Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-12-21 / 51-52. szám

Levenar ldb 'Hvan EVANGÉLIKUS HETILAP Ima Betlehemért ► 4. oldal Ünnepi igemagyarázatok !► 6., 7., 14. oldal Német és szlovák nemzetiségi oldal !► 5. és 8. oldal Karácsonyi jegyzetlapok !► 6. oldal Evangélikus pályázati szabályrendelet ► 15. oldal Bibliavetélkedő börtönökben !► 16. oldal Interjú az MEE Oktatási Osztályának vezetőjével !► 17. oldal Protestáns harangbongás !► 19. oldal Ordass Lajos emlékezete !► 20. oldal íróként a titok nyomában - Mika Waltari *• 21. oldal Hány kilométer János evangéliuma? !► 22. oldal Idei fonákságok !► 23. oldal Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket és új esztendőt kívánunk! Válság vagy váltság Karácsony előtti születésnap ► Tiszteletbeli tagok választásával tette különlegessé a megalakulásá­nak huszadik évfordulójára való emlékezést a Magyarországi Evan­gélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz). Az ünnepi közgyűlést a szervezet Bárka szakcsoportjának hagyomá­nyos (elő)karácsonyi együttléte ke­retében - december 13-án a lágymá­nyosi ökumenikus központban - tartották meg. Cserháti Péter, Csorba Gábor, Farkas Márta, Kertész Eszter, Kézdy Pál, Kovács Imre, Kovácsáé Tóth Márta, Mutli Eszter, Péteifia Csaba és Szász Gizella személyében tíz olyan, a szö­vetség rendes tagságából már „kiörege­dett”, harmincöt évesnél idősebb - köztük két mozgáskorlátozott - meviszest jelöl­tek és választottak meg egyhangúlag tisz­teletbeli tagnak, akik (szinte) a kezdetektől meghatározó szerepet töltöttek be a szer­vezetben, és valamilyen módon még ma is aktívan részt vesznek az életében. A Mevisz - az egyházi ifjúsági munka újjáélesztését zászlajára tűzve - 1988. de­cember 17-én a Deák téri evangélikus templomban alakult meg az evangélikus egyháztól független, önálló jogi személy­ként, de az alapvető tanításokat magáé­nak valló szervezetként. Nevéhez fűződik - többek között - az Új ének című énekes­könyv összeállítása és kiadása, az 1945 és 1990 közötti időszak egyháztörténeti ese­ményeit kutató, Nem voltam egyedül című interjúkötetek megjelentetése, valamint az első hittanversenyek és - az ifjúsági bi­zottsággal közösen - az első két Szélró­zsa országos evangélikus ifjúsági találko­zó megszervezése is. Eredeti szakcsoportjai közül ma már csak a mozgás- és látássérültek, enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékosok, vala­mint állami gondozottak táboroztatását végző Bárka néven ismert munkaág léte­zik. Tagjai advent idején évről évre kö­zös előkarácsonyozásra gyűlnek össze. Az idei alkalom szervezői a kézműves­foglalkozásokon kívül - ezúttal gyöngy­fűzés, képeslapkészítés és üvegfestés kö­zül választhattak az érdeklődők - négy érzék színházzal várták a résztvevőket. Az együttlét Udvardi Andrea szolgálatával úrvacsorás istentisztelettel zárult. ■ - vitális ­■ SZEVERÉNYI JÁNOS Az elmúlt hetekben szinte minden a vál­ságról szólt. Válságban a gazdaság, a tár­sadalom, a világ. Isten gyermekei, akik érzékenyek a je­lekre, évek, évtizedek óta mondják, ki­áltják: baj van a nyugati civilizációval. A kereszténynek mondott Nyugat függet­leníti magát Istentől, az Élet Beszédétől, a Biblia tanításától. Nem, dehogyis a gazdaság jutott vál­ságba, hanem az öntörvényű, Isten nélkül élő, gondolkodó és cselekvő ember. Aki elszakad az örök rendtől, kiszolgáltatottjává válik saját rossz döntéseinek. A karácsonyi fény, világosság, amely olyan jólesik zaklatott lelkűnknek, ideg- rendszerünknek, megvilágítja népünk elesett állapotát is. Csak néhány adat, amely jelzi a bajt és romlást: száz meg­született gyermekre hetven abortusz jut (naponta kétszáz!); három gyermekből legalább egy olyan anyától születik, aki­nek nincs férje; nyolcszázötvenezer sze­gény gyermek él hazánkban, ebből két­százezer éhezik (!). Nem egy elmaradt, harmadik világbeli országról van szó hanem Közép-Európa még néhány év­vel ezelőtt is nagy esélyekkel bíró nem­zetéről. A nyugdíjminimum huszonki- lencezer forint; egymillió-nyolcszázezer a rokkantnyugdíjasok száma; egymillió alkoholbeteget és ugyanannyi depresz- szióst tartanak számon; naponta heten vetnek véget életüknek. Ezek a sokkoló adatok külső jelek, a belső istenhiány következményei. Né­pünknek az élő Istenre, megtérésre, hely­reállításra, gyógyulásra van szüksége. Hogyan lehetséges ez egy olyan korban, amelyben nincs az egyház birtokában a világi hatalom? Testvérek, Jézus Urunknak, Pál apos­tolnak vagy éppen a napjainkban is ül­dözött, de tömeges ébredést átélő ázsi­ai kereszténységnek milyen eszközei voltak/vannak? .....íme, én elküldöm nek­te k, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24,48) Egyházunk, gyüleke­zeteink, és valljuk meg, mi magunk is erőtlenek vagyunk. Hiányzik a Lélek, a tűz, amely felmelegíti a hideg szíveket, kiégeti a szemetet, felhevít mennyei hőfokra. Pedig csak így szabad, így le­het élni, Krisztust követni. „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássák a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!" - mondta az Úr (Lk 12,49). Te hogy vagy ezzel, kedves olvasó? Lángol-e szíved, bensőd, személyiséged központja Krisztusért, az emberekért, az Isten országáért? Fontos a vízkeresztség, de ő, a nagyobb „Szentlélekkel és tűzzel keresztel” (Mt 3,11). Ne engedjük át a legdrágább ajándé­kot szélsőséges rajongóknak! Miért ne lehetne egyéni és egyházi életünk nagy karácsonyi ajándéka a mennyei tűz, amely „amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet" (Jn 16,8)? A válságból a váltság által lehet kijutni. Is­ten forró, tüzes szeretetét abban mutatta meg irántunk, hogy meghalt értünk. Ez az a szeretet, amely megtérésre segíthet, és abban meg is tarthat. A jászol fája a kereszt fája is. Történjen meg kará­csonykor is és mindennap a nagy csere: adjuk oda Isten Bárányának bűneinket, és fogadjuk el tőle azt, amit csak ő adhat: bűnbocsánatot, szabadulást, megváltást, új életet. Lassan elmúló évünket végigkísérte a jézusi ígéret, biztatás: „...én élek, és ti is él­ni fogtok.” (Jn 14,19) Jézus valóban él, de mi élünk-e igazán? Jézus Krisztus el- és befogadása nem szélsőpietista gyakor­lat, hanem az egyetlen feloldás és megol­dás a válságban lévő embernek. Némelyek szerint elégséges a „külső tapasztalatokban rejlő istenélmény” fel­fedezése. Én ezt a Szentírás kijelentése alapján vitatom, hiszen az Ige testet öl­tött, a Gyermek a jászolban található. Is­ten teremtő és újjáteremtő Igéje azért jött el a földre, hogy célhoz találjon a mi szívünkben. Keresztény hitünk objektív valóság is. Nem attól igaz, hogy mi méltóztatunk hinni, hanem az emberi feltételektől független ajándék. Ez így igaz. Ugyanak­kor csak úgy lesz az enyém is, ha végre egyszer igazán megérkezik hozzám is a Megváltó. Ha Szentlélek által nem lako­zik Isten a szívünkben, akkor számunk­ra sehol sem található. Egy lelkészkörben egyszer Isten és ember, Jézus és a megváltottak kapcso­latát a' szerelemhez hasonlítottam. Nagy tudású kollégám kijavított: ilyen nincs a Bibliában, csak Paul Gerhardt énekeiben. Úgy gondolom, nagy téve­dés ez, hiszen más sincs a Szentírás­ban, mint ez. Szerelem, forró, isteni, halálos szeretet, amely nem méricskél, adagol, nem köt „házassági szerző­dést”, hanem önmagát, életét, testét- vérét adja az őt hűtlenül elhagyó, pa­ráznává lett egyházért, világért, embe­rért. írásom keretébe nem fér bele az a sok bibliai üzenet, kijelentés, amely Is­ten és ember szeretet- és szerelemkap­csolatáról szól, a Genezistől az Apokalip­szisig. Figyelnünk kell arra a kísértésre is, hogy hajlamosak vagyunk Krisztusból és teljes szívű követőiből bálványokat, csodálni való „szenteket” gyártani, csak hogy nekünk ne kelljen lépnünk, meg­térnünk és őt követnünk. Könnyebb pá­rás szemmel elolvasni egy évben egyszer a bájos kis betlehemi sztorit, mint sajá­tunkként elmondani és élni a názáreti szűz befogadó válaszát: „... történjék velem a te beszéded szerint.” (Lk 1,38) Könnyebb kockázatmentesen továbbküldeni bará­tainknak Böjté Csaba karácsonyi levelét, mint követni a Csaba testvérben is testet öltő és cselekvő Krisztust. Az újszövetség emberei nem az égbe bámulnak - „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lk 24,5b); „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve?” (ApCsel 1,11) hanem „követik a Bárányt, ahova megy” (Jel 14,4). A Bárány pedig oda megy, ahol baj van: bűn, halál, ördögi megkö- tözöttségek. A kegyelem korszakában Isten terve, akarata, szándéka az, hogy mindenki „próféta” (Isten szavának be­fogadója, hirdetője és élője) és „apos­tol” 0ézus Krisztus küldöttje) legyen: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöl­tők Lelkemből minden halandóra, és prófé­táinak fiaitok és leányaitok, és ifiaitok láto­másokat látnak, véneitek pedig álmokat ál­modnak; még szolgáimra és szolgálóleánya­imra is kitöltők azokban a napokban Lel­kemből, és ők is prófétáinak.” (ApCsel 2,17-18) Nem az Úr feledkezett meg a válság­ban szenvedő világról, hanem mi, az emberek nem hisszük eléggé, hogy az Is­ten országa közénk érkezett. Immánuel! Bödögei hálaadás Homokbödögén december 13-án délután a felújított orgona és a megújult gyülekezeti terem szentelése alkalmából adott hálát az evangélikus gyülekezet. Az istentiszteleten Polgárdi Sándor pápai esperes a 84. zsoltár 5. verse alapján hirdette Isten igéjét, a liturgiában Görög Zoltán lelkész szolgált. Az igehirdető hang­súlyozta, hogy a hit ma is hallásból van, a templomi együttlét ugyanakkor orgonakísérettel válik teljessé és igazán gazdaggá. Az egyháztörténeti emlékezés kapcsán elhangzott, hogy a homokbödögei evangélikusok harmadik templomában az or­gona a pécsi Angster-műhelyből került ki az 1928. esztendő­ben. Az egymanuálos, hét regiszterrel ellátott pneumatikus hangszert ez évben Förhécz László győri orgonaépítő javította, aki a hangolás mellett a pedálmű, a játszóasztal és a hangszer teljes karbantartását is elvégezte. Az orgona felújításához a Magyarországi Evangélikus Egy­ház háromszázezer forint értékben adott támogatást. Az 1929 óta álló gyülekezeti terem felújítása egymillió-nyolcszázezer forintba került, s ezt saját forrásból végezte el a gyülekezet. Az ünnepség közgyűléssel és szeretetvendégséggel zárult. ■ Németh István felvétele Egy tányér pörkölt, hozzá főtt krumpli és uborka, valamint egy pohár forró tea. Ez volt a Magyar Ökumenikus Segélyszer­vezet (MOSZ) és a Deák téri evangélikus gyülekezet idei közös melegétel-osztásának kínálata. A december 13-ai akció során az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is az utcán élő rászoru­lóknak kívántak segíteni. A MOSZ által biztosított kétszázöt­ven adag ételt a gyülekezet önkéntesei osztották szét. A haj­léktalanok a templom udvarán felállított asztaloknál fo­gyaszthatták el az estebédet. ■ Barta iMRE/elvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom