Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-21 / 51-52. szám
Levenar ldb 'Hvan EVANGÉLIKUS HETILAP Ima Betlehemért ► 4. oldal Ünnepi igemagyarázatok !► 6., 7., 14. oldal Német és szlovák nemzetiségi oldal !► 5. és 8. oldal Karácsonyi jegyzetlapok !► 6. oldal Evangélikus pályázati szabályrendelet ► 15. oldal Bibliavetélkedő börtönökben !► 16. oldal Interjú az MEE Oktatási Osztályának vezetőjével !► 17. oldal Protestáns harangbongás !► 19. oldal Ordass Lajos emlékezete !► 20. oldal íróként a titok nyomában - Mika Waltari *• 21. oldal Hány kilométer János evangéliuma? !► 22. oldal Idei fonákságok !► 23. oldal Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket és új esztendőt kívánunk! Válság vagy váltság Karácsony előtti születésnap ► Tiszteletbeli tagok választásával tette különlegessé a megalakulásának huszadik évfordulójára való emlékezést a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz). Az ünnepi közgyűlést a szervezet Bárka szakcsoportjának hagyományos (elő)karácsonyi együttléte keretében - december 13-án a lágymányosi ökumenikus központban - tartották meg. Cserháti Péter, Csorba Gábor, Farkas Márta, Kertész Eszter, Kézdy Pál, Kovács Imre, Kovácsáé Tóth Márta, Mutli Eszter, Péteifia Csaba és Szász Gizella személyében tíz olyan, a szövetség rendes tagságából már „kiöregedett”, harmincöt évesnél idősebb - köztük két mozgáskorlátozott - meviszest jelöltek és választottak meg egyhangúlag tiszteletbeli tagnak, akik (szinte) a kezdetektől meghatározó szerepet töltöttek be a szervezetben, és valamilyen módon még ma is aktívan részt vesznek az életében. A Mevisz - az egyházi ifjúsági munka újjáélesztését zászlajára tűzve - 1988. december 17-én a Deák téri evangélikus templomban alakult meg az evangélikus egyháztól független, önálló jogi személyként, de az alapvető tanításokat magáénak valló szervezetként. Nevéhez fűződik - többek között - az Új ének című énekeskönyv összeállítása és kiadása, az 1945 és 1990 közötti időszak egyháztörténeti eseményeit kutató, Nem voltam egyedül című interjúkötetek megjelentetése, valamint az első hittanversenyek és - az ifjúsági bizottsággal közösen - az első két Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó megszervezése is. Eredeti szakcsoportjai közül ma már csak a mozgás- és látássérültek, enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékosok, valamint állami gondozottak táboroztatását végző Bárka néven ismert munkaág létezik. Tagjai advent idején évről évre közös előkarácsonyozásra gyűlnek össze. Az idei alkalom szervezői a kézművesfoglalkozásokon kívül - ezúttal gyöngyfűzés, képeslapkészítés és üvegfestés közül választhattak az érdeklődők - négy érzék színházzal várták a résztvevőket. Az együttlét Udvardi Andrea szolgálatával úrvacsorás istentisztelettel zárult. ■ - vitális ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Az elmúlt hetekben szinte minden a válságról szólt. Válságban a gazdaság, a társadalom, a világ. Isten gyermekei, akik érzékenyek a jelekre, évek, évtizedek óta mondják, kiáltják: baj van a nyugati civilizációval. A kereszténynek mondott Nyugat függetleníti magát Istentől, az Élet Beszédétől, a Biblia tanításától. Nem, dehogyis a gazdaság jutott válságba, hanem az öntörvényű, Isten nélkül élő, gondolkodó és cselekvő ember. Aki elszakad az örök rendtől, kiszolgáltatottjává válik saját rossz döntéseinek. A karácsonyi fény, világosság, amely olyan jólesik zaklatott lelkűnknek, ideg- rendszerünknek, megvilágítja népünk elesett állapotát is. Csak néhány adat, amely jelzi a bajt és romlást: száz megszületett gyermekre hetven abortusz jut (naponta kétszáz!); három gyermekből legalább egy olyan anyától születik, akinek nincs férje; nyolcszázötvenezer szegény gyermek él hazánkban, ebből kétszázezer éhezik (!). Nem egy elmaradt, harmadik világbeli országról van szó hanem Közép-Európa még néhány évvel ezelőtt is nagy esélyekkel bíró nemzetéről. A nyugdíjminimum huszonki- lencezer forint; egymillió-nyolcszázezer a rokkantnyugdíjasok száma; egymillió alkoholbeteget és ugyanannyi depresz- szióst tartanak számon; naponta heten vetnek véget életüknek. Ezek a sokkoló adatok külső jelek, a belső istenhiány következményei. Népünknek az élő Istenre, megtérésre, helyreállításra, gyógyulásra van szüksége. Hogyan lehetséges ez egy olyan korban, amelyben nincs az egyház birtokában a világi hatalom? Testvérek, Jézus Urunknak, Pál apostolnak vagy éppen a napjainkban is üldözött, de tömeges ébredést átélő ázsiai kereszténységnek milyen eszközei voltak/vannak? .....íme, én elküldöm nekte k, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24,48) Egyházunk, gyülekezeteink, és valljuk meg, mi magunk is erőtlenek vagyunk. Hiányzik a Lélek, a tűz, amely felmelegíti a hideg szíveket, kiégeti a szemetet, felhevít mennyei hőfokra. Pedig csak így szabad, így lehet élni, Krisztust követni. „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássák a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!" - mondta az Úr (Lk 12,49). Te hogy vagy ezzel, kedves olvasó? Lángol-e szíved, bensőd, személyiséged központja Krisztusért, az emberekért, az Isten országáért? Fontos a vízkeresztség, de ő, a nagyobb „Szentlélekkel és tűzzel keresztel” (Mt 3,11). Ne engedjük át a legdrágább ajándékot szélsőséges rajongóknak! Miért ne lehetne egyéni és egyházi életünk nagy karácsonyi ajándéka a mennyei tűz, amely „amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet" (Jn 16,8)? A válságból a váltság által lehet kijutni. Isten forró, tüzes szeretetét abban mutatta meg irántunk, hogy meghalt értünk. Ez az a szeretet, amely megtérésre segíthet, és abban meg is tarthat. A jászol fája a kereszt fája is. Történjen meg karácsonykor is és mindennap a nagy csere: adjuk oda Isten Bárányának bűneinket, és fogadjuk el tőle azt, amit csak ő adhat: bűnbocsánatot, szabadulást, megváltást, új életet. Lassan elmúló évünket végigkísérte a jézusi ígéret, biztatás: „...én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Jézus valóban él, de mi élünk-e igazán? Jézus Krisztus el- és befogadása nem szélsőpietista gyakorlat, hanem az egyetlen feloldás és megoldás a válságban lévő embernek. Némelyek szerint elégséges a „külső tapasztalatokban rejlő istenélmény” felfedezése. Én ezt a Szentírás kijelentése alapján vitatom, hiszen az Ige testet öltött, a Gyermek a jászolban található. Isten teremtő és újjáteremtő Igéje azért jött el a földre, hogy célhoz találjon a mi szívünkben. Keresztény hitünk objektív valóság is. Nem attól igaz, hogy mi méltóztatunk hinni, hanem az emberi feltételektől független ajándék. Ez így igaz. Ugyanakkor csak úgy lesz az enyém is, ha végre egyszer igazán megérkezik hozzám is a Megváltó. Ha Szentlélek által nem lakozik Isten a szívünkben, akkor számunkra sehol sem található. Egy lelkészkörben egyszer Isten és ember, Jézus és a megváltottak kapcsolatát a' szerelemhez hasonlítottam. Nagy tudású kollégám kijavított: ilyen nincs a Bibliában, csak Paul Gerhardt énekeiben. Úgy gondolom, nagy tévedés ez, hiszen más sincs a Szentírásban, mint ez. Szerelem, forró, isteni, halálos szeretet, amely nem méricskél, adagol, nem köt „házassági szerződést”, hanem önmagát, életét, testét- vérét adja az őt hűtlenül elhagyó, paráznává lett egyházért, világért, emberért. írásom keretébe nem fér bele az a sok bibliai üzenet, kijelentés, amely Isten és ember szeretet- és szerelemkapcsolatáról szól, a Genezistől az Apokalipszisig. Figyelnünk kell arra a kísértésre is, hogy hajlamosak vagyunk Krisztusból és teljes szívű követőiből bálványokat, csodálni való „szenteket” gyártani, csak hogy nekünk ne kelljen lépnünk, megtérnünk és őt követnünk. Könnyebb párás szemmel elolvasni egy évben egyszer a bájos kis betlehemi sztorit, mint sajátunkként elmondani és élni a názáreti szűz befogadó válaszát: „... történjék velem a te beszéded szerint.” (Lk 1,38) Könnyebb kockázatmentesen továbbküldeni barátainknak Böjté Csaba karácsonyi levelét, mint követni a Csaba testvérben is testet öltő és cselekvő Krisztust. Az újszövetség emberei nem az égbe bámulnak - „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lk 24,5b); „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve?” (ApCsel 1,11) hanem „követik a Bárányt, ahova megy” (Jel 14,4). A Bárány pedig oda megy, ahol baj van: bűn, halál, ördögi megkö- tözöttségek. A kegyelem korszakában Isten terve, akarata, szándéka az, hogy mindenki „próféta” (Isten szavának befogadója, hirdetője és élője) és „apostol” 0ézus Krisztus küldöttje) legyen: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltők Lelkemből minden halandóra, és prófétáinak fiaitok és leányaitok, és ifiaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltők azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétáinak.” (ApCsel 2,17-18) Nem az Úr feledkezett meg a válságban szenvedő világról, hanem mi, az emberek nem hisszük eléggé, hogy az Isten országa közénk érkezett. Immánuel! Bödögei hálaadás Homokbödögén december 13-án délután a felújított orgona és a megújult gyülekezeti terem szentelése alkalmából adott hálát az evangélikus gyülekezet. Az istentiszteleten Polgárdi Sándor pápai esperes a 84. zsoltár 5. verse alapján hirdette Isten igéjét, a liturgiában Görög Zoltán lelkész szolgált. Az igehirdető hangsúlyozta, hogy a hit ma is hallásból van, a templomi együttlét ugyanakkor orgonakísérettel válik teljessé és igazán gazdaggá. Az egyháztörténeti emlékezés kapcsán elhangzott, hogy a homokbödögei evangélikusok harmadik templomában az orgona a pécsi Angster-műhelyből került ki az 1928. esztendőben. Az egymanuálos, hét regiszterrel ellátott pneumatikus hangszert ez évben Förhécz László győri orgonaépítő javította, aki a hangolás mellett a pedálmű, a játszóasztal és a hangszer teljes karbantartását is elvégezte. Az orgona felújításához a Magyarországi Evangélikus Egyház háromszázezer forint értékben adott támogatást. Az 1929 óta álló gyülekezeti terem felújítása egymillió-nyolcszázezer forintba került, s ezt saját forrásból végezte el a gyülekezet. Az ünnepség közgyűléssel és szeretetvendégséggel zárult. ■ Németh István felvétele Egy tányér pörkölt, hozzá főtt krumpli és uborka, valamint egy pohár forró tea. Ez volt a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) és a Deák téri evangélikus gyülekezet idei közös melegétel-osztásának kínálata. A december 13-ai akció során az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is az utcán élő rászorulóknak kívántak segíteni. A MOSZ által biztosított kétszázötven adag ételt a gyülekezet önkéntesei osztották szét. A hajléktalanok a templom udvarán felállított asztaloknál fogyaszthatták el az estebédet. ■ Barta iMRE/elvétele
