész -, akkor Istentől fogadtuk el házasságunkat. A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy Isten az embert a maga képmására al­kotta, férfivá és nővé teremtette. Nem az a kérdés tehát, hogy mi minek tartjuk a házasságot, örök érvényűnek vagy el­avultnak. Az a fontos, hogy Isten minek látja. O teremtette a házasságot. Belerej­tette saját hasonlatosságát. S ha a bűn miatt töredékesen is, mégis Isten jelei va­gyunk a világban az egység, a megbocsá­tás, a szeretet, az új élet adása által. Amikor „küzdünk a házasságért” - hogy az Ön kifejezését használjam -, ak­kor Isten teremtéséért küzdünk. Felesé­gemmel együtt sokat jelent nekünk az a felismerés, hogy a Biblia nyelve több­ször fogalmaz meg folyamatban lévő dolgokat múlt időben. Ilyen a teremtés is. Isten megalkotta a világot, ám ez nem lezárult folyamat: azóta is szünet nélkül folyamatosan teremti. Ilyen az örök élet; Jézus Krisztusban már a miénk, Pál még­is azt írja a Filippi levél második fejezeté­ben: „...munkáljátok üdvösségeteket..." Ha­sonlóképpen a házasság is folyamat: Is­ten egybeszerkesztette, de közben ezen az egységen munkálkodunk minden­nap. Ez a „kétidejűség” adja a bizonyos­ságot, hogy nem szélmalomharcot ví­vunk, amikor a házasságunkért küz­dünk. Hiszen Isten szerkesztette egybe, ő teremti bennünk naponta az egységet.- Már szinte választ is adott a következő kérdésemre: rámutatott Isten házassággondo­zó szerepére. Mégis érdeklődöm, Ön szerint emberileg mit lehet tenni azért, hogy egy „una­lomba fulladt" házasság megújuljon?- A Házas Hétvége mozgalom nem terápia, nem is házassággondozó szak­emberek vezetik. Olyanok álltak az élé­re, akik maguk is a saját házasságuk épí- tésén-góndozásán fáradoznak, és ta­pasztalataikat szívesen megosztják má­sokkal. Céljuk nem az, hogy megoldást adjanak, hanem hogy példaként szolgál­janak arra, hogy érdemes küzdeni, őszintének lenni, bizalommal lenni egy­más iránt.- Hogyan kapcsolódhatnak be az érdeklő­dők a Házas Hétvége mozgalmába?- Évente egy alkalommal tartunk újonnan jelentkezőknek úgynevezett el­ső hétvégét, ami a bekapcsolódás „elő­szobája”; az idén ez október közepén lesz. Erre olyan párokon keresztül lehet jelentkezni, akik már voltak ilyen hétvé­gén. A feltételek: legkevesebb öt év há­zasság, a házaspár közös részvételi szán­déka és az a felismerése, hogy jó volna kicsit leporolniuk a kapcsolatukat. Fon­tos, hogy Isten felé nyitottak legyenek - tehát nem kell feltétlenül szoros egyház­tagság, de egyházi esküvő nem árt -, és hogy más felekezetűeket el tudjanak fo­gadni a közösségben. Aki eljön, azzal igyekszünk személye­sen is beszélgetni előtte. Számunkra is fontos volt a mozgalomba való bekap­csolódásunkkor, hogy meghívtak ben­nünket. Ezt a hívást szeretnénk tovább­adni. Úgy érezzük magunkat a házas hétvégés mozgalomban, mint Jézus ta­nítványai, akik nem is annyira saját elha­tározásukból követték az Urat, hanem mert hívást kaptak. Ez többlet és meg­tartó erő. Ilyen hívást kaptunk mi is. S érezzük ennek erejét... ■ B. Pintér Márta A Páratlanklub legutóbbi, január 30-i alkalmának vendége, Jókai Anna Kossuth-díjas írónő a következőképpen nyilatkozott a házasság hete elnevezésű kezdeményezésről: feltétlenül támogatom ezt a felekezetközi kezdeményezést, de azzal a szigorítással, hogy ezt nem lehet egy hétre korlátozni. Egy hét arra elegendő, hogy valamiféle ízelítőt kapjanak azok, akik eddig idegenkedtek ettől a témától. A házasságnak éve sincsen, a házasságnak élete van. A házasság hete mozgalom valóban ar­ra jó, mint minden akció: hogy a figyelmet felkeltse. De azon kívül hosszú-hosszú idő és munka vár azokra, akik tényleg úgy gondolják, hogy két ember szoros szövetségében érdemes leélni az éle­tet. (...) Én úgy gondolom, hogy külön kegyelme az Istennek, ha sikerül egy házasságot egy életen keresztül fenntartani úgy, hogy egyik fél sem érzi azt, hogy a másik megnyomorította az egyénisé­gét. Mert az már nem jó házasság, az már egyeduralom és zsarnokság. (.:.)’’ Az írónővel készült interjú február 11-én 13.30-tól hangzik el a Kossuth rádión, az evangélikus egyházi félórában. Vezetőképző Apácán a gyónás és az úrvacsoravétel lehetőségé­vel. A tanúságtétel témakörében különö­sen fontosnak tartja, hogy az egyház ne maradjon a templom falain belül, és uta­sítsa el a szocializmus idejére jellemző fé­lelmet. Ezzel a nyitással összefüggésben hangsúlyozta azt is, hogy az egyházi isko­lák tanárai nemcsak tananyagot kell, hogy zat, hiába fáradoznak az építők”) és Jn 21,17 („Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy sze­retlek téged”) jegyében szeretné végezni. A magyarországi evangélikusok is bi­zalommal tekintenek Sabol püspök szolgálatára és a megújuló szlovák evan­gélikus egyház életére. ► Háromrészes ifjúsági vezetőképző „tanfolyam” ért véget az erdélyi Apácán. A 2007 októberében tar­tott első részt Körmendy Petra és két társa vezette, itt az áhítatok megtartásának módszertanáról volt szó. A második, novemberi al­kalmon Baranyayné Rohn Erzsébet, Baranyay Csaba és Smidéliusz Gábor a zenés alkalmak, illetve a Tamás­mise megrendezésével kapcsola­tos tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel, míg a harmadik, befejező „tréningen” ez év január 26. és 28. között elsősorban szer­vezési kérdések kerültek napi­rendre. Mitől jó vezető egy vezető? Mert ráter­mett? Mert sok tapasztalata van, és ele­get tanult már a saját sikereiből és hibá­iból? Ezek nem elhanyagolható szem­pontok. Ha lenne egy olyan képzés, amelynek során elméleti síkon közelíte­nék meg a szervezési munkákkal, cso­portvezetéssel együtt járó feladatokat, az bizonyára megkönnyítené a vezetők dolgát. Egy ilyen képzésen támponto­kat kaphatna a résztvevő, olyan ismere­teket, amelyeket aztán könnyen átültet­het a gyakorlatba. Hát akkor legyen ilyen képzés! Az őszi-téli hónapokban tartott, há­rom alkalomból álló sorozat keretében olyan témák kerültek elő a lelkes, érdek­lődő ifjak körében, mint például hogy mi­ként tartsunk áhítatot, mire figyeljünk táborszervezés közben, mit kell tudni a Ta­más-mise liturgiájáról, vagy hogy milyen szempontok alapján kell elkészíteni egy böjti csendesnap költségve­tését. Sokféle megbeszélni­való sűrűsödött bele tehát a három hétvége programjá­ba; az ifjúsági munkások pe­dig nyitottak voltak minden újra, és szemmel láthatóan ügyesedtek. E sorok írója Marton Ta­mással és Bakay Péterrel kere­kedett fel január utolsó hét­végéjén - a képzés ötlet­gazdájának, Simonné Nagy Ilona lelkésznek a felkérésére -, hogy fel­keresse Apácát. „Tanítványaiknak” volt dolguk bőven: ki kellett dolgozniuk egy-egy képzeletbeli program részletes tervét, kitalálni, hogyan hirdetik, reklá­mozzák az alkalmat, kiszámolni, mire mennyi lejt kell majd elkölteni, és végig­gondolni, hogy a szervezés során mi­lyen buktatók várhatnak rájuk. A fiata­lok állták a sarat, a programok pedig re­mélhetőleg idővel megvalósulhatnak. A búcsú így hangzott: „Jó volt egy kis darab Magyarország, gyertek máskor is!” „Jó volt egy nagy darab Erdély! Szíve­sen jövünk!” - volt a válasz. A képzés fi­nanszírozásáért pedig sok köszönet ille­ti a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházat és a Magyar Evangélikus Kon­ferenciát. ■ Mády Erzsébet ■ F.T. Szentföldi utakra hívunk 2 008-ban is - végleges időpontokkal Folytatja a tizennyolc éve zökkenőmentesen megvalósított zarándokutak szer­vezését, bibliai helyek fölkeresését az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK). Ezek az utak lehetővé teszik, hogy a rajtuk részt vevők közvetlen és személyes ta­pasztalatokat szerezzenek a bibliai helyszíneken - 2008-ban, a Biblia évében is, amikor minden magyar keresztény felekezet fokozottan figyel a Szentírásra. 2008-ban két látogatást szervezünk Izraelbe. Az első május 15. és 22. között (8 nap/7 éjszaka) „Jézus nyomában” jár majd Galileában (Názáret, Kapemaum, Kána, boldogmondások hegye), Júdeábán (Je­ruzsálem, Betlehem, Holt-tenger), de a Földközi-tenger partján is (Cezárea, Akkó, Joppe). Az út ára félpanzióval 245 000 Ft, amely minden költséget tartalmaz. A második - egyiptomi és jordániai szent helyekkel bővített - út október 23. és november 2. között lesz. Ara az alakuló körülményektől függően később válik ismertté. Mindkét út előkészületeiről részletes tájékoztatást ad az ÖTK (1114 Buda­pest, Bocskai út 15.; tel./fax: 1/466-4790) vagy Gimesi Zsuzsa szervező lelkész (70/508-7624). Pillanatkép az egyik csoportfoglalkozásról Az újonnan beiktatott szlovák püspök, Slavomír Sabol és Fabiny Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom